Amanda Anonymus 2015.05.22 13:42:38

@Zúzd Anna: Nem értetted a lényeget, abból, amit mondtam. Egyrészt tudom, hogy mindaz, amit elmondtál fárasztó, de nem hiszem, hogy 2 mondat az egyik utashoz fárasztóbb, mint 40 perc cipelés, csitítás, esetleg utána egy kiborulás lekezelése, de ez utóbbihoz láthatóan energiát adott az anyukának az évek óta felgyülemlett stressz, dac, stb. Másrészt az egyetlen módja annak, hogy az emberek hozzáállásán változtassunk az, ha kommunikálunk velük. Másképp nem megy. Lehet, hogy így se megy ma, vagy holnap, de megadjuk az esélyét, hogy egy idő után ezek a dolgok megváltoznak.
Nem ismerem a család egész élettörténetét, nem is az a lényeg, hanem az, hogy szerintem ebben a szituációban okosabban is lehetett volna cselekedni, legfőképp a gyerek érdekében. Ha pedig ilyen enervált az anyuka, akkor lehet, hogy neki nagyobb szüksége lenne sajnos orvosi segítségre, mint a gyerkőcnek.

Amanda Anonymus 2015.05.22 14:13:42

@Zúzd Anna: Oké, értettem, visszább az agarakkal. A fáradtságán pl. az is segített volna, ha 40 percig ülve buszozik, nem állva, de másképp döntött, nem vállalta be a konfliktust, ez van. Majd máskor talán másképp dönt, utólag már kár ezen rágódni.
Talán megtehetné, hogy egy estére bébiszittert fogad, még akkor is, ha így esetleg csak 1 fejlesztő-foglalkoztató fér bele hetente a büdzsébe, mert úgy ő is és a gyerek is boldogabbak lennének. Mert ezt a fokú enerváltságot biztosan a gyerek is megszenvedi... Amúgy nem kellene alábecsülni az ilyen kezdődő depressziót.
Nem gondolom, hogy egy tanáccsal belerúgtam volna az anyukába, de ha úgy érzi, sajnálom. Egy ilyen blogon kommentelve szerintem nem tudunk máshogy segíteni a másiknak, csak tanácsokkal és optimizmussal. Ha ez inkább egy ilyen kesergős hely, ahol panaszra panasszal lehet csak reagálni, akkor rossz helyen járok.

Amanda Anonymus 2015.05.22 14:36:28

@Zúzd Anna: Ennek örülök! :) Nem is baj, ha akárki nem vállalja be, ha rögtön rábólintana, na az lenne a gyanús. Én abban is bízom, hogy előbb-utóbb a bébiszitter-találás is könnyebb lesz. Ha már jobban elfogadják majd az emberek az autizmust, és rájönnek, hogy az autista gyerekek mennyire aranyosak és ragaszkodóak tudnak lenni. Minden ilyen gyerkőcnek kéne egy dadus, hogy plusz ingereket kapjanak.
Az anyukáknak pedig stresszkezelő tréning. De tényleg. Nem szabad sajnálni magunktól az időt. Persze tudom, hogy ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani, de a gyógyulás első lépése, ha az ember felismeri a problémát, a második ha kezeli is. És nem szégyen segítséget kérni, akármennyire is ez van a magyar társadalom fejében.

Amanda Anonymus 2015.05.18 11:21:13

Kedves Ági!
A süti csodásan fest, imádom a karamellt. De azért az enyhe túlzás, hogy diétázók is bátran ehetik. A gyümölcscukor és a krémsajt is elég kalóriadús alapanyag... Szóval azért csak mértékkel... Kár, hogy a modern, kalóriaszegény édesítőket, mint pl. a xilit, nem lehet karamellizálni.