Logo Pic
stolzingimalter 2024. szeptember 18.

Fordítói felelősség

verlaine2.jpeg

Valami baj van a Shakespeare-szonettekkel. De csak magyarul. Valahogy nincsenek a helyükön. Úgy értem, egy olyan országban, ahol a fordítás mindig is kiemelkedően fontos műfaj volt, és ahol Shakespeare a színházi élet alapja, hogyan lehetnek ennyire marginálisak a szonettek? Tulajdonképpen csak egy a közkincs, a 75., Az vagy nekem, mi testnek a kenyér. A többi mintha nem is volna.

Az ember ilyenkor jobb ötlet híján a fordítót teszi felelőssé. Szabó Lőrinc nem fordította le nekünk az összes szonettet. A szó szoros értelmében persze lefordította, ahogy lefordította más is, de a 75.-et leszámítva nem tudott azonos vagy legalább hasonló eredményre jutni, mint Shakespeare.

Az egész probléma arról jutott eszembe, hogy tegnap egy régi Elly Ameling-lemezt hallgattam, francia dalokat énekel rajta, köztük Debussy Verlaine-megzenésítését: Il pleure dans mon coeur. Szívemben könnyezik. Közben leakasztottam a polcról a Lyra Mundit, egy fordítást közöl, Szabó Lőrincét. Szívemben könnyezik/ s esik kint is az utcán.

Az eredetiben a városban esik, nem nagy különbség, bár Szabó Lőrinc kitol így Kodállyal, akinek van egy Esik a városban című zongoradarabja, így nem lehet rájönni, hogy Kodály Verlaine-re utal, de nem ügy.

A kedvetlenség az ügy, amellyel Szabó Lőrinc a verset fordítja, talán nem tetszik neki, talán fáradt volt a sok fordítástól, nem tudom, de mindig mintha örülne, hogy talál egy megoldást, és nem keresgéli tovább a legjobbat. Így jutunk el a vers végéig, ahol meglódul a fordítói fantázia: Se hóhérom, se hívem/ Megszakad árva szívem.

Hülye vagy? Hogy kerül ide a hóhér? Az eredeti csak azon panaszkodik, hogy nem találja a szív fájdalmának okát, tárgytalan a szenvedés, nincs a szívben se szeretet, se gyűlölet, nem tudni, miért, de fáj. Persze, a folyamatot értem, jó a rím, hívem – szívem, jó (bár fölösleges) az alliteráció, hóhérom – hívem, csak az értelem elvész, hiába tagadja őket, így is ott vannak, erőszakos lények. Tönkre van téve a vers.

Persze, lefordíthatja más, csak már késő. Verlaine már elfoglalta a helyét a magyar irodalmi slágerlistán, jó, jó, de azért nem egy Rimbaud. És ez már alighanem így is marad.

Vissza a címlapra
fáymiklós
Legjobban pörgő posztok
Az Empoli elleni mérkőzés
venember83 • 5 nap
Megütötte Perry Farrell Dave Navarrót a Jane"s Addiction bostoni koncertjén
sunthatneversets • 5 nap
A PSV elleni mérkőzés
Apuleius • 3 nap
Sarri: „Szívesen dolgoznék együtt a két Cristianóval”
venember83 • 7 nap
Emma Stone a furaság királynője. A kegyelem fajtái (filmkritika)
onozorobi • 3 nap
Cikkek a címlapról
K12. Sörgyári capriccio (Postřižiny) (1980)
Csehszlovákia (Barrandov), 93 perc, színes, vígjátékRendező: Jiří MenzelOperatőr: Jaromir ŠofrForgatókönyv: Jiří Menzel, Bohumil HrabalZene: Jirí SustSzereplők: Magda Vášáryová, Jiří Schmitzer, Jaromír Hanzlík, Rudolf Hrusínský, Petr Čepek, Oldřich Vlach, František Řehák   A Filmről A cseh…
Azok a csodálatos istvánmezei és herminamezei villák!
Ha még nem látták ezeket a szépségeket, itt az ideje, hogy felfedezzék őket! Aki nyitott szemmel jár Budapesten, és gyakran közlekedik gyalogszerrel az utcákon, az sétái közben egészen biztosan rácsodálkozott már, milyen sokszínű korban, stílusban, állapotában a város szövete, és hogy milyen…
>