Meg 2011.01.05 00:28:16

@török gábor: Bocsánat, túlzottan egyszerűsítettem és sarkítottam. Amiből erre a következtetésre jutottam, az a következő két mondatrész:
"...amikor világossá vált, hogy a homályosan megfogalmazott pontok (elsősorban az, hogy mikor, hogyan és miért lehet büntetést kiszabni) félreérthetők és elvileg politikai célokra is használhatók."
"Továbbra is állítom, hogy mindez 'csak' politikai vakság és önsorsrontó politika,..."
Többen utaltak már rá, hogy a XXI. században, Európában nem lehet egy kormány rendkívül kényes kérdésre vonatkozó törvényi szabályozását úgy kezelni, hogy -- hát istenem, kicsit homályos, félreérhető, de nézzük meg, mit hoznak ki belőle, biztos nem fogják rosszra használni.
Mindenesetre köszönöm a gyors választ.

Meg 2011.01.04 23:42:23

Kedves Török Gábor!
Érezni vélek némi rejtett kognitív disszonanciát a poszt címe és a tartalma között is. De inkább kérdéseim vannak.
1. Milyen érvek alapján lehet pl. Bayer Judit - itt is többek által hivatkozott - cizellált elemzése után szándékolatlan véletlenként tekinteni a médiatörvény "hibáira"?
2. Mely modern államvezetési minta a közigazgatás kizárásával, egyéni képviselői indítványokkal történő jogalkotás, és miért jó ez nekünk?
3. Milyen érvek alapján lehet a médiatörvényt - annak előkészítését, elfogadását, kommunikációját - külön kezelni az elmúlt hónapok két-három hetenkénti alkotmány módosításaitól, egyéb "emblematikus" törvényeitől (pl. magyar állampolgárság könnyített megszerzése, visszamenőleges, diszkriminatív különadó törvények, MANYUP einstand, KT szervezetének megszüntetése)?
3. Teljes véletlennek tekinthetők-e a 2. pontban említett törvények, nem ismerhető-e fel azoknak valamiféle iránya?
4. Ha van ilyen irány, ez Ön szerint mi?
5. Ha mindez csupa véletlen, és ráadásul tényleg nem számítottak a markáns (esetenként nyilvánvalóan túlzott) külföldi reakcióra, ez mit jelent ez a 2/3-dal irányított országra nézve?

Meg 2011.01.04 00:28:20

A postot végigkíséri a felsőbbség biztos tudata, no és a "cél szentesíti az eszközt" mély meggyőződése. A kultúrharc bármelyik változata - részben - jogállami keretek közötti erőszakos, intézményesített harc, (eredetileg a katolikus egyház világi hatalma ellen). Lásd a Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó címszavát: lexikon.katolikus.hu/K/kult%C3%BArharc.html Vagyis, ha jól értem, a szerző tulajdonképpen egy "ellen-kultúrharcot" szorgalmaz, a konzervatív/jobboldal (?) klebelsbergi "kultúrfölényének*" (bármi legyen is ma az...) a megteremtése érdekében. Miért? Erőszak nélkül nem megy? A "hivatásos rettegők" erősebbek? Amúgy mi köze a kultúrharcnak (vagy a jogállamnak) a "számonkéréshez", ami ugye "valójában csak folydogál"? Mi köze az új alkotmányhoz? Melyik sikeres ország folyat "kultúrharcot" a fegyveres erők, de különösen a titkosszolgálatok körében? A hazai cigányság 20 éve gyorsuló ütemű visszazuhanása egy jóval korábbi állapotba miféle kultúrharccal győzhető le, és mivel ellensúlyozható annak a hatása, ha a szerző javaslata szerint "az újraosztott pénzeket a járadékosoktól az aktívak felé" átirányítjuk? Abban az országban, ahol az EU-ban a legalacsonyabb a foglalkoztatás. Nemes ötlet. Ja, és mert csak a "színesfémgyűjtők" nem dolgoznak... (No és mi köze ennek a "demográfiához"? Demográfiai "intézkedéseket" amúgy nálunk utoljára Ratkó Anna hozott, igaz, ő más előjellel.) Azt pedig végképp nem értem, hogy a posztmodern és az internet korában (ja, és az EU-ban) hogy akar egyáltalán valaki kultúrharcot folytatni? Valóban ez lenne az, ami egy "egy nemzetközi szinten is sikeres 'brand' építését szolgálja"? Hol és kik előtt lenne ez sikeres? Miben? Végül, nem kellene esetleg a modern kultúrharchoz szakmai igényesség, alaposság? Mert azért ez Klebelsbergnél legalább kétségtelenül megvolt. Ha pedig ezt elvetjük, legalább legyünk bátrak, a forradalom legyen forradalom, ne sumákoljunk! Akkor - a tényektől függetlenül - nyugodtan többször is leírhatjuk (demográfiailag), hogy a munkanélküli az egy államilag szponzorált, garázda "cigánybűnöző". No és az értelmiség egy részét - mint a nemzet ellenségét - újra deportálhatjuk (van benne praxis), hogy legyen hely a feltörekvő "konzervatív" kultúrharcosoknak. (Egy kis numerus clausus a nemzeti egység megteremtése érdekében még Klebelsbergnek is belefért, noha állítólag ő nem szavazta meg...)
A "viccet" félretéve: harc nélkül nem lehetne?!

*A történelmi Magyarország visszaállítását illetően egybeesett a társadalmi közfelfogás és az állami akarat. A komoly nemzetközi szankciótól tartó kormányzat a kultúrfölény-programban tudta megfogalmazni és napirenden tartani a trianoni békeszerződés felülvizsgálatának vágyát anélkül, hogy kiváltotta volna a nagyhatalmak rosszallását. (Drabancz M. Róbert:
Egy európai magyar kultúrpolitikus, Új Pedagógiai Szemle 2000/7)