SZESZEGO 2024.01.02 00:01:32

Egységes az univerzumunk. Én abban az emberi univerzumot vizsgálom. A társadalmi kölcsönhatás kvantumosságának a bemutatására a népesség alakulására térek ki. Az anyag kettős mivolta az emberi világban is feltárható.
A kölcsönhatások két elméletét (hullám és részecske) alkalmazom egy népességi makró állapotra: ez legyen egy demográfiai piramis, mondjuk Magyarországon, 1950-ben.

www.populationpyramid.net/hungary/1950/

A fenti ábra bal és jobb oldala sajátos tér- és idő dinamikát mutat be.
A bal oldal a Magyarországon 1950-ben megszámlált népességet ábrázolja 5 éves korcsoport megoszlásban. Az ábrában adott a tér”pont”, és adott az idő”pont” is. De csak első megközelítésben látunk pontokat, nyilvánvaló, hogy a korfában szereplő emberek azok, akik 1950-ben még élnek, és akik 1950-ben már megszülettek. Azok, akik úton vannak, már nem láthatók vagy már kiléptek, nem láthatóak. Múlt és jövő is belefoglaltatik virtuálisan az ábrába.
A tér- és időpontok már a kijelölés által tartalmaznak tartományt is. A tartományon (mennyiségi jellemzők) túl a példámban a térnek és az időnek is tartama van. A tartam az, aminek a tere- és aminek az ideje éppen „fut”.
A mondandom ezzel az, hogy a tér és idő – mint ismert - nem keret. Az összefüggés éppen fordított. A tartam az, ami a terét és az idejét kijelöli.
A tartam továbbá más a makró állapotokban, mint a mikróban.
A népesség ábrám makró állapotot mutat be (a korszerkezet szerinti makró állapotot). Az mikró állapotokból áll össze. A mikró állapotok nem vezethetők le a makró állapotból, mert a mikró állapotok a maguk „szempontjából” maguk is makró állapotok, sajátjuk a tér- és idő tartamaik. Az 1975-ben születetteknek az időtartama nyilvánvalóan sokkal több, mint az 1975-ben születetteknek. Más tehát az idejük dinamikája is, lévén eseményekről van szó. Az eseményeknek története van, tehát saját múltja, jelenje és jövője van. Az esemény egy hullámtartományon belüli, akkor is, ha egy időpontra van vetítve. Az emberek a demográfiai piramisban a részecskék. akiket az adott pozíciójukban információ szegényen kezelünk.
Az egyének a demográfiai piramisban nemzedékeknek is a tagjai. A nemzedékek egymásba fonódóan egymást követik, amikor az egyik nemzedék már lefelé tart a pályáján, a másik nemzedék éppen felfelé tör. Az egymást követő nemzedékeknek hullámmozgása jön létre, mely hullámok szuperponálódnak. Egészen másképpen nézne ki a népesség piramisunk, ha az nem az 5 évenkénti korcsoportokat mutatná, hanem a nemzedékek egymásutánjainak a váltását rajzolná ki egy ábrában. Ez esetben a hullámmozgás másfajta népesség állapotokat rajzolna ki.
A népességnek több geometriája is van. Ez nem csupán szemléleti kérdés, mert mindegyik geometria a népesség valóságát ábrázolná, más- és más tulajdonságai szerint. A népesség geometria egyfelől hullámmozgásokból és azok adott kvantumok (korcsoportok, generációk, gyermek vállalás időzítése stb.) szerinti szuperpozícióiból rajzolódik ki. A mikró állapotok más szempontból maguk is makró állapotok. Adott népesség jellemzők szerinti csoportok, kvantumok. Ezen kvantumok között továbbá összefonódások vannak, tehát a népesség valójában kvantumosan viselkedik
Az emberi univerzumban a kölcsönhatás szükségszerűen kvantumos (az ember társulásos létéből következően). A fizikai kölcsönhatással szemben az alapvető különbséget én a kölcsönhatás közvetítésében látom. Az nyilvánvaló, hogy a közvetítő az emberi univerzumban nem a fény. Az is nyilvánvaló, hogy minden egyes ember egy élő univerzum. Ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy – mint a népesség ábránkból is látható – a születéseknek és elhalálozásoknak szabályszerű (vagy a szabályhoz képest eltérő) rendje van. (a II. vh. utáni népesség veszteséget meglepően gyorsan helyreállították a nemzetek, lásd a bébiboomok nemzedékét).
Ezek után az a kérdés, hogy a makró állapotok törvényszerűségeit az emberi cselekvések hogyan képesek követni? Ehhez az emberi- közösségi közvetítő rendszerek kérdésének teljesen új területére kellene lépnem. Itt csak azt jelzem, hogy a pénz egy ilyen rendkívül talányos közvetítő eszköz.
A kölcsönhatás és közvetítés kérdésében én azt kívántam hangsúlyozni, hogy a tér- és az idő a társadalmakban tartományokra és tartamokra vonatkozik. A térnek és az időnek ezért van egy – az emberi univerzum ilyen - harmadik dimenziója: ez pedig a tartam. Minél jobban közelítünk nagyobb makró állapotok felé, annál több információt veszítünk el a tartamokat illetően. Minél inkább szűkítem az információt, annál kevésbé jelenik meg a tartam a tér- és időelméletekben. A tartam tarthat a végtelenhez, de megítélésem szerint nem lehet nulla.
Ebből következik, hogy az anyag hullám és részecske természete egy és ugyanarról szól, csak az információ vesztés mértéke más. Minél kevesebb az információ, annál inkább mutatható ki a hullám természet. Minél több az információ, annál inkább jelenik meg a részecske „magában”. Az emberi univerzum nekem ezt sugallja.

SZESZEGO 2024.01.02 18:13:46

Köszönöm a választ és a jogos kérdésfelvetéseket. Tovább gondolásra serkentenek.

A fizika által alkalmazott téridő fogalom univerzális. Az ember ennek az univerzumnak a része. Ebből következően én élek a visszakérdezés jogával: miért nem alkalmazható az emberi létre a fizika téridő fogalma? Az esemény miért nem lehet emberi esemény a téridőben? A relativisztikus megfigyelő miért nem lehet az ember?
A fizika alkalmazza az idő fogalmát. Mi az idő definíciója a fizikában? Az általam ismert leginkább elfogadott definíció: az idő nem létezik, az csupán segédfogalom a fizikában. Ebből számomra az derül ki, hogy a fizika fogalomrendszerében az idő – bár alapvető fogalom – még sok bizonytalanságot tartalmaz. Ez a filozófiai és fizikai közötti összefüggések kérdéskörét veti fel számomra.
A népességre csupán alkalmaztam a fizika téridő fogalmát. A népesség esetében a megfigyelő Magyarország területét (három dimenziós) adott időben (1950), vagyis az idődimenzióban szemléli. Az esemény a népesség. Ezzel szembe lehet vetni a végességet, de a végesség egy folytonosságon belüli végesség. A népesség területi és időbeli eseményei folytonosak. A megfigyelő nézőpontja véges, és ezáltal az is, amit lát.
Az emberi univerzumban az egység az ember, illetve annak kvantumos összefonódásai (népesség, család stb.) Az univerzum alatt azt értettem, hogy az ember maga is makrovilág, amely belső és külső kölcsönhatásokban létező egység. Lásd például a család esetében a család a megfigyelő, az definiálja az ember mibenlétét (szülő, gyerek stb.) a családban.

Mindezzel csak azt emelem ki most, hogy az emberi univerzumban sincs abszolút vonatkoztatási pont. (Ez számomra fontos lételméleti -filozófiai – kérdéseket vet fel.)

Teljesen egyetértek azzal, hogy a makró állapot szoros összefüggésben van az entrópiával. Ugyanígy a mikró állapot a bizonytalanság elvével. A pénzelméletemben ezt fejtem ki mostani munkámban.
Ami a makró és mikró állapotok és az információ gazdagság kérdéskörét illeti, én az információ vesztésre (mennyiségre) helyeztem a hangsúlyt a két állapotot összevetve. Ez azonban valóban információ minőségi kérdés (is). Az információ minőségét a megfigyelő vonatkoztatási pontja definiálja. Lásd a család (makró) által definiált családtag az egyén szempontjából számos információ vesztéssel jár.

Az élet ezért „színház”, vagyis művészet. Nem megoldásra váló egyenlet.

SZESZEGO 2024.01.04 23:35:51

A válaszom a felvetett kérdésre – mi a tér és az idő a társadalomtudományban – az volt, hogy a fizika fogalmaival tud a társadalomtudomány élni, kiindulva abból, hogy nincs két világ, tehát e fogalmak a társadalomban is alkalmazhatóak.
Mivel tény, hogy a évszázadok során a gyorsan fejlődő természettudományok élesen leváltak a társadalomtudományokról, a társadalomtudományok legfeljebb segédtudományként tudják felvetni a lét két alapfogalmát, a teret és az időt, tekintve a fizika évszázados kidolgozottságát e tekintetben.
A válaszom a felvetett kérdésre – mi a tér és idő a társadalomtudományban – az volt, hogy a fizika fogalmaival tud a társadalomtudomány élni, kiindulva abból, hogy nincs két világ, tehát alkalmazható.
A gondolkodás menete a társadalomtudományokban sem lehet egyszerűbb, mint a fizika esetében. Newton mozgás törvényei úgy indították útjára a fizika szédületes fejlődését, hogy Newton számos leegyszerűsítéssel élt. Mégpedig éppen az anyag, a mozgás, a tér és az idő kölcsönhatásának a kérdésében. Newton nagyon bölcsen éppen a leegyszerűsítés erejével élt, például az abszolút vonatkoztatási rendszer (tér és idő) feltételezésével. Ezen túl azt a kérdést, hogy mi mozog – mivel mélyen vallásos volt - nem a mai materializmus alapján értelmezte – (mi szerint az anyag az, ami mozog). Annyit mondott, hogy van, ami mozog (teremtett létből eredendően). Ami mozog, annak tömege és impulzusa van (következésképpen mozog). A kérdés tehát nem az volt számára, hogy mi mozog, hanem miért változik állandóan a mozgás.
Bár még ma is sokan úgy látják értelmesnek a kérdésfelvetést, hogy mi az, ami mozog, a korábbi tanulmányaid körüli viták éppen arról folynak, hogyan lehetséges, hogy te a mozgásból látod levezethetőnek az anyagot (ami mozog).
Mivel az emberi világban eleve minden relativisztikus (lásd a különféle pénzek egymáshoz viszonyított értékét és a kényszeres abszolút vonatkoztatási rendszer hiányának problémáját – sőt drámai történéseit), már eleve az is kérdés, hogy mi az, ami mozog. (Arra a kérdés, hogy mi a pénz, bár naponta használjuk, nincs megközelítő válasz sem, hiszen még a funkciói is drámai meglepetéseket okoznak).
A társadalomtudományban pedig még nincs meg az az alapozás sem, amit Newton adott a jó kérdésfelvetéshez. Ezért láttam úgy, hogy a népesség demográfiai korfái alapján bemutathatok egy, a feltételezésem szerint jó kérdésfelvetést. Arra lettem figyelmes, hogy a világon bárhol és bármikor a demográfiai korfák piramis alakúak, vagyis törvényszerűség jelenik meg a demográfiai szerkezet piramis alakjában (kiemelem a kérdésedre, hogy a geometriájában). Bár a világon a több milliárd ember mindegyike véletlenszerű eseménynek tekinti a születéseket és a halálokat – mégis a véletlenek összerendeződnek egy kor szerinti piramis alakba. Tehát kialakul egy szuperpozíció. Annak megfelelő időzítésekkel, hullámmozgásokkal, ritmusokkal. Másképpen ez nem is lenne lehetséges. Ezt érzékeltettem. A népesség piramis tehát olyan geometria (tér), ami tér és idő közötti transzformációkkal jöhet csak létre.
Megértem, hogy egy blog nem elégséges ahhoz, hogy egy társadalomtudós a társadalmi mozgás kérdésében számíthasson a jóval magasabb absztrakciós szintek világába emelkedettek empátiájával. Így felvetéseid mutatják, hogy értetlenül hagyott, hogy a mi mozog kérdését demográfiai szak kérdés boncolgatásával indítottam. Így nem világlott ki, hogy a demográfiai piramis értelmezéséhez szükségem volt a tér és idő megfelelő kezelésére is. Míg az Newtonnál az abszolút tér és idő lehetett, addig a demográfiai mozgásnál magától adódik, hogy a demográfiai piramisok rendje kizárja a tér és idő abszolút voltát.
E néhány sorral is csak azt kívántam bemutatni, hogy indokolatlannak látom azt a kritikát, hogy csupán „szavak szintjén” alkalmaznám a fizika fogalmait. A fogalmi tisztázásokban éppen, hogy számítanék a segítő kritikára.

SZESZEGO 2017.06.29 17:08:40

Köszönöm az információt. Én teljesen véletlenszerűen bedugtam a mangó magot - minden előkészület nélkül- egy kis cserép földbe. Locsoltam az erkélyen egy kicsit védett helyen. Egyszer csak azt vettem észre, hogy több levéllel kb 7 cm-es magassággal kihajtott.

SZESZEGO 2016.02.14 19:06:50

Egy fizikához nem értő ember számára: a világ egészére ad egy bepillantást ez a roppan izgalmas írás. Izgalmas, mert az írás játékossága is segíti a kivülállónak elképzelni azt, amit az elkülönült fizika tudomány nyelvezete más területek kutatói elől elrejt.

A számomra elrejtett tartalmak – hiszen közgazdász vagyok, remélem ezzel a segítséggel valamennyire megmutatkoztak. De hogyan? Biztosan sok átértelmezéssel. Ezért is írok meg néhány laikus értelmezést. Nyilván tévedek, de a válasz lehetőséget ad kiigazításokra.

Tehát hogyan értelmezem ezt a blogot? Ahogy egy színdarabot: valahogy megpróbáljuk értelmezni, mi is történik ott, bár a játék ismeretlen, az összefüggések ismeretlenek. De talán kibontakozik számunkra is valami belőle. Egy előző blogod alapján leginkább a tér és idő folyamatosságára reagálok.

Amiből az én megértésem kiindul: az állításod, hogy a tér és az idő folytonos. Ez számomra, aki számára a kvantumelmélet egészen a közelmúltig ismeretlen volt – tehát nem zavarta szemléletemet – bocsánat, de úgy kell, hogy mondjam, triviális. Ezzel nem a kutató érdemét kívánom csökkenteni, csupán egy kicsit nekem ez azt mondja, hogy a részletekbe merülő tudományos eredmények időnként (sokszor) az egységes egészben való gondolkodásról mondanak le. Vagy ahogy néhány nagy tudós is figyelmeztetett erre – arról, hogy eredményeinket időnként szembesítsük a józan paraszti ésszel.
De példálózok ez ügyben a szakmámmal: engem szakmám félretolt – ez az egyszerűbb megoldás -, mert azt mondtam, hogy nem okvetlenül jó az egyénből kiindulni a jelenségek megértéséhez (közgazdaságtanról van szó). Ők azt mondják, a család túl bizonytalan, túl változékony: az egyén az, aki követhető. Én az ellenkezőjét állítottam: a család a biztosabb, és a családban az egyén a változó. A család a magasabb rendű szervezeti forma, az egyének abból ki-be vagy be-ki mozognak, de a család ebben a kavalkádban mindig újraszervezi magát. Ráadásul – ha az ő álláspontjukat gondolom végig, akkor sem látom érvelésüket alátámasztva. Az egyén is legalább úgy változik, mint a család: ami ma történik vele, abból nem vezethetem vissza a múltját, de a jövőjét sem. De ha 20 éven keresztül kézbe fogom, és ugyanazokkal a paraméterekkel vizsgálom 20 éven keresztül (longitudinális elemzés), akkor is tévedek, ha arra gondolok, hogy ugyanazt az embert kísértem végig 20 éven keresztül. A probléma itt is: az egyed, talán mondhatom így, a kvantált lét és – a tér – és az idő összefüggése. Gondolom az én általam vázol tér egy összetettebb tér, mint a fizikáé, de talán az alapkérdés hasonló? Ez egyben kérdésem is, nem csupán állításom.
Persze a mozgás közben – hiszen a mozgás a lényeg a közgazdaságtanban is – a család is változik. Hiszen valóban: egyedei és azok közötti viszonyok is állandóan változnak. De én úgy gondolom, hogy ahogy a tér definiálja a részecskéket, és ahogy a részecskék mozgása definiálja a tér görbületét – valahogyan hasonló az összefüggése itt is a család mint tér és az egyedei közötti kötések, viszonyok között. Ez nem azt jelenti, hogy a család örök, de a mi világunk létviszonyaiban – mert másfajta létviszonyok keletkezhetnek – az élet fenntartásának még mindig egyik alapvető szervezete (a mai iparosított és globalizált család éppen az élet fenntartásában bizonyult kudarcosnak).

A gravitációs hullámmozgást pedig – ha jól értelmezem – a tér (az idő szerepét nem látom, legfeljebb csak annyiban, hogy ahol mozgás van, ott van az idő) és az őt alkotó részecskemozgások állandósult kölcsönhatásaként lehet értelmezni. De itt tényleg csak azt jelzem, mit olvasott ki a nehéz elemzésből egy olyan valaki, aki a világ egy sajátos területének a törvényszerűségeiben – úgy véli – benne vannak más területek törvényei is: csak arra a területre kell átkódolni a megállapításokat. Hiszen a mozgás a lényege a társadalomgazdaságnak is. Annak is a terét kell értelmezni – „közösségi terét”, és vele együtt az „idejét”, vagyis „korát”. Itt is szembesülünk a lét folytonosságával és szakadozottságával, pontosabban a „közösségi térből” leszakadt konkrét közösségekkel, onnan leszakadt egyénekkel, akik azonban továbbra is a tér és idő (ezt úgy mondják: a kor) vonzásában, meghatározottságaiban élnek. Ha ilyen szemléletben vizsgálnánk a közösséggazdaságtant (nem véletlenül nem társadalomgazdaságtant írtam Vass Csaba érvei alapján, de itt ezt nem részletezem), talán jobban értenénk világunkat.
A kérdésem a fentebbiekben az, hogy azt értettem-e amit mondtál a hullámmozgásról, vagy saját értelmezési világom nyilvánult csak meg?

Egy további érdekes mondandót fejtettem ki magamnak: ez pedig az, hogy a Newtoni elméletből is el lehet jutni ezekhez a modern fizikai felfedezésekhez? Ez itt valós kérdés, hiszen ezt az okfejtést legfeljebb ennyiben követtem.

SZESZEGO 2016.01.06 16:36:23

Hiába használsz szép szavakat a fizikán túli világra, ezzel csak megédesíted azt a mondandódat, hogy az élettudonyok és az embertudományok nem tudományok. A világ megértése ebben a megközelítésben egy, a tudományon túli, ezoterikus világ? Ez ellen rögtön tiltakoznál: de akkor mi? Ha a világ (fizikán túli világ) a tudomány eszközével nem megérthető számunkra, akkor mivel érthető meg? Ha a világban nincs egyfajta determinizmus, akkor mindig egyedi, azaz az ember számára megérthetetlen, misztikus valami?
Az ókor emberének világos válasza volt erről: a szellemnek van alárendelve, annak jó, illetve rosszindulatától függ. Amit tehet, az, hogy a szellemet békíti a maga számára, mert a szellemtől függ a biztonsága. A szellem számukra az öröklét is egyben, a világ körforgása, amelyben ő csak egy epizód. A mai világ ezzel szemben azt mondja, hogy az egyéni életed maga a világ, ráadásul kiszámítható, ha bízol a bankokban, szelídíted azokat, adjál áldozatokat neki (pénzedet add oda "megőrzésre", gondos kezelésre, mentsed őket ki a bajból), akkor bízhatsz a nyugdíjadban (ami utánad jön, arról még szó sem esik). Az ókori istent a mai világ felváltotta a pénzzel, a pénztotemmel. Vagyis a pénz (a közértek, a sarki boltok világán, vagyis a napi piac világán túl, bár valójában ott is misztikusan működik, csak a számosság látszata nyújt értelmezhetőséget) a pénz világa ugyanolyan misztikusan rendelkezik sorsunkról, mint ahogy az ókor embere a szellemet, az istent elgondolta. A mai ember azonban hamisan erről azt mondja, hogy ez maga a szabadság, hiszen ha pénzed van, szabad vagy (ugyan bérrabszolga vagy, de ez a csúnya, elítélendő beszéd nyelve). Szabadságod a pénzed, a te egyéni léted, tehát csak a halálodról dönthetsz (lásd Sartre nyers megfogalmazását, de ő legalább őszintén beszél még, nem hamisan). Ami ebben az értelmezésben utánad jön, az a semmi, annak nincs köze nincs az egyén valós létéhez. A világ - az ember világa, véges, egyedi. Az ember halála a teljes megsemmisülés, tehát az embernek semmi köze az utána következő világhoz. A világban nincs magyarázható folytonosság. A folytatás ezért a véletlenek furcsa halmaza.

Persze te is tudod, hogy ez a világértelmezés maga a nonszensz, de a te tudomány fogalmad mégis szabad utat enged ennek a világértelmezésnek, és világműködésnek. Nem tudományos bizonyíték-e erre az, hogy a mai világ e tekintetben ellehetetlenült. Mint tudománynak nincs mondandója ezzel kapcsolatban. A tudomány mint tudomány semmit nem mond arról, hogy tévúton van a világ! A tudomány ezt fel sem fogja, mert a világot, annak mai katasztrofális helyzetét egy számára nem értelmezett, nem értelmezhető emberi cselekvésfolyam, mondhatnám úgy is az ókor nyelvén, hogy "szellemvilág" hozza létre. Persze a hamis beszéd a szellemet ki nem ejti ajkán. Pedig a pénz maga a szellem, a totem, mint totem működik, a mai világértelmezés szelleme, toteme. Erről csak az irodalom mer nyíltan beszélni.

Innen folytatom egy következő kommentben

SZESZEGO 2016.01.06 16:40:08

Az előző komment folytatása

A tudomány - ha a hamis beszéddel felhagyunk - akkor valójában azt mondja az embernek: ez van. Persze - újra kezdve a hamis beszédet, meghirdeti a "jót", a tudósnak, mint embernek a nagylelkűségét, például a szolidaritást. Ami valójában a mai világ átmenetileg bevetett üveggyöngye (amíg rendről rendre a szolidaritást is megsemmisíti, mert rendről rendre kitalálja a világ, hogy a szolidaritásra "pénz" azért mégsincs). Az így értelmezett hamis szóhasználattal megjelölt nagylelkűség azonban semmi más, mint a letaszítottak megszelídítése. „Segít nekik” elfogadni azt a helyzetet, amely helyzetbe valami ebben a világban oda sodorta, ahol van (a tudomány ez van kategóriája itt is kibukik). Az ókor nyelvén ez a "világszellem" (a hamis beszéd ilyet nem mond: a tudománynak ez a mai világ "ez van" kategória). Vagyis - ha felhagyunk újra a hamis beszéddel - a nagy szabadság egyenlő az ókor emberének igaz nyelvén (a dolgokat megnevezi a lényegük szerint) a mai pénzvilág szelleme által kiváltott determinizmus. Ezt a mai tudomány nem nevezi meg, már a kérdésfelvetéseket is távoltartja magától, sőt, elutasítja az olyan kérdésfelvetést, ami a nevén nevezi a dolgokat.

Ezzel persze te is egyetértesz, hiszen tudom, magát a problémát világosan látod. DE MÉGSEM TESZED FEL A KÉRDÉST? HA ANNYI TUDÓS VAN A VILÁGON, ÉS MÉG RÁADÁSUL A MAI VILÁGBAN A TUDÁSTÁRSADALMAT ÉPÍTJÜK( a tudósok szorgalmazására és irányító elveik szerint),

AKKOR MIÉRT NEM TUDUNK SEMMIT ARRÓL, ami a világunkban történik? UGYAN MEGSZENVEDJÜK AZT, DE A TUDÁS VILÁGA ERRŐL SEMMIT NEM MOND. LEGFELJEBB BELEMENEKÜL EGYFAJTA EJNYE-EJNYÉBE. Vagyis újra eljutottam ahhoz, hogy szerintem abból, ahogyan a tudományt egy leszűkített világra értelmezed, következik az is, hogy a tudósnak (a tudománynak) a világgal szemben nincs felelőssége (az egyén ebből kiléphet persze). Azt sem furcsállod, hogy ANNYI LEROMBOLT társadalmi INTÉZMÉNY ELLENÉRE A TUDOMÁNY INTÉZMÉNYRENDSZERE – legalább is a társadalmi hierarchiában elfoglalt magas pozícióját tekintve – mintegy érintetlen maradt. Egy biztos, hogy nem azért, amit teljesített. Ezzel nem a teljesítés hiányára gondoltam, hanem arra, hogy a többi – közösségi felelősséget még fenntartó - társadalmi intézményt jóval kevésbé kímélték, lásd család, nemzet intézményeinek teljesítménye már szóba sem kerül, és ezen intézmények "szabadon" rombolhatók.

Te jól látod, hogy valami nincs rendjén a tudomány művelésének mai módozataiban (mint hangsúlyoztad, a fregmentálódás a jellemző). A fizika mai haladásában bekövetkezett megtorpanásban, a tudomány intézményrendszerében is látod a problémákat. Mégis újra mondom, amíg olyan marad a tudomány értelmezése, ahogy leírod, addig a tudomány elismeri, hogy leszerelték, és a tudományos kérdéseket nem terjesztheti ki a világértelmezésre. Tehát "szabadon" beszűkíti világát. (Egyre jobban belemerül a részletekbe, mint ahogy te is elmondod ezt számos civil előadásodban. A tudomány magas rendű intézményi világában erről szó sincs, legfeljebb az interdiszciplinaritás sajnos üres szólamvirágai élnek).

Utószó: Vagyis óriási tudományos érdemednek éppen azt tartom - az más kérdés, hogy vitatkozom is veled a fentebbi "nem tudományos" kérdésekben -, hogy az egységes fizikai világképért tett erőfeszítéseid mellett (ami maga is a szó méltó értelmében tudományos munka) megnyitottad a fizika világát a lét, azon belül az emberi lét alapkérdései felé is. Ezt jutalmazta a sikered és a kivételesen emelkedett hangulat a Műcsarnokban elhangzott előadásod alatt és az előadás után kibontakozó vitában. Írásoddal engem is becsalsz a tudomány értelmezésének erdejébe, a fizika világának általam felfogható csodáiba. Nagyon sajnálom, hogy a fizikát, és annak értelmezési világát annyira kiszorították a közember nézetvilágából.

SZESZEGO 2016.01.05 21:25:15

Mindig lenyűgöző a krisztálytiszta logika, és az újragondolás bátorsága. Ezt nem fizikusként én inkább egyéb tárgyú írásaidból tudom bizonyítani. Tehát e témában én úgy vagyok, mint laikus az erdőben. Bár keveset tudok róla, az utamat mégis igyekszem megtalálni benne. Mégis: talán túlzottan hiszel a tudományban. Ezért én nagyon kiindulópontnak, de a tudomány végső feltételének tartanám a Galilei elveket. Az a túdós gőgje, hogy ezen elvekkel megismerhető a világ. Valami belőle igen. Persze te a fizikai világot elemzed, de azzal végetérne a tudomány?? Konkrétan úgy érzem, te is ellentmondásba kerülsz e tekintetben önmagaddal.
A tanulmány elején az található, hogy a Galilei féle kritériumok a tudományos gondolkodás kritériumai. A tanulmány végén azonban mintha ezt a kritériumot elvetnéd. De azért úgy, mintha azt is mondanád, ahol megjelenik a "szabadság", ott a tudománynak vége (végletesen fogalmaztam)?
És szerintem - bár nem vagyok értője, csak a közgazdaságtudományban is beleütköztem e fogalomba - nem megalapozott a szabadság fogalmad. Bár csodálom, hogy tudósként azért fenntartod a szabadság világának a jogát, és valahogy igyekszed viszonyítani a fizikai determinizmushoz, mégis a szabadság közkeletű értelmezését látom a fejtegetéseidben (ha nem értettem félre). Ugyanis szerintem a szabadság nem egyenlő kötetlenséggel (kötések nélküli egyéni szabadsággal), és annak ellentéte sem a determináltság (oksági) úton levezethetőség.
Éppen ez a kérdés a közgazdaságtanban: a szabadságot kötés nélküliségként értelmezi. A kötés pedig rabszolgaság. De a közösség kötés, tehát akkor az rabszolgaság? A közgazdaságtanban -én éppen a szabadság és annak hiányának ellentétét (erre az ellentétpárra építi fel a főáramú közgazdaságtan a teljesen rossz építményét. Ezt te is tudod, mégis hiányolom a szabadság fogalmának ilyesfajta megközelítését (természetesen én csak példálóztam a saját területemről, de ezen alapfogalmak szerintem minden tudományágnak alapozó fogalmai...mint ahogy nálad a determizmus. Az ugyanis nem létezik ellentétpárja nélkül. Tehát ha keresed a determinizmust, mint írásodból is látható, egyben keresed a szabadságot. is.

SZESZEGO 2016.01.02 23:34:10

Egy a fizikában képzetlen számára az a mondandó marad meg, hogy a valószínűségi determinizmussal nem elégszel meg, és valódi - a fizikában eddig értelmezett determinizmussal oldod meg a kérdést. Ezzel kapcsolatban tehát az a kérdésem, hogy jól értettem ezt? Másik kérdésem: megoldásod módosítja-e a valószínűségi determinizmussal kapcsolatos állítást? Mert ha a determinizmus minden egyes foton esetében kimutatható, miért nem mutatható ki a tömeges jelenségre?

SZESZEGO 2015.09.20 13:38:10

Nem fizikusként szeretném értelmezni az írást, és annak a megértésre irányuló logikáját. Ehhez azt kérném a szerzőtől, hogy jobban bontsa ki a következő sorait, mert úgy érzem, azok adják a kulcsát a "sötét anyag" elméletének:
Ide idézem:

"Maga a relativisztikus egyenlet nem tesz különbséget a kétféle koordináta rendszer között, ezért alkalmas a kétféle kiralitás együttes tárgyalására. Ezt használtam ki a négydimenziós spinor algebra nyolcdimenziósra való bővítésével, amelyben az egyes részecskék a két királis szimmetria szuperponált állapotai. Tiszta királis állapot az elektron és a pozitron, a neutrínóban a két királis állapot egyenlő súllyal szerepel, míg a szuperpozíciós arányok eltérőek a kvark és antikvark két formája (up és down) között. (Valamennyi részecskének három „generációja" van, ahol a magasabb generációk a nyugalmi tömeg nagyságában különböznek, kvarkok esetén az up (u) kvark „rokonai" a charm (c) és a top (t), ugyanakkor a down (d) kvark esetén a strange (s) és a bottom (b). Az osztályozás alapja a töltések egyezése).
A kétdimenziós tömeg és elektromos töltés
A szuperpozíciós arányok megjelennek nemcsak a töltés, hanem a tömeg és az impulzus definíciójában is. A fizikai mennyiségek operátorát a kétdimenziós σz és σx Pauli mátrixok segítségével adhatjuk meg, ahol az előbbinek csak diagonális (+1 és -1), az utóbbinak csak nem diagonális (+1) eleme van. A részecske tényleges töltését és nyugalmi tömegét a kétdimemziós királis térben képzett diagonális elemek határozzák meg, de később látni fogjuk, hogy a nem-diagonális elemek is fontos szerepet játszanak. Az elektron és pozitron esetén a tömeg és töltés operátor diagonális, amit a kvantummechanika úgy fejez ki, hogy ezek „jó kvantumszámok”, ezeket mérni tudjuk. Neutrínó esetén mind a töltés, mind a tömeg mátrixa nulla diagonális elemekkel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy ezeknek nincs mérhető értékük."

Tehát kérem, ezt a néhány sort - esetleg példálózva - tegye elérhetőbbé a laikusok számára. A közember fizikai képének kialakításába így jobban bele tudja vonni a nem szakember érdeklődőket.

SZESZEGO 2015.09.21 17:23:20

@38Rocky:

OK. Jól értem? A neutrino anyag is meg nem is? Nincs is tömege és van is. Tömege először nagyon kicsinek tűnik, valójában nagyon nagy, csak a szokásos módon számunkra nem érzékelhető. Azért nem érzékelhető, mert a két kiralitás egymást fedi? (Mint a két kéz egymáson?) Abból ered a "kicsi" tömeg, hogy nem tökéletesen fedi egy mást a két kiralitás? (Ennek a matematikai leírása az, hogy a digagonális értéke nulla?) Vagy az előző megállapítás csak érzékeltetés?
Vagy a "kicsi" tömeg csak feltételezés, mert nélküle nem tudja a fizika értelmezni a gravitációt? De az utolsó mondatod szerint a gravitációból van a sötét anyag (nem értem, miért nem a tömegéből? VAgy a kettő - mint ahogy mondod - ikertulajdonság, tehát mindegy, melyikre helyezed a hangsúlyt? VAgy mégsem mindegy?
A neutrinó olyan "antianyag", ami csak kicsi kölcsönhatásban van az anyaggal, tehát egymást nem semmisítik (?) meg?

Itt az olvasó türelmét kérem, mert nekem, mint Mórickának, mindenről a pénz jut eszembe. Valahogy így: azt is két kiralitás, két ellentétes irányú forgás hozza létre: a tartozás, az adósság (mint a váltó, vagy a kötvény) forog az egyik irányban, a pénz pedig a másik irányban (a pénz a fizetés eszközeként a másik irányban forog). DE a PÉNZ is adósság, de nem a felek között létrejövő adósság, hanem a tartozás és ellentéte a követelés - kölcsönhatás terének a forgás terméke? Mert ha nincs forgás, akkor nincs pénz sem. A pénzt az előbbi kettős forgás hozza létre - amely mozgás egyedi ugyan, de csak mint folytonosság tud pénzt alkotni. A pénz tehát a kölcsönhatás (ahogy ahogy korábban hangsúlyoztam, egy viszonynak) terméke. Maga tehát mindkét oldalt : a tartozást és követelést is képviseli: mintegy a két kiralitás egymást fedi: ezért lehet a pénz mint adósság egyben a fizetés eszköze, tehát az adósság (pénz) lép a követelés helyébe (vagyis fedésbe kerülnek egymással). Ezzel azonban az adott ügyletben mindkettő megsemmisül (azaz nincs többé se adósság, se követelés.) De a viszony, az adósság viszony tere újraépül (mert az adósság egyben hajtóerő is.) Az adósság a rendszer alapvető eleme és nem a követelés. (Az anyag az adósság, a követelés az antianyag??) De ez már lehet nagyon erőltetett: de az biztos: a rendszer domináns eleme az adósság és nem a követelés. Az adósság az, ami az emberi lét alapvető viszonya: adós vagyok a teremtésnek, az engem fenntartó természetnek, az engem megteremtő közegemnek, nemzetemnek, családomnak. Ebből következik, hogy a hajtóerő az adósság, annak teljesítése. A követelés pedig csak torz civilizációban válhat dominánssá. Ráadásul úgy, mintha a bankok lennének a teremtés intézményei, és a domináns a banki követelés lesz a nemzettel szemben! HuH!
A fizika világa lehet, hogy egyszerűbb az emberi világnál??

SZESZEGO 2015.08.25 23:29:28

@38Rocky:
Lehet, hogy fizikusok számára érdektelen az én meg nem értésem. Meggyőződésem azonban, hogy a tudományok között fontos lenne hidat verni. Végülis a társadalom is mozgás, ott is van pörgettyű. van generátor, van vonzás, taszítás, ütközés, koccanás, ahogy fentebb írod.
Tehát biztosan olyan naív lehet a kérdésem, mint egy egyetemi osztálytársamé, aki a matematikát is képes volt magolni, és a végtelen sorokat tanulva vizsga előtt azt mondta, hogy ő már mindent ért a végtelen sorokról, csak azt nem, hogy miért van a sorok végén a pont,pont,pont.
Én vállalom, hogy ilyen buta kérdéseket tegyek fel, mert az állításokat sem értem. Ha a elektron a hidrogénban kötött állapotban van, akkor az az állítás, hogy nincs idő, miért szükséges feltételezés? És fordítva is kérdezek? Mi az, hogy egyetlen elektron? Egyetlen elektron nekem olyan, mintha egyetlen embert bombázvak keresném helyét és idejét? Egyetlen embernek nincs se helye se ideje, mert helyét és idejét a generációk adják. Ha pedig egyetlen emberemet egy másik emberrel próbálom meg látnik akkor máris megváltozik az egyetlen emberem, mert máris kapcsolatban van a másikkal. Egy ember nincs, az ember ugyanis kapcsolat, viszony. Ezt mondják az őskori vallások. Nekem ez érthetőbb, mint ahogy nekem úgy tűnik, a részecskék világában is a viszony - ami amint vizsgáljuk, meg is változik - a meghatározó.
Mindenesetre, ha ennek kapcsán számomra érthetőbben leírjátok a kvantummechanikát, akkor az nekem nagyon fontos lesz. Meggyőződésem, hogy a fizikai világ csodás építményét meg kellene nyitni a többi tudomány számára is.

SZESZEGO 2015.08.16 20:10:23

Egy humántudománnyal foglalkozó észrevétele:

A színre vitt makro és mikrovilág párbeszéde nagyszerű.
Amit nagyon jól ki lehetne emelni, ha én jól értem: a nulla is van, az nem azt jelenti, hogy nincs az, ami nulla, hanem van tartalma, de a tartalmát egymást kioltó erők definiálják.

Fantasztikusan kiugratja a színre vitt makro és mikro világod a két rendszer közötti különbségeket, és a gondolkodási rendszerünkben meglévő sematizmusok gátló hatását. Ráhúzunk fogalmakat egyik világról a másikra.
Javaslatom: tovább törhetnéd a fizikai fogalmakkal bővelkedő részeket. Például ezt:

Idézem: "Elektron: Akkor folytatom. A mágneses tér precesszióra kényszerít minket és két forgásirányt választhatunk, melyekhez különböző energia tartozik. A két energia különbsége arányos a mágneses térrel és van egy konstans, amelyik megmondja az energia szeparációt. Ez a konstans 2 a relativitáselmélet szerint, de ténylegesen ennél kissé nagyobb 2,0023. Ez a többlet, ami a vákuumpolarizációból származik."

Egy fizikában nem jártas a következőkön akad el:

Mi az a precesszió: elhajlás? Mi az, hogy két forgásirány? Ha nincs irány az elektron számára, hogy lehet két irány? Mi az energia szeparáció? Rögtön pedig egy újabb fogalom: vákuumpolarizáció??

Innen pedig leírom, mit tartalmaz az írásod az én olvasatomban.

A protonban lévő elektronnak - mivel nincs távolsága a protontól, nagy az impulzusa... Én sem értem első olvasatra, nem csak a fizikus, hogy ha az elektronnak nincs impulzusa, akkor egyben hogy van mégis impulzusa?

Én ezt úgy képzelem el, hogy az impulzus nulla (ezt írod is), de ez egy tartalmas nulla. A nulla ez esetben nem azt jelenti, hogy nincs impulzus, hanem azt, hogy annak értéke nulla. Tehát nem nincs a nulla, hanem maga a van, de annak értéke általános esetben nulla.
Az impulzus ez esetben úgy nulla, hogy a nulla körül van, nagy szórással? Tehát a protonban nagy az elektron impulzusának szórása, ha távolabb van a protontól, kicsi a szórás, és a nulla impulzus másképpen nulla ott, mint a protonon kívül. Ennek következtében (a nagy szórás) az elektron kinetikus energiája nagy a protonban, tehát a proton nem nyeli el az elektront.

Valahogy így gondolkozom én a pénzről, annak létéről. A pénz kötelmi, kötelezettségi viszony. Értéke nulla, hiszen minden kötelezettséggel szemben ott az adósság. A pénzeszköz ezért lehet papír, elektronikus jel stb. Tehát a pénz nulla értéke tartalmas nulla, tartalma van a pénznek, nem értéke. A pénz léte a lényege, az, hogy a kötelmi viszonyt reprezentálja, így van viszonyértéke. Konkrétan pedig mindig elmozdul a kötelezettség a tartozásoktól. Tehát a kettő viszonya definíció szerint nulla, mégis van a kettő közötti különbségnek szórása, és az mindig változik, térben, időben. A pénznek van kinetikus energiája: minél nagyobb a kötelezettség eltérése a követeléstől, annál nagyobb a kinetikus energiája (azaz minél nagyobb utat jár be a pénz, mint követelés a pénzforgalomban, annál erősebb a kötelezettségi viszonytér, mint egy sajátos mágneses tér).
A pénz továbbá úgy viszony, hogy nem egyedi viszonyban létezik, hanem mint kötelezettségek (követelések) viszonytere. Egy meghatározott viszonytérben definiálható, azon kívül nem. Pénz és a kötelezettségek sajátos viszonytere egymást feltételezik, egymást definiálják. Például a dollár azért létezhet, mert van egy dollár viszonytér (katonai viszonyok,gazdasághatalmi viszonyok, nagy forgalmú dollár kötések, dollár-olaj alapviszonya, mely vonatkoztatási értékrendszer lett stb.) Bár a viszonytér szó furcsa, de jobb viszonytérről beszélni, mint a viszonyok teréről: ez utóbbi fogalmazás ugyanis már a teret dobozként érzékelteti, holott a viszonytér relatíve létezik.)

Visszatérve a fizikára: azaz amikor "csak" van az elektron, akkor az a helyzet, hogy van fotonkibocsátás, amit rögtön el is nyel az elektron, tehát két ellentétes előjelű energia hat egymásra, ami nullát hoz létre: ha jól értem: ez a kinetikus energiája az elektronnak? Ha pedig VAN energia (nulla formában, mint a nulla adózó adója, ami feltételezi az adózást mint rendszert), akkor van mágneses tér is. Ebben a mágneses térben létezik együtt a mágneses tér és alkotó részese, az elektron. De mert a mágneses tér már maga is hat, az elektront precesszióra (elhajlás?) készteti, és innen már értelmezhető - ha jól értem az energia szeparáció és a vákuumpolarizáció. (E két fogalomnak utána nézek.) A pálya pedig ezekkel a paraméterekkel jellemezhető? Nem mozgás, hanem itt-ott - ahogy Csaba mondja - VANÁS, VAN LÉT. Létezik, de létével együtt létrejön egy másik létező: a mágneses tér, ami szintén van, és paramétereivel más jellemzőket ad folytonosan az elektronnak is. A relativitás tehát létviszony, az elektron léte relatív viszonyok együttesében van: és így már tudom értelmezni: itt is van és ott is van.

(Vagyis az elektron olyan, mint a nő: itt is van és ott is van: nem tudod megfogni, behatárolni.. mindig új formában bukkan fel...)

Kíváncsian várom a reakciót.

2015-08-16

SZESZEGO 2015.08.19 16:50:00

@38Rocky:
Én analógiát fogalmaztam meg valóban a pénzzel kapcsolatban. Valójában egy vádiratot írtam az értelmiségi gondolkodással szemben. Később itt kifejtem, miért. Óriási eredménynek tartom, hogy a fizikai világ – azon belül a mikro világra vonatkozó világkép – fogalmainak újragondolására sarkallsz. Mégis úgy látom, hogy nagyon óvakodsz attól, hogy filozófiai szintre vigyed mindazt, amit látsz, vagy látni vélsz. Vagyis ebből én azt vélem látni, hogy igazából csak a fizikát – és annak mai matematikai apparátusát – tartod tudománynak. A filozófiát nem hogy gondolati alapozásnak, hanem mint gondolati kihívásnak sem szeretnéd belevinni a gondolkodásodba.

Igazából azzal, ahogy reagáltál az én analógiámra, valójában távol tartottad magadtól az analógiám gondolati magvát.

Valójában én egy gondolkodási hibára véltem rámutatni az analógiával. Ez pedig a fizikai gondolkodásban az, hogy a létezőkre koncentrál, és megfeledkezik közben a létről.. Erre az óriási, több mint 2000 éves gondolati tévútra Vass Csaba hívta fel figyelmemet.

A közgazdaságtan gondolati világával tudok példálózni, hiszen a fizikához nem értek. A pénzt azonosítjuk 300 éve (de inkább csak 100 éve) azzal a dologgal, amit látunk, amivel számolunk (elektronikus pénz, gondolati pénz). Amit pénzben nem tudunk mérni, az a gazdaság számára nincs. (Valahogy így lehet a fizikában is.) A gyermeknevelés „úri” időűzés, van aki kutyát nevel, van aki kártyázik…? A gyermekneveléstől a közgazdaságtan el is tekint, nincs benne a GDP-ben, a növekedésben stb. De – kérdezem én - ha a pénz ennyire meghamisítja az életvilág értékelését (annak szociális, humán, szakrális gazdagságát), akkor miért fogadjuk el? Miért lett a pénz a mindennapi élet igazi száma?? Miért fulladt a közgazdaságtan a matematikai formulázásba, miközben az események sodrása már globális katasztrófával fenyegetett 2008-ban? Ragaszkodunk az életvilágot már romboló hamis számításokhoz. Mint a viccben, úgy tesszük fel a kérdést a közgazdaságban, és úgy is válaszolunk: Mennyi? Harminc. Mi harminc? Mi mennyi? Gondoljunk csak az árakra, a jövedelmekre, az árfolyamokra, a hitelnek és annak árára?

A pénznek kamatot „KELL” hozni – nem gondja az aszály, a gyermek, a falvak kiüresedése, a természet, a Föld, az Ember tönkretétele: „Kamatra gyötört anyaföld” után mondhatnánk: . Matematikára gyötört anyaföld.

Mi köze ehhez a fizikusnak? Az, hogy azt a világot építette fel sikeres több ezer éves történetével, melyben ez a matematikai formalizmus – az életvilágról leválasztott formalizmus eluralja a gondolkodást. Azt, hogy mit hibáztatok az uralkodó matematikai formalizmusban, szintén példálózva tudom leírni.

Most olvastam Max Webertől, hogy egészen a XIV.-XV. századig nem volt a mai értelemben vett kalkuláció, ami a pénz működésének alapja. Az arab számok térhódítása erre az időre tehető Nyugaton, tehát még primitív módon kalkuláltak. Az arab számokkal történő kalkulációt az emberek ekkor még legtöbbször csalásnak gondolták, írja Max Weber, rácsodálkozva erre a jelenségre. Szerintem nem annak újszerűsége miatt (M.W inkább erre utal), hanem sokkal inkább azért, mert a kalkulációt egyes ügyletekre alkalmazták, és az ügyleteket kivonták az életvilág összefüggéseiből. (M W nem figyel fel arra, hogy miért a csalás szó súlyával illették az arab számokkal történő kalkulációt.) Mai értelmezésünkben próbálom megfogalmazni, miért gondolkoztak így az emberek, amikor még az üzlet csak elterjedőben volt. Ők ma a GDP számításunkat tartanák csalásnak. Milyen eredménykalkuláció az - mondanák, amibe a gyermeknevelés nem számít bele, de a prostitúció igen!. Az üzlet – írja Max Weber – a középkori Nyugaton még a családon belül folyó sajátos gyakorlat volt. A családba ágyazódott, annak rendelődött alá. Mint például a Rothschildoknál – írja M W.

Vagyis én azt vélem látni abban, amit a fizika világáról írsz, hogy a fizika - óriási eredményei ellenére - filozófiai alapjaiban rendült meg. Hiszen olyan erőket szabadított fel, amivel a világot többször is fel lehet robbantani (mondanád, óh nem a fizikusok, azok a csúnya politikusok....)!!! Kár hogy már Dürrenmatt drámáját kitöröltük a kultúránkból! Pontosabban életünket, mint drámát! A drámát távolra toljuk magunktól csakúgy, mint a közgazdaságtanban azt a kérdést, hogy a mennyi miért annyi?

2015. aug 19.

SZESZEGO 2014.03.19 12:08:04

Kedves Tamás!

Ferge Zsuzsa az Orbán kormányon kéri számon a 3 millió szegényt, ez ellen szól a

tiltakozás.

Vagyis: éppen egy olyan kormányon, amelyik – és ebben egyetértünk – lépéseket tett a

szegénység újratermelődésének rendszerei ellen. Annak csak egyik rendszere az említett eset.

Az IMF megszorító programok és az uzsorások áldozatainak megélhetési gyermekvállalása

valóban a szegénység újratermelésének egyik nagyon szomorú rendszere (ez egyszerű

matematika: családi pótlékkal több és biztosabb jövedelemre lehetett szert tenni, mint

munkával – csak elő kellett volna venni a számológépet a szociálpolitikai program

tervezőinek is).

A petíció nem kívánt részletkérdésekbe menni. Azért léptünk fel, mert Ferge Zsuzsa a

népírtás vádját szellőztette meg az Orbán kormány társadalompolitikájával kapcsolatban. Ha

ugyanis Ferge Zsuzsa nem ért egyet azzal, hogy a szegényeket még víz felett tartó kezeket

meg kell erősíteni, akkor szerintünk az általa képviselt politika nem 3 millió emberről mond

le, hanem legalább a népesség feléről. Vagyis: az ellen tiltakozunk, hogy Ferge Zsuzsa - a

népírtás megszellőztetésével – a vita terepéről lesöpörje a vele egyet nem értőket. Javaslatunk:

vitatkozzunk a demokrácia játékszabályai szerint.

Szegő Szilvia