Adatok
Péter Londonból
0 bejegyzést írt és 146 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az Eurovíziót ki kell érdemelni. Ez minden résztvevőre igaz, nemcsak az indulókra. A nézőkre, sőt a zsűrire is. Mi nézők megszoktuk már azt a kognitív disszonanciát, amely a hallottak és a zsűri ömlengése között feszül. Az idén Vincze Lillával és Nagy Feróval ráncfelvarrt zsűrinek félig sikerül is…..
Péter Londonból
2019.02.03 23:24:41
Bocsánat az off-topicért, de közvetlen üzenetküldő címet nem találtam. Csak tájékoztatni szeretnélek egy hivatkozásról. Most szerdán (február 6.) készülök a saját blogomon megjelentetni egy bejegyzést, amelyben egy régi posztodra hivatkozom. Egyelőre a menüben nem szerepel, csak elő van készítve megjelentetésre a geropeter.hu/a-kisember-nagy-uzlete-2/ címen. Köszönöm a remek megfogalmazást, amelyikre hivatkozom! A későbbiekben - ha nincs kifogásod ellene - szeretnék a blogodra a magam majdani "Blogok és honlapok, amelyeket kedvelek" rovatában is hivatkozni. Üdvözlettel Péter
Gyakorlatilag véget ér a Magyarország 2.0 pályázat (remélem, senkinek az írása nem maradt ki, ha esetleg mégis, feltétlenül jelezzétek!), a mai poszt már félig ki is lóg belőle, annál is inkább, mert Péternek már jelent meg írása a sorozaton belül. Mégis, részben még ide…..
Péter Londonból
2016.10.04 23:32:06
@Bredpitt Monika: Meg szoktad kapni, amikor a nevedre kattintva személyes üzenetet küldök?
Péter Londonból
2016.10.05 12:00:18
@pappito: Hoppá! Nekem valóban egy pilóta ismerős mondta, mint saját történetet, valami 6-8 évvel ezelőtt! Mástól, másutt sohasem találkoztam vele. Nagyon kínos. Eszerint Moldova az eredeti forrás? Hol, milyen írásban?
Gyorsan megpróbálom kifogni a szelet a fanyalgók vitorlájából: nyilván senki, a mai poszt szerzője, Péter sem gondolja azt, hogy írása eljut a brit kormányfőig, ugyanakkor nem is ez a lényeg, hanem a benne megfogalmazott gondolatok, melyek most éppen levél formában jutottak…..
Péter Londonból
2016.09.23 01:42:14
@adg: Nagyon köszönöm! Eszerint meglehetősen pontatlan volt az a forrás, ahol a kísérletről régen olvastam. Vagy a memóriám hagyott nagyon cserben: bevallom, most a hozzászólás megírásakor nem néztem utána.
Péter Londonból
2016.10.03 00:39:11
@*Andi*: Kedves Andi! Előfordult már, hogy üzenetem "elveszett az éterben", ezért kérdezem: megkaptad-e a neked írt üzenetemet a lektorálásra váró szöveg linkjével? Továbbra sem sürgős; csak érdeklődöm, nem veszett-e el.
Előre is köszönöm, ha foglalkozol vele!
Előre is köszönöm, ha foglalkozol vele!
Péter Londonból
2016.10.03 00:58:50
@Bredpitt Monika: Köszönöm a kérdésedet!
Okóberben terveztem hazamenni és indig "már csak egy napot" akartam várni, hogy válaszoljak neked, hogy addigra biztos legyen az időpont - hátha összefutunk valahol. De mindig csak csúszik az egész: még a közbejövő bonyodalmak kapcsán is közbejön valami.
Úgyhogy körülöttem minden állandóan változik - de egyébként minden változatlan.
Szavazni én se voltam - és most jöttem rá, miért fáj a hátam néhány napja: nincsen nekem népi-nemzeti gerincem, ahogyan - ha jól emlékszem - Csurka István mondta.
Ennnek a blognak viszont az egyik erénye, hogy nem (vagy csak nagyon visszafogottan és kulturáltan) jelenik meg benne a napi politika, úgyhogy inkább én se kommentálom ezeket az eseményeket. Viszont arra gondoltam, hogy ha a szerdán megjelenő felhívásból lesz valami, akkor a honlapjára mottóként felteszem Szabó Lőrinc "Hazám"-versét. Bosszantó, hogy megírta előlem...
Okóberben terveztem hazamenni és indig "már csak egy napot" akartam várni, hogy válaszoljak neked, hogy addigra biztos legyen az időpont - hátha összefutunk valahol. De mindig csak csúszik az egész: még a közbejövő bonyodalmak kapcsán is közbejön valami.
Úgyhogy körülöttem minden állandóan változik - de egyébként minden változatlan.
Szavazni én se voltam - és most jöttem rá, miért fáj a hátam néhány napja: nincsen nekem népi-nemzeti gerincem, ahogyan - ha jól emlékszem - Csurka István mondta.
Ennnek a blognak viszont az egyik erénye, hogy nem (vagy csak nagyon visszafogottan és kulturáltan) jelenik meg benne a napi politika, úgyhogy inkább én se kommentálom ezeket az eseményeket. Viszont arra gondoltam, hogy ha a szerdán megjelenő felhívásból lesz valami, akkor a honlapjára mottóként felteszem Szabó Lőrinc "Hazám"-versét. Bosszantó, hogy megírta előlem...
Volt egyszer egy úszó, aki azért nem tudta teljesíteni a korábban egyébként már teljesített távot, mert nem látta a túlpartot, a célt. Mert a cél szem előtt tartása ad erőt a magunk elé kitűzött feladat teljesítésére. Erről is szól Péter mai írása, no meg arról, hogy ne növesszünk kopoltyút a víz…..
Péter Londonból
2016.08.28 20:07:46
@Turchi: Nagyon köszönöm ezt a nyílt és őszinte választ!
A korrepetálás nem rossz, itt is csinálom (az otthoni 3000 Ft/óra helyett 30 font/óradjért...) Csak bizonytalan. Kiszámíthatatlan. Hány megrendelés lesz? Hányszor fogják lemondani (miközben az időmet már lefoglalták)? Szóval erre nem lehet alapozni.
Annyit hadd tegyek még hozzá, hogy még emlékszem, amikor egy jóbarátom negyvenéves lett és én még csak harmoncnyolc és fél voltam: mennyire megdöbbentett, hogy hűha, már itt tart(unk)... Úgyhogy a negyven, ötven, hatvan is elérkezik, gyorsabban, mint gondolná az ember. Érdemes gondolni arra, hogy mit fog az ember csinálni nyugdíjaskor után.
Köszönöm a jókívánságot!
A korrepetálás nem rossz, itt is csinálom (az otthoni 3000 Ft/óra helyett 30 font/óradjért...) Csak bizonytalan. Kiszámíthatatlan. Hány megrendelés lesz? Hányszor fogják lemondani (miközben az időmet már lefoglalták)? Szóval erre nem lehet alapozni.
Annyit hadd tegyek még hozzá, hogy még emlékszem, amikor egy jóbarátom negyvenéves lett és én még csak harmoncnyolc és fél voltam: mennyire megdöbbentett, hogy hűha, már itt tart(unk)... Úgyhogy a negyven, ötven, hatvan is elérkezik, gyorsabban, mint gondolná az ember. Érdemes gondolni arra, hogy mit fog az ember csinálni nyugdíjaskor után.
Köszönöm a jókívánságot!
Péter Londonból
2016.08.31 03:44:57
@Ginix: Nagyon profi! Teljesen igazad van. Előbb-utóbb valószínűleg én is hasonlót csináltam volna. A szerződés szimmetrikus volta nagyon korrekt.
Kissé szokatlan stílusú lesz a mai poszt, hiszen Péter sorozata folytatásában három történetet mesél el egy-egy levél formájában. Fontos tudni, hogy a címzettek természetesen valós személyek, az írások pedig a londoni élet három különböző részét mutatják meg. (A…..
Péter Londonból
2016.08.16 04:04:06
@Bredpitt Monika: Olyan türelmes vagyok, mint egy... izé... mondjuk hogy mondtam valamit, ami nagyon türelmes.
Péter Londonból
2016.08.24 06:14:22
@Bredpitt Monika: Nagyon jólesik, hogy így számontartod! Egészen el vagyok képedve: bevallom, nem számítottam rá.
Igen, a megbeszélés szerint ma jelenik meg a következő poszt: egy dupla. Az első része (kisebb fele) egy tények és ismertetés nélküli, voltaképp érzelmi "kirohanás" fő mondanivalójában a korábbi "ne add fel!" ismétlése, sokkal nyomatékosabban. A második a jövedelmekről szól: érdekesen találkozik egy tegnap esti Index-cikkel. Nagyon kíváncsi vagyok a reakciókra.
Hogyhogy ilyenkor hajnalban írsz? Kakashasadáskor, vagy hogyan is mondják.
Én most indulok az ügynökséghez, hátha van valami kereseti lehetőség mára... úgyhogy még az is lehet, hogy ott várok délig, aztán beosztanak valami délutáni műszakra, és éjfél lesz, mire megtudom, hogy a poszt megjelent-e valójában...
De az az érzés, hogy van legalább egy olyan ember, aki ezt számontartja és várja... már ezért is érdemes volt az egészet megcsinálni!
Igen, a megbeszélés szerint ma jelenik meg a következő poszt: egy dupla. Az első része (kisebb fele) egy tények és ismertetés nélküli, voltaképp érzelmi "kirohanás" fő mondanivalójában a korábbi "ne add fel!" ismétlése, sokkal nyomatékosabban. A második a jövedelmekről szól: érdekesen találkozik egy tegnap esti Index-cikkel. Nagyon kíváncsi vagyok a reakciókra.
Hogyhogy ilyenkor hajnalban írsz? Kakashasadáskor, vagy hogyan is mondják.
Én most indulok az ügynökséghez, hátha van valami kereseti lehetőség mára... úgyhogy még az is lehet, hogy ott várok délig, aztán beosztanak valami délutáni műszakra, és éjfél lesz, mire megtudom, hogy a poszt megjelent-e valójában...
De az az érzés, hogy van legalább egy olyan ember, aki ezt számontartja és várja... már ezért is érdemes volt az egészet megcsinálni!
Akár Londonról, annak ellenére is, hogy rengeteg poszt szólt már róla, vagy annak ellenére is, hogy kilenc hónapja ott él. Ma folytatódik Péter brit fővárosban íródó sorozata, ezúttal a tömegközlekedést veszi górcső alá, és arról is elmélkedik egy kicsit, hogy milyen is az…..
Péter Londonból
2016.07.27 23:11:55
@Herr Géza: Ennyire kilátszik? Egyébként a pedagógus hivatásnak, szerintem, kizárólag jó és még jobb oldalai vannak. A pedagógus foglalkozásnak, munkaviszonynak, beosztásnak, státusznak - szintén vannak jó oldalai is. A pedagógiai módszertani tudás, felkészültség pedig olyasvalami, ami mindenkinek hasznára válhatna, akár a saját családjában is.
Egyébként a fiaim nem lettek pedagógusok. Egyikükben egy időre felmerült, de már kinőtte.
Túl tolakodó kérdés, hogy hová léptél "tovább"?
Egyébként a fiaim nem lettek pedagógusok. Egyikükben egy időre felmerült, de már kinőtte.
Túl tolakodó kérdés, hogy hová léptél "tovább"?
Péter Londonból
2016.07.28 01:34:57
@Herr Géza: Én pedig elárulom neked, hogy - bár középiskolai tanárként végeztem - szinte mindig felnőtteket tanítottam: éppen azért, mert akkor egyértelmű, hogy a tanuló és a "megrendelő" ugyanaz a személy. Még akkor is így van, ha a munkahely "iskolázza be" a tanulót: akkor is az ő döntése, hogy résztvesz a képzésben, az ő valamiféle személyes célja kötődik hozzá.
Most kicsit bajban vagyok, mert a hazai végzettségem itteni teljeskörű honosításához 80-100 óra iskolai gyakorlatot kell felmutatnom... hát meg fogom tenni. 2-3 hét: a tanulók majd kiheverik...
Most kicsit bajban vagyok, mert a hazai végzettségem itteni teljeskörű honosításához 80-100 óra iskolai gyakorlatot kell felmutatnom... hát meg fogom tenni. 2-3 hét: a tanulók majd kiheverik...
Péter Londonból
2016.07.28 09:20:53
@LyukasBogrács: Bizony: a "vágány" (azaz a pénzes fényképezkedő-hely) most a bolt mellett van...
Másvalaki kérdésére már bevallottam: a "Vissza a jövőbe II." hrodimenziós hirdetás-jelenetéről (a 12. perc körül) hittem felületesen megnézve azt, hogy a Piccadilly-n játszódik... Elnézést kérek a tévedésért.
Másvalaki kérdésére már bevallottam: a "Vissza a jövőbe II." hrodimenziós hirdetás-jelenetéről (a 12. perc körül) hittem felületesen megnézve azt, hogy a Piccadilly-n játszódik... Elnézést kérek a tévedésért.
A címben megfogalmazott kérdéssel alighanem minden határátkelő szembesült már, mielőtt Magyarországra utazott volna. Vajon mi számít dicsekvésnek, mi panaszkodásnak, ha valaki megkérdezi, nekivágjon-e, akkor arra mit feleljünk? Ezeket a kérdéseket is feszegeti Péter legújabb írása, amely a…..
Péter Londonból
2016.07.27 23:26:58
@Bredpitt Monika: Kedves Mónika! Nagyon köszönöm a hozzászólásaidat: elbíznád magad, ha tudnád, mennyire jólesnek. :-) Hadd kérjem most valamiben a tanácsodat. A Határátkelő pályázatára két pályamunkát küldtem be. Az első már megjelent, a második – a blog-gazdával való levelezésem alapján – valamikor szeptemberben várható. Nomármost. (Halkan gépelem, hogy ne mindenki hallja, csak aki igazán idefigyel.) Kitaláltad: bár szószátyár, grafomán és exhibicionista vagyok, mint – ahogyan egyik posztban is utaltam rá – minden igazi tanár és a többi színészek, de „célom” is van a poszt-sorozattal. A második pályamunkám ezt a célt írja le: ehhez keresek olyan beszélgetőpartnereket, akikkel azonos hullámhosszon vagyunk. Amiben a tanácsodat kérem: hogyan kezdhetnék veled (és még azzal a 2-3 hozzászólóval, akikkel hasonló rezonanciát érzek, vagy akik erre egy hozzászólásban „bejelentkeznek”) egy „színfalak mögötti” privát levelezést, amelyben néhány dolgot előre megbeszélhetnénk? [Ugyanezzel fordulok digedrivver-hez is.] A második pályamunkában a személyes elérhetőségem is szerepel, de most még nem szeretném nyilvánosan kiplakátolni. Ha az életkorom is olyan meglepődést keltett, hogy többen is szóvátették… Pedig szerintem abban sincs különleges: csak néhai édesanyám tanácsát követem, aki azt mondta, hogy mindenki akkor öregszik meg, amikor elhagyja magát.
Kérdezi a kolléganő a munkahelyen, egy ismeretlen kismama a buszon, a nőgyógyász a rákszűrésen és egy régi „kedves" ismerős a kávézóban.
Először is: Tessék?
Másodszor pedig: Márminthogy TESSÉK???
Persze először én is csak pislogok, mint hal a szatyorban, aztán amikor már nem,…..
Vajon mennyire lényeges egy ország értékrendjének elfogadtatása, hogyan alakíthatnánk úgy a sorsunk, hogy megpróbáljuk megelőzni az esetlegesen kialakuló feszültségeket? Ezeket a kérdéseket is feszegeti Péter (akit eddig a Londonban, sej… sorozat szerzőjeként ismerhettetek meg) írása, amit a…..
Péter Londonból
2016.06.23 02:09:20
@M. Péter: Köszönöm!
Péter Londonból
2016.06.23 02:22:39
@Mirjam2: Nyilvánvalóan igazad van. A bér sehol sem több és sehol sem kevesebb (hosszab távon, átlagban), mint amennyi az adott foglalkozásban és adott helyen a következő bérfizetésig éppen elég - hiszen ez az elviselhető minimum. Ha lenne olyan cég, amelyik többet fizet az elviselhető minimumnál, akkor lemaradna a versenyben azok mögött, akik csakis az elviselhető minimumt fizetik - tehát hosszabb távon azok maradnak meg (vagyis hosszabb távon a létező, megmaradt cégek mind olyanok lesznek), amelyek az elviselhető minimumot fizetik.
Sok kelet-európai azért érzi itt remekül magát, mert brit bér mellett nem brit módon él, hanem osztott lakásban/szobában, "kulturális kiadások" nélkül. Így aztán persze akár meg is lehet takarítani (hazai szemmel nézve) nem keveset. Sokan talán el se látnak addig, hogy akik a londoni ÁTLAGjövedelmet kapják (havi 2500 és 3000 font között), mit csinálnak vele, hogy a hónap végére ugyanúgy elfogy, mint bárhol másut a világon az ottan átlagjövedelem...
Sok kelet-európai azért érzi itt remekül magát, mert brit bér mellett nem brit módon él, hanem osztott lakásban/szobában, "kulturális kiadások" nélkül. Így aztán persze akár meg is lehet takarítani (hazai szemmel nézve) nem keveset. Sokan talán el se látnak addig, hogy akik a londoni ÁTLAGjövedelmet kapják (havi 2500 és 3000 font között), mit csinálnak vele, hogy a hónap végére ugyanúgy elfogy, mint bárhol másut a világon az ottan átlagjövedelem...
Péter Londonból
2016.06.23 13:23:18
@jewel79bp: Lábujjhegyen gépelem, hogy senkit meg ne zavarjak vele, akit megzavarnék vele... azt próbálom kinyögni, hogy azzal, hogy tervet készítesz és összetett szempontok szerint VÁLSZTASZ útirányt... hogyan is mondjam... nem biztos, hogy a túlnyomó többséghez tartozol. A többé-kevésbé közvetlen ismeretségi körömben többen aszerint választottak, hogy
- milyen nyelvet tanultak az iskolában,
- hová ment már ki barátjuk-barátnőjük,
- hol él rokonuk,
és így tovább. Ahol lakom, a legtöbben magyarok közt akarnak lakni, magyarok közt akarnak dolgozni.
Talán úgy fogalmazhatok, hogy szívük szerint nem ők jöttek volna ki, hanem az itteni környezetet (elsősorban: munkahelyet, még elsőbb sorban: fizetést) vitték volna szívesen haza. Úgyhogy mintha itt is az otthoni környezetüket akarnák újrateremteni; mintha ilyesfajta "burokban" akarnák átvészelni "azt a rövid időt", amíg kifizetik a jelzálogot, létrehozzák az otthoni vállalkozást és mehetnek végre vissza haza. Pedig ha csak hónapokra jöttek ki, azt is egészen másképp élhetnék meg - például az egykori céhes "vándorévek" mintájára (amelyről egy, a pályázatra küldött anyagom szól: NAGYON kíváncsi leszek a véleményedre, amikor majd megjelenik: az lesz a címe, hogy "Mi az, amihez reális esélyünk van hozzányúlni?").
Sokan mintha vigyáznának, hogy minél kisebb felületen érjenek hozzá a külvilághoz... mert abban érzi biztonságban magát. Most a siker-orientált és kudarc-kerülő hozzáállás közti különbség jutott eszembe - de ez túlmenne egy hozzászólás keretein. Viszont megérhetne akár egy külön posztot, nem?
Bocsánat, ha zavarosan fogalmazok, de az az igazság, hogy én se értem egészen. Én a kiutazásomat - élemedett korom ellenére - brilliáns tanulási lehetőségnek tartom, ahol tovább nyílhat a szemem... Dehát én ahol külföldön járok, ott meg is kóstolok mindent (néha akár olyan csúf tengeri herkentyűket, amelyeknek magyarul se tudnám a nevét), miközben találkoztam húszévessel, aki közölte, hogy amit ő eddig az életében nem evett, azt ezután se fog.
Egy régi kolléganőm rendszeres mondása volt: "Dehát Péter, nem az az egyik legszebb dolog az életben, hogy nem vagyunk egyformák?"
- milyen nyelvet tanultak az iskolában,
- hová ment már ki barátjuk-barátnőjük,
- hol él rokonuk,
és így tovább. Ahol lakom, a legtöbben magyarok közt akarnak lakni, magyarok közt akarnak dolgozni.
Talán úgy fogalmazhatok, hogy szívük szerint nem ők jöttek volna ki, hanem az itteni környezetet (elsősorban: munkahelyet, még elsőbb sorban: fizetést) vitték volna szívesen haza. Úgyhogy mintha itt is az otthoni környezetüket akarnák újrateremteni; mintha ilyesfajta "burokban" akarnák átvészelni "azt a rövid időt", amíg kifizetik a jelzálogot, létrehozzák az otthoni vállalkozást és mehetnek végre vissza haza. Pedig ha csak hónapokra jöttek ki, azt is egészen másképp élhetnék meg - például az egykori céhes "vándorévek" mintájára (amelyről egy, a pályázatra küldött anyagom szól: NAGYON kíváncsi leszek a véleményedre, amikor majd megjelenik: az lesz a címe, hogy "Mi az, amihez reális esélyünk van hozzányúlni?").
Sokan mintha vigyáznának, hogy minél kisebb felületen érjenek hozzá a külvilághoz... mert abban érzi biztonságban magát. Most a siker-orientált és kudarc-kerülő hozzáállás közti különbség jutott eszembe - de ez túlmenne egy hozzászólás keretein. Viszont megérhetne akár egy külön posztot, nem?
Bocsánat, ha zavarosan fogalmazok, de az az igazság, hogy én se értem egészen. Én a kiutazásomat - élemedett korom ellenére - brilliáns tanulási lehetőségnek tartom, ahol tovább nyílhat a szemem... Dehát én ahol külföldön járok, ott meg is kóstolok mindent (néha akár olyan csúf tengeri herkentyűket, amelyeknek magyarul se tudnám a nevét), miközben találkoztam húszévessel, aki közölte, hogy amit ő eddig az életében nem evett, azt ezután se fog.
Egy régi kolléganőm rendszeres mondása volt: "Dehát Péter, nem az az egyik legszebb dolog az életben, hogy nem vagyunk egyformák?"
Ma folytatódik Péter londoni sorozata, melyben napló (vagy szkeccs) szerűen próbálja megörökíteni személyes tapasztalatait. A műfajból adódóan is több témát érint ma is, legyen az a brit főváros multikulturális (vagy inkább: multietnikus) képe, a nyelvtanulás vagy éppen a Brexit. (Az előző részt itt…..
Péter Londonból
2016.06.16 00:28:00
Kedves Határátkelő! Köszönöm, hogy a posztomhoz csatoltad a videót! Nagyszerű; de ez nem az EU-ról szól. Nagyon szellemes és mégegyszer köszünüm: nem ismertem.
Amire viszont én gondoltam, az a hvg.hu/vilag/20160226_brexit_mem_brian_elete
Remélem, nem sértek szerzői jogot ennek a linknek a közlésével.
Amire viszont én gondoltam, az a hvg.hu/vilag/20160226_brexit_mem_brian_elete
Remélem, nem sértek szerzői jogot ennek a linknek a közlésével.
Péter Londonból
2016.06.16 20:17:52
@Virago_1000: Autópályán kilométer-, sőt tört-kilométer táblákat láttam.
Nagyon nagy tisztelettel kérlek, hogy sorold. Nem is elsősorban azért, hogy én tanuljak belőle, bár nem tagadom, ezt is nagyon szeretném; hanem hogy - ahogyan az utolsó, "igazi" előszóban írom - én is tudom, hogy amit írok, kiegészítésre, esetleg helyesbítésre is szorulhat.
Írom, amit én tapasztalok; természeteen bárki másnak is joga van megírni a saját tapasztalatait és remélem, hogy sokan meg is teszik.
Nagyon nagy tisztelettel kérlek, hogy sorold. Nem is elsősorban azért, hogy én tanuljak belőle, bár nem tagadom, ezt is nagyon szeretném; hanem hogy - ahogyan az utolsó, "igazi" előszóban írom - én is tudom, hogy amit írok, kiegészítésre, esetleg helyesbítésre is szorulhat.
Írom, amit én tapasztalok; természeteen bárki másnak is joga van megírni a saját tapasztalatait és remélem, hogy sokan meg is teszik.
Péter Londonból
2016.06.16 20:36:51
@montroyal ( CAN qc): Teljesen igazad van: a cukrász, az autószerelő és nagyon sok más foglalkozású nem "a szájával " dolgozik, mint például egy tanár, akinek a nyelv a legfőbb munkaeszköze. Úgyhogy a cukrásznak, autószerelőnek stb. egyáltalán nem korlátozza a lehetőségeit a nyelvtudás hiánya. Kivéve, ha önállósulni akar és nem másvalaki céljaiért dolgozni beosztott munkásként. Kivéve, ha követni akarja a szakterülete helyi eseméyneit. Kivéve, ha nemcsak vele azonos nyelvet beszélő beszállítókkal, partner-cégekkel akar kapcsolatot tartani. Kivéve, ha követni akarja a munkájához kapcsolódó szabályozásokat. Kivéve, ha jogvitába keveredik egy reklamáció kapcsán. Kivéve, ha nem akar jogvitába keveredni, hanem meg akarja magyarázni a helyzetet a reklmaáló ügyfélnek. És kivéve, ha a munkán kívül mással is szívesen töltené az idejét: elmenne egy moziba, színházba; kapcsolatokat keresne (nemcsak az azonos nyelvűekkel), vagy akár csak elolvasná az újságot... Mert ha mindezekben az anyanyelvéhez kötődik, az bizony beszűkti a lehetőségeit.
Látom a hozzászólásaidból hogy gondolkodva válaszolsz. Ezért merek ilyen stílusban írni; kíváncsi vagyok a részletesebb vélemányedre és tapasztalataidra!
Látom a hozzászólásaidból hogy gondolkodva válaszolsz. Ezért merek ilyen stílusban írni; kíváncsi vagyok a részletesebb vélemányedre és tapasztalataidra!
Érdekes, és a blogon eddig ritkán látott műfajú írás a mai, hiszen Péter (aki tavaly a Magyarország és én pályázatra írt posztot) amolyan naplószerűen rögzíti londoni élményeit, így aztán szerepel benne az utcák elnevezésétől az álláskeresésen át a közlekedésig sok minden. Kiderül például, milyen a…..
Péter Londonból
2016.06.13 00:54:22
@Bredpitt Monika: Kedves Mónika! Most, hogy négyszemközt vagyunk (mert alig hinném, hogy öt nappal a poszt megjelenése után bárki is erre kószálna, ha nem kap jelzést, hogy az ő hozzászólására érkezett válasz), hadd mondjam azt, hgy magam is gyakran nyugtatgatom önmagamat olyasmivel, amiről egyébként tudom, hogy nem igaz...
Kedvencem az az indiai mondás, hogy ha egy bölcs egy hegyi barlangban elgondolja az igazságot, majd meghal anélkül, hogy bárkivel is kommunikálna, az igazság kigördül a barlangból, legördül a völgybe és eljut az emberekhez.
De te is világmegváltásról beszélsz és nem a világmegváltás legalább-megpróbálásáról, nem a világmegváltás érdekében való mindent-megtevésről.
A megváltókat persze, ahogyan édesapám fogalmazott egyszer, kiközösítik, megkövezik, elkergetik, keresztre feszítik, máglyán égetik, internálják vagy megkritizálját a párt-taggyűlésen - azaz kinyírják a kor humánus szokásai szerint. Persze: hiszen a világmegváltó puszta jelenléte is irritáló annak, aki tudja magáról, hgy ő is lehetne olyan, ha nem volna éppen lusta vagy önző vagy becstelen, esetleg ezek kombinációja. Ki kell nyírni; utána már lehet szobrot állítani neki - akkor már nem árthat.
Node csak nem félünk ettől?
Egyre nagyobb szimpátiával
Péter
Kedvencem az az indiai mondás, hogy ha egy bölcs egy hegyi barlangban elgondolja az igazságot, majd meghal anélkül, hogy bárkivel is kommunikálna, az igazság kigördül a barlangból, legördül a völgybe és eljut az emberekhez.
De te is világmegváltásról beszélsz és nem a világmegváltás legalább-megpróbálásáról, nem a világmegváltás érdekében való mindent-megtevésről.
A megváltókat persze, ahogyan édesapám fogalmazott egyszer, kiközösítik, megkövezik, elkergetik, keresztre feszítik, máglyán égetik, internálják vagy megkritizálját a párt-taggyűlésen - azaz kinyírják a kor humánus szokásai szerint. Persze: hiszen a világmegváltó puszta jelenléte is irritáló annak, aki tudja magáról, hgy ő is lehetne olyan, ha nem volna éppen lusta vagy önző vagy becstelen, esetleg ezek kombinációja. Ki kell nyírni; utána már lehet szobrot állítani neki - akkor már nem árthat.
Node csak nem félünk ettől?
Egyre nagyobb szimpátiával
Péter
Péter Londonból
2016.06.15 00:34:36
@Taxomükke (UK): Köszönöm! Élni fogok a lehetőséggel.
Péter Londonból
2016.06.15 00:38:15
@**mimi**: Köszönöm előre is!
Amikor nekem először eszembejutott a (hosszabb időre történő) külföldre költözés, az a fiatalabb fiacskám születésekor volt (pontosabban: azt szerettem volna, ha ő már küföldön születk). Most augusztusban lesz 28 éves... Úgyhogy ismerős helyzet számomra, hogy egy ilyen súlyú döntés évekig érlelődik. Talán olvastad azt a posztomat is, amelyet még a kiutazás előtt írtam a hataratkelo pályázatára: igen, akkor azok valóban a magam gondjai, gondolatai voltak.
Amikor nekem először eszembejutott a (hosszabb időre történő) külföldre költözés, az a fiatalabb fiacskám születésekor volt (pontosabban: azt szerettem volna, ha ő már küföldön születk). Most augusztusban lesz 28 éves... Úgyhogy ismerős helyzet számomra, hogy egy ilyen súlyú döntés évekig érlelődik. Talán olvastad azt a posztomat is, amelyet még a kiutazás előtt írtam a hataratkelo pályázatára: igen, akkor azok valóban a magam gondjai, gondolatai voltak.
Anglia a lehetőségek országa, ha van időd, türelmed, pénzed kivárni. Ha van két referenciád és minimum fél év gyakorlatod. Ha van elég önbizalmad és nem adod fel – írta Kata a története elé (amihez képeket is küldött, amiért köszönet!). Az idő persze nem abban az…..
Egyéni vagy társadalmi probléma? Magánszféra tiszteletben tartása vagy védtelenül hagyása? Éjjeliőr vagy paternalista állam?
A bullying, azaz bántalmazás, elnyomás a társadalmi életviszonyok, azon belül is leginkább a gyermekek világának egy régóta megoldásra váró…..
Péter Londonból
2015.10.18 16:42:11
Ramil Safarovnak üzenem:
Ezt a megoldást rögtön ki is lehet terjeszteni: nem kell utcára menni és akkor nem érheti az embert autóbaleset; nem kell bankszámlát nyitni és akkor nem tudnak róla bűnözők pénzt lelopni; el lehet menni remetének és akkor az ember lakásába se törnek be; nem kell lélegzetet venni és nincs több léguti fertőzés.
Sajnos én csak ennél rosszabb megoldásokat tudok. Ha maradhatok a közlekedési példánál: készítsük fel a gyermekeinket arra, hogy biztonságosan közlekedjenek, felismerjék a veszélyt; de arra is, hogy ők se veszélyeztessenek másokat (jóérzésből se, meg azért se, mert tudniuk kell, hogy az esetleges szabálytalankodásuk súlyos következményekkel jár). És persze készítsük fel őket arra is, hogy ha baleset éri őket mégis, vagy akár csak tudomást szereznek egy balesetről, mit tegyenek.
Ez persze macerásabb; de a fiaimnál például bevált. Azt is elárulom, hogy mi a pedagógiai titok: példamutatás. Például vigyázok arra, hogy a hozzászólásom a beszélgetés tárgyáról szóljon és ne a másik hozzászóló stílusáról, szóhasználatáról vagy személyéről. (És figyelmen kívül hagyok minden olyan hozzászólást, amelyik ezt a szabályt megszegi.) Ha csak ennyit megtanulunk, már sokkal előrébb járunk.
A tanáros hosszú szövegért elnézést kérve üdvözlöm a hozzászólásom minden olvasóját!
@Ramil Safarov:
Ezt a megoldást rögtön ki is lehet terjeszteni: nem kell utcára menni és akkor nem érheti az embert autóbaleset; nem kell bankszámlát nyitni és akkor nem tudnak róla bűnözők pénzt lelopni; el lehet menni remetének és akkor az ember lakásába se törnek be; nem kell lélegzetet venni és nincs több léguti fertőzés.
Sajnos én csak ennél rosszabb megoldásokat tudok. Ha maradhatok a közlekedési példánál: készítsük fel a gyermekeinket arra, hogy biztonságosan közlekedjenek, felismerjék a veszélyt; de arra is, hogy ők se veszélyeztessenek másokat (jóérzésből se, meg azért se, mert tudniuk kell, hogy az esetleges szabálytalankodásuk súlyos következményekkel jár). És persze készítsük fel őket arra is, hogy ha baleset éri őket mégis, vagy akár csak tudomást szereznek egy balesetről, mit tegyenek.
Ez persze macerásabb; de a fiaimnál például bevált. Azt is elárulom, hogy mi a pedagógiai titok: példamutatás. Például vigyázok arra, hogy a hozzászólásom a beszélgetés tárgyáról szóljon és ne a másik hozzászóló stílusáról, szóhasználatáról vagy személyéről. (És figyelmen kívül hagyok minden olyan hozzászólást, amelyik ezt a szabályt megszegi.) Ha csak ennyit megtanulunk, már sokkal előrébb járunk.
A tanáros hosszú szövegért elnézést kérve üdvözlöm a hozzászólásom minden olvasóját!
@Ramil Safarov:
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz