fodsza 2016.08.31 10:20:50

@Semper Fidelis: Ha alaposan átolvasod, akkor megérted az üzenet lényegét, ami nem arról szól, hogy az Y generációs mindent fel akar forgatni, még azt is ami évek óta jól működik. Leginkább arról, hogy a munkáltató és a jelentkező legtöbbször elbeszél egymás mellett, mert mi is történik egy átlagos állásinterjún? A jelentkező megpróbálja a legjobb színben feltüntetni magát, kezdve onnan, hogy amikor jelentkezik, az önéletrajzát a pozícióra formálja, azt emeli ki benne, amit a munkáltató látni szeretne és pontosan ez folytatódik az interjún is. Persze, ez valahol egy természetesnek tűnő viselkedés. A munkáltató pedig mit tesz? Megpróbálja a piacról a legjobb embert megszerezni, ehhez pedig szintén a legjobb színben tünteti fel a pozíciót (mert hiszen olyan valaki írja meg a hirdetést, aki jó eséllyel hasonló módon jelentkezett). És mi történik ezt követően? Szerencsés esetben a kereslet-kínálat egymásra talál, lesz egy elégedett munkavállaló és egy munkáltató. De nagyon sok esetben már a próbaidő alatt kiderül, hogy amit a pozícióról leírtak, kreativitás, proaktív szemlélet, csapatjátékos... - a végtelenségig lehetne sorolni a sablonokat - az valójában annyit takar, hogy végezd szépen el a feladatod és örülj hogy van munkád, ettől pedig az újdonsült kolléga szépen elveszti a motivációját, nem lesz kedve bejárni, szép lassan szinte haszontalanná válik, amit persze a munkáltatónak sem célja, ugye? De ekkor már jellemzően késő.

De mi lenne, ha a hirdetésben, az állásinterjún őszinték lennénk, hogy pl. ebben a pozícióban 90%-ban végrehajtási feladatod lesz és aki erre jelentkezik, az tényleg ezt szereti csinálni. Vagy ha a jelentkező bátran vállalná, hogy nekem igen is szükségem van a motivációra, a kihívásokra, az építő jellegű visszacsatolásra és egyébként az elvárt kompetenciákból megvan 3, nincs meg 2, de ha van lehetőség akkor szívesen tanulnék. win-win, nem?