Adatok
Sitites
0 bejegyzést írt és 368 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hogy milyen egy igaz keresztény? Először is, mindig igaza van. Még akkor is, ha korábban abban volt igaza, aminek most az ellenkezőjét vallja igaznak. Az ő tévedése nem tévedés, hanem a Szentlélek vezetése általi fejlődés. Az igaz keresztény, pont azért igaz, mert a Szentlélek vezetése meglátszik az…..
"A keresztény kultúra megvédése ügyében nincs kompromisszum" Ezzel a címmel tudósított a kormány.hu Orbán Viktor (Isten kegyelméből magyar miniszterelnök) beszédéről. Ez Soltész Miklós államtitkár szerint magában foglalja azt is, hogy "Őrizzük meg keresztény szigetként térségünket" A keresztény…..
Lehet vitatkozni azzal aki csak hisz? Az elmúlt jó pár év alatt az interneten több felületen futottam bele vitákba olyanokkal, akik hisznek valamiben. Istenben, a kegyelemben, Orbán Viktorban, a pirézekben vagy az ateizmusban. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miféle mazochizmus hajt engem, hogy…..
Ez a blog annak köszönheti a létezését, hogy rájöttem, éveken keresztül olyan dolgokban hittem, amelyeknek köze nincs a valósághoz. Ez a felismerés vezetett oda, hogy kiírjam magamból az ezzel kapcsolatos érzéseimet, felismeréseimet. Akik az elmúlt hat évben végigkövették a fejlődésemet, azok…..
Sitites
2018.03.20 22:47:00
@Eastern Magister लामा:
Bocs, félreértettél. A Gabi nevű valakivel szerintem egyáltalán nem volt bántó Sefa. De ezt le is írtam:) Nem ehhez fűztem véleményt.
Bocs, félreértettél. A Gabi nevű valakivel szerintem egyáltalán nem volt bántó Sefa. De ezt le is írtam:) Nem ehhez fűztem véleményt.
A világ legjobb országában élünk. Személyesen Szűz Mária védelmezi országunkat a nehézségektől. És hála Isten kegyelme csodálatos megnyilvánulásának, Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll. Ez a krisztusi értékeknek elkötelezett kormány fontos feladatának érzi, hogy a keresztények az…..
Van-e létjogosultsága a vallásról szóló beszélgetésnek egy ébredő vagy éppen kilépett tanú számára? Vagy pedig tabu téma? Olyasvalami, amit kerülni kell. Sőt mi több helytelen is róla beszélni minden fórumon?
Úgy hiszem a kérdés nem oktalan. Ha Jehova Tanúról van szó, nem űzhető el a gondolat, hogy…..
Sitites
2018.01.14 12:11:34
Sitites
2018.01.14 21:03:43
@t.csilla: Te sokkal érthetőbben meg tudod fogalmazni... :)
Itt is előjön az, amiről beszélgettünk (máskor), hogy nem csak a hitvitázni akaró emberke erőlteti a vitát, hanem az is, aki az ő ellenében a maga véleményét, tapasztalatait szeretné "megvédeni"... mert valahol egy darabig elég erős kényszer, hogy szeretne elfogadást kapni a szemben álló oldaltól, hogy az ismerje el az ő jogát a saját véleményhez. Idő, mire megértjük, elhisszük, hogy ez a jogunk nem függ a másik elismerésétől, azaz attól, hogy megadja-e:)
Itt is előjön az, amiről beszélgettünk (máskor), hogy nem csak a hitvitázni akaró emberke erőlteti a vitát, hanem az is, aki az ő ellenében a maga véleményét, tapasztalatait szeretné "megvédeni"... mert valahol egy darabig elég erős kényszer, hogy szeretne elfogadást kapni a szemben álló oldaltól, hogy az ismerje el az ő jogát a saját véleményhez. Idő, mire megértjük, elhisszük, hogy ez a jogunk nem függ a másik elismerésétől, azaz attól, hogy megadja-e:)
Jehova Tanúi szétverik a családokat !
Marhaság, mondtam mikor Tanúként először találkoztam ezzel a felvetéssel....
És hoztam fel az érveket, hogy miért is hamis ez az állítás....miért is rosszindulatú.
Ekkor azt gondoltam, ilyet csak az mondhat, ki nem ismeri…..
Sitites
2017.11.16 22:44:51
@Sitites: ne haragudj. Természetesen nem vitába szállni akartam Veled. Az érdekelt (a kérdésemmel), hogy miért gondolod, hogy Isten ne lenne kíváncsi, ne akarná hallani a magyarázataimat, a tetteim okait, stb... Nekem ez érthetetlen.
Ezért írtam le, hogyan gondolom.
Ezért írtam le, hogyan gondolom.
Sitites
2017.11.16 22:48:16
@D.mara: hát ez az. Kizárólag a bibliában leírt szeretet milyensége szempontjából írtam, amit írtam. Gondolom azt nevezed Isten nézőpontjának.
Sitites
2017.11.17 11:37:48
@t.csilla: hát igen. Csak engem azért zavar ez a keltető-ség, mert ha ez így van... akkor felmerül bennem a kérdés... Hogy nagyobb rossz, mint amit ad. Emlékszel, Te is szoktad mondani, és ha jól emlékszem, másik írásodban ki is fejted, hogy mennyi jót is ad egy ilyen csoport egy sérült embernek... De ha ezért akkora árat kell fizetni, hogy az ember "lemond", elveszti a szabadságát, rab vagy robot lesz, mert arra kondicionálják, akkor az a kérdés, hogy van-e értelme a jó dolgokat , kiemelni... hiszen gyakorlatilag csak mézesmadzag szerepe van. Azaz nem érvényesül a jó-sága, ha vele húznak bele a gödörbe. Mert akkor ez csak annyit jelent, mint pl a drognál: az a jó benne, hogy pillanatnyi kielégülést (örömet, nyugalmat, motivációt, stb.) ad. Na de milyen áron?!
"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá""
Mondta Jakab. És azóta emberek milliói hálásak Istennek azokért a jókért, amiket kapnak az életük során. Hálásak a gyermekeikért, a családért, az ennivalóért, a barátokért, a…..
Sitites
2017.11.09 18:50:05
@Ihletett:
"A lány áldozat szerepet tölt be vagyis isten nem segíthet neki mert akkor megtagadná a másik embertől a váltságot és ez nem istenntől való lenne mert ő nem adhat roszat(ahogyan irtad az egyik gyerekének jót a másiknak roszat).A lánynak ez esetben istentől nincs ajándéka mert akkor más kárára menne"
Ne haragudj, kedves Ihletett, de nem tudom máshogyan írni: ez kapitális baromság. Az magyarázkodás, elméletgyártás magasfoka... így járunk, amikor valami nem illik az elméletbe de ezt nem akarjuk belátni (mert összeomlana a belátástól az egész addigi világképünk)... és addig gyúrjuk, gyömöszköljük, amíg valahogy bele nem szuszmákoljuk a szűk zokniba...
Ha Isten nem adhat rosszat, akkor a kislánynak sem adhat. (hogy hagyja, vagy adja ez esetben játék a szavakkal) Az elkövetőnek engedett rossztevés is más kárára van, történetesen a kislány kárára. Mitől értékesebb az elkövető, mint a kislány? Azt mondod, Isten nem segíthet neki, mert akkor a másiktól tagadná meg a váltságot (ugyan miért tagadná meg?)... és a kislánytól nem "tagadja" meg ezzel? Csak mert egy ilyen trauma után gyakran a kislány jár úgy, hogy elveszti a hitét (ha addig volt), vagy sose lesz neki.... Nem mondom, hogy mindig így van, de gyakran.... És akkor mi van?
Az egész okoskodás csak arra jó, hogy ne tegyünk semmit... elhiggyük, hogy nem szabad (valamiféle kiokoskodott erkölcsi fensőbbrendűség okán)... Tudod mit? Én azt gondolom, Isten is azt tenné, amit Te apaként: legszívesebben letépné... Ha képes szeretni legalább annyira, mint Te vagy bárki másik ember... Mert azért az emberek eléggé képesek szeretni... Gondolom én, akkor az Isten is....
"A lány áldozat szerepet tölt be vagyis isten nem segíthet neki mert akkor megtagadná a másik embertől a váltságot és ez nem istenntől való lenne mert ő nem adhat roszat(ahogyan irtad az egyik gyerekének jót a másiknak roszat).A lánynak ez esetben istentől nincs ajándéka mert akkor más kárára menne"
Ne haragudj, kedves Ihletett, de nem tudom máshogyan írni: ez kapitális baromság. Az magyarázkodás, elméletgyártás magasfoka... így járunk, amikor valami nem illik az elméletbe de ezt nem akarjuk belátni (mert összeomlana a belátástól az egész addigi világképünk)... és addig gyúrjuk, gyömöszköljük, amíg valahogy bele nem szuszmákoljuk a szűk zokniba...
Ha Isten nem adhat rosszat, akkor a kislánynak sem adhat. (hogy hagyja, vagy adja ez esetben játék a szavakkal) Az elkövetőnek engedett rossztevés is más kárára van, történetesen a kislány kárára. Mitől értékesebb az elkövető, mint a kislány? Azt mondod, Isten nem segíthet neki, mert akkor a másiktól tagadná meg a váltságot (ugyan miért tagadná meg?)... és a kislánytól nem "tagadja" meg ezzel? Csak mert egy ilyen trauma után gyakran a kislány jár úgy, hogy elveszti a hitét (ha addig volt), vagy sose lesz neki.... Nem mondom, hogy mindig így van, de gyakran.... És akkor mi van?
Az egész okoskodás csak arra jó, hogy ne tegyünk semmit... elhiggyük, hogy nem szabad (valamiféle kiokoskodott erkölcsi fensőbbrendűség okán)... Tudod mit? Én azt gondolom, Isten is azt tenné, amit Te apaként: legszívesebben letépné... Ha képes szeretni legalább annyira, mint Te vagy bárki másik ember... Mert azért az emberek eléggé képesek szeretni... Gondolom én, akkor az Isten is....
A János 8:44 szerint Sátán az. Ha igen, ha nem, egy biztos: a kártékony hazugság, a szabad akarat megnyilvánulásának a legaljasabb módja. A legenyhébb formája lehet az igazság elhallgatása. Kegyes hazugságnak nevezik, amikor a másik ember életét védi, vagy nem akar fájdalmat okozni. Persze pozitív…..
Hogy ki vagyok én? Hadd mutatkozzam be neked. A nevem X testvér.
Persze ez nem az a nevem amiről felismernél, nem. Mint ahogy nem is ez szerepel a hírnökkártyámon. Természetesen van saját nevem is melynek hallatán sokakban talán félelemmel teljes tisztelet ébredne, de a valós énemet számodra…..
Sitites
2017.03.24 14:07:44
@sefatias: És azt nem tudod elképzelni, hogy szimbolikus? Hogy a tartalma/jelentése nem egészen az, ami a konkrét szavak szintjén olvasható?
Mert én pl. egyből úgy értettem:))
Mert én pl. egyből úgy értettem:))
Sitites
2017.03.24 14:19:02
@sefatias: Kinek mit:)
Testvért, Barátot, Krisztust, Istent... bármit/bárkit...
Én csak azon lepődtem meg, hogy olyan gyorsan lehazugoztad, hogy ihaj.
Testvért, Barátot, Krisztust, Istent... bármit/bárkit...
Én csak azon lepődtem meg, hogy olyan gyorsan lehazugoztad, hogy ihaj.
Sitites
2017.03.24 14:54:37
Ahogy az elmúlt néhány posztomból kiderült, eléggé ellene vagyok annak a hisztinek, ami a keresztény értékek elleni globális támadásról szól. Egyrészt még soha sehol nem tapasztaltam, hogy bármilyen támadás érte volna ezeket az értékeket. Azt viszont igen, hogy ezen értékek sárba tiprása komoly kárt…..
Sitites
2017.02.17 17:05:05
Az utóbbi két-három évben gyakran elhangzik politikusaink, főleg Orbán Viktor szájából a keresztény értékek védelmének fontossága. Hogy pontosan mit gondol keresztény értéknek, az nem nagyon derül ki, de az általa vezetett kormánynak és annak embereinek hozzáállásából látszik, hogy amúgy is tojnak…..
Sitites
2017.02.05 07:41:16
@Mordechaj: ó, látom, tényleg nem tudod értelmezni a lelki terrort. Bocs.
Sitites
2017.02.05 07:58:05
@sefatias: Jól van, hát pár tucat mondatból ezt nem tudhatom:) Legfeljebb sejthető, megérezhető... épp ezért próbálkoztam nyíltan. Aztán a hozzáállás többet mond:)
Másrészt, szerintem nem igaz, hogy aki nem élte át.... Sokan átélik, de még nem ismerik fel, normálisnak tekinti, akkor is, ha épp őt "gyilkolássza" egy fundamentalista.Pokolian fáj, meg megalázó, meg minden, csak épp nem érti, micsoda. Nem tudja azonosítani. Ezért olyan sikeres a lelki terror.
Másrészt, szerintem nem igaz, hogy aki nem élte át.... Sokan átélik, de még nem ismerik fel, normálisnak tekinti, akkor is, ha épp őt "gyilkolássza" egy fundamentalista.Pokolian fáj, meg megalázó, meg minden, csak épp nem érti, micsoda. Nem tudja azonosítani. Ezért olyan sikeres a lelki terror.
Sitites
2017.02.05 08:18:51
@sefatias: ... hát igen.
Amúgy megvan ez kívül is, más magyarázatokkal, más elméletekkel megtámogatva... Én csak azt állítom, hogy a kereszténység (ha lehet így fogalmazni, minél fundamentalistább, annál inkább) egy olyan rendszer, ami nagyon alkalmas az ilyen eszközökkel élő emberek számára. Önkéntelenül kínálja magát a felelősség elkenésére: Isten akarata, az egyház érdeke, a gyülekezet érdeke, akármi. Főleg a mai világban, ahol minden más rendszer kihátrál (mert rá van kényszerítve)... illetve finomabb formákat keres.
Egyetértettem Disciplinevel abban, hogy nagyon sok ember nem tud mit kezdeni a szabadsággal... és így aztán könnyen élnek és találnak újabb és újabb embereket ezek a rendszerek, vagy könnyen cserélik le egyiket a másikkal. (Nem lennék meglepve - tudom ez amolyan viccesnek tűnő vízió -, ha egy muszlimizált Európában néhány őszinte szívű vértanún kívül a fundamentalista többség némi lepeljáték után átvedlene muszlimmá... jó kis érvekkel alátámasztva...)
Amúgy megvan ez kívül is, más magyarázatokkal, más elméletekkel megtámogatva... Én csak azt állítom, hogy a kereszténység (ha lehet így fogalmazni, minél fundamentalistább, annál inkább) egy olyan rendszer, ami nagyon alkalmas az ilyen eszközökkel élő emberek számára. Önkéntelenül kínálja magát a felelősség elkenésére: Isten akarata, az egyház érdeke, a gyülekezet érdeke, akármi. Főleg a mai világban, ahol minden más rendszer kihátrál (mert rá van kényszerítve)... illetve finomabb formákat keres.
Egyetértettem Disciplinevel abban, hogy nagyon sok ember nem tud mit kezdeni a szabadsággal... és így aztán könnyen élnek és találnak újabb és újabb embereket ezek a rendszerek, vagy könnyen cserélik le egyiket a másikkal. (Nem lennék meglepve - tudom ez amolyan viccesnek tűnő vízió -, ha egy muszlimizált Európában néhány őszinte szívű vértanún kívül a fundamentalista többség némi lepeljáték után átvedlene muszlimmá... jó kis érvekkel alátámasztva...)
Ráakadtam egy évekkel ezelőtt, e-mail-ben kapott levélre. Egy Jehova Tanújától kaptam. Lehet, hogy valakinek ismerősek ezek az emberi kapcsolatrendszerekre, így Jehova Tanúi egyházára is jellemző torzulások. Mikor beszélhetünk, egy emberek által létre hozott szervezet…..
Sitites
2017.01.29 09:26:43
@kingdom: Gondolom, azért van így, mert már finom érzékük fejlődik ki ekkorra a deformitásokkal kapcsolatban. Egy szektából érkezve sokkal világosabb egy nagy egyház (gyülekezeti) működése (ha minden nem is). Amit mi (katolikus vagyok) sokkal lassabban, sokkal nehezebben veszünk észre és rengetegféle magyarázatot is találunk rá, igyekszünk magunknak megmagyarázni: nem úgy van az, biztos azért olyan, mert...
Pedig ugyanazok a problémák, deformitások, sőt eleve rossz működések itt is megvannak, de szinte elbújnak a "tömegségben" és "nagyságban".
Pedig ugyanazok a problémák, deformitások, sőt eleve rossz működések itt is megvannak, de szinte elbújnak a "tömegségben" és "nagyságban".
A keresztények zöme várja Krisztus második eljövetelét. Figyelik a világban zajló eseményeket, egy-egy nagyobb járvány vagy háború láttán-hallatán biztosra veszik, hogy közeleg a világ vége, nem egyszer fordult már elő ilyesmi. Az emberek például az 1300-as években a pestis járvány tombolásakor is…..
Sitites
2017.01.28 19:01:35
@t.csilla: Ne haragudj, ezt a "szólást" add kölcsön, muszáj, annyira tetszik. Léééécccciiiii :)))
Akkor folytatom, az előző posztban elkezdett témát. Azok a hívők, akik meg vannak győződve arról, hogy birtokában vannak az igazságnak, általában ezt azért merik kijelenteni, mert a tudásuk korlátolt, ám ők azt hiszik, hogy amit tudnak az magasan fölötte áll a más vallású, vagy másként gondolkodó…..
Sitites
2017.01.19 06:21:01
@Discipline: Nincs a kulcsszavakkal és a ráugrással baj, mert az is természetes dolog, hogy ha beszélgetünk, akkor mindenki azt a részét szedi elő, amit ő másként gondol, mint a többiek. Így lehet jól körbejárni egy témát magát. (Nem szoktuk elismételgetni, hogy mimindenben értünk egyet, és ez egy élő beszélgetésben nem is szokott gondot okozni, mert azonnal lehet korrigálni bármit, illetve a metakommunikáció is segít. Ha belegondolsz, írásban, pláne ismeretlenek között meg egy temperamentumosabb nekifutást egy érzékenyebb emberke akár támadásnak vagy kötözködésnek él meg... nem látni a betűkön kívül az embert, sokkal több feltételezéssel élünk, ha írásban beszélgetünk.)
De ezzel együtt igaz az is, hogy így könnyű félreérteni, a másik valójában mit mond.
A másik fele is igaz (negatívumok), de ha elmondod, akkor azzal sincs gond:))) Csak akkor azon a ponton nyilván nem lehet (érdemes) tovább erőltetni a beszélgetést, mert nem az a célod adott pillanatban, hogy megértsd és elfogadd és átgondold a másik álláspontját, nem vagy nyitott rá..., hanem az, hogy a hangsúlyozásoddal felhívd valamire a figyelmet.
Veled jó beszélgetni:))
De ezzel együtt igaz az is, hogy így könnyű félreérteni, a másik valójában mit mond.
A másik fele is igaz (negatívumok), de ha elmondod, akkor azzal sincs gond:))) Csak akkor azon a ponton nyilván nem lehet (érdemes) tovább erőltetni a beszélgetést, mert nem az a célod adott pillanatban, hogy megértsd és elfogadd és átgondold a másik álláspontját, nem vagy nyitott rá..., hanem az, hogy a hangsúlyozásoddal felhívd valamire a figyelmet.
Veled jó beszélgetni:))
Sitites
2017.01.19 06:27:05
@Discipline: A mindennapi működéseink (pl. egy beszélgetés) rendkívül sok tudattalansággal van tele... ezek akár egymásnak ellentmondóak is lehetnek, sokszor ezért sem vesszük észre őket:))) Az agyunk így működik. Ez nem rossz önmagában, sőt nyilván azért alakultak ki így, mert hasznos célt szolgáltak.
De egy kicsi figyeléssel tettenérhetők. Én azt gondolom, hogy enélkül valódi gondolkodás (és annak fejlődése) nem is lehetséges igazán. Illetve csak egy szintig lehet eljutni nélküle.
De egy kicsi figyeléssel tettenérhetők. Én azt gondolom, hogy enélkül valódi gondolkodás (és annak fejlődése) nem is lehetséges igazán. Illetve csak egy szintig lehet eljutni nélküle.
Sitites
2017.01.19 16:41:58
@sefatias: Én egy szóval sem mondtam, hogy a tudatosításnak az lenne a célja, hogy az ellentmondásokat eltüntessük, és azt se, hogy ne lehetnének tudatos, direkt választott vagy elfogadott , mégis érvényes ellentmondásaink:)
Az akarja eltüntetni őket, aki fél tőlük.
Az akarja eltüntetni őket, aki fél tőlük.
Ha már Sytka is a valóságot hiányolja, akkor én is belefogok. Az elmúlt kb egy évben nekem is gyakrabban csúszott ki az ujjaim közül ez a szó, miközben a posztjaimat vagy a kommenteket írtam. A keresztények hite, tanítása sokszor a valóságtól eltérő dimenzióban dolgozik. És talán ez az oka, hogy a…..
Sitites
2016.12.20 15:23:44
@Noémimoza: Kedves Mimóza, talán megtetszett neked Sefa, szerelmes lettél? :)
Mi az amit megérdemlünk, és mi az ami jár? Tavaly már írtam arról a dilemmáról, hogy az országunkba beözönlő külföldiek megérdemlik-e azt az erőfeszítést, amit az önkéntesek tesznek az érdekükben, mivel az állam nem tett értük semmit. Az önkéntesek szerint az embernek jár az, ami az élete…..
Sitites
2016.12.04 21:01:58
@Atyek: szia:)
A másik, ami egy ideje már elveszi a kedvem a hozzászólástól: újra és újra el kell magyarázni valamit, akkor is ha elsőre is érthetően van megfogalmazva....
1. Azt írtam: egy ideje. Nyilván nem önmagában erre az egy posztra értettem, ez tegnap íródott. Az én szótáramban ez a szókapcsolat minimum heteket, de akár hónapokat is jelent.
Szerintem senkinek sem egy napot jelent, de mindegy.
2. hsz-eket írtam, nem azt hogy minden egyes hsz...
Ha valamit nem érzel magadra igaznak, miért veszed magadra?
3. Nem címkézni szándékoltam, ráadásul mit bánom én, ki mit csinál a maga gondolkodásával... Csak leírtam valamit, amit én érdekesnek találtam.
Ne haragudj meg kérlek, most épp a Te kérdésed nyomán... de elég bosszantónak találom, hogy ennyire nehezen megy a szövegértés.... Sajnálom, ez van, engem bosszant:))
A másik, ami egy ideje már elveszi a kedvem a hozzászólástól: újra és újra el kell magyarázni valamit, akkor is ha elsőre is érthetően van megfogalmazva....
1. Azt írtam: egy ideje. Nyilván nem önmagában erre az egy posztra értettem, ez tegnap íródott. Az én szótáramban ez a szókapcsolat minimum heteket, de akár hónapokat is jelent.
Szerintem senkinek sem egy napot jelent, de mindegy.
2. hsz-eket írtam, nem azt hogy minden egyes hsz...
Ha valamit nem érzel magadra igaznak, miért veszed magadra?
3. Nem címkézni szándékoltam, ráadásul mit bánom én, ki mit csinál a maga gondolkodásával... Csak leírtam valamit, amit én érdekesnek találtam.
Ne haragudj meg kérlek, most épp a Te kérdésed nyomán... de elég bosszantónak találom, hogy ennyire nehezen megy a szövegértés.... Sajnálom, ez van, engem bosszant:))
Sitites
2016.12.05 07:26:47
@Mr Eggs: Miért gondolod, hogy egyesek keresnek, mások meg nem?
Hogy az a büdös, piás, szakadt szakállas pasi, aki másoktól várja, hogy ennivalóra és piára adjon neki meg a kutyájának valaki a Népliget aluljárójában, nem keres?
Mindenki keres. Csak nem feltétlen olyan úton, ami nekünk keresztényeknek tetszik. Mi azt szeretnénk, ha odajönne hozzánk és azt mondaná, légyszi mondd el nekem... Jé, tényleg? Jaj de bánom a bűnös életem... térdre pottyan könnyezve és mi büszke mellel simogathatjuk saját buksinkat... á, szuper vagyok, ecsém, valakit Jézushoz segítettem!
Hogy az a büdös, piás, szakadt szakállas pasi, aki másoktól várja, hogy ennivalóra és piára adjon neki meg a kutyájának valaki a Népliget aluljárójában, nem keres?
Mindenki keres. Csak nem feltétlen olyan úton, ami nekünk keresztényeknek tetszik. Mi azt szeretnénk, ha odajönne hozzánk és azt mondaná, légyszi mondd el nekem... Jé, tényleg? Jaj de bánom a bűnös életem... térdre pottyan könnyezve és mi büszke mellel simogathatjuk saját buksinkat... á, szuper vagyok, ecsém, valakit Jézushoz segítettem!
Sitites
2016.12.05 14:06:46
@Atyek: Köszi, rendben, nincs semmi baj :)
A kognitív disszonancia egy pszichológiai elmélet, mely szerint az egymásnak ellentmondó vélemények feszélyező érzést keltenek az elmében. Az elmélet szerint a disszonancia, kellemetlen lévén, arra…..
Sitites
2015.08.13 21:53:48
@sefatias: Rendben:))
Én azt gondolom, hogy csak az első lépés irdatlan nehéz (hiszen az ember nem is érzi vagy érti, hogy miért kellene lépnie, mert ha nincs elég rosszul, akkor jól elvan még az addigi világában... illetve éppen ezért adnak igazi lökést a "muszáj"-ok)... utána, ahogy Sytka is írja "hihetetlen tempóban" roskad össze, borul fel az addigi építmény.
Azt érdekesnek tartom nagyon, hogy mindegy, miről van szó, nem a téma, nem adott élet-probléma a lényeges... hanem alapvető gondolkodásbeli változás történik. És aztán az visz magával mindent. Ha az életed egy területén elkezdesz változni/-tatni, akkor hirtelen a többiben sem működnek már a régi beváltnak hitt, addig legalábbis működő útvonalak, módszerek, egyebek. Amíg az életem egy konkrét nagy problémájában nem szembesültem az illúzióimmal, önbecsapásaimmal, önigazolásommal, hiedelmeimmel, stb... addig máshol sem voltam képes (f)elismerni azokat. Hiába olvastam rengeteget a katolikus vallással, hitrendszerrel, egyházzal, történelemmel kapcsolatban - még meg is győztem magam, hogy milyen tájékozott vagyok, tájékozottabb az átlagnál :D - nem tudtam az olvasottakat helyükön értelmezni, mert megakadályozott ebben néhány alapvető, a sérüléseimhez kötődő tapasztalat, ami pozitív irányban elfogulttá tett. Amit viszont sosem ismertem be addig. De amikor az felszínre került egészen más irányból, onnantól mint a lavina:)
Én azt gondolom, hogy csak az első lépés irdatlan nehéz (hiszen az ember nem is érzi vagy érti, hogy miért kellene lépnie, mert ha nincs elég rosszul, akkor jól elvan még az addigi világában... illetve éppen ezért adnak igazi lökést a "muszáj"-ok)... utána, ahogy Sytka is írja "hihetetlen tempóban" roskad össze, borul fel az addigi építmény.
Azt érdekesnek tartom nagyon, hogy mindegy, miről van szó, nem a téma, nem adott élet-probléma a lényeges... hanem alapvető gondolkodásbeli változás történik. És aztán az visz magával mindent. Ha az életed egy területén elkezdesz változni/-tatni, akkor hirtelen a többiben sem működnek már a régi beváltnak hitt, addig legalábbis működő útvonalak, módszerek, egyebek. Amíg az életem egy konkrét nagy problémájában nem szembesültem az illúzióimmal, önbecsapásaimmal, önigazolásommal, hiedelmeimmel, stb... addig máshol sem voltam képes (f)elismerni azokat. Hiába olvastam rengeteget a katolikus vallással, hitrendszerrel, egyházzal, történelemmel kapcsolatban - még meg is győztem magam, hogy milyen tájékozott vagyok, tájékozottabb az átlagnál :D - nem tudtam az olvasottakat helyükön értelmezni, mert megakadályozott ebben néhány alapvető, a sérüléseimhez kötődő tapasztalat, ami pozitív irányban elfogulttá tett. Amit viszont sosem ismertem be addig. De amikor az felszínre került egészen más irányból, onnantól mint a lavina:)
Sitites
2015.08.15 15:21:11
@millet: A stratégiák, melyekkel élünk, hogy a kognitív disszonanciát csökkentsük:
– a viselkedés megváltoztatása;
– az információ forrásának leértékelése;
– a disszonanciát keltő véleménnyel ellentétes információforrás keresése;
– kiegészítő információk keresése, miszerint az ő speciális esetére ez nem vonatkozik, vagy nem annyira…;
– kiegészítő információk keresése, amelyek miatt érdemes a negatívumokat vállalni
– a viselkedés megváltoztatása;
– az információ forrásának leértékelése;
– a disszonanciát keltő véleménnyel ellentétes információforrás keresése;
– kiegészítő információk keresése, miszerint az ő speciális esetére ez nem vonatkozik, vagy nem annyira…;
– kiegészítő információk keresése, amelyek miatt érdemes a negatívumokat vállalni
Sitites
2016.11.16 12:25:13
@napiterapia: Lennél kedves pontosítani a kérdést?
Elkötelezett mire?
Elkötelezett keresztény?
A kettőnek nincs köze egymáshoz. Akár keresztény valaki, akár nem, attól még egyformán működünk. A határvonal nem keresztény és nem keresztény között van, hanem a tudatosságra való törekvés az, ami eligazíthat. Azzal sem lehet eltüntetni, de legalább érted magad, hogy hogyan gondolkodunk, viselkedünk... És így magunkat meg másokat is könnyebb elfogadni:)
Elkötelezett mire?
Elkötelezett keresztény?
A kettőnek nincs köze egymáshoz. Akár keresztény valaki, akár nem, attól még egyformán működünk. A határvonal nem keresztény és nem keresztény között van, hanem a tudatosságra való törekvés az, ami eligazíthat. Azzal sem lehet eltüntetni, de legalább érted magad, hogy hogyan gondolkodunk, viselkedünk... És így magunkat meg másokat is könnyebb elfogadni:)
A poszt megírására az egyik kedvenc blogom új sorozata ösztönzött. A Szemlélek blog sok olyan számomra szimpatikus írást tartalmaz, ami miatt az elsők között lettem olvasója, követője. Nemrég indult egy sorozat, amely olyan híressé vált embereket mutat be, akiket majdnem megöltek, mielőtt…..
Sitites
2016.10.23 18:33:59
@kjapp: komolyra fordítva a szót, nekem - több helyen is tapasztalom - úgy tűnik jobban hasonlítanak a toporzékoló kisgyerekre, mint gödörbe pottyant és helyzetét felmérni akaró felnőttre: Akarom! Nekem jár! Nekem adják meg, mert én vagyok a férfi! stb...
Persze most általánosítok... de gondolom, akinek nem inge... (a jelenlévők különben is kivételek:)
Persze most általánosítok... de gondolom, akinek nem inge... (a jelenlévők különben is kivételek:)
Sitites
2016.10.23 18:40:34
@anyadmajma: A katolicizmusnak, pontosabban a kereszténységnek volt egy időszaka, amikor ez eléggé lényeges és központi probléma volt... mármint a nőktől, a nőiségtől, a szexualitástól, a szenvedélytől való félelem. És valóban meghatározta az akkori egyház alakulását. Jó fogódzókat lehet ehhez olvasni Elizabeth Abbott könyvében (A cölibátus története), illetve megtalálhatók az általa hivatkozott források, amelyekből erről képet lehet alkotni.
Sitites
2016.10.23 21:09:26
@anyadmajma: Nekem mondod? :))
(Én is szoktam itt hasonló megnyilvánulásokat írni... de azért be kell lásd, nem olyan nagy az a szám, aki a patriarchátusból fakadó hímsovinizmust elismeri és elfogadja alaphelyzetnek, amiből számos mai következmény fakad.)
(Én is szoktam itt hasonló megnyilvánulásokat írni... de azért be kell lásd, nem olyan nagy az a szám, aki a patriarchátusból fakadó hímsovinizmust elismeri és elfogadja alaphelyzetnek, amiből számos mai következmény fakad.)
Hétfőn részt vettem a progresszív teológiai fórum második előadásán. A teológusnők gondolatait hallgatva előjött bennem egy gondolat, ami évek óta motoszkál a fejemben, és teljesen más nézőpontban helyezi a férfi/női viszonyt. Kb négy éve, egy másik blogon folytatott vita hozta fel bennem ezt a…..
Sitites
2016.09.27 16:39:57
@Discipline: Azt hiszem, kezdem érteni, mire gondolsz:)
Az elfojtott agresszió az én szótáramban azt jelenti, ami öngyűlölet, vagy kényszerek, vagy akár testi betegségek formájában jön elő... mert hiszen a tulajdonosa elfojtja. A rejtett agresszió az más valami: kifejezett agresszió, csak kevésbé felismerhető, mint a nyílt.
Abban egyetértek, (sőt, igyekszem is a témát felhozni ahol lehet, mert különösen fontos nekem!), hogy a nyílt forma könnyebben kezelhető. Mertt tudod, mivel állsz szemben. Míg a rejtettet csak az érzi - de nagyon -, aki kapja, de agymosott módon sajnos ő sem nagyon ismeri fel.
Hogy jobb-e? Nyilván könnyebb kezdeni vele valamit, mint a rejtettel, amit ráadásul az agresszor soha sem ismer el agresszióként.
De azt nem hinném, hogy jobb, ha valaki azt kiabálja nekem, hogy tehülyeállatrohadjmegminekszülettélavilágra
mintha ugyanezt csendben érezteti velem a gúnyos, lekezelő, megalázó, stb viselkedésével.
Egyformán rossz:))))
És egyformán nem tűröm el.
Ettől függetlenül onnan lyukadtunk ki ide, hogy meg kell-e állítani az agressziót...
És én azt mondtam, hogy igen. Pontosabban megvédeni, melléállni annak, akit bántottak. Mert ha nem teszem, az sokkal nagyobb bántás: árulás.
Eddigi mindenféle (egyéni, terápiás, stb.) tapasztalat az, hogy a bántalmazott ember sokkal nagyobb fájdalommal éli meg azt, ha valaki látja mit tesznek vele, látja, tuja, hogy őt bántják, de nem tesznek semmit, nem védik meg, nézik némán a történéseket.... mint magáűt a bántást.
Az elfojtott agresszió az én szótáramban azt jelenti, ami öngyűlölet, vagy kényszerek, vagy akár testi betegségek formájában jön elő... mert hiszen a tulajdonosa elfojtja. A rejtett agresszió az más valami: kifejezett agresszió, csak kevésbé felismerhető, mint a nyílt.
Abban egyetértek, (sőt, igyekszem is a témát felhozni ahol lehet, mert különösen fontos nekem!), hogy a nyílt forma könnyebben kezelhető. Mertt tudod, mivel állsz szemben. Míg a rejtettet csak az érzi - de nagyon -, aki kapja, de agymosott módon sajnos ő sem nagyon ismeri fel.
Hogy jobb-e? Nyilván könnyebb kezdeni vele valamit, mint a rejtettel, amit ráadásul az agresszor soha sem ismer el agresszióként.
De azt nem hinném, hogy jobb, ha valaki azt kiabálja nekem, hogy tehülyeállatrohadjmegminekszülettélavilágra
mintha ugyanezt csendben érezteti velem a gúnyos, lekezelő, megalázó, stb viselkedésével.
Egyformán rossz:))))
És egyformán nem tűröm el.
Ettől függetlenül onnan lyukadtunk ki ide, hogy meg kell-e állítani az agressziót...
És én azt mondtam, hogy igen. Pontosabban megvédeni, melléállni annak, akit bántottak. Mert ha nem teszem, az sokkal nagyobb bántás: árulás.
Eddigi mindenféle (egyéni, terápiás, stb.) tapasztalat az, hogy a bántalmazott ember sokkal nagyobb fájdalommal éli meg azt, ha valaki látja mit tesznek vele, látja, tuja, hogy őt bántják, de nem tesznek semmit, nem védik meg, nézik némán a történéseket.... mint magáűt a bántást.
Sitites
2016.10.23 12:06:36
@Discipline: Kétfelé választom a kérdésedet: elmélet, gyakorlat.
A verés megaláz. Nem arról beszélek, amikor az ember indulatból, tehetetlenségből elereszti a kezét... az is megalázó lehet, persze, de azt meg lehet beszélni, lehet bocsánatot kérni... és a gyerekek többsége meg is szokta bocsátani az ilyesmit, be szokta látni (ha nem rögtön, akkor később), hogy oka volt a történésnek, de szabadsága is adott erre a felismerésre, ha a szülő a bocsánatkéréssel értésére adja: nem volt helyes, hogy megütöttelek. Mert ebben benne van az, hogy : elfogadlak és szeretlek, még ha nem minden tetteddel értek is egyet, és nem engedhetek meg mindent neked a te érdekedben.
De az a verés, ami elveken alapul, ami azt mondja, jogom van téged bántani, ha én azt helyesnek látom... abban nincs elfogadás és szeretet.
Lehet, hogy a gyerek félelemből megalázkodik, de a belső ellenállása megmarad, lázadni fog, ahol csak megteheti és ahogyan csak megteheti... és esetleg azokat az értékeket is elutasítja, amelyek jók, de az őt bántó személyhez köthetők... nem lesz más választása, mintogy elutasítsa őket.
Lesz, aki betörik, mert olyan természet, nincsenek (örökölt vagy tanult) eszközei a küzdéshez. De ezzel az ilyen gyerek azt is feladja, hogy az alá/fölé rendeltség, a hatalom világán kívül élni tudjon, képességeit erősítse, készségeket szerezzen... mert vagy behódol mindennemű hatalomnak vagy/és ő maga is a hatalom eszközeit fogja használni azokkal szemben, akikkel megteheti.
Más, de még ide tartozik: hogyan is lehetne önkontrollra nevelni a gyereket a külső kontroll fenyegetésével?
Sehogy. A kívülről erőltetett fegyelmezés önmagában nem fog önfegyelmet eredményezni. A kutya idomítása, bár sántít egy kicsit, de talán mégis jó hasonlat:
Ha büntivel és jutalommal szoktatjuk valamilyen cselekvésre, szokásra, akkor megmarad a külső motiváció. Akkor válik csak belsővé, ha az a jutalom átalakul valamilyen módon a kutya és az ember közti kapcsolat részévé (az együttlét vagy a gazdi öröme a jutalom), és akkor ha maga a kutya is élvezi, örömmel végzi azt a bizonyos tevékenységet, azaz megtanulja önmagát "jutalmazni".
A gyerek is így kezdi a fejlődését, a tanulás alapja a szokások kialakítása, ami rengeteg ismétléssel jár, és itt van szerepe a rengeteg szabálynak.
De elsősorban nem a szabályok miatt kezdi el követni őket, hanem azért hogy örömet szerezzen a szülőnek. Még egy ötéves sem azért dobja a kukába a szemetet, mert elmagyarázták és megértette, hogy ez a módja, hanem az számít, hogy anya arcán örömet vagy szomorúságot lát, amikor ő cselekszik.
Ha valamit ilyen módon nem sikerült megtanulni a gyereknek, annak mindig oka van. A szülői következetlenségtől kezdve a szavak és tettek ellentmondásáig bármi lehet. De az igaz marad, hogy később sem lehet ezt erővel áterőltetni.
A verés megaláz. Nem arról beszélek, amikor az ember indulatból, tehetetlenségből elereszti a kezét... az is megalázó lehet, persze, de azt meg lehet beszélni, lehet bocsánatot kérni... és a gyerekek többsége meg is szokta bocsátani az ilyesmit, be szokta látni (ha nem rögtön, akkor később), hogy oka volt a történésnek, de szabadsága is adott erre a felismerésre, ha a szülő a bocsánatkéréssel értésére adja: nem volt helyes, hogy megütöttelek. Mert ebben benne van az, hogy : elfogadlak és szeretlek, még ha nem minden tetteddel értek is egyet, és nem engedhetek meg mindent neked a te érdekedben.
De az a verés, ami elveken alapul, ami azt mondja, jogom van téged bántani, ha én azt helyesnek látom... abban nincs elfogadás és szeretet.
Lehet, hogy a gyerek félelemből megalázkodik, de a belső ellenállása megmarad, lázadni fog, ahol csak megteheti és ahogyan csak megteheti... és esetleg azokat az értékeket is elutasítja, amelyek jók, de az őt bántó személyhez köthetők... nem lesz más választása, mintogy elutasítsa őket.
Lesz, aki betörik, mert olyan természet, nincsenek (örökölt vagy tanult) eszközei a küzdéshez. De ezzel az ilyen gyerek azt is feladja, hogy az alá/fölé rendeltség, a hatalom világán kívül élni tudjon, képességeit erősítse, készségeket szerezzen... mert vagy behódol mindennemű hatalomnak vagy/és ő maga is a hatalom eszközeit fogja használni azokkal szemben, akikkel megteheti.
Más, de még ide tartozik: hogyan is lehetne önkontrollra nevelni a gyereket a külső kontroll fenyegetésével?
Sehogy. A kívülről erőltetett fegyelmezés önmagában nem fog önfegyelmet eredményezni. A kutya idomítása, bár sántít egy kicsit, de talán mégis jó hasonlat:
Ha büntivel és jutalommal szoktatjuk valamilyen cselekvésre, szokásra, akkor megmarad a külső motiváció. Akkor válik csak belsővé, ha az a jutalom átalakul valamilyen módon a kutya és az ember közti kapcsolat részévé (az együttlét vagy a gazdi öröme a jutalom), és akkor ha maga a kutya is élvezi, örömmel végzi azt a bizonyos tevékenységet, azaz megtanulja önmagát "jutalmazni".
A gyerek is így kezdi a fejlődését, a tanulás alapja a szokások kialakítása, ami rengeteg ismétléssel jár, és itt van szerepe a rengeteg szabálynak.
De elsősorban nem a szabályok miatt kezdi el követni őket, hanem azért hogy örömet szerezzen a szülőnek. Még egy ötéves sem azért dobja a kukába a szemetet, mert elmagyarázták és megértette, hogy ez a módja, hanem az számít, hogy anya arcán örömet vagy szomorúságot lát, amikor ő cselekszik.
Ha valamit ilyen módon nem sikerült megtanulni a gyereknek, annak mindig oka van. A szülői következetlenségtől kezdve a szavak és tettek ellentmondásáig bármi lehet. De az igaz marad, hogy később sem lehet ezt erővel áterőltetni.
Sitites
2016.10.23 12:07:25
@Discipline: bocs. nem ment át egyben, túl sokat írtam:)
És akkor a konkrét kérdésedre példával válaszolok megint:
Volt egy osztályom, ahol pár gyerek kivételével a többi nem volt hajlandó sem figyelni, sem csöndbemaradni órán. Hónapokig küzdöttünk egymással, minden erdmény nélkül (Túl voltunk már minden legális lehetőségen, a figyelmeztetők tucatján át az igazgatói irodában való nyűglődés, egy órán többszöri feleltetés... és amit még el tudsz képzelni... Ezek a gyerekek hangosan beszélgettek, kiabáltak, gúnyoltak, ha nem engem, akkor egymást, zenét hallgattak hangosan és tojtak minden házirendi pontra.) Két dolgot nem voltam hajlandó:
Túlordítani és lekiabálni őket (megalázni, lehülyézni, egyebeket, amit szinte mindenki tesz tehetetlen dühében ilyenkor).
És magamra venni bármit is abból, amit mondtak nekem.
Így kétségbe se estem, pontosabban kibírtam úgy minden egyes órát, hogy nem látszottam kétségbeesettnek.
A dühömet azt kimutattam, elmondtam, már ami a társaikkal szembeni viselkedésüket illeti.
Végül - a vezetés tuidtával- azt a "megoldást" választottam, hogy figyelmen kívül hagytam őket, nem akartam többé bevonni az órába őket, hagytam, hogy úgy legyen, ahogyan ők akarták. Ha ezt válassztják, hogy őket nem érdekli semmi, legyen. Viszonylag csöndben, halkan beszélve adtam le a tananyagot annak a néhánynak, aki figyelni akart... Ha ők hallani akarták, kénytelenek voltak rá-rászólni a többiekre a hangerő miatt. Csend nem lett, de viszonylag tűrhető duruzsolás, beszélgetés és főleg béke. A pár emberrel haladtam, bár nekik ez így is nagyon fárasztó volt (hiszen alig tudtak koncentrálni). Minden lényeges infót felírtam a táblára (doga mikor, mi a házi, mit kérek, milyen feltételek, elvárások, stb.), így nem mondhatta senki, hogy nem tudtak róla. Ha nem tudtak, akkor azért, mert nem figyeltek, de ezt a következményt így el kellett viselniük.
Nem skatulyáztam be senkit, nem büntettem azért, mert szemét volt velem (de nem is voltam vele így megértő, se kedvezni nem voltam hajlandó), de minimális határokat tartottam: csak akkor várhatott tőlem jóindulatot, ha ő is adott. De álatában elmondható, hogy utáltak engem (ki is mondták), és hát én sem kedveltem őket, az biztos.
Már év végefelé volt olyan, aki rájött, hogy ha jobb jegyet akar, akkor változtatnia kell.
De most év elején, amikor az egyik vezető vette át őket (már nem én tanítom őket), alig néhány nap után megfogalmazták épp a legproblémásabbak, hogy visszasírnak. És biztosan meglep engem, hogy ők ilyet mondanak nekem.
Elgondolkodtak.
(Nem tudom, mi történik az óráikon:))
Megtehettem volna, hogy erőszakoskodom és ott teszek be nekik, ahol csak tudok, még ennél is rosszabb jegyeket adok... de akkor csak még később szembesülnének a választási lehetőségeikkel, és ugyanúgy pofára esnek, ahogyan most... De minél később történik ez, annál rosszabb, mert annál nehezebb tanulni belőle és annál súlyosabbak a következmények.
Nagyon sok kreativitást, helyzetfelismerést, újrakeretezést, rugalmasságot, bátorságot igényel ma atanári munka:)))
Aki arra számít, hogy olyan tiszteletet kap pusztán a pozíciójából, hogy csendes és jó viselkedésű diákok fogják lesni minden szavát... az ne menjen pedagógógusnak:))))
És akkor a konkrét kérdésedre példával válaszolok megint:
Volt egy osztályom, ahol pár gyerek kivételével a többi nem volt hajlandó sem figyelni, sem csöndbemaradni órán. Hónapokig küzdöttünk egymással, minden erdmény nélkül (Túl voltunk már minden legális lehetőségen, a figyelmeztetők tucatján át az igazgatói irodában való nyűglődés, egy órán többszöri feleltetés... és amit még el tudsz képzelni... Ezek a gyerekek hangosan beszélgettek, kiabáltak, gúnyoltak, ha nem engem, akkor egymást, zenét hallgattak hangosan és tojtak minden házirendi pontra.) Két dolgot nem voltam hajlandó:
Túlordítani és lekiabálni őket (megalázni, lehülyézni, egyebeket, amit szinte mindenki tesz tehetetlen dühében ilyenkor).
És magamra venni bármit is abból, amit mondtak nekem.
Így kétségbe se estem, pontosabban kibírtam úgy minden egyes órát, hogy nem látszottam kétségbeesettnek.
A dühömet azt kimutattam, elmondtam, már ami a társaikkal szembeni viselkedésüket illeti.
Végül - a vezetés tuidtával- azt a "megoldást" választottam, hogy figyelmen kívül hagytam őket, nem akartam többé bevonni az órába őket, hagytam, hogy úgy legyen, ahogyan ők akarták. Ha ezt válassztják, hogy őket nem érdekli semmi, legyen. Viszonylag csöndben, halkan beszélve adtam le a tananyagot annak a néhánynak, aki figyelni akart... Ha ők hallani akarták, kénytelenek voltak rá-rászólni a többiekre a hangerő miatt. Csend nem lett, de viszonylag tűrhető duruzsolás, beszélgetés és főleg béke. A pár emberrel haladtam, bár nekik ez így is nagyon fárasztó volt (hiszen alig tudtak koncentrálni). Minden lényeges infót felírtam a táblára (doga mikor, mi a házi, mit kérek, milyen feltételek, elvárások, stb.), így nem mondhatta senki, hogy nem tudtak róla. Ha nem tudtak, akkor azért, mert nem figyeltek, de ezt a következményt így el kellett viselniük.
Nem skatulyáztam be senkit, nem büntettem azért, mert szemét volt velem (de nem is voltam vele így megértő, se kedvezni nem voltam hajlandó), de minimális határokat tartottam: csak akkor várhatott tőlem jóindulatot, ha ő is adott. De álatában elmondható, hogy utáltak engem (ki is mondták), és hát én sem kedveltem őket, az biztos.
Már év végefelé volt olyan, aki rájött, hogy ha jobb jegyet akar, akkor változtatnia kell.
De most év elején, amikor az egyik vezető vette át őket (már nem én tanítom őket), alig néhány nap után megfogalmazták épp a legproblémásabbak, hogy visszasírnak. És biztosan meglep engem, hogy ők ilyet mondanak nekem.
Elgondolkodtak.
(Nem tudom, mi történik az óráikon:))
Megtehettem volna, hogy erőszakoskodom és ott teszek be nekik, ahol csak tudok, még ennél is rosszabb jegyeket adok... de akkor csak még később szembesülnének a választási lehetőségeikkel, és ugyanúgy pofára esnek, ahogyan most... De minél később történik ez, annál rosszabb, mert annál nehezebb tanulni belőle és annál súlyosabbak a következmények.
Nagyon sok kreativitást, helyzetfelismerést, újrakeretezést, rugalmasságot, bátorságot igényel ma atanári munka:)))
Aki arra számít, hogy olyan tiszteletet kap pusztán a pozíciójából, hogy csendes és jó viselkedésű diákok fogják lesni minden szavát... az ne menjen pedagógógusnak:))))
Az emberek félnek a bizonytalanságtól. Ezért igyekeznek, hogy az életük be legyen biztosítva. Ez megnyugtatja őket. Amikor Istenről van szó, akkor is fontos nekik az a biztos tudat, hogy Isten helyesen tekint le rájuk. Ehhez szükségük van kapaszkodókra, amelyek elérése megerősíti bennük azt a…..
Sitites
2016.10.23 11:03:30
@Discipline: "Nehezen."
Sajnálom, hogy így kell érezned. Bár ez bizonyára nem jelent semmit.
A kamasz-hasonlatodat venném elő, mert plasztikus.
Egy ember életében - a normális (?) fejlődése útján - a kamasz kor a legzavarosabb, összekuszáltabb életszakasz, olyankor valahogy a kamasz szemében és a szülő szemében is (csak máshogyan) minden elveszni látszik: az értékek, a kipróbált, a jólműködő folyamatok, kapcsolatok... De ez az út szükséges a felnőtté váláshoz. Úgy nem válik senki felnőtté, hogy minden belső zűr nélkül leköveti a szülői mintát és ugyanazt éli tovább. (Szélsőséges estben előfordul, de az a felnőtt rengeteg sok problémával olyan merev rugalmatlansággal tud csak szembenézni, hogy annak törés a vége.) Persze a szülő szemszögéből könnyebbnek tűnik az, amikor csak kisebb kilengések, konfliktusok, kisebb energiájú összetűzések, szembenállások mentén halad a dolog, és ha közben azt is láthatom, hogy a gyermekem végig megtartja a tőlem kapott útravalót, az megnyugtató és saját jó szülő voltomban megerősít. (Vannak okos gyerekek, akik ugyanúgy szembefordulnak ezekkel egy időre, de megtanulnak hazudni, hogy ne bántsák meg a szüleiket.)
Hosszú távon az eredmény mégis csak az, hogy a "legelvadultabb" gyerekek is visszatalálnak a gyerekkorukban kapott jóhoz, de közben az a sajátjukká vált. És persze lesz, amit másként fognak csinálni, mint mi. A kérdés az, hogy baj-e?
Ha az élet Isten teremtése, akkor a változás is az, mert szétválaszthatatlan a kettő egymástól.
Nem az-e a baj, hogy a változással kötelezően együttjáró bizonytalanság az, ami mentén megélni az életünket embert próbáló feladat?
Sajnálom, hogy így kell érezned. Bár ez bizonyára nem jelent semmit.
A kamasz-hasonlatodat venném elő, mert plasztikus.
Egy ember életében - a normális (?) fejlődése útján - a kamasz kor a legzavarosabb, összekuszáltabb életszakasz, olyankor valahogy a kamasz szemében és a szülő szemében is (csak máshogyan) minden elveszni látszik: az értékek, a kipróbált, a jólműködő folyamatok, kapcsolatok... De ez az út szükséges a felnőtté váláshoz. Úgy nem válik senki felnőtté, hogy minden belső zűr nélkül leköveti a szülői mintát és ugyanazt éli tovább. (Szélsőséges estben előfordul, de az a felnőtt rengeteg sok problémával olyan merev rugalmatlansággal tud csak szembenézni, hogy annak törés a vége.) Persze a szülő szemszögéből könnyebbnek tűnik az, amikor csak kisebb kilengések, konfliktusok, kisebb energiájú összetűzések, szembenállások mentén halad a dolog, és ha közben azt is láthatom, hogy a gyermekem végig megtartja a tőlem kapott útravalót, az megnyugtató és saját jó szülő voltomban megerősít. (Vannak okos gyerekek, akik ugyanúgy szembefordulnak ezekkel egy időre, de megtanulnak hazudni, hogy ne bántsák meg a szüleiket.)
Hosszú távon az eredmény mégis csak az, hogy a "legelvadultabb" gyerekek is visszatalálnak a gyerekkorukban kapott jóhoz, de közben az a sajátjukká vált. És persze lesz, amit másként fognak csinálni, mint mi. A kérdés az, hogy baj-e?
Ha az élet Isten teremtése, akkor a változás is az, mert szétválaszthatatlan a kettő egymástól.
Nem az-e a baj, hogy a változással kötelezően együttjáró bizonytalanság az, ami mentén megélni az életünket embert próbáló feladat?
Sitites
2016.10.23 11:05:25
@Discipline: Dicsőség?
Én nem tartom annak. (Nem tudom, képes lennék-e ölni, azt gondolom most, hogy talán vannak olyan helyzetek... de hogy dicsőség???)
Én nem tartom annak. (Nem tudom, képes lennék-e ölni, azt gondolom most, hogy talán vannak olyan helyzetek... de hogy dicsőség???)
Sitites
2016.10.23 11:06:51
@Sitites: (... mármint az nem jelent semmit, hogy én sajnálom... ne haragudj, ha félreérthetően írtam)
Sefatias
A keresztény érték és a véleményszabadság - azaz, azt szeretnénk elérni, ami ellen küzdünk!
2016.05.31 20:11:08
Egy új jelenségre lettem figyelmes. Megjelent a színen a Konzervatív Hallgatók Szövetsége. Attól lettek híresek, hogy a leszbikusok egyik provokatív flesmobján megjelentek és hangos kiabálással jelezték a véleményüket. Egyáltalán nem érdekel sem a leszbikusok demonstrálása, sem a konzervatív…..
Sitites
2016.06.04 11:06:18
@Discipline: érdekes, hogy ebben meglátod azt a fajta libikókát, aminek a szélső billenései hozzák létre az egyensúlyt.
De abban már nem, amikről az elmúlt hetekben beszélgettünk: hogy a liberalizmus hajtásai ugyanilyen válaszok az előtte lévő elnyomásra (egyikőnk sem a szabadosság vadhajtásait tartja értékesnek).
De abban már nem, amikről az elmúlt hetekben beszélgettünk: hogy a liberalizmus hajtásai ugyanilyen válaszok az előtte lévő elnyomásra (egyikőnk sem a szabadosság vadhajtásait tartja értékesnek).
Sitites
2016.06.04 13:06:52
@sefatias: ... igen, ahogy olvastam tovább, észrevettem:)
Még szeretnék reagálni mindkettőtökre, de időzavarban vagyok... Majd jövök:)
Még szeretnék reagálni mindkettőtökre, de időzavarban vagyok... Majd jövök:)
Sitites
2016.09.17 23:29:55
A nemek szerepéről. A nő feladata a család, az otthon melegének előteremtése. A feladatukra a testük predestinálja őket. Szüljenek gyerekeket, neveljék, lássák el őket. És persze a férjüket is, akinek pedig a család szükségleteinek előteremtése, illetve a gyermekek nemzése a feladata. Őt erre a…..
Sitites
2016.07.18 07:15:05
@sefatias: ... Én is nagyon szeretem:)
De magát a pedagógus pályát erősebben éreztem hivatásomnak, mint a történelmet önmagában... így amikor láttam, hogyan tesz tönkre fizikailag és idegileg is tanárokat az éppen aktuális hatalom, mert nem engedték magukat irányítani, illetve aktuális politika-inkompatibilis tartalmakat is elmondtak a diákoknak, akkor úgy döntöttem, nem megyek fejjel a falnak, ha nem muszáj. (Pedig sok mindent elviseltem a cél érdekében... még heves cionista borzalmakat is bemagoltam azért, hogy átmenjek egy vizsgán... szerencsém volt, a kereszténységet keresztül-kasul ócsároló tételek elkerültek....)
Szóval, még mindig érdekel, ez nem változott... és elég sokat olvasok.
De nem csak tanítani nehéz, szimplán történelemről beszélgetni is, mert a net tele van szeméttel, az emberek meg nem tudják, hogyan kell ezeket kezelni, értelmezni... ugyanúgy, vagy még jobban átjárja az egészet a mindenféle tetszetős elméletgyártás... és ezek miatt a valóban tudományos eredményekre is hamis fény vetül.
De magát a pedagógus pályát erősebben éreztem hivatásomnak, mint a történelmet önmagában... így amikor láttam, hogyan tesz tönkre fizikailag és idegileg is tanárokat az éppen aktuális hatalom, mert nem engedték magukat irányítani, illetve aktuális politika-inkompatibilis tartalmakat is elmondtak a diákoknak, akkor úgy döntöttem, nem megyek fejjel a falnak, ha nem muszáj. (Pedig sok mindent elviseltem a cél érdekében... még heves cionista borzalmakat is bemagoltam azért, hogy átmenjek egy vizsgán... szerencsém volt, a kereszténységet keresztül-kasul ócsároló tételek elkerültek....)
Szóval, még mindig érdekel, ez nem változott... és elég sokat olvasok.
De nem csak tanítani nehéz, szimplán történelemről beszélgetni is, mert a net tele van szeméttel, az emberek meg nem tudják, hogyan kell ezeket kezelni, értelmezni... ugyanúgy, vagy még jobban átjárja az egészet a mindenféle tetszetős elméletgyártás... és ezek miatt a valóban tudományos eredményekre is hamis fény vetül.
Sitites
2016.07.18 16:31:18
@Discipline: No, ezzel teljes mértékben egyetértek:)) A többit meg természetesen elfogadom:)
Én is köszönöm!
Én is köszönöm!
Szóval a család... A családnak már pontos meghatározása is van. Persze csakis keresztény mércével mérve. Mert ugye a keresztény Európában csakis az számít családnak, ami biblikus. És az egyetlen minta, az európai ember számára a keresztény családmodell lehet. Ám, hogy mi is az a biblikus és…..
Sitites
2016.05.08 20:07:18
@endike: Pontosan:) Gyerekhez kell nő és kell férfi is. Ennyi. És ez semmiben sem mond ellent mindannak, amit Sefa felsorolt:)
A példáid is remekek:)
Miért is kell egyértelműnek lenni, hogy kié a gyerek?
Na ugye, hogy kőkeményen ott van a háttérben a biológia, a gének és a társadalom (a tulajdon)?! :))))
Vannak népek, ahol nők és férfiak egyenrangúak, hasonló mértékben járulnak hozzá a táplálék megszerzéséhez, egyformán törődnek a gyerekekkel (ata, batek nép)... Ez nem keresztény vagy nem európai találmány.... Van, ahol a gyertekek csak 10 éves korukig laknak a szülőkkel...
Van olyan is, ahol a nők adják a családot, a férfiak csak látogatók. Szeretők. És az is működik:)))) És ezen kívül van még sok féle. Ha a nyugati kultúra nem így alakult volna, ahogy, akkor senki sem gondolná, hogy a férfiak lélektanilag alkalmatlanok a gyerekekkel vagy a háztartással foglalkozni... És azt sem, hogy nekik kell a főnöknek lenni (vagy hogy kell főnök egyáltalán).
Hogy a gyerekeknek mi a jó, az pedig csakis attól függ, hogy körülöttük a szülők és a közeg mit tart jónak. Abba nőnek, fejlődnek bele.
Ez persze azt is jelenti, hogy itt Európa közepén azzal kell kezdenünk valamit, amink van. Nem azt mondom, hogy álljunk fejre és hirtelen tartsunk háremet (lehet, hogy a férfiak örülnének a több feleségnek... nekem biztosan nem kellene több férj:D)... de azt igen, hogy a valódi problémákat kéne megkeresni, arra kellene energiát fordítani és nem utópiákat kergetni.
A példáid is remekek:)
Miért is kell egyértelműnek lenni, hogy kié a gyerek?
Na ugye, hogy kőkeményen ott van a háttérben a biológia, a gének és a társadalom (a tulajdon)?! :))))
Vannak népek, ahol nők és férfiak egyenrangúak, hasonló mértékben járulnak hozzá a táplálék megszerzéséhez, egyformán törődnek a gyerekekkel (ata, batek nép)... Ez nem keresztény vagy nem európai találmány.... Van, ahol a gyertekek csak 10 éves korukig laknak a szülőkkel...
Van olyan is, ahol a nők adják a családot, a férfiak csak látogatók. Szeretők. És az is működik:)))) És ezen kívül van még sok féle. Ha a nyugati kultúra nem így alakult volna, ahogy, akkor senki sem gondolná, hogy a férfiak lélektanilag alkalmatlanok a gyerekekkel vagy a háztartással foglalkozni... És azt sem, hogy nekik kell a főnöknek lenni (vagy hogy kell főnök egyáltalán).
Hogy a gyerekeknek mi a jó, az pedig csakis attól függ, hogy körülöttük a szülők és a közeg mit tart jónak. Abba nőnek, fejlődnek bele.
Ez persze azt is jelenti, hogy itt Európa közepén azzal kell kezdenünk valamit, amink van. Nem azt mondom, hogy álljunk fejre és hirtelen tartsunk háremet (lehet, hogy a férfiak örülnének a több feleségnek... nekem biztosan nem kellene több férj:D)... de azt igen, hogy a valódi problémákat kéne megkeresni, arra kellene energiát fordítani és nem utópiákat kergetni.
Nemrég részt vettem a Progresszív Teológiai Fórum első előadásán. Írtam is róla egy posztot (ITT) Most pedig a Pax tévé jóvoltából egy rövid összefoglalót láthattok a programról..
Sitites
2016.04.04 22:18:24
@sefatias: ... akkor hol is olvashatjuk vagy találhatjuk meg?
Sitites
2016.04.06 18:40:11
@sefatias: igen, emlékszem, de sajnos én nem tudok.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Persze vannak egyedek-emberek, akik ebből kilógnak, képesek nagyobb bátorságra, erőre, szabadságra - és ez is kell, mindig ez vitte előre az emberiséget... De ők mindig szenvedni fognak attól, hogy az ilyen csoportkereteket szűknek érzik, illetve a csoport is nehezen viseli őket, vagy el sem viseli.... Pedig a csoport igényük nekik is megvan :))