folyton parázó anyuka 2015.01.05 19:34:04

@mezeinewsee: a kérdés továbbra is az, hogy miért nincs erről normális tájékoztatás? Alig hiszem, hogy ritka esetről van szó. És hogy a papok (templomigazgatók) se mind érzékenyek erre a kérdésre, az biztos. Nem élne az a tévhit, hogy ha csak polgári esküvő volt, az nem számít, ha nem lenne sok-sok pár, akinek a második esküvője volt templomi.
Az meg persze világos, hogy az érvénytelenítésnél a másvallású kér az egyházi bíróságtól, satöbbi, satöbbi, de hogy lehet ezt lezavarni a másik (egykori) házastárs nélkül, sőt esetleges akarata ellenére? Ezt továbbra se értem. Azt se értem, hogy a jegyzőkönyvben miert nem világosak (és teljesek) az erre vonatkozó kérdések. Feltételes szentségkiszolgáltatás pedig nincs, ilyet a bíboros biztos nem csinálna, jó lenne, ha pontosan lehetne tudni, hogy mi történt. Lehet, hogy kiderült, hogy katolikus volt az előző házastárs?

folyton parázó anyuka 2015.01.05 22:12:25

@mezeinewsee: értem, hogy a templomigazgatónál kell kitölteni (sem a tavaly házasodó lányomnál, sem két évvel korábban a fiam nál nem töltöttek ki ilyen jegyzőkönyvet, legalábbis a jelenlétükben nem. Mondjuk egyiküknél se volt semmi akadály-gyanu.) De akkor is fura, hogy nincs raja olyan kérdés, hogy kivel kötött polgári házasságot (ha kötött korábban) és hogy az milyen vallású. Pedig mint látjuk, ez elég érdekes lenne.
A feltételes szentség-kiszolgáltatásnak nyilván vannak taxatíve megjelölt esetei. Pl. Yfenyegető halál, ilyesmi. De egész biztos nincs köztük a botrány elkerülése vagy ilyesmi. Tudnál segíteni, hogy mi ez és a házasság szentségénél milyen esetben lehetséges?

folyton parázó anyuka 2015.01.06 10:56:17

@PiaR: az eset kapcsán rengeteg tájékoztatót olvastam plébániák oldalain a katolikus esküvő feltételeiről. Olyat nem találtam, amelyben szerepelne, hogy vigyázat, a megelőző, bár felbontott polgári esküvő (kivéve, ha az egyik, vagy mindkét fél katolikus volt, de nem volt egyházi esküvőjük) esketési akadályt jelent. Szerintem pedig ez nem túl bonyolult állítás, viszont világos és közérthető. Ahelyett, hogy azt magyaraznátok, hogy ez mennyire egyértelmű és hogy mindenki magára vessen, aki ezt nem tudja, inkább azt kéne szorgalmazni, hogy ez a tájékoztató minden plébániai oldalra felkerüljön.
Természetesen az egyházi törvénykönyv házasságkötésre vonatkozó rendelkezéseit is elolvastam és nem, egyáltalán nem tartom olyan egyszerűnek és közérthetőnek. Az egyhazjogászok számára nyilván az, a köznépnek viszont nem. És vegyük észre, hogy ők is házasodnak. Nekem pl nehézséget okoz a 1085. kánon 2. pontja, amely szerint nem szabad másik házasságot kötni, ha bár az előző hazasság érvénytelen vagy fel van bontva az érvénytelenséget vagy a felbontást törvényesen és biztosan nem igazolták. Honnan kell tudni egy laikus elemnek, hogy az ő polgári bontóperi ítélete nem szolgál biztos és törvényes igazolásnak? Honnan kell tudni egy laikus elemnek, hogy az ő másvallásúként kötött, szentséggel meg nem erősített polgári házasságának felbontása nem elég az egyházjog számára? Honnan tudja, ha nem hívják fel rá nagyon nyomatékosan a fifyelmet?
*
Azt meg most már végképp nem értem, hogy volt-e bíborosi engedéllyel esküvző vagy sem?

folyton parázó anyuka 2015.01.05 19:55:20

Tudom, hogy alapvető hittétel, de mégse tudom elfogadni az üjraházasodott katolikusok szentségektől való elzárását, a feloldozhatatlanságot. Képmuratásnak tartom azt, hogy ezalól csak úgy lehet szabadulni, ha az ember valami mondvacsinált okkal (amiben maga sem hisz) érvénytelenítést kér. Ez persze többnyire tuti megoldást jelent, de ha tudom, hogy hamis az állításom, bűnt követek el, amit majd szépen megbánok, meggyónom és feloldoznak. Miért tekinti a katolikus egyház Istennek tetszőbbnek azt, ha a hívek hazugsággal bújnak ki a halálos és meg nem bocsátható bűnük alól, mintha megadná a feloldozást, engedné az áldozást, ha az új esküvőt nem is? Miért kell az elvált embernek, pláne annak, akitől a házastársa akart elválni a másik haláláig egyedül maradnia ahhoz, hogy ne zárja el magát az egyháztól, ahova tartozik? Nagyon reménykedem a változásban,