Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Dorasssa

2 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Terveim szerint egy olyan interjúsorozattal bővítem a blogot, melyben az El Camino zarándokút iránt elkötelezett embereket szólaltatok meg. Az első interjú újévkor készült a Budapesti El Camino Klub vezetőjével, most pedig egy másik jelentős hazai zarándok szervezet képviselőjét, a Szent Jakab…..
Dorasssa 2019.05.27 14:35:20
@asturianu: Én a közösségi médiában is tapasztaltam azt, hogy míg a Camino-s csoportokban és FB oldalakon legtöbbször jóindulattal, segítőkészséggel, együttműködéssel találkoztam - addig valamiért a belföldi túracsoportokban a hozzászólások elég színesek, nagyon sok esetben támadó, degradáló hangvételűek voltak. Szerettem volna kéktúrázni, de nem bírtam az online csoportmorált. Úgyhogy helyette újra visszamentem a Francia Útra, és még jobb volt, mint első alkalommal. A spanyol emberektől, míg régióról régióra haladtam, rengeteg kedvességet, nyitottságot és szívességet tapasztaltam. Ott is vannak problémák, és ott is megvan a Camino realitása, de talán lehet, hogy az az 1000 év, meg még 'valami' miatt a hozzáállás más. Emiatt is nagyon örülök a Szent Jakab Baráti Kör munkájának (idén nekik ment az 1%-om), mert 2016 januárjában az egyik posztjuk miatt "megcsípett" a Camino :-), és júniusig a hitemet és a bátorságomat az Ő posztjaikon keresztül edzettem. És szuper, hogy az itthoni Út is él, és növekszik. Buen Camino!
Elindulok lassan Portugáliába, hogy egészen délről felgyalogoljak Santiagóba, majd a tervek szerint tovább az Angol Úton Ferrolba. Összepakoltam, most pedig megmutatom a hátizsákom tartalmát...
Dorasssa 2019.04.05 20:39:18
Nagyon jó utat a következő zarándoklatodhoz! :)
Szuper részletes, gondos és praktikus a lista - muchac gracias!

A kérdésem: akkor ezek szerint úgy tapasztalod, hogy egy kulacs víz az elég a következő vízvételi pontig? Én kettőt viszek és sosem fogy el teljesen, ez igaz. De nem merek csak 1 kulaccsal nekiindulni.

Nagyon jó ötletet adtál a pót zabkásával, müzliszelettel és zacskós levessel. Tavaly hallottam valakiről, aki viharban este ért egy olyan szállásra a Mezeta közepén, amely nyitva volt, de a hospitalero már elment. És négy másik zarándokkal nézték egész éjjel az üvegvitrin mögött az ennivalókat - amelynek ajtaja zárva volt :D Az üveget nem akarták betörni, embert nem tudtak elérni, úgyhogy éhesen kellett aludni menni.

Tavaly a műanyag zacskók helyett már anyagból (legalábbis ez a gyorsan száradó, könnyű, vélhetően műszálas) készült zacskókat használtam a holmik tárolásához - ezzel is kerülve a műanyag használatát. Most egy áruházban be fogják vezetni a tüll-szerű anyagból készült átlátszó anyag-tasakokat a zöldségekhez, gyümikhez, pékárukhoz. A következő utamhoz ilyenből biztos viszek kettőt, hogy ne kelljen a boltban ilyeneket kérni (úgy vettem észre, a spanyolok imádnak mindenhez adni műanyag-zacskót). Illetve a holmimat (szennyes, gyógyszer, stb) ilyenekben fogom tárolni, simán ki lehet mosni, kitenni száradni, és használni tovább. És nem csörögnek-zörögnek hajnalban :D A teva-szandálomhoz és a flip-flophoz is ilyet használtam tárolásra.
Eltévedések, plusz kilométerek, tömeg, szállásmizéria, estére azonban minden jóra fordult, mert megérdemeltük! :-) A teljesen completto, azaz fullra feltöltött szálláson még majdnem mindenki aludt hajnali 5 órakor, amikor  elkezdtünk készülődni. Érzékeltük, hogy a Portugál Camino Costán, vagyis a…..
Dorasssa 2019.04.04 14:44:13
Igen, most - már olvasva is - elfogott egyfajta rossz érzés, ugyanaz, amelyről írsz Te is itt.

Tavaly nyáron a Primitivo-n is voltam Oviedo és Lugo között úgy, hogy León-ig a Francés-en jöttem végig.
Szokták néha szidni a jó öreg francia utat, hogy sokan vannak meg hogy elkereskedelmiesedett, stb. Egész júliusban príma jó idő volt, alig volt forróság, és én alig láttam zarándokokat az utakon. Teljesen emlékezetből, egy szál jókedvemben csorogtam le Saint Jean-ból egészen Leónig, és a legmeghittebb, legzarándokosabb, legjobb szállásokon sikerült megállnom mindig. Ezt 475 legnagyobb nyugalomban megtett kilómétert jelentett. Egyszer nem volt nyomulás, tülekedés, versenyzés.
A Primitivo-n aztán jött a hidegzuhany (vagyis majdnem, hogy nem jött zuhany, mert nem volt helyem az albergékben), és "támadtak" a mobilos-applikációs zarándokok nagy társaságokban :D És nagyon rosszkedvűen hordtam az irhámat Lugo-ig. Még ma is találgatom, hogy pontosan mi az oka, hogy ennyire meggyomrozott ez a tapasztalat.

Most a Norte az álmom. Ám ott is olvasok néhány helyütt arról, hogy telefonos segítséget kell kérni, és tervezni kell. Pont ebből a rohanásból szeretnék kikerülni, amiért vállalom a Camino-t.

Most, miután kiventilláltam magam :) ... szóval akkor jól értem, hogy akkor ezek szerint a megnövekedett zarándok-létszám és a népszerűség elvezethetett ahhoz, hogy felvegyük a lépést mi is, és kezdjünk el fejben egy kicsit mindig előre tervezni?
Köszönöm szépen!
Mit pakoljunk a hátizsákba és mit hagyjunk ki belőle? Tippek, ötletek, dilemmák - főleg nőknek - grammonként adagolva... :-) Úgy gondoltam, hogy mivel nem ez az első utam az El Caminón, hipp-hopp összepakolom a hátizsákom, ez nekem már nem jelenthet gondot. Elég sok mindenem maradt viszonylag jó…..
Dorasssa 2019.04.03 11:05:22
Milyen jó is lenne, ha

1) megköszönnénk valakinek, hogy a világunkra most oly jellemző cinikus online klímában VAN MÉG BÁTORSÁGA és nyitottsága őszintén, emberien írni a saját dolgairól.

2) megköszönnénk az általa ajánlott stratégiákat, felkészülési tippeket és felszereléseket, amelyek az Ő FOLYAMATÁNAK, ÚTJÁNAK részei, és az ő felkészülését mutatják be

3) mi magunk rátaláltunk egy jól működő, minket praktikusan segítő módszerre, akkor azt teljesen humánus és udvarias módon osztjuk meg VENDÉGKÉNT a szerző oldalán magával a szerzővel és a többi olvasóval

4) feltennénk magunknak a kérdést, hogy HOGYAN és MILYEN MÓDON tudunk mi magunk jószándékú, segítő módon hozzájárulni a honlap tartalmához. Elvégre én úgy tudom, hogy azért vagyunk itt, hogy támogassuk egymást.

Szerintem erről szól a zarándoklat lelkisége. Mi értelme van "kívül" sétálni, ha a belső utat nem tesszük meg, és az alapvető emberi jogok és értékek tiszteletben tartásával sem vagyunk tisztában?
Elsősorban a TISZTELETRE gondolok.

Köszönöm Andreának, hogy megosztotta velünk a felkészülésének ilyen praktikus részleteit is. Nekem nagyon segíti a gondolkodásomat és a tervezési folyamatomat a következő út előtt. Már 1600 km van a lábaimban, és még mindig ugyanolyan "kezdő elmével" olvasom végig más felszerelési listáit - mert mindig VAN és LESZ, amely elgondolkodtat, esetleg egy másik belátásra késztet. Ha mást nem, akkor megerősít abban, hogy ragaszkodjam az eddigi bevált megoldásokhoz. Ha valamivel nem értek egyet, akkor meg elfogadom, hogy másnak más a prioritás-listája, más szempontok szerint valósítja meg az utat. Megnézem, mit tanulhatok belőle.

Az, hogy ki milyen nemű, vagy milyen testalkattal rendelkezik, illetve milyen egyéb egészségügyi szükségletei és ápolási igényei merülnek fel - megint annyira személyes, hogy kár erre negatív hozzászólásokat pazarolni.

Buen Camino és hajrá zarándokok!
Hamarosan indulok a Nortéra, ezért már nagyjából összeállt a csomagom. Többen kérdeztétek, hogy mit viszek magammal idén jünius-júliusra, ezért csináltam pár fotót és némi leírást a csomagom tartalmáról, a cikk végén  egy letölthető listával!..
Dorasssa 2018.06.14 20:29:04
Egy másik blogon olvastam:

Felirat +1 a padon: "Az igazi zarándok csendben halad."
Felirat +2 a padon: "Az igazi zarándok NEM ítélkezik."

Személy szerint az én felkészülésemet - amit én emberileg hozzá tudtam tenni a Camino-hoz - nagyban segítette ez a blog, a javaslatok, a gondolkodási folyamat, amelyet Pelegrino publikált. Segítette rendezni a gondolataimat, fókuszt adott a készülődési folyamatnak. Plusz, a meta tényező, hogy láttam: lehetséges megcsinálni a Camino-t. Úgy is, ha egy hónappal indulás előtt döntöm el, hogy bizony belevágok!

Így lehetővé vált, hogy teljes nyugalommal, a lehető legnyíltabban, mindenféle egyéb adminisztratív és praktikus dolgokról legjobban gondoskodva MEG TUDOTT NYÍLNI a figyelmem az út LELKI részére is. Aki tanult kémiát, az úgy nevezné ezt, hogy 'szabad vegyértékelektron'. Jó felkészüléssel gondoskodtam - amennyire megtehettem - a biztonságomról, a legjobb kezdeti feltételekről, és arról, ami kell egy szerencsés induláshoz. A többit meg a Jóisten hozzátette.

És milyen alapon ítéljük is el bárki Camino-ját, ahogyan Ő azt járja?

És ki nem látott már nagyon elszánt, gazdag belső életet élő, jó lelkű és jó szándékú zarándokot - aki úgy lesérült, úgy meghúzta lábát/vállát/derekát, vagy tele volt a talpacskája sérülésekkel a rossz felszerelések, az elégtelen csomagolás vagy az alapvető természetjárás ismeretei nélkül ... - hogy egy közeli kórházban, vagy útját MEGSZAKÍTVA, otthonában folytathatta tovább az emelkedett merengést ... ?

Mindenki az útját járja, és ODA is egy út vezet, hogy a FB meg az egyéb fórumok hátrébb sorolódjanak, és egyre jobban belegyökerezzünk a jelenbe. ODA is egy út vezet, hogy egyre gyakorlottabbak leszünk kiszakadni az életünk rutinjaiból, az online térből és a napi ügyviteli feladatokból. Nekem ez kiemelkedően FONTOS, mégis olykor ugyanúgy kihívás.

Főleg azért tartom elhamarkodottnak az ilyen hozzászólásokat, mert e blog írója (én minden posztot elolvastam, amikor készültem a Francesra, és most, a Norte-ra) mindig FIGYEL arra, hogy hangsúlyozza: ez az ő útja, ezt ő így csinálja, neki ez vált be. Nem egy zarándokszent online beszámolója ... és nem is ezt ígérte (sem a stílus, sem a formátum, sem a bejegyzések hangvétele vagy tartalma).

És fel lehet hívni a blogíró figyelmét asszertíven, hogy elmaradt a ragtapasz a bejegyzésből. JÓINDULATTAL azt feltételezzük ilyenkor (ha bárki készült már prezentációval, előadással, vagy maga is ír és oldalt szerkeszt, annak ismerős), hogy VÉLETLENÜL maradt ki az a tétel.
A 2017-es El Camino (Francia út) után elhatároztam, hogy 2018 június közepén belevágok az Északi útba, ami kicsit hosszabb és a terep miatt nehezebb is lesz, mint az első zarándoklatom. El is kezdtem hát a felkészülést és az utazás megszervezését...
Hajnali fél 5 múlt 10 perccel, én meg már itt állok teljesen felöltözve az udvaron. Mikor leesik, hogy még csak ennyi az idő, inkább bemegyek a konyhába reggelizni...
Dorasssa 2017.12.26 10:12:00
Májusban a blogodat olvasgattam. Reggel bejöttem dolgozni, kinyitottam a gépet, és kíváncsian vártam, hogy na vajon merre jártál, mit láttál :) Tök jó volt így készülni!
Aztán június 20 és július 19 között gyalogoltam a saját utamat. Pamplona-ból csatlakoztam, mert ezek kötött dátumok voltak, úgyhogy bele "kellett" férnie, ha már a Santiago-ba való érkezésből nem tudtam engedni.
Írod, hogy Cruz de Ferro-nál Neked is volt olyan érzésed, hogy lehet, hogy megkaptad, amiért jöttél.

Szóval most visszaolvastam az elejétől, mert kíváncsi voltam, hogyan olvasom most már Camino-t megjárt szemmel. És köszi a nagyon sok hasznos tippet és leírást, amelyeket becsatoltál - tényleg nagy segítség lehet a készülőnek!
Másrészt, azon lepődtem meg, hogy amikor én voltam, akkor az albergue árak inkább 10 euró átlagáron mozogtak. A donativo-k is 6-ot, 7-et kértek többségében. Nem tudom, hogy a nyárra tolták volna-e fel ennyire?! Mert 2 hónappal később indultam csak, mint Te. Viszont érdekes, hogy én sosem foglaltam az egy hónap alatt szállást előre, mert mindig volt hely, bárhova érkeztem be. Nem tudom, lehet, hogy ezek szerint a május a zsúfoltabb hónap?

Szóval gratula az Úthoz, amit megtettél, és formás kis leírásokat adtál, ezt minden utazó és olvasó nevében köszönöm!
És persze érdekes lehetne olvasni arról, hogy hogyan értékeled a camino-t már ilyen távolságból. Mert hogy a történet, legalább is én most úgy vagyok itt a ködös, nem-szeretem novemberben, hogy ekkor is dolgozik tovább.

Hajrá és Buen Camino!
Reggel hétkor szokás szerint ma is megvolt az indulás. Kellemes meleg időben kezdtük meg a csajokkal a mai nem rövid -összesen 30 kilométeresre tervezett- szakaszt...
tematiq A távol könnyűsége 2015.02.04 18:06:08
  Mozgolódom, rendeződöm, rendezgetem a lábaim. Karkörzés, egy kis rántás a nyakamon jobbra, beletúrok a hajamba. Próbából guggolás a talajra, de rögtön fel is kelek, mert állva jobban látok. Tétovák a mozdulataim, amelyeket próbálok rugalmasra és lazára kihúzni - mintha…..
Amikor a leggyöngébb vagy, képzeld el, hogy valaki ezt mondja neked. Amikor az életed, úgy gondolod, veszélyben van - valaki, aki ez életért küzd, mondja neked. Amikor a mentőorvos ezt mondja neked. A gyógyítás valahol itt kezdődik...