Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Szeiff

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2015.02.18. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
JogÁsz Álhumanizmus? 2013.07.21 19:12:32
Nem először lángol fel itthon az eutanázia körüli szenvedélyes vita. Most éppen az váltotta ki, hogy az Országos Választási Bizottság hitelesítette azt a népi kezdeményezést, amely elvileg orvosi részvétellel megteremtené az eutanázia lehetőségét. Azért csak „elvileg”,…..
Szeiff 2021.02.26 00:02:47
Szerintem a "kegyes halála" témát három részre kell bontani.
(Nem vagyok jogász)
1) Ki a menthetetlen?
2) Mi az emberhez méltatlan állapot?
3) Miért bűn az önpusztítás, vagy annak segítése?
Kifejtve:
-1) Ki menthetetlen? A lényeg: Nem ugyan az a beteg, és bárki más számára. Mert szerintem senkinek sincs joga valakit menthetetlennek tekinteni. KIVÉVE a betegnek saját magát, ha már emberhez méltatlanul kevés a mentési esély. Az orvos mint "bárki" nem tekintheti menthetetlennek a beteget. DE! Ha szakterülete a betegség, akkor kötelessége a gyógyulás esélyeit ismertetni a beteggel. És valahol, talán 1% alatt, az már nem tekinthető emberhez méltó esélynek.
-2) Mi az emberhez méltatlan állapot? Én nem tudom definiálni. De amikor csak a közül választhat a beteg, hogy pokoli fájdalmai vannak, vagy értelmes tudat nélkül elkábítva létezik, szerintem az már biztosan nem az.
-3) Miért bűn az önpusztítás? Mert az ember kap is, és ad is a környezetének. Az önpusztító ember ezt az egyensúlyt megborítja. De kérdem: Mit kaphat még az az ember, akinek nem tud sem emberhez méltó gyógyulási esélyt, sem emberhez méltó állapotot adni a környezete? Szerintem, ez esetben már nem tekinthető bűnnek az önpusztítás, sem annak segítése.
Kecskeméti RC Modell Blog TowerPro / Hextronic MG995 szervó teszt / áttekintés 2011.03.21 13:26:00
Találtam a Net-en egy érdekes kis cikket az általunk is nagyon kedvelt TowerPro MG995-ös szervókról. A cikk angol nyelvű, ezért lefordítottam. Az eredeti cikket itt olvashatjátok angol nyelven. Érdekes dolgok derültek ki számomra is ebből az írásból. Habár én is használok ilyen szervót és eddig…..
Szeiff 2020.02.11 19:47:27
TBB A SORS SORSTALANSÁGA 2015.02.15 07:16:00
– Kertész leszek, béna vagyok hazudozok fát nevelek… – Évek óta gondunk van egymással Kertész Imrével (vagy csak nekem van vele gondom – bár e cikk után neki is lesz velem, tehát mindegy), de még sosem szenteltem neki komolyabb cikket. Ez talán hiba (volt). Mivel többször és többen is elképedtek…..
Szeiff 2015.02.22 11:52:11
Tanács - Idiótával ne vitatkozz, mert a végén összekevernek vele. -

Meditáltam egyáltalán válaszoljak e még. Ez lesz az utolsó.

Szóval. Erre a mondatra ..
„És ez a hazafiság egyik megnyilvánulása a szememben, és nem a rasszizmusé.”
Evvel reagálni ?
„Annyit csak, hogy hazafinak és rasszistának lenni pontosan olyan közel van egymáshoz, mint gondolod.”

Mintha kicsit szelektív lenne a szövegértő képességed. Ahogy látom, mindenben annyit, és addig látsz meg, ameddig téged igazol. Ha ehhez félre kel érteni valamit, akkor félreérted.

Gondoltam, (tudom szemedben ez megkérdőjelezhető,) kicsit utána nézek, mit is írogat Tom Bobb. Nem sok idő kellett ahhoz a Kuruc_infón Hitler képe szemezzen velem az írásaid mellet. Ez úgy növeli a hitelességet. Én Hitlert inkább a legnagyobb labancok köré sorolnám. Kedves szövetséges vezírünk azért még menekülés közben, berobbantatta az összes hidunkat, kiraboltatta élelmiszerraktárainkat, és üzemein nagy részének kirablásának is csak a magyar munkások vetettek gátat. Na! Például ez hazafiság volt akkor, nem a rasszizmus. A nyilasok akkor a németek seggnyalásával voltak elfoglalva, nem csak a deportálásokat. Nem véletlenül, szinte Berlin ostromának utolsó napjaiig, nem volt ott éhínség. Nem úgy, mint nálunk.

Amúgy meg nem esek hasra attól, hogy ki nevez engem nyitottnak, és intelligensnek. Ezt meghagyom azon közveszélyesen hiszékeny embereknek, akik bárkitől bármit elfogadnak, csak cserébe erről biztosítsák őket. Valahol az egészre immunissá váltam. Politizáló embereket hallva, vagy aktívan belefolyva szinte mindig hasonló a menetrend. (16 évig voltam munkáspárti, sajnos nem egyszer ott is.) A beszélgetés egy-egy témánál eljut addig a pontig, amikor már meggyőzték magukat a beszélgetők, hogy aztán biztos, hogy igazuk van. Ekkor elkezdik szapulni a kívülállókat, hogy milyen ostobák, hogy erre nem figyelnek oda, vagy nem hiszik el, vagy, hogy miért nem érik meg. Stb. stb. Családom nagy része MSzP-s, baráti köröm Fidesz-es, kollegáim egy része Jobbik-os. Meg van a köráldás. Amivel nem szoktam sehol sem sikert aratni: Gyerekek nézzük meg már, mivel tettük/tettétek tönkre a hitelét annak a politikai erőnek, amit istenítünk/istenítetek. Talán nem mindig az emberekben kéne keresni a hibát. Annak is van előnye, ha ekkor nagyon utálnak, legalább a politikai agitációjukkal egy ideig békén hagynak.

Más: Terjedelmi okokból lemaradt az előző válaszomból, de szerintem ide is szervesen illeszkedik.

„… önálló gondolkodást nem bünteti a törvény… ” (Várd ki, mire lesz jó a FIDESZ kétharmad). Félre a, remélem csak tréfával. Sokan a „jelenlévő kivételeken kívül” mások gondolkodását megkérdőjelezik. Visszautasítom. Az emberek szeretnek gondolkodni, és meg van a nagyon egyszerű oka annak, ha ez nem látszik. A közélet a féligazságok birodalma, itt vesznek el. Arra azért kevés embernek van szabad kapacitása, hogy például itt üljön a billentyűzet előtt, és órákat eltöltsön egy válaszon. (Legalább is én lassú alkotó vagyok.) A féligazságok hazugságok, de ha minden ízében megtagadjuk, akkor is hazugsághoz jutunk. És itt akad el sok ember, próbálja a féligazságokat, vagy azok tagadását variálni. Ha gondolkodó embereket akarsz látni, segítsd őket a féligazságok kibogozásában. Csakhogy szememben a rasszizmus is csak egy féligazság rendszer a sok között, így ebben inkább csak kötőfék.

Búcsúzok innen: Árpád
Szeiff 2015.02.23 19:50:54
Utóirat

Köszönöm, hogy leírtad, hogyan kerültél a Kuruchoz. Elgondolkodtató, kicsit másképp gondoltam, és ahhoz mértem a hangnemem.

Hasonló esetet megéltem bár régebben. Zuglói rendőrök kifejezetten ellenségesen álltak hozzám, amikor egy besurranó tolvajt kívántam feljelenteni. Egy másik kerületben ezek után meg kifejezetten megköszönték, hogy hajthatatlan voltam. Majdnem az ottani munkájukat rendesen végzők rendőrök kerültek bajba a miatt, hogy leleplezték a bandát, csak épp szinte nem volt ellenük feljelentés.

Szóval, az ilyen hatóságok sokat tudnak „építeni” a békés egymás mellet élésen.

Más:
Azt hiszem, teljesen mást értünk rasszizmuson. Azért arra számíts, hogy sokan nyomós érvek miatt állnak értelmezésben az én oldalamon. És a nyomóst vedd szó szerint. Talán „legnagyobb rasszista kalandom” egy cigánynak köszönhetem. Előttem ment társával neki egy cigánylánynak, amiért az fehér srácokkal kokettált. Nem egészen sikertörténet, mert nem a lányt sikerült megvédenem, csak nekem is kijutott a jóból. Belém az a tanulság égett, hogy egyrészt a rasszizmus egyetemes, másrészt senkiéből sem kérek. (Legalább is, abból a rasszizmusból, amit a bőrömön át éreztem.) Amúgy nem vagyok egy hősködő fajta. Egyszerűen felfortyantam, hogy két szöszi DuranDuranos srác megrettent tétlenséggel nézi, hogy azt a lányt, akivel előbb együtt traccsoltak, az orruk előtt verik. Nem egy friss történet.

Más:
Azt hiszem, kuvaiti hírportálokon nem mutogatják Kuvait feldúlóit, még ha katonailag meg is értik.

Más:
Amúgy más okból is búcsúzom. Minden válasz olvasása után, és írása előtt este csak kavargott az agyam, nem tudtam aludni, másnap meg olyan voltam, mint egy mosott … . Ahogy öregszem, lehet talán, hogy bölcsebb leszek, de nagyobb teherbírású biztosan nem. Magamat is megleptem, mennyire felkavar minden, amivel nem éretek egyet, de tehetetlen vagyok. Nem Rád gondoltam, magukra a témákra, bajokra, amik előkerültek. Szóval, a nagy rendszerváltók verik a mellényüket, hogy mekkora szabadságot hoztak ide. Én viszont attól érzem (,érezném) magamat szabadnak, ha nem kényszerítik rám a tehetetlenséget.

Most már tényleg búcsúzom. Üdvözlettel: Árpád.
Szeiff 2015.02.19 19:48:07
Válaszféle

Bevallom, már talán több mint egy éve nem fórumozok aktívan, és nem kívántam most sem tartalmas vitába bocsátkozni. De hát uccu neki.

Rasszizmus:
Hát nem tudom, mit értesz alatta ? Attól félek felvetted a karrier antirasszisták retorikáját. Ahogy én látom, illetve besorolom: A rasszisták sokszor valós társadalmi problémákat vetnek fel, de a megoldásaik abszurdak. A karrier antrasszisták a helyett, hogy a tényleg meglévő problémákra jó választ adnának, mivel az kockázati felelősséggel járhat, inkább az adott problémákkal tüntetőleg nem foglalkoznak. Sőt. Azokat is lerasszistázzák, akik az adott témakörrel foglalkoznak, és értelmes, megnyugtató válaszokat keresnek. Pedig szememben az, az igazi antrasszizmus. És ez a hazafiság egyik megnyilvánulása a szememben, és nem a rasszizmusé.

Rasszizmusnak igazándiból két fő, egymást nem kizáró vonulatával szoktam találkozni. Egyik, aki nem azért érezi magát kicsit, vagy épp nagyon különbnek másoknál, mert valamit letett a szűkebb, vagy tágabb hazájáért, hanem azért, mert jó a származása.

A másik az erőszak, és az avval járó felelősség körül forog, mert a becsületes ember, az emberi becsület megvédéséhez olykor kell erőszak. És ez nagy, és kockázatos felelősség. Van, aki az erőszakról való lemondást hirdeti. Van, aki ürügyet keres az erőszakra. És itt bukkan fel, mint egy jó ürügy, a rasszizmus. A szememben e látszólag két ellentétes hozzáállás egy bestia. Mert közös bennük, a menekülés a felelősségtől.

És még majdnem ugyan az: Szerintem, míg világ a világ, lesz szükség erőszakra is. De szintén, míg világ a világ, soha sem lesz szükség erőszakimádókra. Részben az erőszakra pont velük szemben lesz mindig is szükség. Egy erőszakimádó akkor is az erőszakhoz nyúl, ha lenne békés megoldás is, sőt akkor is, ha nincs is igaza. Egyszerűen, tudattalanul addig folytja vissza intelligencia szintjét, míg az már őt igazolja az erőszakban. És pont ekkor szoktam látni a leg primitívebb rasszista logikákat.

Végül szegény Zorán dalszövegét forgatom ki:
„Nekem nem elég a hatalom, nekem nem elég a rend,
Nekem csak az elég, ha nyugalmat jelent”

Majomkodás:
Azt hiszem, mindenkinek el kell döntenie, aki valami ellen harcol, vagy legalább is szót emel: Mi a fontosabb ? Revansot venni, vagy győzni. Mert a kettő egyszerre nem elérhető. A majomnak titulálás az ellenfél alábecslése. Hu! Ez aztán nagy revans. Csak utána ne csodálkozz, hogy komoly partnereket nem találsz. Értelmes ember nem szeret olyannal együttharcolni, aki az ellenfelet alábecsli.

Amúgy meg nem tudom, mennyire van megkötve egy elnök keze. Nem király. Egy biztos. Másodszor is megválasztották, tehát talán nem kéne az USA állampolgárai helyett minősíteni belpolitikailag. Amit meg általában az USA külpolitikájáról írsz, avval egyetértek.

És itt van megint a revans, vagy győzelem kérdése, avagy a fegyverlobbi megköszöni. A siker sokszor azon múlik, hogy mennyi ellenfeled, és mennyi szövetségesed akad. Ki tudja hány feketének van bent rokona ama USA börtönökben, hisz az iszlám nem csak arab vallás? Ki tudja, hány fekete emberjogi aktivista veszi úgy fel a telefonját ott, hogy nem tudja, lehallgatják épp, vagy sem? Ki tudja, hány fekete adta gyerekét katonának, hogy büszke lehessen rá? Aztán kétes háborúkból kapják vissza sokszor emberileg vagy fizikailag megroppantva, vagy hullazsákban. És ekkor válik „értékessé” jó pár USA kritika rasszizmusa. A jogos kritikát hatalmas tömegek előtt járatja le.

Más:
Kertész Imre. Ki kell, hogy ábrándítsalak. Nem azért nem kritizáltam a kritikádat, mert egyet értek vele, egyszerűen csak azért, mert nem olvastam. Nem is kívánom. Ennek nem elvi okai vannak, egyszerűen a téma felkavar. Másrészt, meg voltak életem személyes „Kertészei”. Csak egyet ragadnék ki, nagyanyámat. Volt egy zsidó barátnője, a szomszéd családból. Mindannyian egyszerű emberek volta, kicsi földszintes sorlakások, hátul a budi. Amikor a barátnőjét elvitték családostul, az apja bezavarta, nehogy észrevegyék, hogy megsiratja. Féltette a lányát a nyilasok megtorolásától. Néhány nappal ezután mikor kijött a templomból mise után, épp zsidókat tereltek a templom előtt a nyilasok. A bent oly áhítatos emberek kinti gunyoros megjegyzései, köpködései, stb. teljesen kiábrándította őt. Bár vallásos maradt, de többet nem járt istentiszteletre. És gyermekként láttam nagyanyám szemén a sírhatnékot, pedig hány évtized után mesélte el.

És már mások is, nem mondom, hogy sokan, de néha teljesen váratlan megnyíltak nekem hasonló történetekkel. Csakhogy van egy baj. Ezek az emberek lassan elmennek, elmentek a temetőbe. És kellenek Kertész Imrék, hogy valami azoknak is megmaradjon, akiknek már nem lehet hasonló élő kapcsolata a történelemmel. És itt nem a tökéletesség számít, és főleg nem, hogy élénk fantázia történet legyen, hanem hogy visszaadja azt, amit megélt. Kertész kritikád pont ezt oly messze elkerülte, … . Nem találtam jó jelzőt.

Más:
Petrovics Sándorról érdekelne a véleményed. Csak egy két szó.

Üdv. Árpád
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása