Adatok
Humperdickk
783 bejegyzést írt és 2507 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mint büszke bárka, úgy szárnyal a déli ég, és millió árnnyal simítja végig a tavaszi rétet; beszívom, s lassan kifújom a létet.
Madárraj rebben az ágon. A levegőben sok pici lábnyom illan a habkönnyú szélben. Fekete varjú száll odafent az égen
...mivelhogy nem tudom leírni, próbálom vahahogy…..
Ha meghalok, hozzám ne jöjjetek. A élet egy aprócska szörnyeteg, belülről rág, amíg véget ér. Ne bánkódjatok semmiér',
nincs idő, nincs neki rá oka. Elporlik, akár a vasfoga a mindent megharapó világnak. Sok kicsi odvában kivárnak
a soha nem változó parányi dolgok. Megmarad bennük a múltatok. És…..
(rögtönvers)
...hogy küzdenek égen a csillagok! Hogy hallgatom őket, és hallgatok. Szállnak mint szárnyak az évek
akármeddig, én elérek. Pont addig látok, míg akarok. Az idő csak álom, s mint ahogy telni sem képes, úgy fogyni se.
Nincs közben gondolni semmire. Épp ahogy képzelem, álmodom:…..
Elmondhatnám, mert elmondhatom.
Úgy tombol énbenned mindegyik atom, minthogyha mindegynek neve lenne. Úgy ülök ebben a tébolyban benne, mint én saját magamnak én saját bajom.
Egyedül vagyok itt. Nagyon. Párkányomra a hideg ül. S reggel, ha nagyvégre kiderül, pirkadat jön rá csak, folyékony.
Nézem…..
Rendszerint van ott egy szék, vagy egyéb felborult holmi, elég nagy, azt újra fel kell állítani, de ha nincs, a környéken valami
egyéb alkalmas bármit kell találni, ami elbír, és arra kell felállni. Ezután a testet fél karral gyengéden átöleljük, pont úgy ahogyan régen
ünnepkor vagy valami…..
(Teendők hirtelen halálom esetén)
Megetetni a macskát, kipucolni a mocskát, telefont töltőről levenni, maradék kenyeret megenni
lenni
És este, mikor már nincs hova menni, megpróbálni az otthagyott semmi kis világba helyezni magadat. Kortyolni még, ami megmaradt.
S ha lábodhoz fekszik a puha éj…..
Merre dúl a fagy ma éjjel, reggel úgyis felderül. Kelő nappal szórja széjjel, zsenge tűre jégcsap ül.
De távol, ott a tünde égen ezer szeget láthatol, s úgy tűnik, mint egyszer, régen, csontodon is áthatol.
Fénye van a régiségnek, árnya csak a földi mának. Keresztjeid elkísérnek. Adj esélyt most…..
Minden már volt; még ami lesz, elpattan, akár egy karperec, elhull mint szirom és eliramlik, mint pataknak sodra, mint megannyi antik
komódnak mélyén a régi por. Minden kis sarokba elhatol kinyitott ablakodon át a szél. Nem áll meg, nem dohog, nem remél,
csak áll bent a tétova, friss huzat. Nem…..
Leszállt a didergő, kormos est, imbolygó árnyat a falra fest, ég alja már csak egy kis szelet, karéjnyi égbolt; én rádobok fekete éjszaka, fekete szenet.
Koppan a tájban a sötétség, mint csizma a padlón, ha levették, elnyúlik szépen a táj felett; lehúnyom szemem és álmodok fekete éjszaka, fekete…..
Most, hogy már őszül a szakállam, elmondom azt, amit találtam
képzeld, a macskának száz ezer szeme van vetve rám, míg hever magában a langyos melegben; képzeld el, mennyire szerettem
szaladni, amíg a lábamat nem húzta fájdalomáradat; mennyire láttam, hogy mennyire ömlesz, hogy bármikor rád nézek,…..
Ősz van; ilyenkor mindig csordultig telnek a vedrek. Azon töprengek, mióta szeretlek, de csak súgnak a lombok, leintik
avaron kavargó árnyakat. Nem maradt nagyon sok, talán csak pár falat tétova napfény a réten. S mint egykoron akkor, réges-réges-régen
lobban a fán a sok levélke, táncol a csendben…..
Egyedül maradtál; hanyagul dobd át a szelet a válladon. Otthagytál mindent, már nagyon ne keress mindenre választ.
Te maradhatsz csak egyre, ím alul. Szerteszóratnak mindenek. Már azt összekaparni fáraszt, hogy kinek, mikorra, hol legyek.
Maradj magadnak! Biztatod szegény kis lovacskád, kapasson.…..
Hisz bűnös vagyok, mint annyi még. És eltűnődök, mint régiség, saját romjaimra hulltan. Nem vagyok más, mint a múltam,
akármennyire semmiség. Nevet rám a könnyű, léha ég, futnak el felettem fellegek. Nem vagyok jó, hogy még jobb legyek.
Nem vagyok elégnek annyi. Próbálok magam maradni abban a…..
Túl korán ért be ez évben a szilva,és azon töpreng a földre lehullva,mi maradt végül az ágakon;el-elringatom bánatom,
csitítom, tengermély, kék szemétlehunyja lassan, és szép zenétdúdolva csendesen elhagyom.Egyedül vagyok, de nem nagyon.
Vannak itt időnként lágy szelek.Mit bánom az egészet,…..
Akkor még
nem szerettél; kerestelek.Egyszer titokban lesteleka rossz kerítés kicsi rácsai közt;s láttam akkor egy cseppnyi szöszt,
szőke kis pihéket, egy kicsi mellet.Szállt mint a szélvihar, feléd a lehellet,s zúgott is hozzá, mint őrült, a zivatar,szív dobogása, ha tudja, ma mit akar...
Áll kába levegő. Ami röppenaz iszonyú némaság köröttem.Nem moccan egyetlen felhő az égen.Semmi sincs mostan, csak nagyon-nagyon régen.
Próbálom gyengéden felfejteni.Szakad a jó idő, nem engedi.Amit így végülis belőle kihántok,elszáll, mint mozdulat, elhull, mint virágok.
Valami örökre…..
bokrom ezernyi madárralszáll ide szól a madárdalröppen a szél, csupa súgáscsak te vagy senki se sincs más
nézem a fám alatt ülvehogy fut a fény el az űrbehogy viszi hírem a messzitérbe de mégsem ereszti
földem a bánatot innen.Mennyire messzire minden.Mint ülök itt a magányon.Mint puha hóban a…..
Száll a szél, de te csak kapaszkodj.Akár hogy fúj el, csak akard, hogyemlékezz arra, mi nem lehet.Fújd el, mint vihar, a felleget.Bújj el a szakadó víz alá.Maradj, mit elraktak bárhová,s feküdj ott, csendesen, nehogy hogy.Várd meg, míg elébed, reád rogyidő, hogy megkérjen, ne teljen.Várd meg, hogy…..
Ha nem szeretnek, azt viseld el békén.Senki se ér tovább a saját végén.S ott, ahol kalandoz tétova ujjbegyed,más ember kezdődik, nem neked.
Nézz akkor mélyen a világba.Mint aki kút mélyről kilátvavárja, hogy jöjjön majd az Isten.Nem jön el. Eljönne, de nincsen.
És akkor ott, annak a kútnak az…..
lepke röppen, erre-arra,körülötte felkavarva
felettem
idő veszi körbe, merre,önmagába föltekerve
mi lettem
olvad a pad, forr a távol,kiszüremlik oldatából
az a nyár
s lepereg, mint őz, ha sutánszökken el a másik után
kitalál...
És akkor ott, akkor egy perc alattodabújt mindegyik pillanat,s mint fény suhan, valahogy minden áll,akármit akár hogy mondanál
megtörött akkor a világnak a rendje,s mit magára tekintő cseppnyi kelengyelepedőt terített odakint fönt az ég.
Nem tudom, nem hiszem, mintha réglett volna ennek a világnak…..
Csak álltam és néztem a tájat,mögötted, ahogyan áradt,s láttam, hogy amit látni kell,nem tudom pótolni semmivel
ha eltűnt. És eltűnt az élet.Csordogált kissé, feléledtpár kicsi zugban, majd tovaszállt, mint ezernyi kis puha
kezemen tapasztalt izgalom.Egyedül vagyok már. Nem nagyon.Egyedül szántom…..
Utolsót dörrent az ég, és a madarakszétrebbentek, így nem maradttétova ringás, se semmise;nem volt már gondolni bármire
messzire szálltak a gondok.Csak daloltak, akár a bolondok,monoton lombot a kertben a fák.Csepp vizek sürögtek, szaporák,
kicsinyke erekben folytak el.Talán még akadna, talán még…..
Hátára feküdten, halottanfekszik egy bogár, én aludtam,esélyem nem volt, hogy éljen;nézem, most ebben a végben
mekkora cél lehet élni még.Bevág a napsütés, épp elég,ráhúzom lassan a függönyt.Nem látom, hogy repül ott fönt
árnya az összes kis bogárnak.Telnek a napok, de bevárnak,odaérek-e egyszer.S…..
az ember megérzi, ha nem szeretik
ahogy odakint az eső esik,ólmosan, súlyosan, hangtalan,ahogy a fűben a sok hangya van,ahogy a csigák kiúsznak a kőre
ahogy látszik a fákon a póre,zöldesen csillogó cseppeken,a lomb, ahogy int, de már nem nekem,ahogyan úsznak az égen a felhők
ahogy a testben a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz