ebiubi 2018.08.30 21:51:13

@Ferdinandus: szia! amit írsz, hogy a filozófiában keresed a választ a lét kérdéseire, nagyon ismerős. Amit biztosan mondhatok, legalábbis saját tapasztalatból, hogy nem segít, sőt ahogy Te is írtad inkább az őrületbe kerget, mert még több kérdést vet fel. Amit inkább tudatosíts magadban, hogy ez elménk korlátolt, és nem képes bizonyos információk feldolgozására. Többek között ezért sem bírjuk felfogni, elképzelni a végtelent. Nekem, amikor a létre vonatkozó kérdéseim merülnek fel, egyszerűen próbálom őket elengedni, és nem keresni rájuk a választ. Igen, amikor az ember szorong, ez szinte lehetetlennek tűnik. Ilyenkor kedj el valami kellemesebb gondolatot mantrázni a fejedben. A másik stratágiám, hogy olyan válaszokat kreálok, amik számomra megnyugtatóak vagyis pontosabban amikkel azonosulni tudok. A filozófiában nincsenek tények, nem bizonyított egyik felvetés sem, így nem feltétlenül kell hinned, hogy amit Kant, vagy Descartes gondolt az valójában úgy van. Azokat az eszméket vedd magadhoz amiket képviselni is tudsz:)
Az alkohol valóban csodás szorongásoldó, egészen addig amik nem az okozója. Kezdem azt érezni, ahogy idősebb leszek, egyre több mindentől kapok pánikrohamot, konkrétan már attól is ha a fejembe száll a pia:D De, a lényeg, és Te magad is jól tudod az alkohol csak tünetet kezel. És nem, nem szeretnél alkohol függő lenni. Amúgy az alkoholfüggőség, magától nem alakul ki, általában minding van valamilyen testi, lelki betegség a háttérben. Azt írod nem találtál semmi mást ami használna, de mikkel próbálkoztál? Terápia, esetleg gyógyszer?
Kérlek, az öngyilkosságot verd ki a fejedből!! A szorongásra való hajlam (nem áltatom magam én sem) bizonyos emberekbe kódolva vannak. Viszont nem ennyire fekete-fehér a dolog, ahogy azt mi szorongó emberek látjuk. A gondolkodásunk az ami k***a szar :( Abban biztos vagyok, hogy a szorogásomat nem fogom kinőni, nem múlik el soha, szedhetek bármilyen gyógyszert, de már nem is ez a cél. Mert kit érdekel, ha olyan betegséged van, amit kordában tudsz tartani. Gondolj bele mennyi ilyen ember! Próbáld megtalálni a békét, és elfogadni, hogy igen, neked valószínű - ahogy nekem is - az a kereszted, hogy szorongó típus vagy. Lesznek is bőven még pocsék napjaid :) A magánéleted nem ismerem, és nem is akarom a pszichológus szerepét játszani, de ne törődj bele, ha valami szar. Írtad a melód nagyon stresszes, a családdal is rossz a kapcsolat. Szerinted hogyan tudnál jelenlegi helyzeteden változtatni? A sok stresszkeltő tényező közül, mit gondolsz melyik lehetne a legkönnyebben megoldani? Ezeket nem azért kérdezem, hogy nekem válaszold meg, hanem elsősorban magadnak. Kitartás!

ebiubi 2018.08.30 22:23:37

@Gábor1983: Szia Gábor! A gyógyszer hatékonyságát nem mások tapasztalata során próbáld megítélni. Mindenfélét olvasni a neted, de ne ezekre alapozz. Ha szükségesnek érzed, keress fel egy szakembert, Amit én javasolok, hogy viszont ne pszichiátert, hanem pszichológust. Anno, én tiniként pszichiáterhez kerültem,aki egyból gyógyszerre állított. 11 éve szedek SSRI-t, és továbbra is szorongok. Véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy nem segít(ett), mert bizonyára igen, de önmagában semiképp nem elég, és biztos vagyok benne, hogy sokkal több esetben írják fel, mint indokolt lenne. Kifejezetten nekem a DP-re amúgy semmi nem használt, még a Xanax sem, pedig a feltalálójának a nevét imába foglalnám. Viszont a lényeg,minden szorongással járó tünetnél és így DP-nél is nagyon hatásos módszer amit írsz, hogy eltereled a figyelmed. A nehéz koncenrtálás, attól van, hogy tudod, hogy ezt (pl. kert körüli munkálatok) most azért csinálod, hogy ne szorongj. Vagyis valamin szorongsz, majd aztán azon szorongsz, hogy eltereld a szorongásról figyelmed..ki van ez találva :) De jól csinálod, csak lazíts és adj magadnak bőven időt!

ebiubi 2018.09.22 22:44:10

@Ferdinandus: szia! nem volt kimondott terápiám, de jártam egy pszichológushoz abban időben, és ő mindenképpen jó hatással volt rám. Ettől függetlenül sok időbe tellett mire elfogadtam a dp-t.. Ami nekem kimondottan segített, az az,hogy rengeteget olyan fórumot olvastam, ahol sorstársak támogatták és biztatták egymást. Nem tudom, hogy állsz az angollal. de kismillió ilyen fórumot találni, csak a lényeg, hogy tudd kiszűrni az értékes hozzászólásokat :) Egyébként a pszichológusom és a fórumok tudatosítottak bennem, hogy nem szabad görcsösen akarni a gyógyulást. Azt hiszem a kulcsa az egésznek, hogy megbékélsz a dp-vel. Nyílván az életednek egy nehezebb időszakát éled, amire nálad a szervezeted nem pl. gyomorfekéllyel reagál, hanem dp-vel :)
A mai napig szoktam külvilági lenne - pl, most is, mert újabban a hirtelen időjárás változás is kihozza - csak már közel nem olyan intenzitással jön elő, mint anno amikor ezt a blogot elkezdtem. Mostanában a pánikroham ami felerősödőtt a szorongásos tüneteimből, pedig pár éve, az első dp-s időszakomban meg visszasírtam, hogy inkább az, mint a külvilágiság:D
Tudom, hogy nehéz és nagyon elkeserítő tud lenni, ez az állapot, de értsd meg ez egy tünet, nem ezt kell meggyógyítani, hanem azon az életvitelen kell változtatni, ami ezt előidézte. Mi újság amúgy? Sikerült valamelyik stresszfaktort (családban, munkában) mérsékelni?