Adatok
Petróczi Zsolt
16 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egyedül vagyunk. Legalábbis így érezzük. Az Én gondolatom, az Én érdekem, az Én véleményem, az Én érzéseim, az Én életem. Ez az a buborék, amivel meghatározzuk magunkat, és ami megkülönböztet minket másoktól. Ebben csak én vagyok benne, más nincs. Persze mások is buborékban élnek, de az övék…..
Petróczi Zsolt
2018.12.29 23:47:46
Köszönöm szépen! Örülök, hogy gondolatébresztőnek találtad. Remélem eljut azokhoz, akiknek a segítségükre van.
Meg vagyok róla győződve, hogy a #MeToo az idei év egyik legjelentősebb kampánya, amely alulról építkezve próbálja felhívni a figyelmünket, egy mindannyiunkat érintő társadalmi és kulturális jelenségre. Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon részt vett ennek a kollektív szellemi munkának a…..
Régen írtam ide utoljára, de úgy gondolom, hogy most van egy téma, ami mindenképp kifejtést érdemel. Azért itt írok róla, mert így talán több emberhez eljut amit mondani akarok. A téma pedig nem más, mint a MeToo mozgalom, azaz a szexuális zaklatásban részesült embereket…..
Eljött az ideje megfontolni, hogy milyen fogadalmat teszel szilveszterkor, ami alapján a 2017-es évedet fogod élni. Erről következik most egy szubjektív kirohanás, úgyhogy még abbahagyhatod az olvasást.....
Petróczi Zsolt
2016.12.29 22:01:42
@jhay: Jó megfogalmazás. Talán a problémám a fogadalmakkal pont az ígéreteimhez való hozzáállásomban van. Én ugyanis minden ígéretemet kőbe vésettnek tartom, épp ezért nem szeretek fogadkozni.
Petróczi Zsolt
2016.12.30 19:12:47
@ralf: A költői kérdésedre - ami kifejezetten tetszik - csak téged idéznélek: Kinek-kinek más jön be.
Ha csak a magamnak tett ígéret kötelez, akkor egyértelműen nincs, de ha egy vágy van mögötte, jól jöhet a tervekhez és határidőkhöz való szigorú hozzáállás azoknak, akiket egyébként elsodorna a hétköznapok forgataga. Erre a környezetemből is tudok mondani jó példákat. Az írás a személyes hozzáállásomat hívatott demonstrálni, gondolatébresztés céljából.
Ha csak a magamnak tett ígéret kötelez, akkor egyértelműen nincs, de ha egy vágy van mögötte, jól jöhet a tervekhez és határidőkhöz való szigorú hozzáállás azoknak, akiket egyébként elsodorna a hétköznapok forgataga. Erre a környezetemből is tudok mondani jó példákat. Az írás a személyes hozzáállásomat hívatott demonstrálni, gondolatébresztés céljából.
Ez most rendhagyó módon egy vitaindító írás. Egy számomra nagyon nehéz dilemmát hoznék fel, amely reményeim szerint megoszt majd titeket. Igen, ez most nem csak neked szól, hanem nektek, mindenkinek.
Az alap állításban egészen biztos vagyok, miszerint aki igényt tart rá,…..
Petróczi Zsolt
2015.09.03 13:03:43
@ralf: Szívesen beszélnék erről személyesen is. Engem alapvetően jobban foglalkoztat az etikai vonatkozása ennek a témának, mint a jogi, de biztos megtaláljuk majd a közös nevezőt. A bejegyzés célja az elgondolkodtatás, és eszmecsere. Remélem másnak is olyan hasznosnak találja, mint én.
Petróczi Zsolt
2015.09.04 08:12:38
@Kozma Rita: Azért is fogalmaztam ennyire nyitottan, hogy mindenki szabadon értelmezhesse a kérdést. Örülök, hogy megosztottad a tapasztalatodat. Valóban, ebben az esetben meg kell várni, míg az egyén - akiről szó van - úgy dönt, hogy neki "létrára" van szüksége, hogy feljebb jusson. Köszönöm, hogy az állásfoglalásodat "beadtad a közösbe".
Petróczi Zsolt
2015.10.03 08:01:23
@jusplathemus: Igazad van. Több szempont létezik, és ha az individuum szintjén közelítjük meg a kérdést, egyértelműen mindenkinek joga van dönteni a "hite" felől. És valóban a legjobb eset ez, mikor az emberek tudatosak rá, hogy mit akarnak tudni, és mit nem.
Kevés nyálasabb témát tudok a megbocsájtásnál. Manapság tele a közösségi háló az ilyen témájú közhelyekkel, amik hatalmas kinyilatkoztatásoknak akarnak tűnni. Okoskodni persze nagyon könnyű.
Ha kínosnak érzed, hogy te is szereted ezeket az idézeteket, felesleges! Ha…..
Petróczi Zsolt
2015.09.03 10:44:42
@Éva Radácsy: Ezt nem vitatom. A mindenkinek más az értékrendje, és más az, mait könnyebben, és más amit egyáltalán nem tud megbocsájtani. Az utolsó mondataidat értem, és egyetértek vele.
Akkor most hogy van ez? Álmodozni jó, de vajon hasznos, vagy időpocsékolás? Segít közelebb kerülni a célhoz, vagy csak elvonja a figyelmed a jelenről? Rázós kérdés, abban viszont biztos vagyok, hogy ezekre nincs egy általános válasz, ami mindenkire minden helyzetben igaz lenne. És…..
Petróczi Zsolt
2015.07.15 15:46:23
@Éva Radácsy: Valóban, az álmodozás (vizuálás) hasznos dolog, de csak akkor, ha mellette teljes figyelmünkkel tudjuk élni az életünket, és a dolgok elképzelését - ahogyan te is írtad - tudatosan használjuk.
Több embertől hallottam, hogy az informális előadást érdemes egy viccel kezdeni, hogy felkeltsük vele a hallgatóság figyelmét. Engem még sem visz rá a lélek, hogy egy olyan ízléstelen szóviccel kezdjek írni a háláról, mint amilyen a „nem lesz egy hálás téma” felkiáltás.…..
Az előzőekben már volt szó arról, hogy miért halogattam a blogírást és leírtam, hogy mi tart a „pályán”. Most vissza ugrom egy kicsit az időben, hogy tisztázzam a cél kiválasztásának fontosságát.
Az én világképem szerint minden emberhez társul egy elemi küldetés.…..
A címkék fogalmának taglalása során már tettem említést arról, mikor az automatizmusaink irányítanak az unalmas hétköznapok egyhangúságában. Szerintem erről a jelenségről volna még mit beszélni.
Robotpilótával eddig leginkább a repülőkön találkozhattál. Mostanra az…..
Petróczi Zsolt
2015.05.19 08:21:31
@Éva Radácsy: Igen, jó dolog valamit úgy megtanulni, hogy álmunkból felébredve is tudjuk, de még jobb, ha ilyenkor tudatában vagyunk, hogy felébredtünk, és épp az automatizmusunkat csináljuk.
Elkezdtem, csinálom, nem halogatom tovább. Eddig jó. De hol van az a pont, ahol megmérettetik ember és cél? Ahol a jellem erőssége, és a cél fontossága igazán megmutatkozik? Elmondom, hogy engem mi lendít tovább.
Az egész egy ihlettel kezdődik, és egy (vagy több) emberrel, aki…..
Petróczi Zsolt
2015.05.19 08:19:25
@Éva Radácsy: A napokban fogok megosztani egy cikket a célkitűzésekről, de a személyes beszélgetést támogatom.
A bejegyzéseimben már említettem, és fogom is még említeni a címkéket. Mivel a különböző bejegyzések témájától nem szeretnék túlzottan eltérni (pedig hajlamos vagyok rá), ezért inkább ilyen önmagamat magyarázó posztok írásával kerítek sort azoknak a fogalmaknak a…..
Petróczi Zsolt
2015.04.28 17:03:47
@ralf: Teljesen egyet értek. Senki sem tévedhetetlen, épp ezért nem árt minél gyakrabban ellenőrizni, érvényesek-e a címkéinkre írt szövegünk.
A versengés egy elég ősi hagyományunk, amit még az állatvilágból hoztunk magunkkal. Ahogy ma az állatok is meg küzdenek egymással a túlélésért, úgy mi is versenyre kelünk egymással és saját magunkkal. A különbség – azon kívül, hogy mi megtehetjük, hogy nem versenyzünk…..
Petróczi Zsolt
2015.04.13 14:02:37
@ralf: Igazad van. Éppen ezért foglalkoznak a profi sportolókkal versenypszichológusok is. Aki komolyan gondolja a versenyzést, mint életformát és hivatást, annak meg kell tanulnia veszíteni és nyerni egyaránt. Egy kellően "kiművelt" sportoló elegendő tudatossággal rendelkezik, hogy miután testileg lelkileg mindent bele adott, azután se csináljon személyes kérdést az eredményből. Az megint egy érdekes téma lehet, hogy miért választja valaki az olimpikonná válás útját.
Én a hétköznapi rivalizálást céloztam meg, amit a bevásárlásnál a "minél előbb sorra kerüléstől", az "elsőnek hozzászólni egy videó alá" jelenségen keresztül, a "vitatársat látni az életét egyszerűen megosztó emberben" esetén mutattam be. Mindegyiknek lehet pozitív kicsengése, de az összes személyesnek megélt "párharc" legbelül az önérvényesítésből fakad, illetve az önérvényesítés hiányának a félelméből.
Mindenkinek bőven akad lehetősége kibontakozni, egymástól függetlenül. Én például nem érzem, hogy bármilyen másik bloggal rivalizálnék, vagy rivalizálnom kellene. Az internet (világ) elég nagy mindenki számára.
Én a hétköznapi rivalizálást céloztam meg, amit a bevásárlásnál a "minél előbb sorra kerüléstől", az "elsőnek hozzászólni egy videó alá" jelenségen keresztül, a "vitatársat látni az életét egyszerűen megosztó emberben" esetén mutattam be. Mindegyiknek lehet pozitív kicsengése, de az összes személyesnek megélt "párharc" legbelül az önérvényesítésből fakad, illetve az önérvényesítés hiányának a félelméből.
Mindenkinek bőven akad lehetősége kibontakozni, egymástól függetlenül. Én például nem érzem, hogy bármilyen másik bloggal rivalizálnék, vagy rivalizálnom kellene. Az internet (világ) elég nagy mindenki számára.
Ironikus, hogy mennyire nehezen született meg ez a bejegyzés. Számomra azt jelzi, hogy ezzel még van dolgom. Mert félelme mindenkinek van, csak valaki jobban, valaki kevésbé tudatos rá. Azt hiszem ez a körülmény segít, hogy hitelesen mutassam be, miképp terel le a félelmem a helyes…..
Petróczi Zsolt
2015.04.09 14:35:47
@ralf: Elkerülhetetlen, hogy olyanok is elolvassák ezt a bejegyzést, akiket nem érdekel, mindegy milyen címet adok neki. Csak remélem, hogy senkit se ér maradandó károsodás ettől, ugyanakkor bízom benne, hogy elér azokhoz is az írás, akiket érdekel.
Petróczi Zsolt
2015.04.09 19:25:02
@Éva Radácsy: Köszönöm, de inkább azoknak kívánok sok sikert, akiket te említesz. Azok az emberek, akik nem tanultak meg önállóan döntést hozni, és így a saját életüket irányítani, azok addig sodródnak, amíg valamilyen külső tényező (akár valakinek a megjegyzése, akár egy esemény) el nem indítja a fejlődés útján. Ekkor már valóban segíthet nekik egy coach.
Az a különbség a színház és az életem között, hogy a színészek azért tudatában vannak vele, hogy játszanak. Ha vége a darabnak, meghajolnak és lejönnek a színpadról. Ehhez képest én sokáig úgy éltem (és néha még most is megfeledkezem magamról), mint Don Quijote, aki nem…..
Előttem sokan elmondták már, és igazuk is volt. Nem túl eredeti gondolat, de mégis kevesen tudunk magunkon nevetni.
Persze ez nem cél, csupán eredmény. A célom, hogy olyannak lássam magam és a világot, amilyen az valójában: semlegesnek. Meg persze az is cél, hogy te is így…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz