venember83 • 5 nap
Ha még nem látták ezeket a szépségeket, itt az ideje, hogy felfedezzék őket!
Aki nyitott szemmel jár Budapesten, és gyakran közlekedik gyalogszerrel az utcákon, az sétái közben egészen biztosan rácsodálkozott már, milyen sokszínű korban, stílusban, állapotában a város szövete, és hogy milyen változatos képet mutat. Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a mai fővárost alkotó Buda, Pest és Óbuda különböző területein már az ókor óta lakottak voltak, és hogy a különböző korok egymás után hagyták itt emléküket.
Aki figyelmes, azt is érzékelheti, hogyan épültek be egymás után a korábbi 3 város határain kívül eső szántók, legelők, ligetek, kertészetek, hogyan alakultak ki az egyes városrészek. Ezek egyikéről, az Andrássy út környékének kiépítéséről már írtam egy korábbi blogbejegyzésemben. Most a képzeletbeli sétaútvonalat meghosszabbítva a Városliget környékére fordítom a figyelmemet.
Nem teljességre törekszem, hanem arra, hogy egy kis ízelítőt nyújtsak, hátha kedvet kapnak egy hosszabb sétához.
Hajlamosak vagyunk a turisták által felkapott népszerű városrészekkel többet foglalkozni. Azért választottam ki ezt a két városrészt, hogy nagyobb fókuszt kapjanak. A Városliget környékén ugyanis különösen két területet izgalmasnak ebből a szempontból, Istvánmezőt és Herminamezőt. Területük a XIX. század első feléig nagyrészt beépítetlen volt: kertek szőlőparcellák ligetek követték egymást, és csupán egy-egy olyan építmény törte meg a rendet, mint amilyen a József nádor 1842-ben elhunyt lányának emléket állító Hermina kápolna.
A kápolna környékén az 1840-es évektől épültek nyaralók, gyógyintézetek (az 1870-es évektől a Bethesda Kórház), így kezdett el benépesülni a mai Herminamező. Mivel Istvánmező eredetileg a Városliget, mint közpark bővítési területe lett volna, eredetileg csak haszonbérbe adták oda a telkeket. Ám amikor ez a környék is kezdett benépesülni a telkek ára felértékelődött. Istvánmező a XIX. század végétől kezdett igazán kiépülni, ami részben a Keleti pályaudvar megépítésével függ össze.
Az Istvánmező is József nádor egyik gyermekéről kapta a nevét. Az 1817-ben született István Ferenc főherceg volt Magyarország utolsó nádora.
1948-ban a bécsi udvart őt tette felelőssé a magyarok forradalmáért, és szeptember 25-én lemondatták hivataláról. István 1867-ben bekövetkezett haláláig viselte a nádori címet.
Herminamező és Istvánmező kedveltté vált a közéleti szereplők és művészek számára is. Rendszerint két, műteremmel rendelkező lakóházat emelnek ki a sorból: Zala György szobrászművész és László Fülöp festőművész villáját. Igyekeztem úgy válogatni az épületek között, hogy az ajánlóm minél színesebb legyen.
Ha rám hallgatnak, itt kezdik a nézelődést, a Thököly útról nyíló Cházár András utcában. Rákos Manó szobrász számára tervezte szecessziós stílusban Franz Matuschek, a híres Otto Wagner tanítvány. Sokan a villát őrző oroszlánról ismerik a házat, és magát az utcát is.
A szobor egyes források szerint Rákos Manó munkája, aki engedély nélkül készítette el újra Maugsch Gyula művét, más forrás szerint Maugsch Gyula eredeti munkája, amit a mátyásföldi Magyar Királyi Honvéd Gépkocsi szertár díszudvaráról hoztak ide. A szobrászok közti pereskedésről szóló korabeli újságcikk alapján az előbbi verzió valószínűbb...
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Thököly út és a Szabó József utca sarkán áll az egyik kedvencem, a zöld színű, alpesi stílusú lakóház, a Hlavay-villa. Karcsú tornyáról és faragott díszeiről azonnal megismerik. Hlavay György vállalkozó számára épült 1896-ban Weszelka Venanto tervei alapján.
Mellette láthatják a barokkos stílusú Róna-villát (imádom a kovácsolt vassal díszített erkélyeit. Róna József szobrászművész számára épült az 1890-es években. (A szobrászművész alkotása a Magyar Nemzeti Galéria előtt álló Savoyai-szobor és a Kodály köröndön álló Zrínyi-szobor.) 1918-ra átépítették új tulajdonosa, a Telefongyár főigazgatója számára.
Szánjanak egy kis időt a Szabó József utca többi villájára is, érdemes megtekinteni őket.
László Fülöp várkastélyt idéző házát Gyalus László tervezte, és azért lett ennyire látványos, hogy a festőművész elkápráztathassa vele leendő apósát és anyósát. A Zichy Géza utcában álló villa több híres művésznek és közéleti személyiségnek is otthont adott, például Lajta Bélának és Molnár Ferencnek.
A Stefánia úti épület annak idején Ligeti Miklós szobrászművész otthona volt. Tudják, az ő nevéhez fűződik a Vajdahunyad váránál látható Anonymus-szobor, a volt Olof Palme háznál álló Rudolf trónörökös-szobor, illetve a második világháborúban megsemmisült, és 2010-ben újrafaragott Déryné-szobor a Horváthkertben. A villát Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezte – nekik egyébként több lakóépület is köszönhető a környéken.
A gyönyörűen felújított, elegáns épületről itt láthatnak egy rövid videót:
A látványos, szecessziós stílusú Sipeki-Balás-villa 1907-re készült el a Zala megyei főispán és családja számára, Lechner Ödön tervei szerint. Azonnal felismerhető a csupa üveg és fém télikertről, a toronyként magasodó kémányéről, szinte hullámzó, organikus motívumairól. Amikor 1944-ben örökös nélkül elhunyt a tulajdonos, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségére hagyta a villát, így lett a szervezet székhelye.
Az Ida utca és a Hermina út sarkán álló villát Gyukits Gyula kalapgyáros építtette 1914-ben. Több forrás is úgy tudja, hogy az épület kalaphoz hasonló toronydísze nem véletlen, ez jelezte, mivel foglalkozik a tulajdonos.
És ha még további inspirációra vágynának, találtam Önöknek egy angol nyelvű videót, amelyik a csodálatos villákkal foglalkozik:
