Regisztráció Blogot indítok
Adatok
linux1

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az ígéret szép szó, és ugye a szó elszáll... Egy nem is olyan régi írásos emlék 2010 áprilisából: A Fidesz megőrzi a nyugdíjak értékét és megvédi a nyugdíjpénztárakat. Nem magyaráznánk túl, de itt határozottan többes számról van szó, nem az Egy és Oszthatatlan és…..
linux1 2010.11.26 10:13:30
Én nem értem az embereket, a reálértékét megtartják. Igazolhatom a saját bőrömön, hogy a magánnyugdíjpénztáram kb. 0,5%-ban van és jó pár éve ez az össz, nem hogy évente. Magamból kiindulva sajna nem olyan a szakmám, hogy nyugdíjra jogosult lehessek, valószínű előbb fogok elpatkolni,
így lehet előnytelen, de mégis úgy gondolom, hogy ahogy az ember egyre inkább próbálkozik, akár magánszemélyként is egyre jobban látja, hogy a hazájában sok-sok sunyi ember miatt eladósodott és rabszolga az árfolyam miatt. Nekem volt választásom épp, mert nem voltam eladósodva, de olyan munkát végeztem informatikusként, hogy 3 hónapja csak vér jön ki belőlem 30 évesen. Az gáz, ahogy előhozta a fidesz, de egyszerűen lepuffantanám azt az embert, aki nem látja be, hogy az alkotmányunk csak a kizsákmányolókat védi, és védte. Ez már rég nem demokrácia, a Fidesz egyelőre úgy tűnik iróniával élve próbálja demokráciásítani, és az meg végképp vicc, hogy, ha megígérték, hogy a reálérték marad, és a nyilatkozatokból tényleg marad, akkor miért ez a sipákolás. Az tény, hogy lehet, hogy az egész egy póker, de 10-20 év múlva már pókerezni se lesz ereje Mo-nak.

Ha moderálod, akkor megoldom, hogy ez az oldal ne sokáig működjön. (mivel szinte csak sipákoló írásokat láttam, gyanítom minden más ki van szűrve, pedig különböző forrásokból se látom olyan pánikosnak a helyzetet)

Szóval tényleg nem sok esélyünk van szerintem, a 10% nem lesz elég a megfordításra, de talán egy holtpont, ahol további igyekezettel, és valszeg megszorításokkal (főként az állami szférában) le lehet vinni az adósságot,
mivel én pl. már az adók nagysága miatt is lehetetlennek érzem jelenleg a Mo-i elhelyezkedést. (a mi szakmánkban a legtöb ember csak hónapokra kap munkát, és úgy adják veszik az embereket mint a cukrot. (nem olyan mint az epitőipar, rosszabb))

A bankokról szólva megjegyezném, túl sok pénz felett rendelkeznek, és így nem becsülik a kicsit. Hiába számolnak 5-15% kamatokat a valóságban ez van úgy, hogy -1%. A nem nyugdíj megtakarításokra is igaz.
Kedves Terror blog,Angol nyelvtanár vagyok, 15 éves gyakorlatom van, 5 évet dolgoztam közoktatásban, gimnáziumban és szakközépiskolában. Rá kellett jönnöm, hogy a tanárok a mai értelmiségi Magyarország „dolgozó szegény” rétege, az értelmiségi munka legalja,…..
linux1 2010.08.04 12:23:15
Sajnos nem sajnos, ez az egesz kapitalista vilag, illetve a szocializmus is arra epult, hogy bebetonozzanak bizonyos dolgokat, hogy muszaj legyen dolgozni.

A felsokozep keresetek sem tul nagyok, ha az ember elni akar, ugyanakkor sokkal tobb szivas, sokkal tobb munka, nem eleg a 8 oraban ott rostokolni. Tehat oradijban azt mondom atlagosnak szamit a legtobb helyen.

Sztem az is a valsag egyik alapja, hogy elertunk egy olyan szintet, hogy az mar sok ember szamara nem volt elheto. Csusztak lefele, a valsag utan ez a folyamat tovabb hatott.

Manapsag nagyon keves olyan embert talalsz, aki tisztessegesen be van jelentve, es fogjuk ra meg is el belole. Tehat nemcsak sora jut belole.

Regen en is szurkeztem, feketeztem, de aranyaiban veve nagyobb mertekben, az a par ev a palyam elejen nagyon kellett. Igy nem szorultam ra a bankra, hogy levegye a sajat rablo jutalekat hitelkihelyezes cimen, es egyfajta oroklesi proceduraval el is lehetett tuntetni a teteleket.

Csak azok kovetik el a legnagyobb adocsalasokat (bankok, konyveles tupirozasaval), akik ujjal mutogatnak arra, aki epp az ordogi kor miatt gondolja ugy, hogy par evet ki kellene bekkelni,
es lam igaza volt. (par evvel ezelott meglatni ezt az ordogi kort nehez volt, es a semmibol elokaparni a dolgokat)

Ha mindig tisztessegesen be lettem volna jelentve: kozepkorukent nem lenne semmim. A semmi alatt ertsd azt, hogy a megtakaritasok nem nonek olyan latvanyosan, amibol finanszirozhatoak nagyobb beruhazasok. (pl. lakas), pedig meg bejelentve sem kerestem volna rosszul, es meg segitettek az osok is.

Kb. ha jol szamolom, ugy meg 10 ev mulva lett volna talan lyuk a vallagamon, de mivel folyamatosan nem tudok dolgozni, es ez az ido elorehaladtaval csak nehezebb lesz. (gyakoribb kihagyasok), igy valszeg nyugdijig.

Az a kis plussz, amelyen a bankok pl. az arfolyamszamitasnal szenvednek hitelkihelyezesnel, az kb. eleg volt az elso egy evben, hogy egyfajta fuggetlenseget elerjek,
mivel egyebb hasznai is voltak, igy ertekeben sokkal tobbet jelentett. Ha az nem lett volna, akkor utanna teljesen mas iranyt vettem volna, mivel a gondolkodasom is beszukul lett volna.
Felelosen csak ugy lehet donteseket hozni, ha amugy az ember fuggetlen.

Egyik oldalrol arrol beszelnek, hogy havi 10-20e is sokat szamit, masik oldalrol, meg jo lenne, ha azt nem kapnak meg, mert akkor tobb ember valhat fuggo helyzetbe.
Azt gondolnánk, hogy a biciklitolvajlásnak két iránya van, a trükkös és a brutális. A trükkös az, amikor például filctoll házával nyitnak ki lakatot, a brutális, amikor flexszel esnek neki a láncnak. Most a két iskolát ötvöző, igazán piszkos trükk jelent meg Budapesten. A…..
Mandiner blog Városi magány 2008.12.14 08:01:00
 Nem akarok hazamenni! Nem akarok újra egyedül lenni! Megőrülök egyedül! - üvöltötte a minap a telefonba az egyik barátnőm. Zokogott.  Nem tudod azt elképzelni, hogy nézed a neveket a telefonban és senkit se tudsz felhívni, mert senki se örülne neki! - sírt…..
linux1 2008.12.17 00:32:23
Nem tudom, én magányos vagyok azt hiszem. Ennek sok oka van sokat dolgozom, ha nem adom le a napi 10-11 órás teljesítményt, akkor a fél év helyett csak pár hónapig van munkám. Alkalmazottként vesznek fel projectmelókra. Szégyellem magam (nem érzem magam teljes értékű állampolgárnak), hogy meg kell húznom magam évekig, mert nem nagyon válogathatok, szürke, fekete vagy semmi. A Pesti lét eleje nagyon nehéz volt (pszichikai sokkok értek az emberi lét legalsó szintjén egyetemről kikerülve viszonylag "piacképes diplomával"), túl sokat láttam, mivel nagyon gyorsan szívom magamba a hatalmas információtömegeket is munkám során, így előbb utóbb, annyi hatás ért, hogy magam sem tudom ki vagyok. Nagyjából lehetnék bárki manapság még terrorista is. A női kollégáimtól kifejezetten félek. Kevés embernek köszönök, azt is halkan, folyamatosan fáradt vagyok, és egyik pofon a másikat követi. Bár van egy-két halovány terv a változtatásra, de arra is még pár évet várni kell. Egyetlen mencsváram a hegyek. Írtózom a tömegtől, régebben szerettem, gyorsan be a westendbe, végigfutva rajta veszek egy nápolyit, majd mint az eszelős menekülök ki az épületből át a Margit-hídon, és kb. 12km/h átlagsebességgel kerülök úgy három órányit hegynek fel, hegynek le, valahol elidőzök, nézem az ejtőernyősöket, megszólítani egyiket sem szólítottam, nem szeretek szombaton emberekkel sem beszélni, néha rámugrik egy kutya játszva megsimítom, de a gazdáját észre sem veszem, tudván ez az én napom, pihennem kell...ez úgy 3,5 éve megy kisebb kihagyásokkal, de mára állandósult, ahogy egyre nagyobb pénzt ígérő, egyre rosszabb helyekre kerülök. Azt hiszem húsig hatol a fájdalom, mert tényleg csak arra a két évre gyúrok, de hogy utánna mi lesz nem tudom. Valószínű az unalomba fogok beledögleni...Ráaadásul addigra szászor kevésbé leszek kialakítani bármilyen kontaktust is, mint most. Munkámban nem nagyon gátol ez a fajta dolog, rájöttem, hogy igazából egy gépfegyverrel szemben állok egyszál lobogóval, ami épp az alsógatyám. (persze a "mátrix"-ban lehet épp "heckerkedni", de az se sokra elég.) Bár sok egyéb tényező is van, ami miatt befordultam, de azt hiszem bármennyit is érek el, valahol szégyellem magam, hogy azt épp úgy kell tennem, hogy elérjem, és valahol teljesen kiszámíthatatlan az egész hol landol, így nem gondolkodok, nem keresek senki szemében semmit, majd ha látok pár hónapot előre. (ez nem a szegénységről szól), akkor talán nyitottabb tudok lenni, de addig csak örölném magam, így bár rosszul érzem magam a bőrömben, egyszerűen nem nézek más szemébe, próbálok nem érezni semmit...