pestilány 2015.01.26 21:26:53

Ahogy látom, mindenkiből erős érzelmeket váltott ki ez a téma.
Köszönöm, hogy ilyen sokan hozzászóltatok, és együtt gondolkodtunk ezekről a kérdésekről. Nem célom senkit megsérteni, ezért kérem, hogy senki ne érezze támadásnak a cikk egyetlen sorát sem.

Nyílván nem vagyok objektív, bántottak, és ez a sértettség elhomályosítja a véleményemet, de ez nem jelenti azt, hogy rögtön elkényeztetett, felszínes, hülye kis p**** lennék.

Fiatal vagyok, olyan lány, aki sokat küzdőtt azért, amit eddig elért (tanulmányok, munka), de közben persze jutott idő szórakozásra, barátokra, családra is. Ilyen tekintetben teljesen normálisnak mondanám magam.
A felmerült "egzisztenciával rendelkező, határozott férfi" pedig azt jelenti, hogy olyan férfi mellett érezném jól magam (és ő is magát mellettem), akire felnézhetek, akinek nem kell elmagyaráznom, hogy mi történik Koreában, aki olvasott, érdeklődik a világ dolgai iránt. Persze ez is általánosítás, de legyünk őszinték (és itt jönnek a súlycsoportok), kevés közös lenne bennünk egy mongóliai kecskepásztorral.

Ahogy a felhozott példáim léteznek, úgy mindegyikre van ellenpélda is, ahogy azt a sok hozzászóló le is írja. Így teljes a kép, így láthatjuk egészben, hogy míg az egyik oldal a pasik hiányosságait, a másik a csajok folytonos elégedetlenségét sorolja. Talán pont ez az ellentét vonzza a két nemet egymáshoz, csak mindenkinek meg kell találni azt a pár, akiben a legkevesebb hiányt és legkevesebb hisztit látja.

Hogy is mondják... Lakva ismerszik az ember! :)

pestilány 2015.01.28 10:35:22

@Void Bunkoid:
Egyáltalán nem istent/apukát/példaképet keresünk. Ismertem már meg közelebbről értelmiségi, több diplomás pasit és négy általánost végzett kőművest is.
Belső értékeiket tekintve egyikre se mondhatom, hogy rosszabb/kevésbé értékes ember lenne bármelyikük, de mégis a kőművessel a közös témáim száma a nullához konvergált, míg nekem a sport, a karrier, az alkalmankénti esti sörözések/bulik az életem szerves elemei voltak, addig ő a kocsma/haverok/melóóó szentháromságából piszkált a magasabb fizetésem miatt.
Ez nem önelégült, sznob, feminista duma, hanem a valóság, mert szeretnék egy olyan társat, aki a társam lesz mindenben, aki megérti a problémáimat (magán és munka) és ha esetleg gyermeket vállalunk, akkor nem a GYES-ből kell pelenkát venni, mert a "kőművesnél" az "egyszer majd gyerek" kérdésre adott válasz, az "ugysem tudjuk eltartani" alapon működött.

Egyébként tapasztalatból mondhatom ezt is, a férfiak nehezen tűrik ha a barátnőjük/párjuk magasabban képzett, jobb állása, fizetése van. Úgy érzik "nem ők hordják a nadrágot" - és még ha ez minket nőket nem is zavar, az egész kapcsolatra rányomja a bélyegét.

Nem azt akarom mondani ezzel, hogy minden pasi keressen butább nőt, minden nő meg nálánál okosabb férfit (szó sincs ekkora kontrasztról), de itt kell feltenni magunkban a kérdést, hogy vajon lehet-e hosszútávú, komoly kapcsolat "egy király és egy kolduslány/ egy királynő és egy koldus" között?!

Vannak kivételek, akiknek megadatott, hogy így találták meg életük párját, nekik gratulálok, és kívánom, hogy még hosszú évekig szeressék egymást, de nekik is meg kell érteni, hogy minden ember más, és a kivételek nem mindenkinél működnek.

pestilány 2015.01.26 21:02:37

@Trisi:
Köszönöm a dicsérő, és bíztató szavakat. Illetve köszönöm a kérdést, és az ötletet, a "súlycsoportokról", ha már így megneveztük őket, mindenképpen fogok írni.

@Spiritmonger:

A blog nem kamu, máramennyire lehet az én saját véleményemet, tapasztalataimat, szemszögemet közvetíti. Újra visszautasítom, hogy elkényeztetett, felszínes lennék, adjuk meg egymásnak azt a tiszteletet, hogy nem beszélünk így a másikról, ha nem ismerjük egymást.

A férfiakról és nőkről alkotott képeim klisék, a társadalomban élő beidegződések, nem pedig egy-egy emberre vonatkozó állítások. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Erős csúsztatásnak érzem azt is, amit a "barátzónámban lévő, intelligens, önálló, képzett független srácokról" írsz. Ismerjük egymást? Vagy minden csaj mellett ott futkározik 3-4 friend-zone (képzett, önálló, intelligens) pasi, és mi meg bunkó módon nem vesszük őket észre?
Ha így lenne, ez a blog nem jött volna létre, és én boldogan élnék, míg meg nem halnék.

pestilány 2015.01.26 20:47:29

@Pillanatragasztó:
Nyilván én is csak egy vagyok a sok nő közül, semmiképp sem lehet miattam általánosítani, de én például mosolygok, mindig és mindenkire :) Sokszor meg is kapom, hogy mindig jó kedvem van. Szörnyű látni, hogy itthon búskomor, magukba roskadt emberekkel van tele a busz, metró. ha valaki meglök, még elnézést sem kér.
Jóideig éltem külföldön, ott ez az egész valahogy teljesen máshogy működik. Mosolyognak, flörtölnek, rákacsintanak a másikra. :)

pestilány 2015.01.26 20:54:06

@Trisi: Őszintén? Valoszínüleg mosolyognék, és ha szipatikusnak és kedvesnek találnálak, és elkérnéd a számomat, meg is adnám. Kerültem már ilyen szituációba, és pont ezt hiányolom most.
Nincs mosoly, nincs kacsintás, nincs szemezés, nem kezd el szállni a pillangó a hasamban, mert gyakorlatilag kezd eltünni az életünkből az offline szociális élet.

Félreértés ne essék, a cikk egyáltalán nem a férfiak vagy a nők egymáshoz való ismerkedési hajlamait bírálja, sokkal inkább a rohanó társadalom, és az online kommunikációs csatornák negatív hatásait.

Én alig várom, hogy reggelente a szexi borostás, Muse-t hallgató férfi megszóllítson a 47-es villamoson, akivel már január eleje nézegetjük egymást, vagy az irodában az egyik másik részlegen dolgozó kicsit kócós "bordópulcsis", de nem fognak, pedig mosolygok, minden reggel :)

pestilány 2015.01.26 20:44:06

@Trisi: Tegyük fel, hogy nem önállóan választjuk a szingliséget. Maga az állapot csak egy következménye a párkapcsolat hiányának. Viszont a fejtegetés onnan indul, hogy ha már szinglik vagyunk, akkor nem indul-e be egy öngerjesztő folyamat, amiből nem tudunk kitörni? Amikor a szingli-tudattól vezérelve kevésbé vagyunk befogadóak a férfiakkal szemben, és zsigerből utasítunk el mindenkit (mindössze azért, mert már jópárszor csalódtunk)
Az igazira, a rendes esélyre várunk, legalábbis én ilyen oldalról közelítem meg a problémát.

Aki fennhangon zengi, hogy ő márpedig szingli, tőle nem halljuk, hogy sírna egy pasi után, neki más fontos az életében. Az önmegvalósítás.