adamjurewicz91 2023.08.23 23:15:55

Érdekes és jó téma, bár szerintem nem túl hiteles embereket hívtak meg. A Future of Debrecen nem egy független alulról szerveződő grassroots mozgalom, hanem egy felülről politika által létrehozott politikai zöldrefestést szolgáló agytröszt vagy corporate front groupnak az-az vállalati élcsapat közé tartozó kis szervezet....

Ha hiteles környezet és természetvédelemért cselekvő és tenni akaró szervezet lenne a Future of Debrecen akkor kritikát fogalmazna meg azzal kapcsolatban, hogy a kormány is folyamatosan mantrázza a GDP növekedést, és részben a GDP növekedés érdekében áldozza be a termőföldeket és vizeinket, és a tiszta levegőt a zöldmezős beruházás keretében megépülő elektromos autógyárak és akkumulátorgyárak érdekében....

Az is bizonyítható, hogy nem az a megoldás, hogy a meglévő autóinkat lecseréljük elektromos autókra, és családonként két elektromos autót használunk majd, egyet az apának, másikat anyának, hanem az autót akár úgy is használhatnánk hogy autómegosztási rendszereket alakítunk ki, és mondjuk egy azonos helyen dolgozó kollégák egy azon autóval mennek ötös csoportban, de ott van még a villamos vagy trolibusz megoldások is ügye is, régebben 7 villamos vonal volt Debrecenben és 1914-ig jól kiépített vasúthálózattal rendelkezett az ország, tram-train technikai elődje is létezett Debrecenbe mely összekötötte a Debrecent és Hajdúsámsont és Nyírbátort is.

adamjurewicz91 2023.08.21 13:24:51

Egy kérdésem lenne, és talán jó lenne ha privátban válaszolnád meg: ehhez az email címem: adamjurewicz923@gmail.com.

A történet annyi, hogy a dédapám Nyári János, Debrecenben született 1895 Július 23-án született (anyja neve: Tömösvári Julianna volt) és tábori segédlelkészként ment ki a keleti frontra az osztrák-magyar hadsereggel, ahol Nyizsnyij-Novgorod melletti hadifogoly táborba került, de valami csoda folytán megismerkedett egy orosz pappal (Владимир Кудрявцев Иванович) és valahogy az egyik lányával Ninával (Нина Кудря́вцева Влади́мировна) aki 1897 December 26.-án született született Bogorodszk nevű településen (anyja neve:Надежда Ростовская Николаевна) és valószínűleg összeházasodtak, de arról nincs információ, hogy ez most Oroszországban történt-e meg vagy már Magyarországon... a lányuk már itt született meg Debrecenben 1919.-ben. Annyit sikerült az apjáról kiderítenem, hogy 1937-ben 67 évesen gólyóáltal kivégezte őt a CSEKA: ru.openlist.wiki/%D0%9A%D1%83%D0%B4%D1%80%D1%8F%D0%B2%D1%86%D0%B5%D0%B2_%D0%92%D0%BB%D0%B0%D0%B4%D0%B8%D0%BC%D0%B8%D1%80_%D0%98%D0%B2%D0%B0%D0%BD%D0%BE%D0%B2%D0%B8%D1%87_(1870)?fbclid=IwAR1fgE0cyzFPB4TsITSCBabY8YjQ5iT1TycBGt85_Iirb4VbNGYdhXnpfpA

Meg ennyit írtak egy orosz fórumon úgy az apja életútjáról:Из справочника по священнослужителям М.В.Циркулевой:

Кудрявцев Владимир Иванович. Протоиерей с.Богородское Владимирской Церкви Горбатов.уез. С 1870 г.р.5 февр.,уроженец с.Богородска,сын священника о.Иоанна Тимоф. Кудрявцева(священник с 1850-1896 гг.). В 1891 г. окончил полный курс НДС по 2-му разр. Преосвященным Владимиром(Никольский,1892-1900 гг.) посвящен в сан иерея в 1892 г.8 февр. к Успенской Церкви с.Богородское Горбатов. уез. Законоучитель. Смотритель свечной лавки. В 1900 г. награжден набедренником,в 1904 г.-скуфьей. В 1905 г. определен к Троицкой Церкви с.Кантаурово Семенов.уез. Жена-Надежда Никол.(1874 г.р.,дочь дъякона из г. Н.Новгорода), Николай(1892 г.р.),Нина(1895 г.р.),Борис(1998 г.р.),Екатерина(1900 г.р.),Нина (1903 г.р.). Книга Памяти:Арестован 01.11.1937 г. Приговорен «тройкой» к ВМН. Расстрелян 14.11.1937 г. Книга Памяти,т.2,С.401,Ф.570,оп.559,ед.хр.171 за 1905 г.,Ф.1016,оп.1,ед.хр.8,60 за 1918 г.,1922 г.,оп.2, д.хр.76 за 1919 г.

Az volna a kérdésem vagy kérésem, hogy mennyire volt gyakori, hogy magyar hadifoglyok és ottani orosz lakók között szerelem alakult ki és haza is hozták az ottani orosz nőket mint feleséget Magyarországra és ha igen erről van valami pontos információ?

adamjurewicz91 2022.12.10 14:05:05

Valóban, Hitler miatt semmisült meg Wrocław jelentős része.... Például egy modern lakónegyeden a mia Plac Grunwaldzki és a sugárutat az ő parancsára bontották le, hogy repülőtér kifutópályát hozzon létre.... meg ő mondta, hogy Erőddé kell nyilvánítani.... Amúgy a lengyelek 1997 óta rendesen rehabilitálják a várost... sőt van, hogy ugyan lebontanak egy 1945 előtt épületet, de ugyanazon terv alapján visszaépítik....

adamjurewicz91 2015.06.30 17:11:10

Keresztényként és homoszexuálisként bár néha megbicseklik a hitem a bigott gondolkodású hívő társaim miatt.

Én most taposom 24. élet évemet, nem olyan régen fogadtam el a homoszexualitásom, előtte küzdöttem, lányokkal próbálkoztam, minden volt, ha hosszabban írom, le évszerint akkor így nézne ki.

Már kis gyerekként, vagyis óvodásként tudtam, hogy lányok csak mint közös hobbi társak érdekelnek, de a fiúk azok bejöttek, különösen az a szőke vagány Gergőke és volt egy Back Street Boys hasonmás lakótelepünk környkékén, ő rajta is legeltettem a szemem, aztán két fiatalabb bátyám elhúzott onnan, mert kínos volt.
Ja és szerettem az énekesnőket utánozni, meg anyám sminkelni.

7 évesen jött az általános iskola, előkészítő osztállyal, mert logopédiai osztályban kezdtem. Itt is észrevettem, hogy fiúk jobban vonzanak.

Aztán 12-13 évesen felsős lettem, 5. osztályban volt némi homoerotikus élményem egy menőbb és tapasztaltabb korosztályomban lévő sráccal, de ezt elnyomtam, mert a srác kakaskodott, én meg elszégyelltem magam hittanosként.

Aztán 7. osztályban megismertem a hittantársnőmet, aki két évvel volt fiatalabb, asperger-szindromás volt, 1 évig megtudtam játszani a hős heteró szerelmest, de utána 2006 nyarán, elkezdtem nézni a pornót, rendes heterót, ahol férfiakat néztem meg, utána biszexuálist, majd meleg pornót, beszélgettem egy két meleggel is neten, de igazából nem volt semmi.

Aztán apám annak évnek novemberében meghalt, én összetörtem, a csajtól is elhidegültem, egyáltalán nem érdekelt még barátként sem, így dobott, ami könnyebb volt.

De szakiskolában még inkább elnyomtam a homoszexuális vágyaimat, próbáltam megfelelni és adni a szent embert, de ez csak álca volt, de a római katolikus hitem türelmet adott arra, hogy megértsem tőlem butább szakiskolás osztálytársaimat.

Aztán 11. osztályt már szakközépiskolai osztályban folytathattam, itt felfedeztem bár homoszexuális és biszexuális költői és zenészt, ez kicsit helyreállította az önbizalmat, volt pár netes kapcsolatom, ami nem végződött találkozásokkal.

Aztán 20 évesen érettségiztem, végül elindultam felsőfokú szakképzést szerezni, de itt volt egy aranyos osztálytársnőm, aki segített az identitásomban, hogy bátrabb legyek, stb. Észrevette,hogy meleg vagyok, pedig 193cm vagyok, magas vékony, mélyhangom van. De itt se kezdtem el aktív homoszexuális életet élni.

22 évesen egyetemre kerültem, itt már megismertem jó pár homoszexuálist kisvárosomból netnek köszönhetően, akikkel jó a kapcsolatom. máig, de egy jó példával szolgaló tőlem 3 évvel fiatalabb meleg srácot is megismertem, és szociológiát, ő orvostudomány tanulja, ugyan azon a helyen, sokszor kritizál engem, ami jó.Egyébként 2013-ban voltam a Prideon.

Nos itt még nem ismerkedtem aktívan. De már végre érzések ébredtek ezen barátom iránt, amit azóta barátsággá változtattam,
Tanáromnak köszönhetően zárkozottság miatt, pszichológushoz fordultam, aki megállapította, hogy nem jó hanem élem ki a vágyaimat, tesztekből erőteljes frusztrált ember képe jött ki, kérdezte, hogy miért nem élem a szexualitásomat, és így elkezdtem alkalmizni, de valahol belül ürességet éreztem, talán azért mert a homoszexuális vágyaimat, nem egy tartós párkapcsolatban élem meg, hanem csak hébe-hóba, azóta is keresek párkapcsolatot, hol aktívan, hol meg sehogy.

Alkalmizást se ítélem meg, de nem is jó, érzelmileg az adna biztonságot, ha tartós kapcsolatom lenne, akivel együtt öregednénk meg, ezért csak 20-28 éves korosztályból ismerkedek.

A jó meleg barátom ebből a szempontból jó példával állt elő, mert ő sosem alkalmizott, bár neki több párkapcsolata is volt, azt hiszem legutóbbi már több mint 1 éve, szóval ő kritizál azért, hogy ne csak alkalmizzak, hanem keressek tartós párkapcsolatot, amiért hálás vagyok neki, csak úgy érzem, hogy én sose fogom megtalálni az igazit, bár vágynék rá.