Adatok
Vidora
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy olyan társadalomban, ahol elsősorban a teljesítményünk alapján ítélnek meg bennünket, nagyon nehéz mit kezdeni a semmittevéssel. Egy kicsit személyesebben: nekem is nehéz mit kezdenem azzal, hogy rendszeresen meg tudjam engedni magamnak, hogy ne legyek hasznos, csak létezzek. Pedig pont a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ekkor jött, az ominózus beszólás, kioktatás a főnököm részéről, hogy ő megmondja nekem a tutit ésatöbbi. Otthagytam. Kimentem a vendégtérbe és a következő fél órában alaposan végigrágtam az akkori, pillanatnyi életemen magam. Döntöttem.
Fél óra múlva hívatott a főnök, addig lenyugodtunk mindketten, folytatta az oktatást, meghallgattam, majd közölte, hogy húzzak vissza dolgozni. Közöltem, hogy kilépek azonnal. Másnap, vasárnap találkoztam a barátommal és szakítottam vele. Hétfőn reggel bementem az iskolába és kiszálltam. Gyakorlatilag a teljes életemet lenulláztam. Elmentem egy könyvtárba és kedvenc íróm 7 kötetét vettem ki, majd a következő két hétben a parkban olvastam. Kipihentem magam, feltöltődtem és eldöntöttem, hogy soha többé nem teszek olyat az életemben, amit utálok, nem leszek áldozat. Ahhoz túl rövid az életem.
Soha többé nem húztam egy fiúval sem a kapcsolatot, csak azért hogy legyen. Ha már az elején éreztem, hogy nem megy, szakítottam. Ha egy munkahelyen nem éreztem jól magam, kiléptem. Függetlenül attól, hogy mennyire volt jónevű a cég, vagy jó a fizetés. Nem érdekelt. A családom, a környezetem sokáig nem értette, csak annyit láttak, hogy egyik kapcsolat a másik után, egyik munka a másik után. Otthagytam a tuti munkát.
Azt hitték szétszórt vagyok és soha nem állapodok meg. Pedig csak a helyemet, a társamat kerestem. Már mindenkinél volt család, gyerekek és a nagybetűs "boldog" élet zajlott, mindenki "sínen" volt, csak én voltam a kakukktojás, a furcsa.
30 évesen találkoztam a férjemmel - most már tudom, hogy minden nap várakozás, keresgélés megérte. Igazi társam, a jobbik énem. 36 évesen megalapítottam saját cégemet, még fiatal, de szépen növöget, alakul és álmaim munkáját végzem. Változatos, színes és kreatív. Néha éjjel dolgozom, akkor jönnek a jó ötletek, és másnap 10-11-kor kelek. Mikor, hogy.
Ma reggel 8-kor keltem, levittem a kutyát sétálni. Hazajöttem, reggeli, majd kávé és leültem a gép elé átnézni a leveleimet, elolvasni egy-két cikket. Amikor projekt van, olykor éjt-nappallá téve dolgozom, férjemmel együtt. Utána pihi. Akár napokig. Furcsa volt hozzászokni, de jó. Van időm a férjemre, a kutyára, magamra.
Nem élek sem jobban, sem rosszabbul, mint korábban anyagilag, de az életminőség szempontjából nagyon is.
Megérte várnom, megérte keresgélnem, megérte kitartanom.
Fontos része, a dolognak, hogy minden munkahelyemen nagyon sokat tanultam, és a kapcsolatokból is. Ezeket ma mind-mind hasznosítom. Régen csak tv mellett tudtam elaludni, mert annyira pörgött az agyam, hogy másképp nem tudtam. Ma már nincs tv a lakásban, nem is hiányzik.
És nyugodt vagyok, és néha van csak lelkiismeret furdalásom. Néha. És boldog vagyok. És merek, tudok időt szánni magamra.
Hogy vannak-e gondjaink? Persze, hogy vannak. Az élet attól izgalmas, hogy nem tökéletes. De lehet jó. Csak néha bátornak kell lenni, és merész lépéseket kell tenni. És felállni újra és újra és újra. De ezek jó dolgok, megerősítenek és még jobban fogjuk tudni értékelni a jó dolgokat.
Pl. az év első szem eper termését egy tányéron az ágy mellett ébredéskor. A szeretet, a törődés legszebb csomagolásban :-)!
Van határidőnaplóm, de nem irányít, csak keretet ad az életemnek.
Már nem az élet irányít, hanem magam köré építgetem a megálmodott életemet.
És köszönöm, jól vagyok!