Adatok
harlekinád
10 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hogy a tetteim nem töltik ki a poharatmegszoktam márbár néha kicsit elszomorodomhogy vajon mennyit érhettek tetteimha így kufár módjára méregetedhangom, lábam nyomátmásokkalpersze mindig én ettem meg mérgembenpácolt húsomatés nem küzdöttél érte,,hogy ne egyem meg magam
sohase..
lássuk lássuk franckisasszonylássuk hát mihez van mersze?csizmáiddal rámtiporrsz-e?hústábláról, szívtábláróllét-tábláról letörölsz-e?hoppsza-roppsza pénzkisasszonyszívem jegén összetörsz-e?
pénzkisasszony utcarosszapalira vár ki pofozzahogyha bőg az ágyba húzza…..
semmiség, e maréknyi sárga fű a nyárból,
mellé néhány hangtalan vágykönnycsepp
hull három kis koszos madártetem a fáról,
semmi igazán, ahogy átölelsz
mint kézzel temetni a lyukat a mellkason
méghozzá lágyan, akár egy homokvár kapuját
kisgyerek öntözi makacs…..
(Valentin nap alkalmából előtúrtam a fiókom mélyéről. Egészség.)
Lázadjatok, ti korcs hársfavirágok!
Mirtuszok és nimfák, mesebeli világok
kénköves antihőseinek gennye folyjon rátok!
Üzekedjen ronda szamarakkal
tátott szájú bamba arkangyal;
engem nem zavar, ha…..
Hát szóval eljött ez a nap is. Nem tudom minek írom le, talán így könnyebb: szakítottam Dalmával. Néha (sokszor) eszembe jut, hogy nem jól tettem, de most mint agy a papírnak: szerintem volt okom rá. Igazából már ott láttam, hogy bajok lesznek amikor rájöttem, mennyire más…..
Szalmasárga remény színei terülnek széta kék kávézók köveintalán mert ma a sárgává fakult bögre alján vannak szemeinkés ma minden szalmaszál belénk kapaszkodikaz aszfaltra fröccsent égbolt a benzin-tükörben minket bámul,nézi a régvolt torzonborz porontyot,ki visszatérve…..
Az éji ház felébreszti a lábat a zsebünkben Kendők közti kulcsok és dohányszemcsék maradványai Ím leültünk háttal a semminek és elnézünk életünk végéig mint az alvó vendég az emmausi fogadóban ki nem találja a helyét. A fájdalom most a lakkozott asztalon kering de a Hold…..
A hátsó csapszék mögötti mosdótál bűzösen és mocskosan fogadja a megtört keresztfáról feltámadt napsugárt és mintha csak egy új vendég lenne biztos kézzel új pohár harmatot csapol a rozsdamart jégről Súrolja őt árnyékra támaszkodva mint a kórházban a csend az ágyak…..
Álló napsütés a zöldbena hűvös csordákkalLépésről lépésre így tanulják a világ kerekségeités a lábadozó egyensúlytami az inged alá bújt.Nyugvó kéz a nap gerincénhívja sorban az összes felhőt vándorolniegészen a pihenőig a nyakad mögött,ahol az, ami megtörténtés…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz