Adatok
reyj
29 bejegyzést írt és 26 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Blogunk nem feltétlenül (csak) azért született, mert osztani szeretnénk az észt, inkább beszámolunk arról, mit is teszünk, és hogyan próbálunk egyre több embert bevonni a fenntarthatóbb életvitelbe.
Aztán jött az járvány, és rendezvényzöldítő tevékenységünk háttérbe szorult. De amellett, hogy a…..
reyj
2021.09.01 17:57:12
@evilwolf: A poén az, hogy a klímaváltozással kapcsolatban, eddig minden negatív jóslat beteljesült. És sokadszorra is: a gyár neked termel. Ha megveszed, te is felelős vagy a szennyezésért.
reyj
2021.09.01 17:46:05
@Der Piefke: Igen, a gazdaság ebben a formában nem fenntartható, azzal pörgetjük, hogy egyre gyorsabban gyártjuk az értéktelen szemetet, és küzdünk, hogy el tudjuk adni. Ennek a gazdaságnak így hamarosan amúgy is vége, pedig ha azokért a dolgokért fizetnénk, amire valóban szükség van (erdősítés, hulladékkezelés, humán szolgáltatások, vagy akár az, hogy ne gyomirtóval, geotextillel, hanem kézi munkával küzdjünk a nemkívánatos növények ellen), abban rengeteg munkaerőszükséglet van. És még értelmes munka is lenne.
reyj
2021.09.01 17:53:58
@lenörd hofstadter: Vajon melyik gyártó érdekeit képviselhetem, ha azt mondom, vásárolj kevesebbet? Vajon kinek gyártják a multik ezt a sok szemetet? A multik cseszegetésének leghatékonyabb módja, ha nem vásárolsz tőlük. Más cseszegetés nem érinti őket.
Mi sem mutatja jobban, hogy a fenntartható élet szervezését alulról kell kezdeni, mint az, hogy még ha megjelennek is felülről jövő zöld kezdeményezések, ezek általában annak tudhatók be, hogy nem volt elég keménykezű vezető, amelyik letörje ezeket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor az…..
Aki akarja, meghallja, hogy nagyjából annyi fa elültetésére lenne szükség a túléléshez, ahányan vagyunk. Hogy miért pont ez húzhat ki minket a slamasztikából? Árnyék, vízvisszatartás, a szén-dioxid és egyéb légszennyezés megkötése, menedék az állatoknak ebben a kihalási folyamatban, amiben vagyunk:…..
Értem én azokat, akik tüzön-vizen át nem hajlandóak változtatni azon az életmódon, ami nem annyira lassan de annál biztosabban felemészti az életfeltételeket a bolygón, csak éppen akárhogy szépítjük, semmiben nincs igazuk. Aki ugyanis azzal érvelt, hogy nem lehet elvárni senkitől, hogy korlátozza…..
Azt már Thornton Wilder is megírta bő 100 évvel ezelőtt, hogy az emberek alapvetően nem törnek össze, ha valami katasztrófa tör ki, amennyiben ők nincsenek veszélyben: még örülnek is, úgyis túl van népesedve a Föld. Mondom, több, mint 100 éve...
Írta nekem valaki valahol, hogy nincs para [non sic!], Európából nemigen jut műanyag az óceánba. De akkor mégis hova? És ha máshova, akkor oda jó?..
reyj
2020.03.04 12:32:42
@élhetetlen: Hú, próbálok mindere reagálni, aztán megírom, miért tértünk el a tárgytól.
Ha kevesebb joghurtot veszel, kevesebb szemeted lesz a joghurtból.
A tejről: nem azt gondolom, hogy a gazdákat ellenőrzik, hanem a piacra begyűjtött, csapoltan árusított tejet. Ezzel kapcsolatben egyébként én sem vagyok meggyőződve, hogy környezetkímélőbb-e, ha olyan tejet veszünk, amit fel kell forralni először mindenkinek otthon, ezért ilyet inkább tejbegrízhez, palacsintához veszek, amihez úgyis felforralnám.
Nem tudom honnan viszik, illetve nem viszik el a zöldhulladékot, (gyanús, hogy ha a kertész 30000 forintot kért külön a hulladéleszállításért, akkor ott valami átverés van,) de az biztos, hogy a hulladékcsökkentésnek egyik leghatékonyabb módja a helyben való komposztálás: erre már a társasházak zömében is lenne lehetőség, amihez csak meg kéne győzni az embereket, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel: újabb bizonyítéka annak, hogy vannak olyan lépések, amiket a rendszer átalakítása nélkül is megtehetünk, igenis kell beszélni róla.
Az, hogy amint a mellékelt cikk mutatja, kertesházakból hordják ki a zöldhulladékot az erdőbe a helyben komposztálás helyett, megint ugyanez a problémakör, amit meg tudnának oldani saját hatáskörben, ha valaki felvilágosítaná őke, hogy mit csinálnak. Vannak közösségi komposztok, de beszéjük meg, ha van ilyen, elhozzuk hozzánk is. Ilyesmi zöldhulladék nem képződik minden nap, de sajnos a növénytartás azzal is jár, hogy ezekkel is fogalkozni kell.
De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amíg minden hulladék elbomló volt, nem jelentett akkora gondot az eldobálás, és az emberek egy része nem értette meg, hogy váltani kell, nem megy tovább az itt-ott elhelyezés. Aztán nagyobb lett a baj, sürgetővé vált, hogy valamit kezdjünk a töméntelen nem elbomló szeméttel: szét kell válogatni a szemeteket. Ezt megint jó adag ember nem lépte meg, pedig itt a következő lépés: a feldolgozás is rengeteg energia, logisztika, tehát nem kéne ennyi szemetet termelni.
Ezt lehet úgy, hogy kevesebbet fogyasztunk, a csomagolás alapján választunk, nem dobunk ki kaját, amit lehet, komposztálunk. Érdekes, hogy a tejet említetted, mert arra jutotam, hogy pont azokat a dolgokat lehet gyakorlailag csak csomagolva kapni, amiknek a fogyasztását környezetvédelmi szempontból is mérsékelni kellene: húst, tejterméket, világ másik feléről érkező áruk, ilyesmik. A zöldséget, gyümölcsöt, tésztát, fűszereket, gabonaneműket biztonságosan meg lehet vásárolni kimérve is: jelentős hulladékcsökkentéseket lehet így is elérni.
Vagy mondjuk azzal, hogy mindig, amikor kidobunk valamit, legalább átfut az agyunkon, hogy lehetett volna megúszni ennek a szemétnek a háztartásba kerülését. Oly korban élünk, amikor ha felmerül egy ilyen kérdés, lépten-nyomon kinálnak válaszokat. Például mi is.
Ha kevesebb joghurtot veszel, kevesebb szemeted lesz a joghurtból.
A tejről: nem azt gondolom, hogy a gazdákat ellenőrzik, hanem a piacra begyűjtött, csapoltan árusított tejet. Ezzel kapcsolatben egyébként én sem vagyok meggyőződve, hogy környezetkímélőbb-e, ha olyan tejet veszünk, amit fel kell forralni először mindenkinek otthon, ezért ilyet inkább tejbegrízhez, palacsintához veszek, amihez úgyis felforralnám.
Nem tudom honnan viszik, illetve nem viszik el a zöldhulladékot, (gyanús, hogy ha a kertész 30000 forintot kért külön a hulladéleszállításért, akkor ott valami átverés van,) de az biztos, hogy a hulladékcsökkentésnek egyik leghatékonyabb módja a helyben való komposztálás: erre már a társasházak zömében is lenne lehetőség, amihez csak meg kéne győzni az embereket, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel: újabb bizonyítéka annak, hogy vannak olyan lépések, amiket a rendszer átalakítása nélkül is megtehetünk, igenis kell beszélni róla.
Az, hogy amint a mellékelt cikk mutatja, kertesházakból hordják ki a zöldhulladékot az erdőbe a helyben komposztálás helyett, megint ugyanez a problémakör, amit meg tudnának oldani saját hatáskörben, ha valaki felvilágosítaná őke, hogy mit csinálnak. Vannak közösségi komposztok, de beszéjük meg, ha van ilyen, elhozzuk hozzánk is. Ilyesmi zöldhulladék nem képződik minden nap, de sajnos a növénytartás azzal is jár, hogy ezekkel is fogalkozni kell.
De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amíg minden hulladék elbomló volt, nem jelentett akkora gondot az eldobálás, és az emberek egy része nem értette meg, hogy váltani kell, nem megy tovább az itt-ott elhelyezés. Aztán nagyobb lett a baj, sürgetővé vált, hogy valamit kezdjünk a töméntelen nem elbomló szeméttel: szét kell válogatni a szemeteket. Ezt megint jó adag ember nem lépte meg, pedig itt a következő lépés: a feldolgozás is rengeteg energia, logisztika, tehát nem kéne ennyi szemetet termelni.
Ezt lehet úgy, hogy kevesebbet fogyasztunk, a csomagolás alapján választunk, nem dobunk ki kaját, amit lehet, komposztálunk. Érdekes, hogy a tejet említetted, mert arra jutotam, hogy pont azokat a dolgokat lehet gyakorlailag csak csomagolva kapni, amiknek a fogyasztását környezetvédelmi szempontból is mérsékelni kellene: húst, tejterméket, világ másik feléről érkező áruk, ilyesmik. A zöldséget, gyümölcsöt, tésztát, fűszereket, gabonaneműket biztonságosan meg lehet vásárolni kimérve is: jelentős hulladékcsökkentéseket lehet így is elérni.
Vagy mondjuk azzal, hogy mindig, amikor kidobunk valamit, legalább átfut az agyunkon, hogy lehetett volna megúszni ennek a szemétnek a háztartásba kerülését. Oly korban élünk, amikor ha felmerül egy ilyen kérdés, lépten-nyomon kinálnak válaszokat. Például mi is.
reyj
2020.03.05 06:52:03
@élhetetlen: Nem találsz olyan szakértőt, aki szerint a komposztálás rohasztás, de még olyat se, aki szerint a tehénnél nem érné meg jobban a zöldség- és gyümölcstermesztés. Ez egyszerű matematika. A kiszállási díjjal, munkával, elszállítással azért már másként hat a harmincezer, és mi elvittük volna ingyen, csak persze meg kéne tanulni, amit már írtam, hogy ha megveszel valamit, annak az árába bele kell kalkulálni minden vele járó költséget, ami élőlényeknél magasabb, ez van. Arra tényleg ki kell térnem, hogy a kevesebb meg a semmi az nem ugyanaz? Aki azzal áltat, hogy a csomagolások átalakítása, a megújuló energiákra való áttérés, meg egyéb felülről jövő technológiai átállások egyéni áldozavállalások nélkül majd kihúznak minket a slamasztikából, az teljes mértékben a levegőbe beszél. De kellemesebb őket olvasni, meg egyszerűbb áthárítani másokra a felelősséget. Arról meg, hogy mi mindent csinálunk, a blog többi posztjában olvashatsz. Ha nem jön át belőlük, hogy messze nem vagyunk olyan elégedettek magunkkal, mint mondjuk te, ezért próbálunk egyre többet és többet tenni, akkor biztos rosszul csináljuk. De azért mégis szövegelünk róla, mert annál több értelme van az egésznek, minél többen próbálkoznak.
reyj
2020.03.07 07:08:32
@élhetetlen: Egész más folyamatok zajlanak a kukában, mint a komposztban. Csak a levágott fűnek lehet fél méternél távolabb érezhető szaga, ami nem a kicsi társasházi kertek jellemző hulladéka. Állandóan szaglászom a különböző komposztokat, és egész egyszerűen megfejthetetlennek találom, hogy mindenki látatlanban rávágja, hogy büdös. Nem a szaglásommal van a baj, a mások kukájéban rohadó dolgok szagát érzem (kukaürítés után messziről is), illeve a disznóólét is.
A fentről jövő változtatásokra és a plebs életmódváltására EGYÜTT van szükség. Egyik sem pótolja a másikat. A különbség az, hogy az előbbiért nem sokat tehetünk, az utóbbiért viszont igen, illetve, ha elég sok ember mutatna hajlandóságot, hogy kényelmetlenségeket vállaljon, a felsőbb szinteken sem kéne annyira óvatoskodni a változások bevezetésével. Viszont a szemetelés intenzitása és jellege azt mutatja, hogy még az eddigi intézkedésekhez sem alkalmazkodik lényegében senki. Az "addig
én nem, amíg a másik sem" mindent ural. És ha a másik mégis, azt hiszi a piszi.
A hús, tejtermék, stb fogyasztását nem kell teljesen kiiktatni, de mérsékelni lehet. Amúgy ez is csak egy szólam a többség részéről, hogy étkezését a szükségleteihez igazítja, messze nem ennyire tudatosak az emberek. Ha azok lennének, utánanéznének, hogy miből mennyi kell, és máris lehetne tárgyalni velük. De mindenki csak a saját rossz szokásait védi foggal-körömmel. Nem kampányoltam a mesterségesen előállított táplálék-kiegészítők mellett. Az viszont biztos, hogy sokkal több húst, illetve tejterméket fogyasztanak mostanában, mint akár gyerekkoromban. Érdemes körülnézni, miket dobnak ki az emberek a szemétbe (nem kell kukában turkálni érte, a téma az utcán hever), és átgondolni, hogy ezek valóban a szükséges dolgok melléktermékei-e. Viszont komolyan elkezdtem aggódni, hogy valami baj van velünk, akik joghurtot is ritkán eszünk, húst sem minden nap, és még bogyókat sem szedünk.
A kertész nyilván pofátlanul drága (a cirkósom is az, aki minden évben 20000 forintot elkér tisztításért), de nem arról van szó, hogy 30000 lenne a zöldhulladék elhelyezése. De még egyszer: ha annyi, akkor annyi, az utcán szemetelőket sem menti az, hogy drágállották a szemétdíjat. A kertész egyébként nem egyszer megy be a munkahelyére, hanem ide-oda mászkál, tehát nem helyes az analógia. És igen, tudom, milyen az, amikor az embernek nem fizeti a munkahelye sem az útiköltségét, sem
az utazással töltött időt, bár én tömegközlekedéssel járok.
Ha aktuális lesz a zöldhulladék, írj privát üzenetben, és valamelyik este elhozzuk.
A fentről jövő változtatásokra és a plebs életmódváltására EGYÜTT van szükség. Egyik sem pótolja a másikat. A különbség az, hogy az előbbiért nem sokat tehetünk, az utóbbiért viszont igen, illetve, ha elég sok ember mutatna hajlandóságot, hogy kényelmetlenségeket vállaljon, a felsőbb szinteken sem kéne annyira óvatoskodni a változások bevezetésével. Viszont a szemetelés intenzitása és jellege azt mutatja, hogy még az eddigi intézkedésekhez sem alkalmazkodik lényegében senki. Az "addig
én nem, amíg a másik sem" mindent ural. És ha a másik mégis, azt hiszi a piszi.
A hús, tejtermék, stb fogyasztását nem kell teljesen kiiktatni, de mérsékelni lehet. Amúgy ez is csak egy szólam a többség részéről, hogy étkezését a szükségleteihez igazítja, messze nem ennyire tudatosak az emberek. Ha azok lennének, utánanéznének, hogy miből mennyi kell, és máris lehetne tárgyalni velük. De mindenki csak a saját rossz szokásait védi foggal-körömmel. Nem kampányoltam a mesterségesen előállított táplálék-kiegészítők mellett. Az viszont biztos, hogy sokkal több húst, illetve tejterméket fogyasztanak mostanában, mint akár gyerekkoromban. Érdemes körülnézni, miket dobnak ki az emberek a szemétbe (nem kell kukában turkálni érte, a téma az utcán hever), és átgondolni, hogy ezek valóban a szükséges dolgok melléktermékei-e. Viszont komolyan elkezdtem aggódni, hogy valami baj van velünk, akik joghurtot is ritkán eszünk, húst sem minden nap, és még bogyókat sem szedünk.
A kertész nyilván pofátlanul drága (a cirkósom is az, aki minden évben 20000 forintot elkér tisztításért), de nem arról van szó, hogy 30000 lenne a zöldhulladék elhelyezése. De még egyszer: ha annyi, akkor annyi, az utcán szemetelőket sem menti az, hogy drágállották a szemétdíjat. A kertész egyébként nem egyszer megy be a munkahelyére, hanem ide-oda mászkál, tehát nem helyes az analógia. És igen, tudom, milyen az, amikor az embernek nem fizeti a munkahelye sem az útiköltségét, sem
az utazással töltött időt, bár én tömegközlekedéssel járok.
Ha aktuális lesz a zöldhulladék, írj privát üzenetben, és valamelyik este elhozzuk.
Végét járja a „vásárlásmentes december”. Kellett volna ehhez útmutatás? Szerencsémre a gyerekek bárányhimlője miatt szinte az egész hónapot szobafogságra voltam ítélve. Az a kevés idő, amit odakint töltöttem, fényesen bebizonyította, hogy mennyire nem jött ez össze másoknak; és azt is, mekkora…..
reyj
2020.01.04 11:48:10
Igazad van, tényleg csak 2014 óta nő a kibocsátás: www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ua002d.html
Persze ebben sincs még 2018-as adat, 2019-es sem, de amiért felvetődött az egész: nem feltétlenül arányos a népességnövekedéssel a széndioxid-kibocsátás. Illetve, persze nem engedhetjük meg magunknak a kibocsátás növelését.
Ami a többit illeti: a vásárlás, különösen így december táján messze nem szükségletek, vagy akár valós igények mentén történik: a jelszó az, hogy mindenkinek kell valamit venni! És ha biztos akarsz lenni abban, hogy a másiknak nincs még olyan, akkor bizony sokszor jó messze el kell rugaszkodni az épeszű ötletektől. Az is tény, hogy nemigen találkozom olyan emberrel, aki ne fuldokolna a maradék kajáktól az év végén, vagy ne dobna ki egy jó adag ételt az ünnepek múltával. És visszatérve a kuponokra: nagyon ügyelek, hogy úgynevezett kupon-napok alkalmából véletlenül se menjek vásárolni, mert lépni sem lehet a boltokban.
Másrészt mindent egységcsomagokban vásárolunk, mert olcsóbb, látványosabb, egyszerűbb. így vagyunk az ideológiákkal is: el se kell olvasni, amit egy "zöld" ír, úgyis tudom, mivel jár az a csomag, a válaszokat meg úgyis elő lehet húzni a saját csomagunkból. Én szeretek belepillantani mások csomagjába, ennyiből az én részemre hasznos volt e beszélgetés. Bár abból, hogy lett a "gondoljuk át, mi az, amire tényleg szükségünk van, és valaminek a meg nem vétele tud annyra boldoggá tenni, mint a vásárlás" mondandóból marketing-fogás, azt még csak-csak tudtam követni, a Dunába-lövős, fasisztázós vonulat már kifogott rajtam.
Úgy tűnik, a fő mondanivaló, hogy gondoljuk át saját szükségleteinket, mert ez az, amit tehetünk, nem ment át. Szemlátomást gyakorlati tanácsainkat sem olvastad, amiben kitérünk az egyéb háztartási csomagolások megúszására is, de azért megpróbálok elkapni egy fonalat, ami mentén például örömmel tapasztalom, hogy érdekelnek a környezettudatosabb megoldások. A papírdobozos kiszerelésű mosószer megjelenésének sürgetése előtt azt is érdemes meggondolni, hogy bizony a tejesdoboz is tartalmaz műanyagot, fémet, papírt, feldolgozása pedig meglehetősen nehézkes; egyáltalán nem biztos, hogy jobb megoldás, mint az elég jól újrahasznosítható műanyag flakon. (Ráadásul ezek jellemzően otthon ürülnek ki, és ezért jobb eséllyel tényleg a szelektív szemetesben kötnek ki, szemben a napközben elfogyasztott ételek-italok csomagolásával, amiket a művelt tömeg is csak az első akármilyen szemetesig visz el, rábiggyeszti a tetejére, aztán viheti a szél bármerre.) Persze a legjobb az lenne, ha lehetne kimérve, saját flakonba kapni mosószert, és lehet! Ugyan nem minden márkát, de van választási lehetőséged. Talán emellett a választás mellett az szól, hogy amíg nem jelenik meg a fogyasztók részéről az igény az újratöltés iránt, akkor nemigen várhatjuk a gyártóktól, hogy változtassanak. Vagyis várakozás helyett mégis tehetünk valamit.
És hogy miért irogatunk erről: azért, mert az, hogy én miben veszem a mosószert, nem érdekel senkit, de ha sok embert sikerülne meggyőzni, az már igen. És még csak nem is gondolom, hogy én fogok meggyőzni sokakat, de talán meggyőzők valakit, aki sokakat meg tud győzni, vagy keveseket, akik meggyőznek további keveseket. Vagy senkit, de akkor sem vesztettem semmit.
Persze ebben sincs még 2018-as adat, 2019-es sem, de amiért felvetődött az egész: nem feltétlenül arányos a népességnövekedéssel a széndioxid-kibocsátás. Illetve, persze nem engedhetjük meg magunknak a kibocsátás növelését.
Ami a többit illeti: a vásárlás, különösen így december táján messze nem szükségletek, vagy akár valós igények mentén történik: a jelszó az, hogy mindenkinek kell valamit venni! És ha biztos akarsz lenni abban, hogy a másiknak nincs még olyan, akkor bizony sokszor jó messze el kell rugaszkodni az épeszű ötletektől. Az is tény, hogy nemigen találkozom olyan emberrel, aki ne fuldokolna a maradék kajáktól az év végén, vagy ne dobna ki egy jó adag ételt az ünnepek múltával. És visszatérve a kuponokra: nagyon ügyelek, hogy úgynevezett kupon-napok alkalmából véletlenül se menjek vásárolni, mert lépni sem lehet a boltokban.
Másrészt mindent egységcsomagokban vásárolunk, mert olcsóbb, látványosabb, egyszerűbb. így vagyunk az ideológiákkal is: el se kell olvasni, amit egy "zöld" ír, úgyis tudom, mivel jár az a csomag, a válaszokat meg úgyis elő lehet húzni a saját csomagunkból. Én szeretek belepillantani mások csomagjába, ennyiből az én részemre hasznos volt e beszélgetés. Bár abból, hogy lett a "gondoljuk át, mi az, amire tényleg szükségünk van, és valaminek a meg nem vétele tud annyra boldoggá tenni, mint a vásárlás" mondandóból marketing-fogás, azt még csak-csak tudtam követni, a Dunába-lövős, fasisztázós vonulat már kifogott rajtam.
Úgy tűnik, a fő mondanivaló, hogy gondoljuk át saját szükségleteinket, mert ez az, amit tehetünk, nem ment át. Szemlátomást gyakorlati tanácsainkat sem olvastad, amiben kitérünk az egyéb háztartási csomagolások megúszására is, de azért megpróbálok elkapni egy fonalat, ami mentén például örömmel tapasztalom, hogy érdekelnek a környezettudatosabb megoldások. A papírdobozos kiszerelésű mosószer megjelenésének sürgetése előtt azt is érdemes meggondolni, hogy bizony a tejesdoboz is tartalmaz műanyagot, fémet, papírt, feldolgozása pedig meglehetősen nehézkes; egyáltalán nem biztos, hogy jobb megoldás, mint az elég jól újrahasznosítható műanyag flakon. (Ráadásul ezek jellemzően otthon ürülnek ki, és ezért jobb eséllyel tényleg a szelektív szemetesben kötnek ki, szemben a napközben elfogyasztott ételek-italok csomagolásával, amiket a művelt tömeg is csak az első akármilyen szemetesig visz el, rábiggyeszti a tetejére, aztán viheti a szél bármerre.) Persze a legjobb az lenne, ha lehetne kimérve, saját flakonba kapni mosószert, és lehet! Ugyan nem minden márkát, de van választási lehetőséged. Talán emellett a választás mellett az szól, hogy amíg nem jelenik meg a fogyasztók részéről az igény az újratöltés iránt, akkor nemigen várhatjuk a gyártóktól, hogy változtassanak. Vagyis várakozás helyett mégis tehetünk valamit.
És hogy miért irogatunk erről: azért, mert az, hogy én miben veszem a mosószert, nem érdekel senkit, de ha sok embert sikerülne meggyőzni, az már igen. És még csak nem is gondolom, hogy én fogok meggyőzni sokakat, de talán meggyőzők valakit, aki sokakat meg tud győzni, vagy keveseket, akik meggyőznek további keveseket. Vagy senkit, de akkor sem vesztettem semmit.
reyj
2020.01.05 14:16:28
@midnight coder: Vagyis azzal, hogy a szükséges dolgokat megvesszük azonnal, teljesen nyilvánvaló, hogy karácsonykor (vagy születésnapokon, vagy akár egy szimpla látogatáskor) már zömmel felesleges dolgokat vásárolunk. És noha a szükséges dolgok megvannak, mégis rekordot döntöttünk vásárlás terén idén is (nem kerestem rá pontos statisztikára, de minden hírforrás ezzel volt tele, ki büszkén, ki rosszallóan). Valószínűleg szubjektív az a mefigyelésem is, hogy még ekkora dugókat sose láttam a városban, mint idén decemberben. És persze ott van az, hogy az ajándék egyre inkább csak az átadás pillanatában fontos: lehet olcsó, és tönkremehet hamar, de jó nagy legyen, és látványos.
Arról sincs adatom, hogy mennyien tűzijátékoznak szilveszterkor, de meg mernék esküdni rá, hogy egyre többen. És még sorolhatnám azokat dolgokat, amikre külön-külön rálegyintünk, hogy ugyan már, ennek nem lehet olyan nagy karbonlábnyoma.
Még visszatérve az autózásra: nem tudom, mennyire általános az a vélekedés, amit egyszer valami vetélkedőben mondott egy fiatalember: hogy ő már 30 éves korában nem szeretne azon a szinten lenni, hogy BKV-vel kelljen járnia, de épp most mesélte nekem egy zöld irányba mozduló jómódú ismerősöm, hogy döbbenten köszöntek rá a metrón, hogy nahát, valami baj történt, nem gondolták volna, hogy tömegközlekedésre kényszerülni.
Én azt mondom, hogy jelenleg maga a társadalom van a fogyasztás mögé helyezve, és ha nem is Dunába lövős módszerrel, de hatékonyan nyírja ki azt. Egyáltalán, társadalom is akkor van, ha együtt tudunk működni, az is szempont, hogy másoknak mi a jó, hosszú távon is, és ha valamit betiltanak (vagy a mi esetünkben csak javasolnak), azt ne személyem elleni támadásnak fogjam fel. Egy normális társadalomban teljesen természetes, hogy ha kiderül, hogy valami súlyosan károsít másokat, vagy magunkat, akkor azt törvényileg szabályozni kell. És annak is természetesnek kellene lenni, hogy a szabályozásokat aztán nem menő megszegni (mondjuk a szemétégetés, vagy akár a hulladék szelektíven gyűjtésének elutasítása jó példa). És ha valamiről kiderül, hogy nem jó, akkor nem azt kéne mérlegelnünk, hogy mennyire nem jó, hanem kiiktatni, amennyire csak lehet, főleg, ha aránylag fájdalommentesen megtehető.
Bármilyen ideológia mögé beállhat egy Dunába lövős diktátor, nem az ideológia maga a hibás érte. Az ilyenek hatalomra kerüléséhez pedig a gyűlöleten, elvakultságon keresztül vezet az út: ezért a szeretetlenségünk, önzésünk, mások semmibe vétele, és (az akár a gondolkodásra való) lustaságunk lesz a felelős. Ez az az út, ahonnan a fogyasztáson alapuló társadalomnak vissza kéne fordulnia. Vagyis, ha annak a lehetőségétől is, hogy én valamihez ne jussak hozzá, amit megkívánok, pláne, változtatnom kellene az életemen, már a plafonon vagyok, akkor nem jó belegondolni mi lesz akkor, amikor tényleg jönnek a szűk esztendők.
Ami a mosószert illeti: én elég sokat mosok, de 5-10 liter mosószer (amennyit azért még hoztam haza busszal,) nagyon sok időre elég. És még így is lehetne a logisztikára hivatkozni, de ha az a cél, hogy fogyasztói magatartásoddal befolyásold a gyártókat, forgalmazókat, hogy a közeli boltokban is legyen ilyen, ahova elmennél a flakonosért is, akkor talán mégis így is megéri a dolog. Meg persze, ha megtanulnánk újra közösségként viselkedni, az lenne az igazán szuper: elintézni egyszerre ezt-azt, akár mások helyett is, ha éppen arra járunk. Ehelyett egyre zsúfoltabb napirendünkbe a közösségi élet már nem fér bele, kapcsolatainkat közös dorbézolásokon, illetve gazdag ajándékokon keresztül gyakoroljuk: na erre mondom én azt, hogy elmebeteg módon élünk.
Arról sincs adatom, hogy mennyien tűzijátékoznak szilveszterkor, de meg mernék esküdni rá, hogy egyre többen. És még sorolhatnám azokat dolgokat, amikre külön-külön rálegyintünk, hogy ugyan már, ennek nem lehet olyan nagy karbonlábnyoma.
Még visszatérve az autózásra: nem tudom, mennyire általános az a vélekedés, amit egyszer valami vetélkedőben mondott egy fiatalember: hogy ő már 30 éves korában nem szeretne azon a szinten lenni, hogy BKV-vel kelljen járnia, de épp most mesélte nekem egy zöld irányba mozduló jómódú ismerősöm, hogy döbbenten köszöntek rá a metrón, hogy nahát, valami baj történt, nem gondolták volna, hogy tömegközlekedésre kényszerülni.
Én azt mondom, hogy jelenleg maga a társadalom van a fogyasztás mögé helyezve, és ha nem is Dunába lövős módszerrel, de hatékonyan nyírja ki azt. Egyáltalán, társadalom is akkor van, ha együtt tudunk működni, az is szempont, hogy másoknak mi a jó, hosszú távon is, és ha valamit betiltanak (vagy a mi esetünkben csak javasolnak), azt ne személyem elleni támadásnak fogjam fel. Egy normális társadalomban teljesen természetes, hogy ha kiderül, hogy valami súlyosan károsít másokat, vagy magunkat, akkor azt törvényileg szabályozni kell. És annak is természetesnek kellene lenni, hogy a szabályozásokat aztán nem menő megszegni (mondjuk a szemétégetés, vagy akár a hulladék szelektíven gyűjtésének elutasítása jó példa). És ha valamiről kiderül, hogy nem jó, akkor nem azt kéne mérlegelnünk, hogy mennyire nem jó, hanem kiiktatni, amennyire csak lehet, főleg, ha aránylag fájdalommentesen megtehető.
Bármilyen ideológia mögé beállhat egy Dunába lövős diktátor, nem az ideológia maga a hibás érte. Az ilyenek hatalomra kerüléséhez pedig a gyűlöleten, elvakultságon keresztül vezet az út: ezért a szeretetlenségünk, önzésünk, mások semmibe vétele, és (az akár a gondolkodásra való) lustaságunk lesz a felelős. Ez az az út, ahonnan a fogyasztáson alapuló társadalomnak vissza kéne fordulnia. Vagyis, ha annak a lehetőségétől is, hogy én valamihez ne jussak hozzá, amit megkívánok, pláne, változtatnom kellene az életemen, már a plafonon vagyok, akkor nem jó belegondolni mi lesz akkor, amikor tényleg jönnek a szűk esztendők.
Ami a mosószert illeti: én elég sokat mosok, de 5-10 liter mosószer (amennyit azért még hoztam haza busszal,) nagyon sok időre elég. És még így is lehetne a logisztikára hivatkozni, de ha az a cél, hogy fogyasztói magatartásoddal befolyásold a gyártókat, forgalmazókat, hogy a közeli boltokban is legyen ilyen, ahova elmennél a flakonosért is, akkor talán mégis így is megéri a dolog. Meg persze, ha megtanulnánk újra közösségként viselkedni, az lenne az igazán szuper: elintézni egyszerre ezt-azt, akár mások helyett is, ha éppen arra járunk. Ehelyett egyre zsúfoltabb napirendünkbe a közösségi élet már nem fér bele, kapcsolatainkat közös dorbézolásokon, illetve gazdag ajándékokon keresztül gyakoroljuk: na erre mondom én azt, hogy elmebeteg módon élünk.
reyj
2020.01.06 21:34:44
@Kempesbaba: Azért azt is hidd el, hogy ezen az oldalon, elég sok (amúgy örömteli) munkával a hátunk mögött is állati unalmas azt hallgatni pepitában, hogy "márpedig én csak élek úgy, ahogy jólesik, rajtam úgysem múlik semmi, és engem csak ne korlátozzon senki, mert hová vezetne ez.". Az meg külön kedvencem, hogy ott is nejlonzacskót meg szívószálat olvastok, ahol le sincs írva.
Szedjük hát újra pontokba a mondanivalót:
1. Nem mások korlátoznak minket, mi korlátozzuk magunkat.
2. Nem élünk ezáltal rosszabbul, mert valójában nincs szükségünk azokra a dolgokra, amiket megvetetnek velünk. Vagyis nem korlátozott egyének leszünk, hanem felelősen gondolkodó közösségi lények -- mikor lettek ezek szitokszavak?
3. A korlátozások meglesznek, csak az a kérdés, hogy a rendszer hajlandó-e megváltozni, vagy egyszerűen kifogyunk mindenből.
4. A rendszert a vezetők nem merik megváltoztatni pozíciójukat féltvén, amíg az az általános hozzáállás, hogy engem aztán ne korlátozzon senki.
5. Hogy ki használna élő pajzsként egy lányt, aki azokat a gyerekeket képviseli, akik köszönik, de nem kérik a műanyag-vackokat, a korlátlan autózást, illetve repkedést, mert ők inkább gyerekeket és unokákat szeretnének, az egy homályos összeesküvés-elméleten alapszik, amely mentén nekimennek egy eszméletlen munkát végző fiatalnak, nehogy a saját politikai, illetve gazdasági hatalmukat valaki veszélyeztesse. Hm, vajon mi is az undorító?
6. Nincs külön zöldek valósága és másik valóság. És a tapasztalatok egyre inkább azt igazolják, hogy nem az újságíróknak, műsorvezetőknek, illetve politikusoknak van igazuk, hanem a természettudósoknak. Micsoda meglepetés!
Na, megint szépen visszamondtam, amit bemagoltam, olvasgassátok, részemről befejeztem a szócséplést, egyszer majd csak megértitek. Bár szívből kívánom, hogy ne kelljen.
Szedjük hát újra pontokba a mondanivalót:
1. Nem mások korlátoznak minket, mi korlátozzuk magunkat.
2. Nem élünk ezáltal rosszabbul, mert valójában nincs szükségünk azokra a dolgokra, amiket megvetetnek velünk. Vagyis nem korlátozott egyének leszünk, hanem felelősen gondolkodó közösségi lények -- mikor lettek ezek szitokszavak?
3. A korlátozások meglesznek, csak az a kérdés, hogy a rendszer hajlandó-e megváltozni, vagy egyszerűen kifogyunk mindenből.
4. A rendszert a vezetők nem merik megváltoztatni pozíciójukat féltvén, amíg az az általános hozzáállás, hogy engem aztán ne korlátozzon senki.
5. Hogy ki használna élő pajzsként egy lányt, aki azokat a gyerekeket képviseli, akik köszönik, de nem kérik a műanyag-vackokat, a korlátlan autózást, illetve repkedést, mert ők inkább gyerekeket és unokákat szeretnének, az egy homályos összeesküvés-elméleten alapszik, amely mentén nekimennek egy eszméletlen munkát végző fiatalnak, nehogy a saját politikai, illetve gazdasági hatalmukat valaki veszélyeztesse. Hm, vajon mi is az undorító?
6. Nincs külön zöldek valósága és másik valóság. És a tapasztalatok egyre inkább azt igazolják, hogy nem az újságíróknak, műsorvezetőknek, illetve politikusoknak van igazuk, hanem a természettudósoknak. Micsoda meglepetés!
Na, megint szépen visszamondtam, amit bemagoltam, olvasgassátok, részemről befejeztem a szócséplést, egyszer majd csak megértitek. Bár szívből kívánom, hogy ne kelljen.
Mennyire lehet lassú egy blog, ha két bejegyzése között lezavarnak egy konzultációt a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiáról? No, nem arról van szó, a helyzet valóban gyors cselekvést kívánt, és bizony résen kellett lennie annak, aki a határidő lejárta előtt ki akarta fejteni a véleményét ezen a…..
Tematikus hónapjaink mellett (ne feledjük, a vegán novembernél tartunk, de továbbra is bojkottáljuk a műanyagot, keveset autózunk, komposztálunk, és ültetjük a fákat,) igyekszünk szemmel tartani az ünnepeket is. Az aktuális ünnep pedig a hónap elején, akármit is sugallnak az üzletek, nem a karácsony…..
Lassan véget ér a „faültető október”, és sehol semmi. Mégis, mit képzelünk mi?
A helyzet az, hogy ezen a ponton tetőzik a tanácstalanságom, és bénultan nézem, ahogy terveim sorra kudarcot vallanak. Hogy fát kéne ültetni, nem vitás. A kérdés az: milyet és hova? Vigyázat: nincsenek válaszaim, csak…..
Ezúttal komposztáló szeptemberrel indul a tanév – erről is írunk később. Mindeközben azonban visszük tovább a műanyag- és autómentességi hónapokban betanult új életvitelünket, és arra jutunk, hogy bizony az iskola- (és óvodakezdés) újabb kihívásokkal szembesít minket...
Valójában persze műanyag- és autómentes augusztusnak kéne hívnunk, hiszen – mint már utaltunk rá nem egyszer – szép fokozatosan hagyjuk el bolygókárosító, és vesszük fel bolygómentő szokásainkat. És hiába haladó valaki műanyagmentességben, ha autómentességben sehol sem tart (vagy esetleg fordítva),…..
Tavaly nyáron a balatoni strandok megmérkőztek a Balaton legzöldebb strandja címért. Ahogy a mellékelt linken írják:
„többek között a környezeti nevelés, a takarékos vízhasználat, a megújuló energia használata, a kerékpáros megközelíthetőség, az állatvédelem és a helyi termékek forgalmazása volt…..
Hogy is ne tartanánk vérpezsdítőnek a Plastic-Free July kezdeményezést, és figyelnénk izgatottan a fejleményeket mi, akik a műanyagmentes Mikulás akcióval már magunkra vontuk a világ figyelmét? Illetve hogy is maradhatnánk csendben, amikor annyi kétely és tanácstalanság övezi a témát, amerre csak…..
Ahogy már utaltunk rá, az, hogy ki mennyire környezettudatos, az sok mindentől függ, és az elért szint nem is igazán számít, hiszen szemlátomást nem elég, amit az emberiség ezen a téren fel tud mutatni. Mindenkinek lépnie kell tehát. Aztán még egyet, meg még egyet. Alkalom van bőven...
Mint láttuk, konzervatív érték és baloldali érték is. Ezek után nyilván érték lesz a hagyományosnak tartott XX. századi hármas leosztás harmadik táboránál, a liberálisoknál is. Nem mondhatja már ezek után semelyik párt, semelyik szimpatizáns, hogy a fenntarthatóság hidegen hagyja, sőt, az ellensége.…..
reyj
2019.06.07 04:41:06
@Gyorgy007: A konzervativizmussal semmi baj: gerillakuka.blog.hu/2019/05/30/a_fenntarthatosag_eszmeje_konzervativ_ertek. Valójában a baloldali, liberális és konzervatív értékek (köztük a fenntarthatóság) egyaránt olyanok, melyek mellett egy életre érdemes elköteleződni, de pártokhoz foggal-körömmel ragaszkodni nem szabad. Így ugyanis velük együtt könnyen elsodródhatunk a valódi értékek mellől.
Bár mottónk, hogy akkor is tegyünk meg mindent, ha senki nem segít, célunk mégis az, hogy közösségekben valósítsuk meg a szemétcsökkentést, hiszen akkor lesz egyre több értelme a dolognak, ha egyre többen csináljuk. Aki viszont kezét ennek az ekének a szarvára tette, az bizony elismerésen kívül…..
Egyre többször tapasztalom, hogy még azok az emberek is, akik amúgy már beismerték, hogy itt az ideje tenni azért, hogy világunk megmaradjon, azt vallják, hogy a változtatásnak felülről kell jönnie. Vagyis mi itt tökmindegy, mit csinálunk. Mondjuk például ott az ember, aki előttem áll a sorban a…..
reyj
2019.04.19 13:42:26
@AlphaTauri: Ugyan a poszt arról szól, hogy mennyire nem ragadunk meg semmilyen felülről biztosított lehetőséget (sem) a környezet védelmére, például a szelektív hulladékgyűjtést akkor sem vagyunk hajlandóak lelkiismeretesen végezni, ha házhoz hozzák nekünk a szelektív kukát, így összhang nem lehet, ám szerencsére ellentmondás se. A nejlon előálítása és a vászon előállítása között valószínűleg igaz a 35 éves párhuzam de megint senki nem számol a keletkező hulladék lábnyomával. Az előállítási "költség" is megspórolható, ha szakadt ruhákból, maradék rongyokból készítünk textilzsákot. Én például ezt csinálom, és lassan ott tartok, hogy elkezdem őket osztogatni a boltban. Persze megy majd a finnyogás, hogy nem elég szép, meg nem elég higiénikus.
Ami a szemét mosogatását illeti, ajánlom szeretettel mindenkinek: gerillakuka.blog.hu/2018/11/08/hogyan_szelektaljunk
Ami a szemét mosogatását illeti, ajánlom szeretettel mindenkinek: gerillakuka.blog.hu/2018/11/08/hogyan_szelektaljunk
Sokszor tapasztalom, hogy bármelyik környezetvédelemmel foglalkozó párbeszéd fel tud vetni legalább egy posztra való gondolatot. A gátat azonban az töri át, mikor felelős pozícióban lévő, elvileg hasonló gondolkodású ember nyilvánul meg e témában. A jelen posztot ihlető mondat valahogy imigyen…..
Mielőtt a gyorséttermeket látogató embereket megköveznénk, örömmel üdvözölhetjük, hogy számukra, számunkra is van további lépés – jelszavunk: mindenki számára van! Erre hívja fel a figyelmet az alábbi felirat, ami meglepő módon beválik! Ez a tábla ugyanis elég volt ahhoz, hogy a vendégek többsége…..
Szó esett már arról, mennyi pusztítást vagyunk képesek végezni a környezetben, hogy gyermekeinknek örömet okozhassunk – amivel persze épp az ő jövőjüket tesszük tönkre. Ehelyett jobb lenne, ha megpróbálnánk saját, káros hagyományaink meggyökereztetése helyett némi kreativtásról tanúbizonyságot…..
Elmúla a karácsony. A keresztény hagyományban a vízkereszt jelentette a karácsonyi időszak végét, a 21. századi fejlett világban a kidobott fenyőfák kupacai...
reyj
2019.01.17 18:49:10
@hordalek: Na most a fásítással pont lenne elég munka, sőt, még több embert rá kellene állítani, és persze megfelelően honorálni. Azt a mentalitást kellene -- társadalmi szinten -- felszámolni, hogy csak az azonnal pénzzé tehető dolgok értékesek. A környezetvédelemre nagyon sok munkaerőt lehetne fordítani. Hogy csak a szemétnél maradjunk: minden intézménybe kellene szerződtetni olyanokat, akik a szelektív hulladékgyűjtést, sőt, mielőbb a komposztálást is felügyelik. Amíg ugyanis csak az amúgy is túlterhelt takarítók nyakába varrják, addig bizony nagy részük fáradtságában egyszerűen belevágja a többiek által gondosak külön gyűjtött szemetet a kommunális kukába.
reyj
2019.01.18 20:12:28
@Kolompár Magneto: Hát, ha ragaszkodunk a búzás hasonlathoz, akkor inkább az lenne a helyes analógia, amikor a búzaszálat szépen befújják valami lakkal, festékkel, és dekorációs céllal árulják. Ja, és mindezt általános éhínség idején.
Tavaly végre rájöttünk: nem teszünk eleget. Olyan lehet ez, mint az alkoholizmus: a beismeréssel kezdődik. De azért mégsem olyan, hiszen valamennyien érintettek vagyunk. Az igazság az, hogy senki nem tesz eleget, hiszen a klímaváltozás egyre több embert-állatot-növényt sújt. A bolygó megmentése…..
A komposztálás kapcsán az alábbi embercsoportokra akadtam...
Amikor naponta jönnek a hírek arról, hogy fulladnak bele az állatok a műanyagszemétbe, és már-már végre kilátásba kerül, hogy tiltólistára kerülnek az egyszer használatos műanyagok, úgy döntöttem, nagy fába vágom a fejszémet: megpróbálok gyermekeim osztályában műanyagmentes Mikulás-ünnepséget…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz