WsrJmn Ktn N Nswt 2016.11.23 07:58:03

@vettius: Ha a lovardák így működnének, nem lenne elég bevétel,s ha addig nem engednénk lóra a kezdőket, amíg a 'lovat meg nem tanulják', a lovaglástanulás a gyorstalpaló helyett évekre húzódna... S még ha akad is normális szülő, a kortárs csoport ereje óriási. Ugyanígy az interneté, az edző, oktató jó vagy rossz példájáé...

"Nem az számít hogy a nagyközönségnek mit mutat a lovas világ hanem hogy meg tudja e fogni tartani azokat a lelkes gyerekeket akik eljutnak végre egy lovardáig!"

Bizony... és egy csilivili versenyző életében is valószínűleg az az ember volt a meghatározó, aki először odavitte a lóhoz... S nem mindegy, hogy ő milyen nyomot hagyott.

Én nem látok tökéletest, sem emberfelettit a 'produkciókban', sőt, azt látom, hogy 'magasabb szinten' a látvány elfedi a türelem és a bizalom hiányát, a 'minden helyzetben'ottlétet, helytállást. Számomra többet ér az a ló, akinek a hátán lovasszínházban lépnek fel apró gyerekek, zabla nélkül, mint a csak a négyszög vagy az ugrópálya steril világában otthon lévő... Persze mindenkinek más a célja s ehhez más parnterre van szüksége.
A magam - azaz a hobbista - szintjén, a lovasiskolákra visszatérve, az, hogy egy kezdő lovas egy kikötött fejű lovon körbe tud kocogni, vagy a lovastábori HÉT végén fenn tud maradni vágtában leesés nélkül, örömmel tölti el a szülőt vagy a lovast (noha rendesen át van rázva), s amíg rá nem ébred, hogy ez így nem az igazi, veszi a bérletet, látogatja a lovardát...

WsrJmn Ktn N Nswt 2016.04.08 10:27:20

Én mosolyogtam kicsit, egy kicsit a veztéklovas, eszköznélküli poszton, mivel magam rutinszerűen kísértem így az Istent. Hozzáteszem, hogy csak hétköznapokon :-) amikor másik lóval, lovassal, lovaskocsival találkozás esélye minimális, a mind a nyerges, mind a vezetékló belovagolt, sőt, szóra, jelzésekre 'működik', eszköz nélkül. Hat éve járnak így, de ha bajban érzem magam, nem szégyellek leszállni. Hat év munka van bennük, hat év bizalom... Mögöttem jó pár év 'angol', valamicske ülés is talán... Annak idején, 'angolosként' jobban féltem... Volt olyan verseny, ahol úgy éreztem az életemért lovagolok, mert a jószág attól képes volt kiszaladnia vilgból, hogy egy macska lezseren elsétál a négyszög mellett, s az utolsó pár méteren felcsapja a farkát...
Kobakot, gerincvédőt mindig hordok, mióta...
Jó öt-hat-éve, sétálok haza terepről az öreg kancával, a fiatal ló még nem volt meg. Csúszós, jeges az út, így a tükörjég és a mélyszántás közötti méteres sávon lavírozom, alig pár száz méter lehet a tanyáig. A 'büntetett előéletű', öreg jószág ijedős, nem árt vigyázni, de hát ismerem már, amúgy sincs kint a kutya sem, mindjárt hazaérünk. No, ekkor valamiben megcsuklik az öreg ló hátulja, ettől bepánikol, elkezd hátul kaparni, megy ki a jeges út felé, hiába lógatom mind a hatvanöt-hetven kilómat az ellenkező irányba, s akkor még zablát használva, húzom a fejét, győz a pánik, az eleje már kint is van a jégen, oldalra dől, én szerencsére azzal a lendülettel repülök is. Amikor felemelem a fejemet a hóban, alig egy méterre tőlem egy vasbetonkaró mosolyog, a ló meg jó pár métert csúszva az oldalán, a jégen fekszik, feltápászkodom, megyek felállítani, persze tökös gyerek vagyok s teszek rá, hogy menyire fáj a derekam, istenesen odavertem, a kanca gyorsabb, feltápászkodik, kipattan a szántásba s hazarongyol, én meg csk azt konstatálom, de jó hogy minden részem megvan s milyen rohat közel volt az a betonoszlop, na de másnap már kiegyenesedni sem tudok, úgyhogy irány gerincvédőt, kobakot venni. Rajtam is ragadt, ott van a tarisznyámban akkor is, amikor csak legeltetni sétálok ki egy szál kötőfékkel,hátha felvágyakozom valamelyikre...
Tanítványom, aki pár évvel ezelőtt lóval együtt borult, s szenvedett súlyos koponyasérülést, jött vissza a halálból, mondja az "újrakezdéskor", "nem szereti a kobakot, s a gerincvédő sem véd semmitől"... meg nehéz benne a mozgás...
Nagy a ló, kicsi a gyerek, sebaj, lábakat a kengyelszíjba, arra a pár körre nem kell a kobak... Akár kettőt is, vonatba, egymás mögé... Sihedereként egyszer megengedtem, gazdagpapa büszke volt a fiúcsemetére, hogy egész ügyesen ücsörög már pályán a pónin, s a jutalom-terepkör (kb ötperces séta a tanya mögött) során eszébe jutott, ideje a hugicát is a lóhoz szoktatni. Védőfelszerelés csak a (kb ötéves) bátyón volt, sebaj, úgysem lesz semm, aranyos a kis ló, sérült gyerekek is lovagolják. Hugica fel, kapaszkodj meg a bátyó derekába, sétálnak, mosolyognak, majd apuka váratlanulóvatlanul' megsuhogtatja a nájki' melegítőt, a póni kiugrik, a kissrác fent marad, hugica potyog. Nem baj, katonadolog, mondja apuka, aki felül az le is esik...Én meg pironkodtam...
Már a pónira is úgy kellett őket felkönyörögni, merthogy a fiúcska - aki alig látszott ki a földből, s ehhez pehelysúlyú is volt - 'nagylovon szokott lovagolni' :-)
A szösszenetcsokor komoly kötelező olvasmány, köszönet érte...

WsrJmn Ktn N Nswt 2016.03.25 22:02:43

@Wintersunset:
Magyarul - aki oda tud vinni egy jó lovat s le tud rajt vizsgázni idomításból s ugratásból, az már lehet edző. Mert a gyakorlati rész ma - konkrétan - így néz ki... Akinek ez nem adatott meg, az nem lehet edző... Az sem, aki a kora vagy a fizikai állapota miatt 'pironkodna', s közben olyan fruskák és srácok főznék le, akik még arra sem lennének hivatottak, hogy a csizmáját pucolják :-(

WsrJmn Ktn N Nswt 2016.04.08 09:58:10

Ahol én tanultam, Németországban, volt olyan évfoyamtársam', akinek máég térde sem volt, egyik oldalon sem, ennek ellenére évtizedek óta oszlopos tagja volt a német paralimpiai válogatottnak... Mellesleg mesteredző is volt, mert az emberség megengedte, hogy kijárja. meg persze a lehetőségek, a megfelelő ló megléte, de ez itt csak másodlagos kérdés. eredmények? ugyanolyan jó edző, oktató az, ai fatalok százaival szeretteti meg a lovaglást, s adja 'nevesebb' társa kezébe ezeket a srácokat akkor, amikor szembesül vele, ő már nem tud számukra lehetőséget, lovat biztosítani. mégis azok az edzők 'csillognak', akik a jó anyagi háttérrel rendelkező fiatalokat a méregdrága lovakon - prezetálják. ezek a kollégák persze - sokszor huszonáves lányzóként, fiúként - keresnek annyit, hogy megengedhetik maguknak a megfelelő lovat. de az az edző, oktató, aki az alapokat megadta, sokszor nem. sokszor azért dolgozik, dolgozunk,hogy négylábú kollégáinktól ne kelljen megválnunk... nem azért, hogy a drága lovunkat bepakoljuk a futóba, azt felakasszuk a csilivili terepjárónkra, s irány a regisztrációs vizsga. a követelmények nem minimálisak, a vizsgarendszer a versenyrendszert majmolja - lehet valaki akármilyen technikás lovas, megfelelő ló és kapcsolat hiányában szóba sem állnak vele, ha valamiféle testi hiányosság miatt nem képes felülni egy problémás, tegyük fel, csak ezsközzel lovagolható lóra, akkor sem. te milyen edzőt választanál - egy huszonéves, jó családba született lányzót, aki pl. amatőr ugróban, díjlovasban néha villant egyet s ettől már azt hiszi, ő f...ja a passzátszelet, vagy egy olyan valakit, aki szürkén, feltűnés nélkül dolgozik, s adja tovább akár középszerű, de minden helyzetben, minden esetben alkalmazható tudását a szabadidőlovasoknak. hát én az utóbbit... kérdés, az edzőket a lovaglás, mint rétegsport kiszolgálására, vagy a szabadidősport népszerűsítésére, a biztos alapok lerakására, képzik a hasonló tanfolyamok. mert ha az elsőre, akkor igen, jó a jelenlegi csapásirány...

WsrJmn Ktn N Nswt 2014.12.22 14:49:07

A futószárnak nem a zablakarikába való csatolása evidens, de mi a helyzet a kikötőszárak zablakarikába csatolásával?
Tudom, most sokan megbotránkoznak majd, de számomra ez azt jelenti, hogy a 'lovat a szájánál - a legérzékenyebb részénél fogva kötjük ki a 'derekához' - s ha ez valóban így működik, annak kellene történnie, hogy azt a pozíciót keresi meg, ahol nyelvére-szájszegletére a lehető legkevesebb nyomás-fájdalom esik. A képek között felvillan Philippe Karl - ő 'ütközőszár' típusú vagy gumikarikás kikötőszár helyett csúszó kikötőszárat ajánl, mondván, azon nem történik megakadás, a felfelé kitérést megakadályozza s a lefelé utat mutatja.

A kapicán két oldalsó karikájába való kikötés nem működik, ha már mindenképp 'ki kell kötni' az a lovat :-)?

Azért a régi képeken van egy-s-más a lovak szájában, amivel megoldható az a probléma, ami miatt sokan - elsősorban a laikusok - kikötnek :-)
Ahogy az utolsó képeken egy szemernyut sem tűnik úgy egyik kiképző részéről sem, hogy a lovat tartásba akarná kényszeríteni...

WsrJmn Ktn N Nswt 2014.10.28 16:23:17

Szia Steve!
Elgondolkodtattál, pár gondolat...

Cooknál olvastam, hogy a feszítőzabla hatása megegyezik a középkori hüvelykszorító hatásával :-(

Hogyan lehet helyreállítani a 'belső elengedettséget', s az együttműködési készséget egy puszta - ráadásul nem túl kellemes hatású - eszközzel?

Hatalmas önkontroll kellhet a lovas részéről, mégis, boldog-boldogtalan felteszi a nagykantárt... Vajon magába néz-e mindegyikük...

A 'legjobban képzett ló' - ha nem élhet lóként, ha csak a pálya vagy a négyszög homokját járja, magánosan boxban, vagy napozókarámban éli napjait, másik lovat sem lát, érint soha - vajon besokall vagy egészen egyszerűen adott helyzetben (pl. mikor megtagad egy felkadatot vagy utat enged természetes ösztöneinek) megpróbálja átvenni az irányítást?

Még egy kérdés Cook nyomán - a feligazodás és a támaszkodás az én olvasatomban összefügg azzal, hogy a szájgödröt ill. a nyelvcsontot 'piszkáljuk meg a zablákkal. Ebben mennyi az igazság?

Ne haragudj, ha sületlenségeket kérdezek.
Üdv
Berni