Adatok
Csempészfurgon
32 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ágyazástól ágyazásig élni
háromlépésnyi területen,
hol panasz már nem hangzik,
sem litánia, csak padlórecsegés.
Belesimulni a környezetbe,
rejtő színt ölteni, cselekedni.
Ágyazni, etetni, altatni, ágyazni.
A lélek itt néma, a lélek
másutt sem más.
Jó lenne alkudni a lélekre.
Mondani…..
Légszomjtól tátogó lámpaernyő.
Izzadtkoszorúba fonódott három barátn ő...
Sohasem szerettük jobban a Ialált:Csak húsz dinárértCsak fonyott kalácsértCsak egy pohár borértCsak, egy zsebkendőért.Sohasem szerettük jobban a Halált:Cipőnkre vigyázva ha sár vanAz élső hantot alig várvaA fejfát is alig várvaA szívünkön satu nélkülSohasem szerettük jobban a Halált:Hangként szóként…..
A házban nincs irka, nem is papírra írnak,
fejben intéznek mindenfajta számvetést. Nem születik
itt legenda, csupán annyi a létezés, amennyit az
emlékezet beér; erre is alig terel ődik a szó.
Most falhoz szorítva őket vallatóra fogni
rajtuk a bekecset, hogy kidülledjen a szemük,
és menten…..
Megint ez a reménytelen nóta.Beszélnem kéne a négy fal között önmagamhoz és a piacon a néphez a megbolydult tömeghez hogy ne meneküljön eresszen gyökeret mint az erdő fái háborogjon akár eszelősen is mint a tenger hullámai.
Mintha nem lenne nyelvem mintha senki nem tanított volna beszélni mintha…..
Mint aki áttör sűrű erdőn, időn,s beleakadnak az ágak, az álmok,s a messzeség porral lepett horgai,olyannak látlak,
e létben a bűn lesapkázott sólyom,tudni nem lehet, kézfején ki tartja,szél kéreget, leprások kereplőihangosan szólnak,
kezdete, vége a múlandónak van,Nap bátyánk dalol, Hold nénénk…..
Mindszent éjjel a szódáslovak falhoz támasztott füllel álltak, hallgatták neszezéseit a kövek közt rejlő belvilágnak,
mert habarcson és hideg cementen túl vonzalom van kő és kő között. Senki sem járt másnap az utcán, és lószobrok álltak a ház elõtt...
És íme, templomok indulnak, hogy elterüljenek az aszfalton, mint félelemmel telepakolt bárkák, tornyos árboccal, púpos vitorlákkal, mit szél feszít, ver mindig más irányból, úgyhogy óvatlanul ne sétálj utcáidon, bármikor eltaposhat egy tébolyult templom igyekezetében, hogy elrejtőzzön…..
Kolozsvár. Tél, huzat. Beton tökély.Csőben a víz megáll.Fagyos lakásban üldögéla nép, s a fényre vár.
Madártetem. Szemét. Sötét Szamos.Kutya s két porkoláb.Csönd van. Csupán a villamoscsönget, s megy is tovább...
Kapaszkodnék valamibe,kapaszkodnék a tavaszba,egy lány hosszú hajába.Kapaszkodnék pohárba, asztalba.Egy lány ül velem szemben,még nem tudja, mi a szerelem,az ezredvég bágyadtan sütkérezik a haján.Barna levelek zördülnek a szélben,az óra pontos időt mutat.Ülünk némán, mint a szerzetesek.Odakinn…..
bennünk mindig összeütközik az oszlopok talpa és csúcsa utánad nézek a partról ahonnan elindultál kiáltásom félig földbe ásott oroszlán s a forró szelek sziszegő füvekkel bevontak zöld homok szorításuk helyén a testem
intek feléd halakká válnak ujjaim szempilláim sebből kiálló fércek
bolyongok…..
Csodálatosan békés délután.Benne van teljes életünk.Ülünk egymással szemben,beszélgetünk.
Egyszerű és jó vagyok,mint világ fölött lebegőmadár. Te átlátszó vagy,tiszta, mint a levegő,
mint üvegkorsónk friss vize,melyen átcsillan a nap.Én szomjas vagyok,s te nem tagadod meg tőlem magadat...
Ha majd elunja magát ez a hatalmas testű nagy és kitartó Télnek nevezett fehérség hogy a fölöttünk még regnáló ám fölöttébb olvadékony hatalmát végérvényesen fölajánlja a Napnak mely kíméletesen ágyúkat vontat ama stratégiai pontokra honnan a szikrázó s mindent beborító fehér tartományt tisztességes…..
Hatalmas gyümölcsfa.
Köd előtte, Magyarország utána.
Haynau Coca-colát iszik..
Apámnak
Apu, ha hív, vajon mit akarhat.Apu, ha hívnál, még bekapcsolva hagyom.Nem a kórház neonjait.A vetés megvan közben, ne aggódj.
Tudtál aludni? Most alszol.Hagyunk. Olyan puha volt a kézfogásod.Sokat kell aludnod.Most már csak aludnod kell.
Ennyire vagyunk képesek.Állni…..
első jelentősebb diverzáns akciónkközvetlenül kaktuszkorszakunk előttBábel tornyának ledöntése volt
Csak az első téglát nehéz kirántanikis szédülés előzi megés aztán futni futnihogy újra ne építtessék velünk..
Egy lépésből adhattam volna mattot. Ellenfelem már régen verve volt. Fejünk feszült, és ijedt mozdulattal A képletes világ fölé hajolt. És akkor szürke fény villant szemében, S megnyúlt és felnőtt az egész alak. Odébb lökött egy ártalmatlan bástyát, És felnézett, és…..
Ó kis ebihal, ki boldogan ficánkolsza posványos gaz-vizen,tengernyi ágyán a szent tudatlanságnak.
Riadt őzfi, ki később voltam,az örökre elvesztett nyugalommal,de patáimban a sebesség növő bizsergésével.
Azután busa hímcsikót látok,ki feszítő szemekkel rohan a…..
Éjszaka van, már nem botladozom, amikor visszatérek. Az őbarátai között voltam, a sötét út sima, az ő emlékezetére, erős ésmegvilágosult testvérei emlékezetére emelem a lábam.Ismétlem, az ő emlékezetére, akit nem tudok elfelejteni. Éhesekvoltunk a kenyérre és a szavaira,…..
Papák, mamák: egyértelmű kedvencek.Mennyit sírtam értük, ne hagyjanak itt,unom a fiatalokat, a savanyú falatokat.
Látom a sok ablakot, nem kell modernebbfilm: ülnek a mamák az otthonkákban.Nézik a szelet, dúdolnak néger dallamot:Bordó rúzs, hol szerezhetnék bordó rúzst?A papák…..
Az utcán most sötétség állóvize áll, sötét
Tenger dagad az égig, s fent a tiszta csillagok
Arany sajkája úszik, boldogan: ott, ott lehet az igazi világ.
S itt csak a tenger mélye fűl, igen ezek
A kis házak, e megszokott utcák, e megkopott fák
S minden, barátaim és…..
Csempészfurgon
Zalán Tibor: [a múzeum kávéház teraszán hold kél vörösboros tűnődéseink...]
2015.01.28 20:41:44
a múzeum kávéház teraszán hold kél vörösboros tűnődéseink káromkodássá nemesedtek észrevétlen ültünküldögéltünk ott a ránkszakadt konszolidációs reménytelenségben: elmondhatnám: lehetett volna nekünk is történetünkhatalom-ejtette sebeinket büszkébben viseltük…..
És Lőrinc most, Szabó – mi már? Igen:
egy marék „gyémántszikrázású” mondat!
És egy hosszú csontváz a földben.
Bár fogtam a kezét.
S Mihály, Babits, – mi? Igen, az az „aranytiszta” jaj –
És egy hosszú csontváz a földben:
És Lőrinc most, Szabó – mi már?…..
Ma Karácsony van.Lobog a farkacskám.Már egész napja Veled szeretkezemés szemlélem az esőcseppeket.A hóra hullnak.Sötétkék pulóvert viselek.Kissé remegek.Eléggé elcsigázta nyakam a maghatódottság.De hálás vagyok, mint egy kutya, mint egy elefánt,mint egy tehén.Lábaid…..
A nagy fahíd teknőshát-domborulatán lehúzom utolsó előtti korty borom,utolsómat kilöttyintem, vigye az ár.
A csapszékek, a szentélyek, a dobtorony
körül immár egész tömeg jár-kel folyóügyletei útján így tíz óra felé,hajó jön, öt alak egy bárkát a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz