Alexa Biacsi Schön 2015.03.06 09:09:40

A negró cukorkát szabadkán a Ruff testvérek cukorkagyárába gyártották először (Ruff testvérek (Adolf és József) akik 1917-ben megkezdték a cukorkagyártást)
Ruff testvérek

(suistorija.wordpress.com/industrija-i-industrijalci-ipar-es-iparosok/szabadka-gyaripara-es-a-gyartulajdonosok-1918-1941/)

Ruff József95 alapította a háború előtti Jugoszlávia egyik legnevesebb cukorka- és csokoládégyárát. Az akkor piacon különösen nagy keletje volt karamelláinak, a Negro elnevezésű cukorkát pedig még ma is gyártják.

Ruff Mór, József apja, zsidó származású vándorkereskedő volt, bőrt, dohányt és gyapjút árult. Miután Zentára költözött, ahol József is született, a kereskedéssel szerzett tőkét ecetgyártásba fektette. Mór egészen 1902-ben bekövetkezett haláláig vezette a gyárat, amelyet azután felesége, a zsidó származású szabadkai Schreiber Serena vett át. Néhány évvel később, 1909-ben a gyerekekkel együtt áttelepült Szabadkára, ahol 1911-től cukorka- és édesipari termékek árusításával foglalkozott, mégpedig sógora, Brummer Gyula96termékeit forgalmazta.

A cukorkagyártási engedélyt 1916-ban kapta meg, és vállalkozói kedvével, rokoni és egyéb üzleti kapcsolataival igyekezett utat törni két fia, József és Adolf97 számára, akik 1917-ben ugyancsak engedélyt kaptak cukoralapú termékek gyártására és forgalmazására, még azokban a nehéz háborús időkben is, amikor a cukorforgalmat szigorúan ellenőrizték, beszerzése pedig számos nehézségbe ütközött. Egy kis kézműipari cukorkakészítő üzemmel kezdték.

Ruff József a cukorkakészítéssel Brummer nagybácsijánál ismerkedett meg, akivel Németországba is eljárt, hogy figyelemmel kísérje az iparág technológiai fejlődését.

Testvére halála után a Ruff-testvérek cég egyedüli tulajdonosaként József először 1922-ben jelentkezik. Az azt követő időszakban a vállalat közkereskedelmi társaságként kerül bejegyzésre, egészen 1928-ig, majd 1930-ban és 1931-ben részvénytársaságként működött. Később ismét közkereskedelmi társaságként szerepel, majd magáncéggé alakul. József mindkét veje, dr. Teltsch Imre ügyvéd és Beinhauer Károly szállítmányozási vállalkozó98 tőkéjével folyamatosan jelent volt a cégben, amíg az fennállt. Részvényesként, az alatt a rövid idő alatt, amíg a cég ebben a formában tevékenykedett, a következők szerepeltek: Dušan Manojlović, dr. Boschan Samu, Augenfeld Mór Verőcéről (József első feleségének, Augenfeld Micinek az apja), Teltsch Gáspár zombori kereskedő és mások.

A Ruff-testvérek előretörése gyors és szemmel látható volt. Egy 5-6 munkást foglalkoztató kis manufaktúrából fejlett cukorka- és csokoládégyár fejlődött ki alig 10 év alatt.

A termelést a Wilson utca 13. alatti földszintes házban kezdte meg, amelyet Ruff Serena vásárolt meg, amikor Szabadkára költözött, mégpedig valószínűleg abból a pénzből, amelyet a zentai gyár eladásáért kapott. Ennek a kis üzemnek a bővítésére 1925-ben egy udvari építkezéssel került sor 1924-ben.99 A Sándor király utca 15. (mai Kidrič utca) alatti üzlethelyiségekkel ellátott kétemeletes épületben, amelyet Brummertől 100 vásárolt meg, a földszinten működött a cég boltja.101 Egy városi üzlethelyiséget is bérelt (a korábbi tanítóképző épületében) a Sándor király u. 13-ban, ahol 1930-ban cukrászdát működtetett.

Alexa Biacsi Schön 2015.03.06 09:10:28

Jól ment az üzlet, amit az is bizonyít, hogy Ruff József megvásárolta a Štos utca 6., 8. és 10. alatti házakat, ahova áthelyezte a termelést. 1968-ban engedélyt kapott, hogy beköltözhessen (a Štos utca 6.)102 alatti újonnan felépült földszintes családi házba, valamint az udvari létesítmény átalakítására, gőzkazán felszerelésére és artézi kút fúrására.

A Štos utca 10. alatt egy 353 négyszögöl területű épület és egy 110 négyszögöl területű udvar volt. Ott az első átalakításokra 1926-ban került sor103, a földszintes lakóépületen 1928-ban104, 1931-ben pedig munkálatokat végeztek a kétemeletes gyári épületen.105

1929-ben Ruff József befejezi a Manojlović (ma: V. Nazor) utca 6–8. alatti egyemeletes ház építését.106

A legnagyobb beruházást akkor hajtja végre, amikor javában tart a nagy gazdasági válság, vagyis 1931-ben. Akkor a Štos utca 6. alatti ház udvarán felesége, Augensfeld Mici107 hozományából (500.000 dinár) befejezte az új, korszerűen felszerelt kétemeletes üzemet.108 „Az, hogy a cég képes volt egy ilyen drága létesítményt felépíteni, azt bizonyítja, hogy nem érezte a gazdasági válság következményeit, és hogy az egyáltalán nem érintette a cég fellendülését…”109 Ezzel együtt a cég Szabadkán összesen 1.712 négyzetméternyi ipari és üzleti területtel rendelkezett. Ez is Ruff József találékonyságát és képességeit bizonyítja, illetve a cég üzleti sikerességét. Ilyen előfeltételek mellett egyáltalán nem furcsa a Ruff-testvérek további eredményes fejlődése.

1927-ben a gyár maximális kapacitása 15 vagon cukoráru és csokoládé, a kapacitás kihasználtsága 70 százalékos és 55 munkás foglalkoztat.

A gyár fejlődésével egyidejűleg fejlesztették az üzem felszereltségét is. Az első, csokoládé gyártására alkalmas használt gépeket Ausztriából hozták be, később pedig már a legkorszerűbb gépeket vásárolták meg Németországban és Svájcban. Svájcból 1928-ban egy csokoládé ványológépet szereztek be 7.125 svájci frank értékben, Németországból pedig ugyancsak a csokoládégyártáshoz szükséges Hänkel gépet importáltak 4.250 birodalmi márka értékben.110

1938-ban az üzem berendezéseit összesen 12 villanymotor hajtotta meg, ebből az egyik 52 LE, a többi teljesítménye pedig összesen 40 LE volt.

Akkoriban a gyár 100 munkást foglalkoztatott, éves maximális kapacitása 200-300 tonna különböző termék volt. Képesek voltak versenyre kelni szinte minden hasonló gyárral az országban. Üzleteik voltak Belgrádban, Újvidéken, Nagybecskereken, Pancsován és Eszéken.

Az árut kereskedelmi utazókon keresztül értékesítették. 1928-ban a következők voltak: Beck Gábor, Krausz Ernő és Steiner József.

Ruff József gazdagságáról tanúskodik, hogy 1932-ben Verusicson 132 kataszteri hold első osztályú szántóföldet vásárolt és egy korszerű gazdaságot szerelt fel. Gyümölcs- azon belül is főleg meggytermesztéssel foglalkozott, emellett egy színvonalas tejtermelő farmot hozott létre, ahonnan a friss tejet a gyárába is szállították. Ezzel az eljárással a csokoládé minőségét is javították. Cukorrépát is termesztett, amelyet Cservenkán dolgoztak fel, részben így biztosította a termelés számára szükséges cukrot.111 Voltak bérpalotái is Szabadkán (a Ruff-palota, Manojlović u. 6.) és Belgrádban, külföldi bankszámlákon annyi pénze, amennyiből megvásárolhatott volna még két hasonló gyárat, vagy legalább 260 kataszteri hold szántóföldet. Ruff életszínvonaláról tanúskodik az is, hogy 1929 és 1933 között Citroen, Opel és Ford gyártmányú gépkocsijai voltak, amikor a városban a gépjárművek még ritkaságszámba mentek. Szabadkán 1939-ben csupán 194 gépjárművet tartottak nyilván, 40 teherjárművet és 154 személygépkocsit.112

Alexa Biacsi Schön 2015.03.06 09:13:08

A háború előtti években a megnehezült nyersanyagbeszerzés miatt csökkent a gyár termelése, a magyar megszálló hatalom alatt pedig, 1942. 10. 1-én leáll a termelés. Ruff Józsefet sok szabadkai zsidóval együtt internálják, noha megkísérelte a katolikus hitre való áttéréssel elkerülni az üldöztetéseket, bántalmazásokat, a vagyonelkobzást, ami minden zsidóra várt.

Az új hatalom megalakulása után Ruff gyárát többi ingatlanával együtt államosították (a magánvállalatok államosításáról szóló, 1946. 12. 8-án kelt törvénnyel összhangban).113 Hozzáláttak a létesítmények felújításához, amelyek nagy mértékben megrongálódtak a háború befejezése előtti bombázások során, ezzel együtt pedig a termelés beindításához is.

A Pionir Cukorka- és Csokoládégyár nevet 1948. 11. 1-jén kapta a Szerb NK kormányának végzésével, és ilyen néven is jegyezték be a nyilvántartásba.

A korábbi tulajdonosnak, Ruff Józsefnek a cukorka- és csokoládégyártásban szerzett tapasztalatai és sokrétű tudása jól jött abban az időben, hiszen nem voltak szakemberek, ezért őt 1947-ben kinevezték a gyár műszaki igazgatójává. A dolgok későbbi alakulása azonban bizonyította, hogy az új társadalmi viszonyokban nincs hely a régi kapitalisták számára. A Ruff család 1950-ig Szabadkán marad, amikor is Izraelbe vándorol.114 A Ruff családnak a kivándorlási eljárás szabályaival összhangban le kellett mondania a jugoszláv állampolgárságról, amit ők 1950 októberében meg is tettek. Ezután többi ingatlanjukat is államosították, mivel azok már külföldi állampolgárok tulajdonát képezték.115

Bevándorlási vízummal a túlélő szabadkai zsidók többségéhez hasonlóan az 1949–1950-es nagy kivándorlási hullám idején ők is Izraelbe távoznak.116

Ruff József és családja 1950 márciusában vándorolt ki, de József már 1952 áprilisában felhatalmazza Ivan Malagurski szabadkai ügyvédet, hogy képviselje a Jugoszláviába való visszatérése ügyében. „…a nemzetgazdaság erősítése végett…”117 térne haza, az erre vonatkozó vélemény kiadására vonatkozó kérelmében azt írja, hogy: „Mivel új hazámban nem tudok megszokni, sem az itteni életmódra, sem a szokásokra, de az itteni éghajlat sem használ nekem, emellett pedig valódi értelemben betegnek érzem magam és vágyódom régi szülőhazám után…”, majd pedig így folytatja: „…tekintettel régi szülőföldem iránti beteges vonzalmamra és vágyakozásomra, továbbá mert az itteni éghajlat, életmód és táplálkozás árt az egészségemnek, valamint mert mély meggyőződésem, hogy szaktudásom és ügyességem hasznára válhat, és sokban hozzájárulhat a csokoládé és a különböző cukorkák gyártásához…” A helyi hatalom kérésére a Pionirból a régi tulajdonos számára kedvezőtlen válasz érkezik: Abban az áll, hogy a vállalat, amikor Ruff töltötte be a műszaki igazgatói posztot, csupán hatféle terméket készített, most pedig már több mint hatvanat, ami azt mutatja, hogy egy egész sor szakember képes az üzem irányítására, így nincs szükség arra, hogy Ruff szolgálatait igénybe vegyék. Ez az epizód az új vállalatvezetés arroganciáját szemlélteti, de még inkább azt, hogy Ruff mennyire kötődött a gyárhoz, illetve hogy milyen alkalmazkodási gondokkal küszködött ő maga is, és valószínűleg sok más szabadkai zsidó is izraeli tartózkodása során. A Ruff család Izraelből Brazíliába telepedett át.

Az 1954-ben vezetett hagyatéki eljárás során, miután Ruff Rózsát 1947-ben holttá nyilvánították, örökösként Ruff József jelentkezik (Brazíliából, Sao Paolóból), valamint Teltsch András, Rózsa testvérének, Margitnak a fia (Zágrábból). A hagyaték tárgyát azok az utólag előkerült ingatlanok voltak, amelyek a megboldogult korábbi tulajdonát képezték Belgrádban a Jevremova 61. és a Baruh u. 37. alatt.118