Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Anorexiás lány a küzdőtéren

16 bejegyzést írt és 27 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2015.02.02. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Létezik teljes gyógyulás az evészavarból? Mondatok a múltból 2016.04.14 18:58:13
Sziasztok kedves blogolvasók! Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az a gondolat, hogy vajon létezik-e teljes gyógyulás, ha egyszer valaki már nagyon belegabalyodott az evészavarba? Lesz majd egyszer megint olyan időszak az életemben, amikor az evéshez való viszonyom ismét normális lesz, és a…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2016.09.05 21:21:52
Anorexiás lány a küzdőtéren 2017.08.12 00:27:27
Szia moonsugar!
Először is köszönöm szépen, hogy írtál, és bár néhol bizony nem túl felemelő olvasmány, azért bízom benne, hogy néhány sorstársnak kapaszkodóul szolgál. Sajnos nem kezdtem új blogot, mert mostanában nem jut időm arra, hogy nekiüljek írni, de hálistennek ez csak azért alakult így, mert igen boldog fordulatot vett az életem :-) Készülök a szeptemberi esküvőmre, a vőlegényemet ráadásul - legnagyobb meglepetésemre - úgy ismertem meg, hogy rábukkant a blogomra és elkezdtünk levelezni. Szerintem nálam boldogabb embert keresve sem lehetne most találni, és ez rengeteget segített abban, hogy visszanyerjem a súlyom és az életkedvem. Ha októberben egy kicsit ismét nyugisabb lesz az életem, akkor megígérem, hogy folytatom a történetet, hiszen rengeteg minden történt azóta, hogy utoljára jelentkeztem. Remélem az, hogy több évi küszködés után csodálatos gyorsasággal helyrejöttem másnak - neked is, ha ugyanebben a cipőben vagy - szintén motivációul szolgál majd, hogy minden egyes nap megéri küzdeni :-)
Anorexiás lány a küzdőtéren 2019.06.23 15:59:09
@Zsófi_00: szia Zsófi!! Tudod nekem néha már olyan, mintha fényévek teltek volna el azóta, hogy az első bejegyzést írtam
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt The show must go on - avagy fontos döntésre jutottam 2015.02.12 11:29:53
Sziasztok kedves blogolvasók! Azt hiszem megint egy kis magyarázattal kell kezdenem, miért ezt a címet választottam a mai bejegyzéshez. Egyrészt mert szerintem Freddie Mercury-é volt a világ egyik legfantasztikusabb hangja, és a mai napig szívfájdalmam, hogy soha nem láthattam őt…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.12 17:41:32
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.13 01:15:37
Anorexiás lány a küzdőtéren 2019.04.23 13:22:13
@nrx: Sajnos nem úgy működött a dolog, hogy egyszerűen besétáltam a sürgősségire, volt ismeretség és már előre meg volt beszélve, hogy felvesznek az osztályra, bár vonakodva tették. Mikor legelőször pszichiátrián voltam a Balassa utcában, onnan mondjuk átszállítottak a Sotéra, mert életveszélyes állapotba kerültem, de persze nem lenne jó, ha ezt megvárnád. Ha nincs ismerős, aki tudna segíteni bejutni valamelyik kórházba, akkor tényleg legalább keresd fel a háziorvosodat és ha kell, legyél erőszakos, hogy valahová segítsen bekerülnöd, mert ha jól értem, nincs időd várni és azonnali segítségre szorulsz. A legjobbakat kívánom neked, drukkolok, hogy első körben találj egy jó helyet, ahol odafigyelnek rád, aztán pedig meggyógyulj! A családi, baráti körben nincs senki, aki segítene neked??
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt A személyes kálváriám kezdete 2015.02.02 03:41:32
Oké, először is az életemről néhány számadat tükrében: 32 éves vagyok, jelenleg nagyjából 29 kiló és 176 centi magas. Higgyétek el, nem túl jó kombináció - na persze nem lenne vele semmi baj, csak a súlyt kellene már egy kicsit feljebb vinni. Nem tudom, hogy milyen célból…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.02 17:06:05
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.02 17:54:41
Én aztán biztosan nem ítéllek el, mélységesen együtt érzek veled, és ha segíteni nem is tudok rajtad, szívesen osztozom a szenvedéseidben. Mindig van kivel megbeszélni! És az évek tapasztalata alapján sajnos én is arra jutottam, hogy ezt nem egy pszichológus fogja megtenni - akinek mesélek egy óra hosszat és utána csak annyit hümmög oda több ezer forintért, hogy aha, nagyon érdekes - hanem azok, akik ugyanazokon mennek keresztül, mert igazából csak ők értik, milyen gondolatokkal és fékekkel küzdesz. Én három év alatt három pszichológusnál és egy pszichiáternél, akkupunktúrán, pszichiátrián, családállításon, Rohrschach-teszten, belgyógyászaton is voltam már, de egyik sem segített. Nem tudom, mi lesz végül hatásos, de keresem a megoldást!! És feketemacska: TE IS MEGÉRDEMLED, hogy jobb életed legyen, ne add fel!!
Anorexiás lány a küzdőtéren 2018.05.24 08:59:06
Kedves Aggódó Anya! Szomorúan olvastam a soraidat, és már két napja azon gondolkodom, hogy mit válaszoljak. Az anorexia a családtagok, barátok számára legalább olyan megterhelő és fájdalmas, mint a beteg számára, ezért sok erőt kívánok neked ehhez a helyzethez. Az első egy-másfél évben nekem akárki, akármit mondott, rám egyáltalán nem volt semmilyen hatással, akár szép szóval, akár elrettentéssel próbálkoztak. 30 évesen a halál gondolata rendkívül távolinak tűnt, ez a lányod esetében hatványozottan így lehet, hiszen ő még nagyon fiatal. Az anorexiásokra egyaránt jellemző a megfelelési kényszer és a bizonyítási vágy, de sokszor nem is külső, hanem belső - irreális - elvárásoknak igyekeznek megfelelni. Ne hagyd rá, hogy ennyire keveset eszik, gyengéden, de határozottan próbálj erről beszélni vele és ha megnyílik, hagyd, hogy beszéljen az érzéseiről. Ne fajuljon soha odáig egy ilyen beszélgetés, hogy összevesztek, mert ha elszigetelve érzi magát, akkor az tovább ronthat az állapotán. Azt is fogadd el, hogy talán veled nem lesz képes erről beszélni, ez nekem sem ment, de az anonim evészavaros csoportok erre jó megoldást jelentenek, a sorstársak előtt soha nem szégyenkezik az ember. Megpróbálhatsz esetleg olyan könyvet is venni neki, ami nem riogat, pusztán a tényeken keresztül mutatja be a betegséget, én érdeklődéssel olvastam az ilyen írásokat. Eszembe jutott emellett még egy olyan "játék" is, amit a kórházban játszottak velem a nővérek. Az egyikük lerakott néhány nagyobb papírdarabot a földre, kezembe nyomtak egy filcet és megkértek, hogy rajzoljam körbe a testem körvonalait, ahogy én elképzelem. Aztán rá kellett feküdnöm a papírokra, és ők is körberajzoltak. A különbség döbbenetes volt, és legalább tisztán megmutatta, hogy milyen komoly testképzavarral küzdök. Ez egyszerű, de rendkívül "plasztikus" módszer, hogy talán ráeszméljen, mennyire eltorzult az önértékelése. Akárhogy is közelíted meg a problémát, mindig éreztesd vele, hogy nem ellene vagy, hanem szeretetből szeretnél segíteni. Nagyon fontos, hogy most megértsétek a probléma gyökerét, hogy a jövőbeli stresszesebb helyzetekre már ne így reagáljon. Szívből kívánom, hogy a türelmed és a kitartásod meghozza az eredményét, és gyógyulást kívánok a lányodnak. És higyj benne, hogy a gyógyulás létezik, én például most már az első kisbabámat várom a férjemmel, és az anorexia már csak egy távoli emlék. :-)
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Kórházi miniszabi - avagy így sikerült hidegre tennem Mr. Hyde-ot 2015.02.20 19:08:59
Sziasztok kedves blogolvasók! A mostani bejegyzésem egy kicsit naplószerű, próbálok mindent részletesen dokumentálni arról, hogy néz ki egy anorexiás beteg kórházi kezelése. Egyrészt a gyakorlati részekre szeretnék kitérni, illetve természetesen az evéssel kapcsolatos…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.23 13:46:51
Kedves Rupi69! Pénteken engedtek ki a kórházból, és képzeld el, a lendületem azóta is tart. Rengeteget tudok enni, tegnap már 35 kiló fölött jártam, és szerencsére végre egészséges dolgokat is kajálok, nem csak chipsen és csokin élek. Tegnap például ittam rengeteget tejet, magamba pakoltam sok finom sajtot (a fehérjéket nyilván nem véletlenül kívánom), ebédre pedig rakott krumpli volt kovászos uborkával. És nem volt bűntudatom, mert mind lelkileg, mind fizikailag sokkal jobban érzem magam!!! Nem csak csigaként tudok araszolni, hanem kitakarítottam az egész lakást, elmentem végre elintézni az ügyeket, amivel el voltam maradva és ki is mozdultam a lakásból, teljesen fel vagyok töltődve!! És hidd el, ha nekem sikerült (legalábbis a lendület egyelőre kitart), az neked is fog!! Én is három éve küzdök, de úgy érzem, most tényleg elérkezett valamilyen áttörés!! Nem kínzom, büntetem vagy utálom magam, mert eszek, ugyanis egyszerűen most érzem úgy, hogy élek!! Nagyon őszintén kívánom neked, hogy hasonló élményeken menj keresztül, és személy szerint külön drukkolok neked, Te mindig olyan lelkesen olvasol és Te írtál nekem először hozzászólást :-)
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.23 13:54:42
Kedves Huffnágel Pista! Kérlek vedd figyelembe a kommentjeidnél, hogy én ezt a blogot elsősorban azzal a céllal indítottam, hogy segítséget, támpontot, inspirációt, hasznos információkat adhassak azoknak, akik valamilyen evészavarral vagy anorexiával küzdenek. A jövőben is szeretném megtartani ezt a profilt, ebbe pedig nem férnek bele a mostanihoz hasonló megjegyzéseid, ezeket a jövőben moderálni fogom, ha megismétlődnek. Itt a segítő szándékon, a tapasztalatok megosztásán és a betegség elleni küzdelmen, gyógyuláson van a hangsúly. Amennyiben nem ebben a szellemben fűzöl megjegyzést a bejegyzéseimhez, akkor azokat el fogom távolítani az oldalról, egyetlen evészavarosnak vagy betegséggel küzdő embernek sem hiányoznak a lekicsinylő, bántó szavak. Ha pedig nem tudod átérezni, mi megy végbe egy evészavaros lelkében és nem is vagy nyitott arra, hogy megértsd, akkor kérlek a jövőben mellőzd a blogom olvasását. Köszönöm szépen!
Anorexiás lány a küzdőtéren 2016.11.16 23:50:23
@agota35: Szia! Köszönöm a kérdésed, én továbbra is jól és egyre jobban érzem magam, bátran mondhatom, hogy továbbra is kitart a lendületem, és rengeteg erőt fedeztem fel magamban út közben, sokat tanultam saját magamról. A szívem is összeszorult, ahogy a soraidat olvastam, és zavarba is jöttem attól, hogy minden este olvasol egy kicsit tőlem. Bár egy varázsérintésre megoldható lenne, hogy holnapra minden egy rossz álomnak tűnjön csak, de ez sajnos nem lehet és nem is lenne jó. Mert azt az okot, ami elindította benned is ezt a folyamatot, neked kell megtalálnod és felülkerekedned, megoldanod, vagy átlépned rajta, mert csak így lesz tartós a javulás. Egy kicsit furcsa példa, de ha valakinek óriási a súlyfeleslege és zsírleszívást csináltat, akkor a kilókat ugyanúgy vissza fogja hízni, mert az életmódjában és a fejében nincs változás. Ugyanez igaz a koplalásra is, itt a lelki gátakat kell feloldani, anélkül nem fog működni. Én mindig hittem benne, bármennyire is rosszul voltam, hogy el fog jönni az a nap, amikor elkezdek gyógyulni, és a hitem sosem hagyott el. Jó lenne ezt az erőt átadni neked is, de ha másból nem, az én történetemből láthatod, hogy lehetséges fordítani még a legnagyobb mélypontról is, és én őszintén kívánom neked, hogy mihamarabb sikerüljön! Ahogy írtad, élsportoló voltál, fitness modell, ez biztos nem csak egy álom, hanem tényleg megtörtént, és jól mutatja, hogy rengeteg mindenre vagy képes, ez az erő pedig továbbra is megvan benned, csak ki kell nyitnod a dobozt, ahová bezártad. Ez most valami óriási közhelyes dolognak tűnhet, de a változás olyan hirtelen és egyik pillanatról a másikra bekövetkezhet, hogy pár hónap után már mosolyoghatsz is rajta, hogy lám lám, ez már a múlt, és minden nappal jobban érzem magam. Nagyon őszintén mondom, hogy hiszek benned és mindannyiunkban, hogy meg tudunk birkózni ezzel a lelki és mentális blokkal, és örökre magunk mögött hagyni ezt a problémát, kitartást és sok türelmet kívánok neked!
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Szabadulós játék anorexiás módra - azaz még mélyebben a betegség labirintusában 2015.02.04 00:50:40
Sziasztok kedves blogolvasók! A mai bejegyzésemet szeretném egy nyálas résszel kezdeni, szóval aki nem rajong a szentimentális érzelemnyilvánításokért, az nyugodtan görgessen le a következő bekezdéshez. Két napja indítottam el a blogot, és nagyon meghatott, hogy máris rengetegen…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.04 14:04:19
A rutinom felborulása belőlem is mindig pánikreakciókat váltott ki, valahogy utána mindig széttöredezett a napom, szertartások szerint élek évek óta. Utálom őket, nem tudom, miért ragaszkodom hozzájuk, hiszen akkor kellene olyan dolgokat csinálunk, amikor és ahogy kedvünk tartja, nem előre rögzített szabályok alapján. Én is túlérzékeny lettem bizonyos szempontból, ha valaki támad, azonnal visszavonulok, védem a mikroszkopikusra zsugorodott egómat, vagy visszaharapok. Egyik sem túl bölcs megoldás. Nem célom, hogy megríkassalak, bár egy jó kis felszabadító bőgés azért csodákat tud néha művelni. És ahogy Shrek is mondta, jobb kint, mint bent :-) Szóval engedj nyugodtan utat az érzéseidnek, ne szégyelld, a betegség elleni küzdelem rengeteg lelki fájdalommal jár és az nem baj, ha ez látható formában is távozik belőled! Szóval a folytatásnál nyugodtan legyen bekészítve a zsepi, sajnos nevetni nem nagyon fogsz a történetemen :S
Anorexiás lány a küzdőtéren 2016.04.19 06:29:58
@TimcsikeLondon: szia Timcsike! Szerintem ne legyèl türelmetlen, nekem is több hèt eltelt, amìg leapadt az ödèmàm, a vègèn màr a cipőm sem jött ràm, ès a vizesedès àtterjedt az arcomra ès a hasamra is. Èn a kórhàzban napi 3 kàliumtablettàt kaptam, plusz sok banànt ès fehèrjetartalmú èteleket ettem, ezt meg lehet spèkelni egy kis csalànteàval, ès volt, aki jól àtmasszìrozta a làbam. Ìgy is beletelt egy hónapba, amìg làttam a vàltozàst, a lènyeg, hogy ha keveset is eszel, legyen benne minèl több fehèrje, ès idővel jön majd az eredmèny! Kitartàs!
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Falásroham - az anorexia utáni élet elkerülhetetlen velejárója? 2015.10.25 20:39:41
Sziasztok kedves blogolvasók!! Az előző bejegyzés végén azt éreztem, hogy még rengeteg mindent szeretnék magamból kiirni, szóval akkor most ott folytatom, ahol abbahagytam, mégpedig a falásrohamoknál. Talán kicsit furcsán jön ki, hogy pont egy volt anorexiás lány szentel a…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2016.03.27 21:36:49
@Csak egy másik lány: Persze, a hagyományos Carte d'Or 1 literes fagyiból... Most így visszatekintve, brutális...
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Hat kérdés, amit soha ne tegyél fel egy anorexiásnak 2015.11.07 16:07:27
Sziasztok kedves blogolvasók! A mai bejegyzésem egy kicsit rendhagyó lesz abból a szempontból, hogy eddig többnyire a sorstársaimnak igyekeztem hasznos tanácsokkal, tippekkel szolgálni, és nekik elmesélni, hogy miken mentem keresztül az elmúlt években, de a legjobb barátnőm…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.12.08 17:55:48
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Stoppolás az evészavar országútján - avagy a különböző megállók buktatói 2015.11.01 12:06:55
Kedves blogolvasók! Mivel hónapokig nem jelentkeztem és az előző két bejegyzésem talán túl tömény lehetett még azoknak is, akik követtek engem az elejétől kezdve, ezért úgy gondoltam, hogy ma megpróbálok egy kicsit részletesebben irni arról, milyen állomásokon mentem…..
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Always look on the bright side of life - avagy edd magad boldogra!! 2015.10.25 17:24:33
Kedves Blogolvasók! Tudom, hogy már nagyon régóta nem jelentkeztem, de az utóbbi időben többen is biztattak arra, hogy folytassam a történetemet, ezért most ismét billentyűzetet ragadok, és megpróbálom legalább egy töredékét elmesélni annak, ami azóta történt velem, hogy…..
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Megérkeztem az élet napos oldalára 2015.05.24 01:09:08
Sziasztok kedves blogolvasók! Tudom, rettentően régen volt, amikor utoljára billentyűzetet ragadtam és írtam arról, hogy mi újság velem. Egy csomó dolog történt velem azóta, hogy utoljára jelentkeztem, és nagyon sok minden átalakult az életemben, szerettem volna látni, milyen…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.06.03 12:54:36
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Erre nem is számítottam - sokkal többen evezünk ugyanabban a csónakban, mint gondolnám 2015.02.02 22:12:51
Sziasztok kedves blogolvasók! Nem számítottam rá, hogy már a legelső bejegyzés után kapok kommenteket, marha jó az a megerősítés, hogy van, aki együttérzéssel kezdte el olvasni a történetemet. Ha másnak tudok egy kis lelki könnyebbséget, vagy plusz energiát adni a további…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.03 03:10:26
Nem szeretném elferdíteni a valóságot, tényleg így történt minden, ahogy leírtam. De szeretném hangsúlyozni - mert nem másra tolom a felelősséget a jelenlegi állapotomért - hogy messze nem tettem meg mindent azért, hogy elkezdjek hízni. Dacoskodtam, kiöntöttem a tápoldatot, kidobtam a szemetesbe az undok sonkaszeleteket, direkt nem ettem meg az ebédet végig, szemtelenkedtem a nővérekkel és minden módon próbáltam kicselezni a rendszert. És a vége az lett, hogy irány a belgyógyászat és az infúziózás. Tehát korántsem voltam hős, bár nagyon kedves vagy, hogy ezt írod. Csak egy szimpla anorexiás lány voltam, aki rosszul reagált a korlátozásokra és nem érezte elég támogatónak azt a környezetet ahhoz, hogy elkezdje összeszedni magát. És azt is hozzáteszem, hogy ezek a szankciók tényleg léteztek, és gyanítom még a mai napig is léteznek azon a helyen, nem ajánlom wellness kúrának senkinek. Sok más emberről tudok azóta is, akik akkor bent feküdtek velem. Senki nem gyógyult ki az évek alatt a betegségéből...
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.03 19:09:48
Én nem állítom, hogy ez a megközelítés mindenki esetében hatástalan, de az biztos, hogy belőlem csak dacot és ellenkezést váltott ki. Ahelyett, hogy szépen 40 kiló felé indultam volna el, csonttá aszalódtam, az emésztésem szinte teljesen leállt - iszonyatosan fájdalmas beöntéseken kellett átesnem, amikor hangosan üvöltöttem, mert hashajtót nem kaphattam - és a végén infúzióra szorultam. Szóval nálam nagyon nem vált be, de az évek során biztos volt pár ember, akiket a jó irányba ösztönöztek a szankciók. Ennek ellenére a módszerrel azóta sem értek egyet, ezt én nem nevezném támogatásnak vagy konstruktív hozzáállásnak, empátiának vagy megértésnek. Ha fogysz, jön a szankció, ha hízol akkor piros pont - a képlet nem ennyire fekete-fehér, de ezt hogy is érhetné meg egy olyan ember, aki sosem küzdött anorexiával?? És itt jön be a kérdés, hogy vajon egy pszichológus, aki sosem volt depressziós, hogy tud kezelni egy depresszióst? Hiszen sosem értheti meg, min megy keresztül.... De ez már egy igencsak filozófikus kérdés, és nincs is rá egyértelmű válasz. Hamarosan jövök a folytatással :-)
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.04.10 20:05:25
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt A lét elviselhetetlen könnyűsége - mi változott a kórházi kezelés óta? 2015.02.23 21:10:36
Sziasztok kedves blogolvasók! Ahogy a legutóbbi bejegyzésemben olvashattátok, múlt hét pénteken véget ért egy hetes – szuper rövid – kórházi kezelésem, azóta a „kinti világban” igyekszem továbbra is tartani a lendületet. És legnagyobb örömömre, eddig minden nagyon simán…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.24 14:17:08
Szia Rupi69! Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem, örülök, hogy erőt tudtam neked adni ahhoz, hogy saját magad is változtass egy kicsit az életeden. A személyi edző bevonását nagyon jó ötletnek tartom, ő biztosan pontosan nyomon tudja követni, hogy a súlyodnak és a táplálkozásodnak megfelelően mennyire lehet téged terhelni. Az is fantasztikus hír, hogy napi ötször megpróbálsz eszegetni, és az elején biztos lesz olyan, amikor esetleg kihagysz egy-egy étkezést, de bármennyit is sikerül megenned, az már haladás! Kívánok neked sok kitartást és lendületet a saját utadon, nagyon szurkolok érted és hidd el, óriási sikerélmény lesz az, amikor először fel tudod majd emelni a kisebb súlyokat. Bízom benne, hogy ez lökést ad majd ahhoz is, hogy egy picit bátrabban egyél, így lesznek ugyanis szép kis muszklijaid és sokkal több energiád! Hajrá hajrá Rupi!!!
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.28 23:58:45
Kedves Sinitsa! Hogy traktálnál, vagy, hogy nem érdekel az, amit írsz???? Ugyan már, hogy juthat ilyesmi az eszedbe? Én köszönöm neked, hogy megosztottad velem, hogy segíteni tudtam neked a bejegyzéseimmel!!! Nagyon-nagyon örülök neki és természetesen drukkolok neked, hogy minél hamarabb ki tudj keveredni ebből az evészavaros állapotból, hajrá-hajrá!!! Őszintén kívánom neked, hogy ne veszítsd el a lendületedet, igenis tessék diót meg mindenféle finomságot majszolgatni, a jelszó ugyanis: megérdemeljük :-) Én egyébként a kórházi kezelés óta továbbra is maximálisan pozitív hangulatban töltöm a napjaimat, a súlyom most már 37-38 kiló körül mozog, tömöm magamba a finomabbnál finomabb kajákat, sokkal jobban érzem magam. A barátaim szerint (is) sokkal jobban nézek ki, rengeteget erősödtem, elkezdtem kihízni a legkisebb ruháimat és megint jelentkeztem álláshirdetésekre :-) Nagyon őszintén kívánom neked, hogy minél hamarabb tapasztald meg a saját életedben is a pozitív változásokat, mert hidd el, hatalmas megerősítést és további lökést adnak majd. Drukkolok neked nagyon-nagyon, még a lábujjaimat is próbálom összetenni (elég vicces kis jógapóz :-)))
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Családom és egyéb állatfajták - avagy a Kojak nyalóka már anorexia? 2015.02.09 03:22:17
Sziasztok kedves blogolvasók! Azon gondolkoztam az utóbbi napokban, hogy én már nem is tartom magam igazán anorexiásnak. Megnézve az alábbi leírást ugyanis nem túlzottan, inkább csak nyomokban ismerek saját magamra. Az idézet egyébként a Wikipédiáról származik, de persze tudom,…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.10 00:45:04
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Rémálom az Elme utcában - Száz év magány az anorexia útvesztőjében 2015.02.07 05:17:49
Sziasztok kedves blogolvasók! Azt hiszem először érdemes lenne némi magyarázattal szolgálnom, miért ezt a címet választottam a mai bejegyzéshez. Engedjétek meg, hogy ma egy kicsit személyesebb utazásra hívjalak benneteket a belső világomba, ismerkedjünk meg így látatlanban is :-)…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.07 19:14:29
Nekem is csak kevés olyan barátom van, aki nem próbálja erőltetni, hogy egyek, tudják, hogy néha megy, néha nem, de már nem szólnak be érte, hogy ők esznek én meg csak egy üres teát iszogatok. Fontos, hogy erőszakoskodással semmit nem lehet elérni, mert csak frusztrációt és ellenkezést vált ki. Megjátszani én sem szeretném magam, ha valaki vállalja, hogy kiáll mellettem, akkor sajnos el kell fogadnia, hogy én így működök. Az meg, hogy Te kövérnek látod magad... Ezért is írtam, hogy ez alapvetően az én esetemben más, én mindig is azt láttam, hogy szörnyen sovány vagyok és egy pillanatig nem volt kérdéses a számomra, hogy sehol nincsenek úszógumik. Szóval eléggé más nálam a hatásmechanizmus.... Meg én nem is tinikoromban lettem anorexiás, hanem csak három éve, amikor a testképem már kialakult. A megbámulás azért továbbra is zavar, de annyira hozzászoktam már tényleg, hogy egyre kevésbé veszek róla tudomást. Hamarosan érkezem a következő résszel :-)
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt Milyen mély a nyúl ürege - az anorexia kezelése gyógyszerekkel 2015.02.05 22:04:56
Sziasztok kedves blogolvasók! A mai bejegyzés elkezdése előtt felvillant bennem a jelenet a Mátrix első részéből, amiben Morpheus a tenyerén egy kék és egy piros pirulát kínál Neo-nak. Ha a kék mellett dönt, akkor nem történik semmi, otthon ébred az ágyában, és semmire sem fog…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.06 21:36:57
Az anorexia csapdájában - élet 30 kiló alatt A róka megszelidítése és a rózsák - a Kis herceg fogta meg a kezem a küzdelmes úton 2015.02.05 03:44:45
Sziasztok kedves harcostársak! Mielőtt felvenném újra a történetem fonalát, engedjétek meg, hogy tegyek ismét egy kis kitérőt. Amikor a legelső bejegyzést elkezdtem írni, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy csak egy poszt lesz belőle, aztán nem lesz több motivációm, ihletem vagy…..
Anorexiás lány a küzdőtéren 2015.02.05 12:04:34
Kedves Rupi! Azt hiszem, hogy Te lettél a leglelkesebb olvasóm és kommentelőm az elmúlt napokban, nagyon jól esik napról napra olvasni a soraidat, és köszönöm a bizalmat, hogy megosztod velem, velünk is az érzéseidet és gondolataidat. Sajnos én is ismerek olyan embert, aki éveken keresztül szenvedett fájdalmaktól, és nem találták meg a fizikai okait. Neki is voltak szegénynek sötét gondolatai, de végül sikerült rájönni a problémáira forrására, ma már együtt tud élni az állapotával és a világon az egyik legpozitívabb ember. Én azt hiszem, hogy nem lehet olyan helyzet az életben, amikor az embernek érdemes a könnyebb megoldást választania, mert mindig van egy halványka reménysugár, hogy másnap egy sokkal szebb nap virrad fel, és ahogy elromlottak a dolgok, úgy jóra is tudnak fordulni. Én legalábbis minden nap emiatt kelek fel, mert erre gondolok. Tegnap - viszonylag hosszú idő után - valahogy egész nap nyugodt voltam, és azt éreztem, hogy nincs is semmi baj, a dolgok hamarosan jobbra fordulnak. Egyrészt a blogírás is rengeteg lelki erőt ad, másrészt másfél hét után ismét egészen energikusnak éreztem magam testiekben. Szóval fel a fejjel Rupi, Lesz ez még így se! (ajánlok mára egy kis Jack Nicholsont) Köszönöm, hogy velem tartasz minden nap és a hozzászólásaidat, hamarosan folytatom a történetet.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása