Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Petrus Saxonus

0 bejegyzést írt és 45 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Figyelmeztetés: szövegfal! Csökkent türelműek csak részletekben fogyasszák. Figyelmeztetés: ha már most tudod, hogy belekötsz, mert hülyeség, akkor ne olvass tovább, fölösleges. Vannak olyan tények és igazságok, amikről nem beszélünk. A legtöbben azért, mert ezek a témák kívül esnek a szellemi…..
Petrus Saxonus 2016.10.03 14:27:40
@Deansdale: Belvedere blog kezdte, azt bezzeg nem törölted.
Makó plébánosa, korábbi szegedi katolikus egyetemi lelkész nehéz szívvel figyeli a magyar közélet népszavazásba torkolló kommunikációját a címben említett témában. Zoltán atya ezért levelet küldött a SZEMlélek blognak, amelyet az alábbiakban közlünk...
Petrus Saxonus 2016.09.07 08:59:48
„Az országba érkező idegenekkel kapcsolatos viszony kétféle lehet: barátságos vagy ellenséges, s mindkettőt a természettörvény és a tételes isteni törvény részletesen szabályozza.”

Az állam szuverén joga eldönteni, ki barátságos, azaz a közjó szempontjából hasznos, és ki azzal szemben ellenséges. Az utóbbi elemekkel szembeni önvédelmi fellépése nemcsak joga, hanem kötelessége is. Ezt pedig törvényileg szabályoznia kell.

A barátságos kapcsolat háromféle lehet:

1.) átutazó jövevény (peregrinus), aki nem telepszik le;

2.) letelepedő idegen (advena), aki ideiglenesen letelepszik;

3.) olyan, aki véglegesen le akar telepedni. Ez esetben magáévá kell tennie az adott ország kultúráját és vallását. Ez azonban kettő-három generációnál hamarább nem következhet be, mondja Arisztotelész. Ennek oka az, hogy az azonnal letelepedettek még nem forrtak egybe az adott hazával, így a közjó megbontása esetükben valószínűbb. Meggyőződése politikailag manapság 'nem korrekt', de mégis kijózanítóan igaz. Ha olyan polgárok irányítanak egy országot, akik hosszú ideje ott élnek, biztosabban hozhatnak hosszú távú döntéseket a hagyományok és szokások figyelembevételével.

Így magyarázza a Törvényben (Tórában) kinyilatkoztatott tételes ítélkező isteni parancsot (lex iudicalis divina positiva) Tamás mester (STh Ia-IIe q 105, a 3, responsa):

Vajon megfelelően lettek-e adva ítélkezési parancsok a kívülállókkal kapcsolatban?

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a kívülállókkal az emberi érintkezés kétféle lehet: békés és ellenséges. Mindkét mód rendelkezésére a Törvény megfelelő parancsokat tartalmazott. A zsidók számára ugyanis háromféleképpen nyílt alkalom arra, hogy a kívülállókkal békésen érintkezzenek.

Először, amikor a külföldiek a földjükön áthaladtak, mint vándorok (peregrinus).

Másodszor, amikor a földjükre azzal a céllal érkeztek, hogy ott lakjanak, mint jövevények (advena).

Mindkét irányban az irgalmasság törvénye sugallta a parancsokat: ugyanis 2 Móz 22 [21] ezt mondja: „Ne szomorítsd a jövevényt”. A 23 [9] pedig ezt parancsolja: „Ne légy terhes a vándor számára”.

Harmadszor pedig, amikor bizonyos kívülállók teljesen csatlakozni kívántak az ő közösségükhöz és rítusukhoz. Ebben bizonyos rendet tartottak. Nem fogadták el ugyanis azonnal polgárként őket, mint ahogy egyes pogány népeknél is az volt a törvény, hogy csakis azt tekintsék polgárnak, akik nagyapjuktól, illetve ükapjuktól kezdve polgárként éltek országukban, ahogy a Filozófus mondja (Polit. III.) [2. fej.]. Ez azért volt így, mert ha a kívülállókat azonnal elfogadnák a nép ügyeinek intézésére, ebből sok veszély származna, mivel a kívülállóknak nem szilárdult meg a szeretete a közjó iránt, ezért bizonyos dolgokat megkísérelhetnek a nép ellen. Ezért a Törvény úgy rendelkezett, hogy olyan népek, amelyeknek van bizonyos kapcsolatuk a zsidókkal, mint az egyiptomiak, akiknél a zsidók születtek és nevelkedtek, és az edomiták, Jákob testvérének, Ézsaunak leszármazottai, a harmadik nemzedékben legyenek befogadva a nép közösségébe; más népek pedig, amelyek ellenségesen viselkedtek, mint az ammoniták és moabiták, sohase legyenek befogadva a nép közé. Az amalekitákat pedig, akik inkább ellenségeik voltak, és velük semmiféle vérrokonság nem állt fenn, örök ellenségnek kellett tekinteniük. Ezt mondja ugyanis 2 Móz [16]: „Az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre”.

A Törvény a kívülállókkal való ellenséges érintkezésre is megfelelő parancsot adott.

Először úgy rendelkezett, hogy igazságosan kezdjék meg a háborút. Az 5 Móz 20 [10] ugyanis azt parancsolja, hogy amikor egy országgal háborút kezdenének, ajánljanak fel neki békét.

Másodszor a Törvény meghagyta, hogy a vállalt háborút bátran folytassák, Istentől merítve bizalmat. Ennek tökéletesebb megtartása végett elrendelte, hogy csata előtt a pap erősítse meg őket, megígérve Isten segítségét.

Harmadszor, megparancsolta, a csata akadályainak elhárítását: engedjék haza azokat, akik akadályokat gördíthetnének.

Negyedszer, előírta, hogy a győzelemmel mértéktartóan éljenek, kíméljék meg a nőket és gyermekeket, és ne vágják ki a vidék gyümölcsfáit.
Augusztus 2-án felállították a nők diakónussá szentelését tanulmányozó teológiai bizottságot. A 12 tagú bizottság – hat női és hat férfi taggal – azt vizsgálja majd, hogy az egyházi tanítások megengedik-e a nők diakónussá szentelését...
Petrus Saxonus 2016.08.04 08:04:49
@-JzK-: Ilyenek ezek a nagy liberális progresszívek... Érvek helyett törlés.
Petrus Saxonus 2016.08.04 10:44:11
Az orlandói püspök Isten szeretete elleni támadásnak nevezte a vasárnap hajnalban a helyi bárban történt mészárlást...
Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása   Hírek jönnek Rómából. A Vatikán felbolydult méhkas. Papok vitatkoznak egymással, konzervatívok liberálisokkal, heves vérűek békésekkel – a pápáról. Magas rangú teológusok olyan nézeteket engednek meg maguknak, amilyenek nem hogy János Pál, de Benedek idejében…..
Petrus Saxonus 2016.06.13 18:32:10
@BircaHang Média szerkesztősége: Micsoda badarság ez... Ezt ki dönti el? Hogyan dönthető el?

A kopt-örmény-szír antikhalkedoniták azt mondják ők az igazi orthodox-apostoli-katolikus egyház, és az eretnek görögök és latinok szakadtak ki belőlük... Vannak czifra dolgok az ún. orthodoxok körében is...

Ha az az igaz egyház kritériuma, hogy az igazhívő egyházaknak egymással kell közösségben lenniük, és nincs egy biztos püspöki szék, akkor eldönthetetlen, melyik az igaz egyház.
Petrus Saxonus 2016.06.13 19:18:19
@BircaHang Média szerkesztősége: Ezt sehogy sem tudod bizonyítani. Az egyik szerint ez, a másik szerint az, s mindkettőre, mindháromra van pro és kontra érv az egyházatyáktól.
- Bízom abban, hogy ez a kérdés kikerül a tabutémák közül - a felvetés a ma születésnapját ünneplő Beer Miklós katolikus püspöktől származik...
Petrus Saxonus 2016.06.03 10:31:58
@Tinman: A sola Scriptura nincs benne a Bibliában. Van erről bőven irodalom, olvass utána.
Petrus Saxonus 2016.06.04 22:15:01
@Tinman: Egyszer kiderül, hogy a fű valójában kék... Köszönöm, hogy megnevettetett... Ön is ember, az ön véleménye is az... Ki Ön, hogy megítélje, a Bibliát "rendre csúnyán félreértelmezi" az Egyház? Ön talán tévedhetetlen? Vagy Luther doktor az volt?
Pap létére bátran beszél a szexről, Isten nem teszi szerinte robottá a keresztényeket, zenél, énekel, Pál Ferihez hasonlítják, fiatalabb kiadásban - Hodász András válaszolt a SZEMlélek blog kérdéseire...
Prüszkölnek rám páran a vagyonadó felvetése miatt: micsoda rohadt szoci vált belőlem annak ellenére hogy libertáriusnak mondom magam. Pedig nincs nekem semmi bajom a gazdagokkal, nem akarom őket a házaikból kitúrni, a cégeiket elvenni vagy a bankszámlájukat lefoglalni. Csak annyit szeretnék, hogy a…..
Petrus Saxonus 2016.02.20 14:04:35
@Deansdale:

"A demokrácia az, amiben mindenkinek 1 szavazata van, TEHÁT a többség akarata érvényesül, ami elvileg azért jó, mert a lehető legtöbb ember érdekét szolgálja, nem csak egy önkényúrét vagy egy karcsú vagyonos rétegét."

Ez egy cukorszirupos szép elv, amit a modern tömeglélektan megcáfolt ezerszer.

Az ember döntése nem biztos, hogy az ember érdeke. Ráadásul az emberek szellemi kvalitása, akaratszilárdsága, befolyásolhatósága Gauß-görbe mentén különbözik, erre épül a modern reklámpszichológia és politikai marketing, azaz a propaganda. Sőt, elvileg értelmes emberek is tömegként máshogy viselkednek. Erről Gustav le Bon kiválóan írt:
„A tömeg legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a tudattalanja vezeti.” A tömeg „gondolkodásra képtelen és nem érdeklik az észérvek”.

Úgyhogy a demokráciáról, mint az "emberek", vagy a "társadalom", vagy a "nép" akaratának érvényesüléséről szőtt meséket hagyjuk meg a hiszékenyeknek.
Petrus Saxonus 2016.02.20 15:42:00
@Deansdale: A másik, bizonyos indukáló folyamatokra nincs abszolút, sőt közvetlen operatív hatásunk sem.

Vannak "long term" folyamatok a társadalmakban, amiket nem önmagában egy-egy döntés határoz meg kizárólagosan, s nem fordíthatók vissza, vagy modifikálhatók egy-egy pozícióban lévő ember döntésével.

Bár a Római Birodalom közel sem volt olyan bürokratikus, mint a mai állam, s jogrendje közel sem volt annyira idividualisztikus, mint a mai nyugati típusú, demoliberális struktúrák, bizonyos párhuzam, pontosabban arányos hasonlatosság vonható a mai helyzettel, a különbséges hangsúlyozásával egyetemben. Bizonyos negatív tendenciák (a családok szétesése, a nők 'de facto' emancipálódása, a hagyományok formálissá válása stb.) ha nem is a mai intezifikációval, de a késő-római birodalomban ugyanúgy hatottak, és demográfiai katasztrófához vezettek egyes területein.

A Birodalom struktúrájának nyugati összeomlása után az Egyházon kívül egyetlen biztos struktúra maradt meg, a család, illetőleg a helyi közösség familiáris alapú. ha tetszik feudális szerveződése. A középkori államok ezen struktúrák mentén alakultak államokká. (Hozzáteszem, ez "típusos" fejlődés, mely leginkább Galliában, a majdani Franciaországban igaz úm. állatorvosi ló pontossággal, s helyi eltérések bőven akadtak a középkori európai államszerveződés tekintetében.)

A "patriarchális" (milyen más lehetséges tartósan?) család a római jog szerint is "közjogi" kategória volt, pláne így volt a középkorban. Tkp. az állam családok családja volt, amit végső soron a király, mint családatya tartott össze. Angliában ma is "alattvalókról" és nem "állampolgárokról" van szó. Nyílt volt az, ki ki alá vagy fölé tartozik, kinek mi a joga és kötelessége felfelé vagy lefelé.

A családban sincs egyenlőség azonos jogok tekintetében, és működik a szubszidiaritás. (Pl. A konyhában a nő az "úr".)
Mandiner blog A Halál Kalifátusa 2015.11.27 07:01:00
Vendégszerzőnk, Békés Márton történész írása   „Az umma turizmusa a dzsihád.”(Iszlamista jelszó) „Muszlim testvéreim [ummati], hajnalodik már, várjátok a végső győzelmet!Az Iszlám Állam az igazak véréből születik,A jámborak szent háborújából [dzsihad] ered.Ők…..
Petrus Saxonus 2015.11.27 23:12:24
Petrus Saxonus 2015.11.27 23:13:10
@mouratius: Ezt mivel tudja igazolni? Elárulom, semmivel sem.
Petrus Saxonus 2015.11.28 21:11:46
@maxval bircaman BircaHang Média: "Sajnos" igen. Ezt megbeszéltük.
„A nép Ellenségei... mindenféle Vallást követő Idegenek nagy Számát hívták be az országba; akik nem értenek sem a kereskedelemhez, sem a kézművességhez; akik inkább a koldulást választják a munka helyett; akik megfertőzik Utcáinkat...” (Jonathan Swift)   Jönnek a…..
Petrus Saxonus 2015.10.26 15:34:15
Hamis és hazug párhuzam, mint az 1956-os magyarokkal, a velük kapcsolatos félelmekkel (a magyar gengszterek bécsi fosztogatásai) való párhuzam és hamis extrapoláció. A kérdések ugyanazok, de van különbség, hisz a civilizatórikusan és vérségileg rokon népek hamarabb asszimilálódnak és/vagy integrálódnak. A cigányok zöme 600 éve képtelen erre (ahogy 40 éve képtelenek a pakisztániak Angliában, és 400 év múlva is képtelenk lesznek), ellentétben velük a cikkben említett németek, ha egy batyuval is érkeztek, szorgalmuk, saját kultúrájuk, és vérségi habitusuk miatt pár generáció után integrálódtak a Szent Korona testébe. Nem véletlen írta le ezt is Aquinói Szent Tamás, pontosabban maga Isten a Tórában. Bizonyos idegenek egy része bizonyos népek számára asszimilálható a 3. generációtól, egy része egy-egy nép számára mindig asszimilálhatatlan és problémagóc marad:
Ezért a Törvény úgy rendelkezett, hogy olyan népek, amelyeknek van bizonyos kapcsolatuk a zsidókkal, mint az egyiptomiak, akiknél a zsidók születtek és nevelkedtek, és az edomiták, Jákob testvérének, Ézsaunak leszármazottai, a harmadik nemzedékben legyenek befogadva a nép közösségébe; más népek pedig, amelyek ellenségesen viselkedtek, mint az ammoniták és moabiták, sohase legyenek befogadva a nép közé. Az amalekitákat pedig, akik inkább ellenségeik voltak, és velük semmiféle vérrokonság nem állt fenn, örök ellenségnek kellett tekinteniük. Ezt mondja ugyanis 2 Móz [16]: "Az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre".
A kereszténység kétélű fegyver lett a politikai vitákban. Egyrészt megvetés tárgya, lásd az Amerikai Magyar Népszava fröcsögő tollú szerzőjét, aki afféle világméretű katolikus összeesküvést lát minden mögött (legfőként a magyar kormány mögött, ami mulatságos,…..
Militia Christi A cölibátusról 2015.02.25 19:09:20
A cölibátus az életszentség magasabb foka. És nem mellesleg összhangban van az Egyház feladatával, azzal, amire a papság rendeltetett. Amikor Jézus megalapította az Egyházat, a Szentírás szerint azt mondta: „a pokol kapui sem vesznek erőt rajta” (Mt 16:18). Ezt az ígéretet ma…..
Egyszer régen, nagyon régen, valamikor az ancien régime végén, a messzi-messzi Franciaországban élt egy nagyon fura gróf, akit mindenki csak úgy hívott, hogy Charles le Drôle, vagyis Vicces Károly. Családja valamikor a százéves háborúban kapott vitézségéért előbb bárói, majd…..
Valós román őstörténet: a vándorlási elmélet.És akkor a végkifejlet. Ha a románok nem a dákok leszármazottai és nem éltek mindig a mai románia területén, akkor kik ők és honnan származnak? Két kiindulási alapunk van: az egyik a román nyelv maga, a másik pedig az írott…..
Petrus Saxonus 2015.01.09 10:51:30
Véleményem szerint egy "harmadik elmélet" még kézenfekvőbb, ami megmagyarázza a latin struktúra és szókincs nyelvújítás előtti dominanciáját az albán, görög, szláv hatás ellenére.

A kihalt "dalmát" (pontosabban dalmát nyelvcsoport) kevés írott forrása és egyetlen elemző leírása az utolsó beszélő alapján valóban sok közös vonást mutat a románnal, ugyanakkor ezek többsége archaikus vonások megőrzésében és nem közös együttélés során létrejött nyelvváltozásban mutatkozik meg. Ráadásul a dalmát források nagyon kevesek ahhoz, hogy biztosan kimutathassuk a kettő középkori generikus gyökerét (nem pedig a valószínűsíthető egymásra hatást).

A gótok, avarok és szlávok völgyeket végigpusztító hadjáratai után Dél-Itáliából jelentős számú pásztort telepítettek be a bizánciak Thesszáliába és Epeiruszba, az ún. "Régi Oláhországba" (Megalé Valakhía). Ez a VI-VII. század fordulóján történt.

A román nyelv olyan kontinuitást mutat a délitáliai újlatin dialektusokkal szerkezetben, amit csak tőlük, és nem egy esetlekes balkano-latin ("dalmát") népességtől kaphatott.

A "dalmát" nyelv (ami nem biztos, hogy az egyetlen balkano-latin vulágris nyelv volt) ráadásul a La Sapienzia-Rimini vonaltól északra fekvő újlatin szerkezeti vonásokkal is bír (ami persze lehet velencei behatás is), míg a román egyértelműen a fő újlatin választóvonaltól délre fekvő sajátosságokat mutat.

Ezzel nem zárható ki, hogy ez a dél-itáliai telepes népség nem szívott föl a gót, avar és szláv völgyeket kipusztító hadjáratok után reliktum balkano-latin népességet, és ezáltal nem érte őket illiro-provinciális hatás, de ez sokkal kisebb, mint a délitáliai nyelvszerkezeti kontinuitás.

A dalmát dialektusokról való soványka forrásaink a jól védhető szigetekről és városokból maradtak meg jócskán a középkorból ill. kora újkorból, s a Balkán más területein nem mutatható ki latin kontinuitás a népvándorlás után.

A román etnogenezis szempontjából így a VI-VII. századi dél-itáliai telepesek hatása volt döntő, mégha reliktum latin népességet és így azok sajátos provinciális latin sajátságait fel is szívta.

A román éppúgy ejti a szóvégi "s" és "m" hangokat, mint a dél-itáliai dialektusok, éppúgy a latin tárgyesetből képzi a főneveket, és ugyanúgy képez kettőshangzókat az "e" és "o" hangzókból. Ezenkívóül a "k" hangzót "cs"-nek ejti magas magánhangzó előtt, mint amazok. Ezek közül nem mindegyik jellemző az egyetlen bizonyíthatóan kontinuus balakno-latin nyelvre, a dalmátra.

Kb. 600-tól 973-ig (II. Baszileosz és Simeon háborújáig) nagyjából békésen éltek Megalé Valakhiába, s ekkor érte őket a legnagyobb albán (és görög) hatás. Utána telepedtek át nagyobb számba Makedóniába. Az itt esetlegesen a X. század végéig megmaradt latin népesség nyelve hatást gyakorolhatott rájuk, de a XII. századig itt szedték föl a bolgár-szláv (főképp egyházi) jegyeket.

Fontos lenne összehasonlítani ebből a szempontból az eredetileg délibb aromun és a töredékben fennmaradt eredetileg macedóniai [mengelo-rumén ("morlák")] közötti különbségeket. Ez utóbbiak nyelvi különállásának az oka az lehet, hogy ezek voltak a bolgárok által Szkopje-Nis vonal mentén lévő városokba és a Rodope területére letelepített katonáskodók, akiknek a második bolgár birodalom létrejöttében jelentős szerepük volt. Ma már természetesen az "déli" (megalé valakhiai) aromun nyelvjárások a meghatározók Albániában, Macedóniában, Bulgáriában és Szerbiában is.