Adatok
F. Meli
199 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„Valaki felnevetett… csak fátyolos emlékeim vannak, valószínűleg édesapám sütött el egy poént. Kíváncsian méregettem a felnőtteket, még az általában mogorvának ható arcokra is mosoly ült ki néhány pillanatra, jólesett köztük lenni. December 21. volt, a falu védőszentjének, Szent Tamásnak a napja.…..
Advent, karácsony… Mindkét szó mögött szinte röpködnek a gondolatok… Jó lenne egy kicsit lazítani… de addig nem, amíg ki nem írom magamból. Mit is? Például azt, hogy miért kis kezdőbetűs a karácsony… És a korábbi B. ú. é. k. is nagyító alá kerül… Ideje pontokba szedni…..
„Ma egy éve egy belső hang Szegedre hívott, akkor olvastam először a Lótusznapokról. A programfüzetben a könyvbemutatódat is népszerűsítették, valamiért úgy éreztem, hogy ott a helyem.
Már a dedikáláskor egymásra hangolódtunk, azt kérdezted tőlem, hogy táncos vagyok-e, pedig egy szóval sem…..
„Elárulod, hogy melyik a kedvenc színed? Vagy színeid?” – kérdezte. Szinte azonnal rávágtam, hogy a piros. A kilencéves kislány arcán sejtelmes mosoly jelent meg – éreztem, hogy készül valamire –, majd kisomfordált a nappaliból. Az anyukájára pillantottam, akit harminckét éve ismerek – együtt…..
Néhány éve az egyik képzésen táncos csajként hivatkozott rám valaki a hátam mögött, én persze meghallottam. Úgy éreztem, mintha az illető kifigurázná az általam megosztott információt, miszerint nemcsak a Szövegkovácsnál és az újságírás berkeiben, hanem a versenytánc világában is otthon érzem magam.…..
Háttéremberek, akik mondhatni olvasásból keresik meg a kenyerüket. Többet tudnak a helyesírásról a nagy többségnél, és minden szöveget árgus szemekkel figyelnek. Még akkor is, ha éppen nem dolgoznak… A korrektorokról keveset tudunk, magát a kifejezést legtöbbször a bőr egyenetlenségeinek elfedésére…..
Sohasem terveztem, hogy vállalkozó leszek. 2012 júniusában úgy nézett ki, hogy el fogom veszíteni az állásomat, ami kis híján megbetegített. Nem akartam újra átélni azt, amit két évvel korábban, nem sokkal a Temesvárra való költözésünk után. Akkor a nyakunkba vettük a fél országot, és egy kisautónyi…..
Állandóan kihívások elé állít, és rengeteg emberrel találkozhatok általa… Sajnos ez a rövid mondat nem fedi azt a sokszínű tevékenységet, amit nap mint nap végzek, de legalább megpróbáltam tömören összefoglalni. Nem mindig sikerül. Amúgy a munkámat inkább hobbinak nevezném, hisz mostanában többnyire…..
Az elmúlt években úgy tűnhetett, mintha a legeslegszigorúbb tanító nénik dolgoznának a Szövegkovács műhelyében, és csak arra várnának, hogy valaki tévedjen. Ez főként szakmai ártalom a részükről, hisz nap mint nap hibát keresnek a különféle szövegekben, azonban nekik sincs receptjük a…..
Tíz nap múlva mindketten a szülinapunkat ünnepeljük, pontosan hat évvel leszek idősebb, mint te. Tudom, hogy vízválasztó előtt állsz, rettegsz a harmincas számtól, de elsősorban rajtad múlik, hogyan alakul a jövőd. És bár tisztában vagyok azzal, hogy téged a hideg is kiráz a kéretlen tanácsoktól,…..
„Ha választanod kellene a kettő közül, melyiket választanád?” – tette fel a kérdést tavaly nyáron egy kedves ismerősöm. Én szinte azonnal rávágtam, hogy nem is gondolkodom ilyesmin, mert mindkettő én vagyok. Vagyis táncos és (újság)író is. Egyik sem fontosabb a másiknál...
Hosszú évekig versengtem másokkal, hajszoltam a tökéletességet, közben pedig olyan érzésem volt, mintha egy láthatatlan pallos lebegne néhány centire a nyakamtól, és csak arra várna, hogy könyörtelenül lesújtson, ha mégsem érem el a célomat… Néha szándékosan tettem ki magam az összehasonlításnak:…..
Nem szeretem, ha rám erőltetnek valamit. 2013 májusában mégis muszáj volt engednem… Fellépésre készültünk a Magnum Versenytáncklubnál, a csapatunk pedig Shrek és Fiona történetét kellett „eljátssza”. Ezzel többé-kevésbé megbékéltem, azt viszont nem akartam elfogadni, hogy csak jelmezben léphetek,…..
„Csak olyantól fogadj el tanácsot, aki már ott van, ahová te tartasz!” Nem tudom, kitől származik az idézet, de mellbe vágott, amikor először elolvastam. Mert a kéretlen tanácsokból – egy elkoptatott közhellyel élve – gyakran Dunát lehetne rekeszteni.
Például adhat-e környezetvédelemmel kapcsolatos…..
… nem rágódnánk azon, hogy mit gondol más?
… legyőznénk a megfelelési kényszert?
… megtanulnánk nemet mondani?
… meghúznánk a határainkat?
… nem magyarázkodnánk állandóan?
… nem vállalnánk el mindent csak azért, hogy ne sértsünk meg másokat?
… megértenénk, hogy kinek és miért akarunk…..
2016-ban kezdtem el, ma sikerült befejeznem a tanfolyam első részét. Nem foghatom tőlem független okokra a halogatást, egyszerűen kevés időt szántam rá, de az is lehet, hogy nem volt egy elég erős miért a háttérben. Egy NLP-s online célkitűző tanfolyamról van szó, amelyet eleinte képtelen voltam…..
2020. február 2-án jelentettem be, hogy szakítok vele… már több mint két évtizede gyötört. A jelenlétében képtelen voltam örülni a kisebb-nagyobb dolgoknak, mert mindig azt suttogta, hogy úgy sem tartanak örökké. Én pedig hallgattam rá, hagytam, hogy magával rántson…..
Olyan, mintha két világ határán lebegnék. A régi tíz körömmel próbál visszatartani, és el akarja hitetni velem, hogy az az igazi élet. Mert ismerős, biztonságos. Az új egy járatlan útra terelne, fel-felvillant egy mosolyt, egy örömteli pillanatot, egy játékos táncot...
A hamisítványt rendeltem meg az egyik bukaresti forgalmazótól, de csak néhány hét múlva jöttem rá, hogy becsaptak. Nem volt viszonyítási alapom, hisz addig szedett-vedett eszközöket használtam a sminkeléshez, az viszont meglepett, amikor leesett az egyik ecset nyele...
Az elmúlt hetekben megfeledkeztem róluk… a volt tanítványaimról, valamint arról, hogy két évig péntekenként nem újságíró, rádiós, tévés, vállalkozó vagy önkéntes, hanem tanítónő és tanárnő voltam egy személyben. Sohasem akartam ebbe a szerepbe bújni, mivel attól féltem, hogy engem is úgy fognak…..
Ismerős-e az a karikatúra, amely egy extrovertált és egy introvertált személyt ábrázol a karantén idején? Előbbi ki akar szabadulni a lakásból az egyre erősödő bezártságérzés miatt, utóbbi pedig nyugodtan ül az íróasztalánál... és ír. Amikor először láttam a képet – körülbelül három hete –, azonnal…..
Most dolgozni, hajtani, spórolni kell, nem engedhetem meg magamnak a lazítást, még öt percet sem pihenhetek. Mi lesz, ha lemaradok valamiről, esetleg nem érem el a kitűzött célokat? Tavaly márciusban ezek a nyomasztó gondolatok késztettek arra, hogy elmeneküljek… néhány napra kilépjek a…..
„Mit szívtál?” – kérdezte mosolyogva néhány másodperccel azután, hogy befejeztem a táncot. Először nem értettem a kérdést, még mindig hatása alatt voltam annak a különleges zenének. Előtte, közel négy percig megfeledkeztem mindenről és mindenkiről, csak én voltam és a ritmus. Engedtem, hogy…..
Körülbelül tizedszerre írom le az első mondatot. Most jóval nehezebb szavakat formálni a gondolataimból, mint korábban, de nem adom fel, a „makacsságom” ezúttal sem hagy cserben. Pedig szívesebben néznék filmet, legalább az kikapcsol másfél-két órára: beszippant a történet, és megfeledkezem arról,…..
Legtöbbször saját magunkat korlátozzuk. Szinte mantraként mormoljuk, hogy túl fiatalok vagy épp túl idősek vagyunk a változáshoz, és mások szerencsésebbek, tehetségesebbek, szebbek, jobbak, bátrabbak, mint mi. Még azelőtt elkedvetlenedünk, hogy egyáltalán megkísérelnénk megoldani a problémát. És…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz