Adatok
Jockey R. Ewing
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A kis rondaság, de imádnivaló :)
Amikor hazahoztam, az ismerőseim nagy szemekkel néztek hogy "Ez meg mi?!". Kaptam olyan megjegyzéseket is, hogy "ilyen ronda kocsit ennyiért? Te hülye vagy..."
Gyönyörű, de nem ide való
Főleg vizes úton tud meglepetéseket okozni sima indulás…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az elmúlt években párszor (kivételes szerencsémnek, és semmi másnak köszönhetően) vezettem hasonló autókat, van velük némi tapasztalatom.
1.Aston Martin: a legkisebb, Vantage V8 volt meg. Ebben az autóban valahogy érezni lehetett, hogy nem valami 'hétköznapi' dologban ülsz. Az utastér illata, az üvegfoglalatú, gyönyörű indítókulcs, a bőr kidolgozottsága, az anyagok tapintása mind-mind szokatlan volt, pedig láttam már prémium autót belülről. (Ugyanakkor, néhány kapcsoló elég gagyi...) A hangja, ha odaléptél neki, mint amikor egy éhes jaguárfalka elszabadul a dzsungelben. Ránézni is szemet gyönyörködtető volt. Cserébe az elektronikus funkciók fele soha nem működött, állandó, tenyérizzasztó koncentrációt igényelt a vezetése még száraz időben, autópályán is... Pokoli gyors, és idegbeteg viselkedésű autó volt. Külön szabályai voltak, pl. ha beindítod, legalább 10 percig járasd, mert különben beköpi a gyertyákat, stb. Drága játékszer, semmi más. Viszont ha éppen működik, és te is elemedben érzed magad ahhoz, hogy autózz egy jót: felér egy orgazmussal. Ha mind a két elektromos ablak működik, és a computer nem ír semmi hibaüzenetet, akkor kettővel.
Maserati: egy '94-es quattroporte-hoz (kocka) volt szerencsém. Jópofa autó, és a ma már jellegtelennek ható design miatt nem süt annyira az átlag magyar paraszt szeméből a gyűlölet miatta. (az egyébként a megfelelő környezetben már egy 6-800 ezeres kocsiért is süthet, sajnos...) Belülről gyönyörű, főleg a jellegzetes analóg óra a középkonzolon. Gyors autó, de messze nem valóságtól elrugaszkodott. A konkrét példány még nem is volt annyira hisztis, mint amennyire egy huszonéves olasz autótól várná az ember.
Bentley Continental: Életem csalódása. Olyan, mint egy Boeing, és nem, mint egy autó. Nagy és nehéz, 2 személyes, de 2,5 tonna. Az utastérben a fémnek kinéző cuccok jelentős része krómgőzölt műanyag- én itt ábrándultam ki belőle. Elektromos és mechanikus hibák nem ismeretlenek... Egyenesben megy mint a barom, de nem érzel belőle semmit. Olyan, mintha nem gurulna, hanem lebegne, kanyarodni nem lehet vele, mert nagy és nehéz. Minden, amit nyújt, azt egy CL Mercedes nagyságrendekkel jobban tudja. Tulajdonképpen egy 'nagyon drága konfekcióöltöny' a VAG konszerntől. A Bentley számomra olyan 1999-2000 környéki Arnage-ként volt utoljára az, amiről a legendák szólnak. Ezek a maiak nem elegánsak, hanem parasztvakítóak, és a kettő között hatalmas a különbség.
Összegezve: lehet ezeket kritikával illetni, de a maga nemében mind különleges és drága gép. Fényűző. Tulajdonképpen a Zsolnay porcelán sem azért érdekes, mert olyan praktikus... Akinek pénze van rá, vegye, és élvezze: én is ezt tenném, ha lenne rá lehetőségem. A lélegeztetőgépes nyugdíjashergelő dumát meg inkább tartogassuk egy kazincbarcikai lakossági fórumra, kampányidőszakban...