Adatok
Humperdickk
794 bejegyzést írt és 2450 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
(Egy szabadon választható férfi verse) Ezt most csak úgy itt hagyom , megvetetlen ágyamon, cihát, fodrot, repedést, visszafojtott nevetést, szőnyegen a csíkokat, némi szöszmöszt, nem sokat, egy kis port a polcokon, meszesedést porcokon, véremnek a sűrűjét, szívemnek a jobb felét,lerakódást…..
(lassan, dünnyögve)
Íme hát, túléltem apámat,és bár a hazám elveszett, én a házatrendben tartom, el nem hagyom.Egyedül vagyok, de nem nagyon,
és lassan már meg sem kottyanok.Amit ma elhagyni akarok, elhagyok.Ha hiányzik valami, eldobom.Magamat megölni nem fogom.
De mégis csak, nagy néha, lenge…..
Majd úgy lesz, hogy egyszer meghalok, körbevesznek a kvantumok, üzennek egymásnak híreket, de nem nekem, de nem neked
... s valahol, talán a semmiben utoljára még elhiszem, hogy van az a valami valahol, mint akármi, akárhol, bármikor,
és ebben a lehető jelenben, mi nem létezik, még nekem sem,…..
Egerekkel éltem, de elhagytanak. Mostanra már csak pár szöcske maradt, vagy tücsök, vagy bánom én, bármi. Nincsen a nap alatt semmire várni, és éj után sem jön, csak bamba nap. Rágcsáló népem, én kiirtottalak, most nekem kell egész nap rágni. Fal mentén bújni és vágyni. Beszökik néha egy kósza…..
Az embernek lakni pont elég egy lyuk. Lényeg, hogy rendesen befedjuk. Odalent sem lesz majd tágasabb. Csak férgek, meg pondrók, meg hangyasav. A létrejött teret csak töltsük ki. Lássuk be, nem tölti más senki. Van falunk, hátunkkal tartani. Nincs dolgunk semmi, és nincs, ami. Ebben a…..
Csak várom az időt, hogy eltelik. Bámulnák angyalok, nem merik. Szivárog a szabad akarat.
Szemernyi szerelem sem maradt. Ami van, csupán a puszta lég. Forróság, üresség, semmiség.
Hogy élhettem ilyen sok évet, nélküled, a semmiséget hogy törtem sok évnyi darabra.
Egyetlen pillanat maradna,…..
(B. P-nek)
Hogy bűnös vagyok, azt jól tudom,de hogy hogyan, azt fel nem foghatom
...lassanként, mint hogyha szállna,felszáll a koszos napvilágraa füst, és agyamra száll a köd;zavar a világ, s ha fellököd
újra csak a talpadra áll.Lehetne keretnek napsugár.De nem marad más, csak a…..
Nem tudtam, hogy ilyen hatalmam van, hogy maradhattam kikapartatlan, nem vitt el se ördög, se himlő nem lettem a földdel egyenlő
s nincs most már semmilyen dolgom. Egyik szavam a másikba fojtom. Savanyú lőre a számban a dallam, s már oda se kapok, hogy kikaparjam
magam a temérdek okádék alól. Az,…..
Talán durvábban kéne, tán szigorúbban, nem ilyen kedvesen lenni csak mindig az útban, talán oda is lehetne csapni végre. Tán úgy kéne élni, bármi is égne
az aláhullt évek, évadok mázsái mélyén. Vagy hogy nem csak én adok. Harmincnégy tonnányi szomorú én. Lobogva magam a föld kerekén...
Ameddig élek még, ki tudja, pár hónap. Pár óra. Pár év. Hogy maradjak meg jónak, biztosan kevés, és biztos, hogy nem elég. Zavartan kapkodok emiatt hát feléd. Talán ha hozzád még valahogy elérnék. Nem hiszem, nem tudom, elég-e, elég még
századjára is csak téged szeretnem. Ebben a gyönyörű faragott…..
Libbent az függöny és a rések között egy aprócska égbolt is ideszökött, kilestem titkon, mint hajlatot
két ág között, s az ablakot, mint virágot, szélesre tártam; egy szellőcske repkedett bátran,
és bogárkák zümmögtek hozzá. Fenyvesek hajlottak tobozzá, fellegek pislogtak fehéren.
Remélem, azt…..
Mint büszke bárka, úgy szárnyal a déli ég, és millió árnnyal simítja végig a tavaszi rétet; beszívom, s lassan kifújom a létet.
Madárraj rebben az ágon. A levegőben sok pici lábnyom illan a habkönnyú szélben. Fekete varjú száll odafent az égen
...mivelhogy nem tudom leírni, próbálom vahahogy…..
Ha meghalok, hozzám ne jöjjetek. A élet egy aprócska szörnyeteg, belülről rág, amíg véget ér. Ne bánkódjatok semmiér',
nincs idő, nincs neki rá oka. Elporlik, akár a vasfoga a mindent megharapó világnak. Sok kicsi odvában kivárnak
a soha nem változó parányi dolgok. Megmarad bennük a múltatok. És…..
(rögtönvers)
...hogy küzdenek égen a csillagok! Hogy hallgatom őket, és hallgatok. Szállnak mint szárnyak az évek
akármeddig, én elérek. Pont addig látok, míg akarok. Az idő csak álom, s mint ahogy telni sem képes, úgy fogyni se.
Nincs közben gondolni semmire. Épp ahogy képzelem, álmodom:…..
Elmondhatnám, mert elmondhatom.
Úgy tombol énbenned mindegyik atom, minthogyha mindegynek neve lenne. Úgy ülök ebben a tébolyban benne, mint én saját magamnak én saját bajom.
Egyedül vagyok itt. Nagyon. Párkányomra a hideg ül. S reggel, ha nagyvégre kiderül, pirkadat jön rá csak, folyékony.
Nézem…..
Rendszerint van ott egy szék, vagy egyéb felborult holmi, elég nagy, azt újra fel kell állítani, de ha nincs, a környéken valami
egyéb alkalmas bármit kell találni, ami elbír, és arra kell felállni. Ezután a testet fél karral gyengéden átöleljük, pont úgy ahogyan régen
ünnepkor vagy valami…..
(Teendők hirtelen halálom esetén)
Megetetni a macskát, kipucolni a mocskát, telefont töltőről levenni, maradék kenyeret megenni
lenni
És este, mikor már nincs hova menni, megpróbálni az otthagyott semmi kis világba helyezni magadat. Kortyolni még, ami megmaradt.
S ha lábodhoz fekszik a puha éj…..
Merre dúl a fagy ma éjjel, reggel úgyis felderül. Kelő nappal szórja széjjel, zsenge tűre jégcsap ül.
De távol, ott a tünde égen ezer szeget láthatol, s úgy tűnik, mint egyszer, régen, csontodon is áthatol.
Fénye van a régiségnek, árnya csak a földi mának. Keresztjeid elkísérnek. Adj esélyt most…..
Minden már volt; még ami lesz, elpattan, akár egy karperec, elhull mint szirom és eliramlik, mint pataknak sodra, mint megannyi antik
komódnak mélyén a régi por. Minden kis sarokba elhatol kinyitott ablakodon át a szél. Nem áll meg, nem dohog, nem remél,
csak áll bent a tétova, friss huzat. Nem…..
Leszállt a didergő, kormos est, imbolygó árnyat a falra fest, ég alja már csak egy kis szelet, karéjnyi égbolt; én rádobok fekete éjszaka, fekete szenet.
Koppan a tájban a sötétség, mint csizma a padlón, ha levették, elnyúlik szépen a táj felett; lehúnyom szemem és álmodok fekete éjszaka, fekete…..
Most, hogy már őszül a szakállam, elmondom azt, amit találtam
képzeld, a macskának száz ezer szeme van vetve rám, míg hever magában a langyos melegben; képzeld el, mennyire szerettem
szaladni, amíg a lábamat nem húzta fájdalomáradat; mennyire láttam, hogy mennyire ömlesz, hogy bármikor rád nézek,…..
Ősz van; ilyenkor mindig csordultig telnek a vedrek. Azon töprengek, mióta szeretlek, de csak súgnak a lombok, leintik
avaron kavargó árnyakat. Nem maradt nagyon sok, talán csak pár falat tétova napfény a réten. S mint egykoron akkor, réges-réges-régen
lobban a fán a sok levélke, táncol a csendben…..
Egyedül maradtál; hanyagul dobd át a szelet a válladon. Otthagytál mindent, már nagyon ne keress mindenre választ.
Te maradhatsz csak egyre, ím alul. Szerteszóratnak mindenek. Már azt összekaparni fáraszt, hogy kinek, mikorra, hol legyek.
Maradj magadnak! Biztatod szegény kis lovacskád, kapasson.…..
Hisz bűnös vagyok, mint annyi még. És eltűnődök, mint régiség, saját romjaimra hulltan. Nem vagyok más, mint a múltam,
akármennyire semmiség. Nevet rám a könnyű, léha ég, futnak el felettem fellegek. Nem vagyok jó, hogy még jobb legyek.
Nem vagyok elégnek annyi. Próbálok magam maradni abban a…..
Túl korán ért be ez évben a szilva,és azon töpreng a földre lehullva,mi maradt végül az ágakon;el-elringatom bánatom,
csitítom, tengermély, kék szemétlehunyja lassan, és szép zenétdúdolva csendesen elhagyom.Egyedül vagyok, de nem nagyon.
Vannak itt időnként lágy szelek.Mit bánom az egészet,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz