Linda Morvai • 14 nap
Závada Pál író volt a vendége a budavári evangélikus szabadegyetem októberi alkalmának. A Genezis első kérdései – „Ádám, hol vagy?” és „Hol van a te testvéred?” – adták a házigazda Fabiny Tamás püspök áhítatának textusát. Az est folyamán olyan alapvető egzisztenciális témákat is körüljártak, hogy hol van az ember helye a világban, és kivel szemben milyen felelőssége van.
Szöveg: Venásch Eszter | Fotó: Kincses Gyula, Gregersen-Labossa Mátyás
Závada Pál jól ismeri a budavári utcácskákat, hiszen az eredetileg közgazdász, majd szociológus végzettségű író korábban az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozott – innen indult a beszélgetés, a rendszerváltás korszakába kalauzolva a hallgatóságot. Különleges időszak volt ez, jellemzése szerint: a „kiolvadásé”, amikor a diktatúra dermedtségéből kifelé vezető úton napról napra nagyobb szabadságot lehetett megélni. Ezt egyházi oldalról Fabiny Tamás püspök is megerősítette: kőbányai lelkészként a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján ő is hasonlót tapasztalt. Hogy ez közös élettapasztalat volt, azt a résztvevők is jelezték.
Annak kapcsán, hogy a szociológiai ismeretanyag vajon befolyásolja-e, és ha igen, miként, a regényírást, az 1986-ban írt Kulákprés című műve került szóba. Ennek kiinduló kérdése az író saját családjának dokumentumai alapján, hogy miként zajlott egy ember, egy család, egy társadalmi csoport ellehetetlenítése. Az előadó erős képpel élt: miként ültek az apjával a családi asztalnál, amikor közösen próbálták értelmezni a megőrzött dokumentumokon keresztül a velük történt múltat. A családtörténettől pedig már csak egy lépés a helytörténet. Szülőfaluját, Tótkomlóst járva, régi képeket nézegetve, az épületek láttán felmerült a kérdés: hova tűntek az emberek, mi lett a hajdani gazdáikkal? A beszélgetés során Závada felidézte azt a sokkot, amelyet a tótkomlósi zsidóság eltűnésének felnőtt fejjel történt felfedezése jelentett számára. Hiszen sokáig nem magyarázta el neki senki az eseményeket, nem volt senki, aki el tudta volna mondani a történetet. Mindenre hallgatás borult.
Závada Pál gyerekkorából ismert egy idős bácsit, Weiss Imrét, aki fényképész volt Tótkomlóson, de a családjáról sokáig nem tudott semmit. A szociográfia eszközeit is segítségül hívva született meg a Weiss család történetéből a Természetes fény című regény. Itt hozta szóba Fabiny Tamás azt a sokakat érdeklő kérdést, hogyan működik a fikció és a valóság a Kossuth- és József Attila-díjas író művészi gyakorlatában. Válaszában a szerző kitért arra, hogy ’89 táján a fikció felé fordulva szembesült azzal, hogy hiába vannak történetei a korábbi munkásságából, a „hogyan írjuk meg?” kérdésre mégis meg kell keresnie a választ. Így lettek a valós adatközlők valós történeteiből összekeveredett, fiktív kiegészítésekkel átszőtt elbeszélések. Egy-egy jellemvonás, élethelyzet, történet magként megmaradt, s felépült köré a fiktív szöveg.
Frissen megjelent regénye, a Pernye és fű is az ötvenes évek kulákpereit dolgozza fel. Gerincét egy valós, 1989-es filmforgatás – amelyben Závada forgatókönyvíróként vett részt – anyagai, interjúi adják, ezek beágyazódnak a szerző által épített fikciós világba. A szövegnek további réteget ad, hogy az évtizedekkel ezelőtti saját szövegeivel dolgozik. Felhasználja azt az élményanyagot, amelyet a rendszerváltó időszakban lezajlott valós viták, események szolgáltattak számára.
Az est végén a Jadviga párnája kapcsán a tótkomlósi szlovákság – melynek sajátos nyelvét Závada bár érti, de nem beszéli olyan szinten, mint szeretné – és az evangélikus örökség került szóba. Korábban már említette Koppány János tótkomlósi lelkészt, akinek tevékenységét, többek között komoly néprajzi gyűjteményét személyes élmények alapján idézte fel. Az evangélikusságot családtörténeti örökségéhez sorolja, mely értékes, becses szelete az életének, még akkor is, ha már nem a mindennapjai része. Emiatt vagy másért, de a vendég és a közönség között kibontakozó, egymást értő és érző kapcsolat nemcsak a tapsban, hanem az előadás során végig érzékelhető volt. Azzal a jóleső útravalóval térhettünk haza, hogy evangélikus hagyományaink egy gazdag, sokrétű életmű fontos rétegét adják.
