Linda Morvai • 22 nap
Panamaváros
A nyaralásunk kezdete óta csodák - csodájára az első repülőjárat, ami pontosan indult. Mivel Cartagenából mindössze 50 percnyi repülőútra van csak Panamaváros, így gyorsan letudtuk, de arra nem számítottunk, hogy az országba belépés még az USA beléptetési rendszerét is felülmúlja. Végül sikeresen eljutottunk az útlevélkezelő ügyintézőhöz. Kicsit megijedtünk, mert amikor meglátta, hogy hol fogunk lakni, kicsit felhúzta a szemöldökét, majd közölte, hogy nem a legjobb helyet választottuk szálláshelyként. De végül hosszú többszöri ellenőrzés és átvizsgálás után sikeresen átjutottunk a beléptetési procedúrán és már robogtunk is a belváros felé. Panama, köszönhetően a csatornának és az idetelepült bankoknak, Közép – Amerika szállítmányozási és pénzügyi központja, ezáltal a térség leggazdagabb városa. A csendes óceáni partvonalra épült modern felhőkarcolók tömkelege teljesen Miami érzetét kelti.
Mi a turista központtól kicsit távolabb, a "való világ" panamai negyedben laktunk, ahol azért nem olyan csilli-villi a városkép, mint azt a képeslapok mutatják! Tudott valamit a beléptetési ügyintéző a reptéren, mert a szállodánk körül valóban nagyon sok a szemét, koszosak az utcák, töredezett a járda és jónéhány rosszarcú ember lődörög az utcákon, de ennek ellenére biztonságban éreztük magunkat.
Azonban amiért jöttünk, az a város legnagyobb turista vonzerejét jelentő Panama-csatorna. Mivel nincs túl messze a várostól, így a megérkezésünk után taxiba pattantunk és irány a csatorna! Panama leghíresebb látnivalója ez a Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal összekötő 82 km hosszú ember alkotta csatorna, ami forradalmasította a tengeri közlekedést, jelentősen lerövidítve az utazási időt, ezáltal csökkentve a szállítási költségeket. A csatorna építését a szuezi csatornát sikeresen megépítő franciák kezdték 1880 január 1-jén, de sok-sok küzdelem során csak 1914-ben az amerikaiak felügyelete mellett készült el. Az építési munkálatok nagy árat követeltek, földcsuszamlások és járványok révén a becslések szerint 27500 ember vesztette életét. Azonban a "nagy árok" befejezése óta özönlenek a látogatók, hogy megnézzék ezt a mérnöki csodát.
Több gát is létezik a csatornán, de a turisták számára a Miraflores gátnál létrehoztak egy látogatóközpontot, ahol egyrészt bemutatják a csatorna építésének a folyamatát és nem utolsó sorban kialakítottak egy több lépcsős kilátóteraszt, ahol végig kísérhetjük az óriási teher- és személyszállítóhajók áthaladását. Szerencsénkre pont akkor értünk oda, amikor egy hatalmas teherszállító ért a zsilipbe. Az áthaladás folyamatáról egy idegenvezető élőszóban ad tájékoztatást spanyol és angol nyelven. Nagyon izgalmas, ahogy 2-2 "kis" szürke mozdony jellegű erőgép húzza kint a szárazföldön a böhöm nagy hajókat.
Ezzel a módszerrel vontatták régen is a hajókat a csatornákon, az elv nem változott csak az erő. Nagyon érdekes volt végig kísérni, hogy a több emeletnyi magas hajó a zsilip megnyitásával sok-sok métert süllyed, majd beáll a következő zsilipbe és ugyanez a folyamat megismétlődik.
Amikor már úgy éreztük, hogy eleget láttunk a zsilipelésből, akkor a látogatóközpontban lévő imex moziban megtekinthetünk egy 45 perces szuper érdekes és látványos 3D-s dokumentumfilmet Morgan Freeman tolmácsolásában a Panama-csatorna történetéről a kezdetektől napjainkig. A film nem csak informatív, de a látvány szempontjából is fantasztikus, vétek kihagyni! Szerencsére még zárás után is lehetett taxit találni, ami visszahozott a városba.
A 2. panamai napunkra az óváros bejárását terveztük. Először a tengerparti sugárúton elsétáltunk a Panama feliratig. Nagyon remek fotótéma a színes felirat, mögötte a vízparton lévő, egekbe szökő felhőkarcolókkal. A sétány tele volt bringásokkal, görkorisokkal és persze sétálókkal. A hangulat teljesen olyan volt, mintha Miamiban, a Sunset Boulevardon sétálnánk.
A hőmérséklet 38 °C körül járt, mindenkin szakadt a víz, de szerencsere a sétányon mindenütt lehetett hűtött vizet venni. A halpiacra mentünk be először, ahol a reggel kifogott ínycsiklandó helyi tenger gyümölcseit kínálgattak. Mivel a reggeli nem régen volt, így sajnos még nem voltunk éhesek. A piac mellett nagy éttermi negyed volt, ahol vasárnap révén nagy volt a nyüzsgés. A bejáratnál a pincérek versenyre keltek egymással, hogy ki tud több vendéget becsalogatni a saját területére.
Mi egy magas, fekete copfos pincért választottuk, aki nagyon megörült nekünk és rögtön el is kezdett beszélgetni velünk. Meglepően jól beszélt angolul. Nagyon megörült, amikor kiderült, hogy épp Kolumbiából jövünk, mert mint kiderült, ő eredetileg bogotai, csak dolgozni jött át Panamavárosba. Dicsértük neki Bogotát, ami nagyon jól esett neki.
Egész délután az óvárosban, a Casco Viejoban bolyongtunk. Itt látható Közép-Amerika legjobban megőrzött gyarmati építészete, beleértve az otthonokat, templomokat és tereket, amelyeket a spanyol hódítók 17. századi érkezésük után építettek.
Az egész terület az UNESCO Világörökség része, és nagyon megfelel ennek a címnek, a romoktól a jól megőrzött gyarmati építészetig. A legfontosabb látnivalók közé tartozik a Nemzeti Színház, a Nemzeti Palota, valamint a Metropolitan Cathedral.
Egész délutánt az óvárosban töltöttük, majd nagyon elfáradva a hosszú sétától és a hőségtől visszatértünk a szállásra és a tetőteraszon lévő medencében frissítettük fel magunkat, élvezve a finom hűsítő koktélokat és a városra nyíló remek kilátást.
