Adatok
millet
0 bejegyzést írt és 148 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Globális felmelegedés, üvegházhatású gázok, légszennyezettség, műanyagszennyezés, nagy csendes-óceáni szemétsziget, túlnépesedés, élelmiszer pazarlás, túlfogyasztás, intenzív mezőgazdaság, jégsapkák/gleccserek olvadása, fakivágások, fast-fashion…
Ugye Te is…..
Ha már Sytka is a valóságot hiányolja, akkor én is belefogok. Az elmúlt kb egy évben nekem is gyakrabban csúszott ki az ujjaim közül ez a szó, miközben a posztjaimat vagy a kommenteket írtam. A keresztények hite, tanítása sokszor a valóságtól eltérő dimenzióban dolgozik. És talán ez az oka, hogy a…..
millet
2016.12.21 21:02:10
@sefatias: Megfogalmazom, saját szavaimmal, amit Noémimoza írt, mert erre a gondolatodra válasz szerintem, és erre én is válaszolni akartam:
"Én olyan megtapasztalást szeretnék látni, amit Gedeon, Pál, Vagy sok százezer zsidó tapasztalt meg valóban. Nem pedig olyat, amiről azt állitja valaki, hogy megtapasztalás, pedig valójában semmit sem tapasztalt, csupán érez valamit, aminek a forrása megkérdőjelezhető"
Igazad van abban, hogy vannak emberek, akiknek a hite tényleg fövenyre/homokra épült. Sokan lehetnek ilyenek. De azt nem gondolom, hogy annyira nincs sziklára alapozott hitű keresztény, hogy ne találhatnál akár sokat is, nagyobb erőfeszítés nélkül. Csak engedd meg annak a lehetőségét, hogy ez létezhet, ne úgy állj hozzá, hogy csupa megalapozatlan hitű keresztény létezik.
Egy ehhez a kérdéshez kapcsolódó igei gondolat:
"Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;"(2Pét 1:16-19)
Tudom, hogy annyira jól ismered ezt az igét, hogy elég lett volna hivatkoznom rá, nem kellett volna idéznem :) Mindegy, azok kedvéért másoltam be, akiknek nem ugrott be helyből. Péter először a saját tapasztalatáról beszél. Ilyent szeretnél? Meghiszem, sokan vagyunk ezzel így. Az érdekes viszont az, hogy nem ér itt véget ez az ige. A prófétai beszédre hivatkozik, méghozzá nyomatékosan. Miért így ír? Kell annál több, hogy személyes tapasztalatuk volt Jézussal? Ráadásul nyomatékosítva! Mi is szerezhetünk Istennel tapasztalatokat. Jó is ez, kell is ez. De Péter azt mondja, hogy a prófétai beszéd igen biztos, amire jól tesszük, ha figyelünk. Persze megnehezíti a dolgodat, hogy csalódtál már egy közösség próféciaértelmezéseiben, amelyek teljesen logikusnak tűntek. Amerre helyette elindultál, az meg teljesen elködösítette a próféciákat. Pedig világosak a próféciák, megerősítik a hitünket, mert erre kaptuk azokat (ld. még Jn 14:29) Én ezt *tapasztalom* Nem úgy, hogy felül kell bírálnom azt, amit mondjuk 20 évvel ezelőtt megértettem, hanem az azóta eltelt időben a vallási, politikai, természeti események pontosan a várt úton haladnak.
Péternek keserű tanulság volt, hogy nem hitte el Jézusnak, amit vele kapcsolatban előre megmondott, hogy meg fogja tagadni Őt. Megtapasztalta, menyire életbevágó hinni a próféciáknak. Nem elméleti teológia, hanem gyakorlati életszükséglet.
Nem csodákra van szükséged, hanem hinni a próféciáknak. Nehezen álltam neki ezt megírni, mert minden mondatomnál eszembe jutott, milyen ellenvetéseid vannak. Mégis, ha el akarsz indulni, erre érdemes.
(És a másik sem mellékes, amivel kezdtem, az is segítség.)
Mondanám, hogy a hónap végén kezdenek vetíteni a mozik egy filmet, amely egy valós életutat mutat be (Hacksaw Ridge/Fegyvertelen katona). Én a főszereplőről, Desmond Dossról készített dokumentumfilmet láttam évekkel ezelőtt. Az az ember megtapasztalta az életében, hogyan áldja meg Isten az elvhűséget, hogyan munkál önzetlenséget, önfeláldozó szeretetet az életünkben.
Elég nehéz hallatlanra venni, mert csak úgy nem adnák egy fegyveres szolgálatot megtagadó katonának az amerikai legmagasabb katonai kitüntetést.
Kisebben én is tapasztalom, hogy Isten megáldja az elvhűséget, az igéjéhez való ragaszkodást, de a magam életéből nem hoznék fel példákat, mert távolról sem olyan látványosak, mint a Desmond Doss életében megmutatkozók. A saját tapasztalataim nekem emlékoszlopok.
"Én olyan megtapasztalást szeretnék látni, amit Gedeon, Pál, Vagy sok százezer zsidó tapasztalt meg valóban. Nem pedig olyat, amiről azt állitja valaki, hogy megtapasztalás, pedig valójában semmit sem tapasztalt, csupán érez valamit, aminek a forrása megkérdőjelezhető"
Igazad van abban, hogy vannak emberek, akiknek a hite tényleg fövenyre/homokra épült. Sokan lehetnek ilyenek. De azt nem gondolom, hogy annyira nincs sziklára alapozott hitű keresztény, hogy ne találhatnál akár sokat is, nagyobb erőfeszítés nélkül. Csak engedd meg annak a lehetőségét, hogy ez létezhet, ne úgy állj hozzá, hogy csupa megalapozatlan hitű keresztény létezik.
Egy ehhez a kérdéshez kapcsolódó igei gondolat:
"Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:
Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;"(2Pét 1:16-19)
Tudom, hogy annyira jól ismered ezt az igét, hogy elég lett volna hivatkoznom rá, nem kellett volna idéznem :) Mindegy, azok kedvéért másoltam be, akiknek nem ugrott be helyből. Péter először a saját tapasztalatáról beszél. Ilyent szeretnél? Meghiszem, sokan vagyunk ezzel így. Az érdekes viszont az, hogy nem ér itt véget ez az ige. A prófétai beszédre hivatkozik, méghozzá nyomatékosan. Miért így ír? Kell annál több, hogy személyes tapasztalatuk volt Jézussal? Ráadásul nyomatékosítva! Mi is szerezhetünk Istennel tapasztalatokat. Jó is ez, kell is ez. De Péter azt mondja, hogy a prófétai beszéd igen biztos, amire jól tesszük, ha figyelünk. Persze megnehezíti a dolgodat, hogy csalódtál már egy közösség próféciaértelmezéseiben, amelyek teljesen logikusnak tűntek. Amerre helyette elindultál, az meg teljesen elködösítette a próféciákat. Pedig világosak a próféciák, megerősítik a hitünket, mert erre kaptuk azokat (ld. még Jn 14:29) Én ezt *tapasztalom* Nem úgy, hogy felül kell bírálnom azt, amit mondjuk 20 évvel ezelőtt megértettem, hanem az azóta eltelt időben a vallási, politikai, természeti események pontosan a várt úton haladnak.
Péternek keserű tanulság volt, hogy nem hitte el Jézusnak, amit vele kapcsolatban előre megmondott, hogy meg fogja tagadni Őt. Megtapasztalta, menyire életbevágó hinni a próféciáknak. Nem elméleti teológia, hanem gyakorlati életszükséglet.
Nem csodákra van szükséged, hanem hinni a próféciáknak. Nehezen álltam neki ezt megírni, mert minden mondatomnál eszembe jutott, milyen ellenvetéseid vannak. Mégis, ha el akarsz indulni, erre érdemes.
(És a másik sem mellékes, amivel kezdtem, az is segítség.)
Mondanám, hogy a hónap végén kezdenek vetíteni a mozik egy filmet, amely egy valós életutat mutat be (Hacksaw Ridge/Fegyvertelen katona). Én a főszereplőről, Desmond Dossról készített dokumentumfilmet láttam évekkel ezelőtt. Az az ember megtapasztalta az életében, hogyan áldja meg Isten az elvhűséget, hogyan munkál önzetlenséget, önfeláldozó szeretetet az életünkben.
Elég nehéz hallatlanra venni, mert csak úgy nem adnák egy fegyveres szolgálatot megtagadó katonának az amerikai legmagasabb katonai kitüntetést.
Kisebben én is tapasztalom, hogy Isten megáldja az elvhűséget, az igéjéhez való ragaszkodást, de a magam életéből nem hoznék fel példákat, mert távolról sem olyan látványosak, mint a Desmond Doss életében megmutatkozók. A saját tapasztalataim nekem emlékoszlopok.
Van aki érdeklődéssel, és van aki megvetéssel kíséri figyelemmel a vívódásaimat. Az, hogy ki melyik táborban van, az jórészt attól függ, hogy megérti-e azt amin keresztül mentem, illetve megérti-e azt, hogy mi a célom. Úgy gondoltam, hogy szánok egy posztot arra, hogy elmagyarázzam magam azoknak,…..
A Szentlélek és így a szentháromság körüli viták miatt sokat foglalkoztam ezzel a témával. Három éve fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy Istennel kapcsolatben nem biztos, hogy helyes a személy szó használata. Nem azért,mert ő nem az, hanem azért, mert ő több annál. Természetesen ezt az…..
millet
2016.01.17 20:03:18
Nem elméleti oldalról kell Istennel foglalkoznunk. Érdemes foglalkoznunk Isten Lelkével, mert Ő Jézus földi helytartója. Jézus Őt ígérte, hogy képviselni fogja visszajöveteléig. Jézus jelenlétét pótolja/adja számunkra. Lehet elmélkedni, vitázni róla, de nem elméletekre van szükségünk vele kapcsolatban, hanem rá van szükségünk. És persze ezért szükséges, hogy ismerjük a róla szóló kijelentéseket, ígéreteket.
Közösségünkben volt egy válság néhány éve. Néhányan furcsa, nehezen megfogható tanítást kezdtek terjeszteni a Szentlélekről. Egyik lelkészünk tartott ezért egy igehirdetést Róla. Nem ment abba bele, hogy az új tan miért nem jó, vagy miért jó az, amit eddig képviseltünk. Csokorba szedte azokat az igéket, amiket tudhatunk a Szentlélekről. Íme: soundcloud.com/user-14018474/az-o-isteni-ereje-mindennel-megajandekozott-minket
bjanek már hallotta.
Kedvenc igémet is idézem a témához: "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük." (5Móz 29:29) Ennek a második fele ugyanúgy fontos, mint az eleje. A kinyilatkoztatásokat nem azért kaptuk, hogy vitatkozzunk rajtuk, vagy hogy legyen dolguk a teológusoknak, hanem azért, hogy Isten törvényét megismerjük és betöltsük.
Közösségünkben volt egy válság néhány éve. Néhányan furcsa, nehezen megfogható tanítást kezdtek terjeszteni a Szentlélekről. Egyik lelkészünk tartott ezért egy igehirdetést Róla. Nem ment abba bele, hogy az új tan miért nem jó, vagy miért jó az, amit eddig képviseltünk. Csokorba szedte azokat az igéket, amiket tudhatunk a Szentlélekről. Íme: soundcloud.com/user-14018474/az-o-isteni-ereje-mindennel-megajandekozott-minket
bjanek már hallotta.
Kedvenc igémet is idézem a témához: "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük." (5Móz 29:29) Ennek a második fele ugyanúgy fontos, mint az eleje. A kinyilatkoztatásokat nem azért kaptuk, hogy vitatkozzunk rajtuk, vagy hogy legyen dolguk a teológusoknak, hanem azért, hogy Isten törvényét megismerjük és betöltsük.
Egy kicsit visszatérek ismét, a vissza-visszatérő témámhoz, a háromsághoz. Egy istenben három személy. Az egyik gondom a háromsággal, hogy a benne való hit üdvösségfeltétel. (Erről itt írtam) Bár úgy gondolom, hogy a háromság, egy bizonyos pontig érthető tanítás, mégis…..
millet
2016.01.14 12:14:01
@Ludvig Laura: "Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten."
Jézus nagyon kevésszer mondta ki, hogy ki ő, mert sokszor (szinte állandóan) voltak körülötte ellenségek. A gazdag ifjút gondolkodtatni akarta. "Ha azt értetted meg felőlem, hogy én jó vagyok, és senki sem jó, csak Isten, akkor én ki is vagyok?..."
Nikodémus is "elszúrta", csak mesternek mondta Jézust, nem mondta ki, hogy ő a Messiás, pedig kimondta, hogy meggyőződtek a rendkívüliségéről. Továbbá pont nekik tudatában kellett volna lenniük arról, hogy miket írnak az írások az eljövendő Messiásról. Érdekes, hogy a samáriaiaknak ki tudta jelenteni. Sokaknak nem fért bele a Messiásról alkotott elképzelésébe az, ahogy Jézus fellépett. Egyszerű ember, nem tanult a rabbik iskolájában, nem akar földi király lenni...
Ebben az ifjúban tudatosítani akarta, hogy ki ő. Szerette volna, ha követi. Nem "csak" egy mester hívja el őt, hanem Isten. Erre mondott aztán nemet :(
Jézus nagyon kevésszer mondta ki, hogy ki ő, mert sokszor (szinte állandóan) voltak körülötte ellenségek. A gazdag ifjút gondolkodtatni akarta. "Ha azt értetted meg felőlem, hogy én jó vagyok, és senki sem jó, csak Isten, akkor én ki is vagyok?..."
Nikodémus is "elszúrta", csak mesternek mondta Jézust, nem mondta ki, hogy ő a Messiás, pedig kimondta, hogy meggyőződtek a rendkívüliségéről. Továbbá pont nekik tudatában kellett volna lenniük arról, hogy miket írnak az írások az eljövendő Messiásról. Érdekes, hogy a samáriaiaknak ki tudta jelenteni. Sokaknak nem fért bele a Messiásról alkotott elképzelésébe az, ahogy Jézus fellépett. Egyszerű ember, nem tanult a rabbik iskolájában, nem akar földi király lenni...
Ebben az ifjúban tudatosítani akarta, hogy ki ő. Szerette volna, ha követi. Nem "csak" egy mester hívja el őt, hanem Isten. Erre mondott aztán nemet :(
millet
2016.01.14 21:23:15
@Ludvig Laura: "Istent hogyan követheti EGY EMBER? " Ez jogos kérdés. Hogy ne érje az a vád Istent, hogy nem is tarthatóak meg a törvényei, ezért jött közénk Jézus emberként. Ugyanazok az eszközei voltak, mint nekünk. Megőrizte a személyiségét, de letette hatalmát. Isten Lelke vezette, az Atya cselekedett általa. Amit hozott magával, az a bűngyűlölő természete. Mi sajnos szeretjük a bűnt. Persze az személyfüggő, hogy ki miben bukik el, és miben nem, de Jézus semmiben nem bukott el, mert gyűlölte a bűnt. A jó hír, hogy ezt a bűngyűlölő természetet akarja nekünk adni.
"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon." (2Pét 1:2-4)
Ez egy nagyon gazdag tartalmú rész, nem tudok most részletesen beszélni róla, csak azt emelném ki, amiért idéztem: isteni természet részeseivé válhatunk, hogy kikerüljük a romlottságot, azaz a bűnt.
Nem "csak" az az evangélium, hogy Krisztus meghalt helyettünk, így, ha igényeljük a bűnbocsánatot, akkor a miénk lehet. Az evangélium része az is, hogy nem _kell_ bűnt elkövetnünk. Ez egyébként tanulási folyamat, ahogy a tanítványoknál is láthatjuk. Egyébként a tanítványokat ugyanúgy elhívta, mint a gazdag ifjút, csak ők igent mondtak az elhívásra, így a tanítványok élete is válasz a kérdésedre.
"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon." (2Pét 1:2-4)
Ez egy nagyon gazdag tartalmú rész, nem tudok most részletesen beszélni róla, csak azt emelném ki, amiért idéztem: isteni természet részeseivé válhatunk, hogy kikerüljük a romlottságot, azaz a bűnt.
Nem "csak" az az evangélium, hogy Krisztus meghalt helyettünk, így, ha igényeljük a bűnbocsánatot, akkor a miénk lehet. Az evangélium része az is, hogy nem _kell_ bűnt elkövetnünk. Ez egyébként tanulási folyamat, ahogy a tanítványoknál is láthatjuk. Egyébként a tanítványokat ugyanúgy elhívta, mint a gazdag ifjút, csak ők igent mondtak az elhívásra, így a tanítványok élete is válasz a kérdésedre.
Aki ismer, az tudja, hogy jobbára punk zenét hallgatok. De vajon keresztényként ez helyes? Brátán Jani barátom mutatta az alábbi érdekes videót. Egy görög katolikus papnövendék mondja el a véleményét a punk zenéről. Vajon össze lehet hangolni a kereszténységet és a punkot?
..
millet
2015.11.29 20:16:27
Tudom, hogy sokan ízlés dolgának tartják, hogy mit lehet keresztény zenének nevezni. Két gondolatom volna a témához.
Az első, hogy vizsgálatokat végeztek a különböző zenék hatásával kapcsolatban. A metál zene negatívan hat a tanulási, problémamegoldási képességre. Egy levlistán a napokban felvetődött a keresztény zene kérdése. Egy hozzászóló azt javasolta, hogy akit érdekel a zene emberre gyakorolt hatása keressen rá erre: ""the psychological effects of music", vagy erre: "What effect is the classical music of the human spiritual lives?" Bizonyára magyarul is van valamennyi anyag a témában. Én keresztény előadásokat hallottam a témában magyarul.
A második, ugyanarról a levlistáról:
Azon a helyszinen, ahol a legtöbben meghaltak a párizsi merényletsorozatban -
egy koncertterem - a jelenlevők az együttes énekeseivel együtt énekelték a "Szeretem a sátánt, csókold mega sátánt" c. éneket. Ekkor rontotttak
rájuk a terroristák. Valószinüleg nem az ének miatt. De aki nem ment el ilyen
koncertre, az esetleg túlélte ezt a napot.
Bővebben:
www.nowtheendbegins.com/paris-concert-crowd-was-singing-kiss-the-devil-
the-moment-terror-attacks-began/
Az első, hogy vizsgálatokat végeztek a különböző zenék hatásával kapcsolatban. A metál zene negatívan hat a tanulási, problémamegoldási képességre. Egy levlistán a napokban felvetődött a keresztény zene kérdése. Egy hozzászóló azt javasolta, hogy akit érdekel a zene emberre gyakorolt hatása keressen rá erre: ""the psychological effects of music", vagy erre: "What effect is the classical music of the human spiritual lives?" Bizonyára magyarul is van valamennyi anyag a témában. Én keresztény előadásokat hallottam a témában magyarul.
A második, ugyanarról a levlistáról:
Azon a helyszinen, ahol a legtöbben meghaltak a párizsi merényletsorozatban -
egy koncertterem - a jelenlevők az együttes énekeseivel együtt énekelték a "Szeretem a sátánt, csókold mega sátánt" c. éneket. Ekkor rontotttak
rájuk a terroristák. Valószinüleg nem az ének miatt. De aki nem ment el ilyen
koncertre, az esetleg túlélte ezt a napot.
Bővebben:
www.nowtheendbegins.com/paris-concert-crowd-was-singing-kiss-the-devil-
the-moment-terror-attacks-began/
millet
2015.12.03 20:22:45
@sefatias: Nem voltam olyan naiv, hogy azt gondoljam, első szóra elfogadod, amit írok :) :(
“A zenekart nem ismerem, de szerintem hatalmas tévedés azt mondani, hogy sátánista zenekar lenne. ” Nem az a kérdés, hogy divatból, vagy szívből énekelték-e. Ha játszol a tűzzel, megégetheted magadat. És akkor ez egy nagyon finom megközelítés, mert ennél sok esetben jóval többről van szó, de erről már írtak előttem.
A zene hatásáról egy igei gondolat. Dávid hárfajátékkal nyugtatta le Saul depresszióját. Jelentkezzen, aki szerint punk, vagy metál zene is alkalmas lett volna erre! A mennybéli hárfázás vajon csak jelképes?
Mire való a zene? Kikapcsolódás? Annál sokkal több. Kifejezőeszköz. Kifejezhetjük szomorúságunkat, keserűségünket, örömünket, hálánkat is, és persze, amiről ipari méretekben születnek dalok, szerelmünket is. Keresztényként az egész életünket áthatja Istenhez tartozásunk (a ‘vasárnapi’ keresztényekét nem, de erősen megkérdőjelezhető, hogy az a fajta hit mennyit ér Isten előtt).
“Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”(1Kor 10:31)
Érdemes megkérdezni magunktól, hogy így élünk-e, a zenék, amiket hallgatunk, beleillenek-e ebbe az életmódba? Ha egy zenei irányzat legfőképp lázadást fejez ki, az méltó-e egy keresztényhez?
“Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4:8)
Olxan zenét hallgatunk szívesen, a mi a lelkiállapotunkhoz, a mi életérzésünkhöz áll közel, azt fejezi ki. Viszont hat is ránk, így a rosszat is és a jót is felerősítheti.
A videó kifejti, hogy milyen jó, hogy ezek a zenészek nagyon igazságszeretők. A harminchetedik és a hetvenharmadik zsoltár is szól igazságtalanságról, igazságról. Szerintem abban a stílusban érdemes kifejezni akár az igazságtalansággal kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat is.
“A zenekart nem ismerem, de szerintem hatalmas tévedés azt mondani, hogy sátánista zenekar lenne. ” Nem az a kérdés, hogy divatból, vagy szívből énekelték-e. Ha játszol a tűzzel, megégetheted magadat. És akkor ez egy nagyon finom megközelítés, mert ennél sok esetben jóval többről van szó, de erről már írtak előttem.
A zene hatásáról egy igei gondolat. Dávid hárfajátékkal nyugtatta le Saul depresszióját. Jelentkezzen, aki szerint punk, vagy metál zene is alkalmas lett volna erre! A mennybéli hárfázás vajon csak jelképes?
Mire való a zene? Kikapcsolódás? Annál sokkal több. Kifejezőeszköz. Kifejezhetjük szomorúságunkat, keserűségünket, örömünket, hálánkat is, és persze, amiről ipari méretekben születnek dalok, szerelmünket is. Keresztényként az egész életünket áthatja Istenhez tartozásunk (a ‘vasárnapi’ keresztényekét nem, de erősen megkérdőjelezhető, hogy az a fajta hit mennyit ér Isten előtt).
“Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”(1Kor 10:31)
Érdemes megkérdezni magunktól, hogy így élünk-e, a zenék, amiket hallgatunk, beleillenek-e ebbe az életmódba? Ha egy zenei irányzat legfőképp lázadást fejez ki, az méltó-e egy keresztényhez?
“Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4:8)
Olxan zenét hallgatunk szívesen, a mi a lelkiállapotunkhoz, a mi életérzésünkhöz áll közel, azt fejezi ki. Viszont hat is ránk, így a rosszat is és a jót is felerősítheti.
A videó kifejti, hogy milyen jó, hogy ezek a zenészek nagyon igazságszeretők. A harminchetedik és a hetvenharmadik zsoltár is szól igazságtalanságról, igazságról. Szerintem abban a stílusban érdemes kifejezni akár az igazságtalansággal kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat is.
millet
2015.12.10 20:07:28
@sefatias: Szerinted hány keresztényt öltek meg ott a koncerten? És most hagyjuk azt, hogy mennyi embert ölnek meg máshol, keresztényeket is, mert ott *esetleg* (nem tudhatom, nem ismerve az egyéb esetek részleteit) nem szándékosan voltak/közömbös volt a helyszín a terrortámadás szempontjából.
Azt a koncertet viszont elkerülte, aki nem akart sátánt dicsőítő zenét hallgatni.
A mennybéli munkáról. Természetesen más lesz, mint a mostani - de lesz. A bűneset előtt adta nekünk a munkát, és maga Isten adott példát nekünk az egész időbeosztásunkra. A bűneset annyiban változtatott ezen, hogy nehézzé vált a munka. Ezt lehetne hosszabban is tárgyalni, most csak azt emelném ki, hogy amikor megszűnik a bűn, a munka nem szűnik meg, csak nem lesz fárasztó és veszélyes. Pl az Ésa 65:17- rész írja le, hogy milyen lesz a mennyei élet. Egyébként ez a zsidóságra is érvényes lehetett volna. Isten ígéretei feltételesek. Nem teljesítették az ígéret feltételeit, ezért nem teljesedett rajtuk ez az ígéret.
Életmód: amiket példaként hoztál, nem szabadon választott történések, nem jó példák. Az az én választásom, hogy milyen zenét hallgatok/játszok (ha tudok), milyen filmet nézek meg, milyen barátokat választok, stb.
Szerinted mit fejez ki a punk? Tény, hogy nem hallgatok ilyen zenét, de a kedvedért elolvastam a wikipédia punk szócikkét. Nem győzött meg arról, hogy hibáztam, amikor a lázadás kifejezést használtam, mert az szerint rendesen benne van a kialakulásában. És persze bizonyára azóta sok irányzata lett ennek is (ha nem értesz egyet azzal, amit a szócikk ír, kérhetsz módosítást ott).
Egyéb rock/metál zenéket hallgattam fiatal koromban, azokat személyes tapasztalatból tudom, hogy milyenek, miket fejeznek ki.
Azt a koncertet viszont elkerülte, aki nem akart sátánt dicsőítő zenét hallgatni.
A mennybéli munkáról. Természetesen más lesz, mint a mostani - de lesz. A bűneset előtt adta nekünk a munkát, és maga Isten adott példát nekünk az egész időbeosztásunkra. A bűneset annyiban változtatott ezen, hogy nehézzé vált a munka. Ezt lehetne hosszabban is tárgyalni, most csak azt emelném ki, hogy amikor megszűnik a bűn, a munka nem szűnik meg, csak nem lesz fárasztó és veszélyes. Pl az Ésa 65:17- rész írja le, hogy milyen lesz a mennyei élet. Egyébként ez a zsidóságra is érvényes lehetett volna. Isten ígéretei feltételesek. Nem teljesítették az ígéret feltételeit, ezért nem teljesedett rajtuk ez az ígéret.
Életmód: amiket példaként hoztál, nem szabadon választott történések, nem jó példák. Az az én választásom, hogy milyen zenét hallgatok/játszok (ha tudok), milyen filmet nézek meg, milyen barátokat választok, stb.
Szerinted mit fejez ki a punk? Tény, hogy nem hallgatok ilyen zenét, de a kedvedért elolvastam a wikipédia punk szócikkét. Nem győzött meg arról, hogy hibáztam, amikor a lázadás kifejezést használtam, mert az szerint rendesen benne van a kialakulásában. És persze bizonyára azóta sok irányzata lett ennek is (ha nem értesz egyet azzal, amit a szócikk ír, kérhetsz módosítást ott).
Egyéb rock/metál zenéket hallgattam fiatal koromban, azokat személyes tapasztalatból tudom, hogy milyenek, miket fejeznek ki.
Mikor jön el a vég? Ez az a kérdés, ami már kétezer éve a kereszténység központi témája. Azóta nem is igazi keresztény az, aki nem a saját életében várja Krisztus második eljövetelét, az elragadtatást, Armageddont. Ismerjük Pál gondolatait erről. Ő maga is hangot adott…..
millet
2015.11.05 12:41:38
@sefatias:
A thesszalonikabeli igét idézted, ezzel kapcsolatban lennének még gondolataim, mert más is lényeges, vigasztaló benne. Lesz feltámadás, és az üdvözülők "mindenkor az Úrral lesznek". Igen, a végidőben lesznek, akik élve érik meg Jézus visszajövetelét, de nem csak ez lehet reménység. Csalódniuk kellett, akik reménykedtek Jézus visszajövetelében? Meghalnak, és a következő tudatos pillanatuk a feltámadás lesz, Jézus visszajövetelekor. "mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak" Ebben nincs különbség az üdvözülők között, egyszerre találkozhatunk Jézussal.
Nem "csak" az az örömhír, hogy feltámadunk örök életre, hanem az is, hogy mindenkor az Úrral lehetünk. Ha nem ez a reménységünk lényege, akkor még nem vagyunk igazi kapcsolatban Jézussal.
"Mi a garancia arra, hogy mégis a mi időnk az, amikor a keresztények évezredes reménysége végre beteljesedik?"
Nem garanciát szeretnék megadni, csak jelezni azt, hogy attól, hogy sokan a próféciák lejáratásán dolgoztak/dolgoznak, még ezek léteznek, és teljesednek. A legtöbb beteljesedett, vannak, melyek a szemünk előtt teljesednek, és nagyon kevés van, ami még teljesedésre vár. Ez miatt lehet azt mondani, hogy Jézus visszajövetele közel van, az ajtó előtt.
"Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Pét 3:9) Valójában egyedül az tartja vissza Jézust attól, hogy visszajöjjön az övéiért, hogy az övéi még nem készültek el a fogadására. Sokan lennének most még, akiket készületlenül érne Jézus visszajövetele, ezért elkárhoznának. Így is megfogalmazhatjuk: ránk vár.
A thesszalonikabeli igét idézted, ezzel kapcsolatban lennének még gondolataim, mert más is lényeges, vigasztaló benne. Lesz feltámadás, és az üdvözülők "mindenkor az Úrral lesznek". Igen, a végidőben lesznek, akik élve érik meg Jézus visszajövetelét, de nem csak ez lehet reménység. Csalódniuk kellett, akik reménykedtek Jézus visszajövetelében? Meghalnak, és a következő tudatos pillanatuk a feltámadás lesz, Jézus visszajövetelekor. "mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak" Ebben nincs különbség az üdvözülők között, egyszerre találkozhatunk Jézussal.
Nem "csak" az az örömhír, hogy feltámadunk örök életre, hanem az is, hogy mindenkor az Úrral lehetünk. Ha nem ez a reménységünk lényege, akkor még nem vagyunk igazi kapcsolatban Jézussal.
"Mi a garancia arra, hogy mégis a mi időnk az, amikor a keresztények évezredes reménysége végre beteljesedik?"
Nem garanciát szeretnék megadni, csak jelezni azt, hogy attól, hogy sokan a próféciák lejáratásán dolgoztak/dolgoznak, még ezek léteznek, és teljesednek. A legtöbb beteljesedett, vannak, melyek a szemünk előtt teljesednek, és nagyon kevés van, ami még teljesedésre vár. Ez miatt lehet azt mondani, hogy Jézus visszajövetele közel van, az ajtó előtt.
"Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Pét 3:9) Valójában egyedül az tartja vissza Jézust attól, hogy visszajöjjön az övéiért, hogy az övéi még nem készültek el a fogadására. Sokan lennének most még, akiket készületlenül érne Jézus visszajövetele, ezért elkárhoznának. Így is megfogalmazhatjuk: ránk vár.
Nem voltam túl termelékeny az elmúlt egy hónapban. Olvasni sem nagyon volt kedvem. Belevetettem magam a munkába, és otthon pedig inkább a gitárjaimmal foglalkoztam, mint a szellemiekkel. Be kell vallanom, hogy a menekültek körül kialakult hisztéria olyan mértékű csalódást okozott…..
millet
2015.10.12 16:53:01
@Vértes László: "Én azt állítom, hogy Jézus keményen elhatárolódott a messiásságát vitatóktól, közönyösen elhaladt a gójok és félzsidók, pl. a szamáriaiak mellett, és csak azokat az őszinte bűnbánó zsidókat ölelte keblére, akik árukapcsolásként Messiásnak tartották. "
Kivéve persze a Samáriai asszonyt, meg az egész városát. Meg persze az az asszony is kivétel volt Márk 7. fejezetében. Meg Júdás is, akiről előre tudta, hogy el fogja árulni, mégis elfogadta tanítványnak. Jézus az ellenség szeretetére tanított.
Én a következő idézetet tartom jó leírásnak arról, hogy milyennek írják le az evangéliumok:
"Szeretet, irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében. Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi szükségleteinket. A legszerényebb és legmegvetettebb emberek sem féltek hozzá közeledni. Még a kisgyermekek is vonzódtak hozzá. Szívesen ültek lábaihoz és térdeire; örömmel néztek kifejezésteljes arcába, mely sugárzott a szeretettől.
Jézus az igazság egyetlen szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel való mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és szeretetteljes volt. Sohasem volt udvariatlan vagy barátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen. Sohasem ítélt el emberi gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette. Sírt Jeruzsálem felett, ama város felett, melyet oly nagyon szeretett, de amely mégis vonakodott elfogadni Őt, aki az út, az igazság és az élet. Bár Jeruzsálem lakói elvetették Őt, az Üdvözítőt, mégis könyörülő szeretettel tekintett reájuk. Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához. Minden emberben veszendő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette." (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések)
Kivéve persze a Samáriai asszonyt, meg az egész városát. Meg persze az az asszony is kivétel volt Márk 7. fejezetében. Meg Júdás is, akiről előre tudta, hogy el fogja árulni, mégis elfogadta tanítványnak. Jézus az ellenség szeretetére tanított.
Én a következő idézetet tartom jó leírásnak arról, hogy milyennek írják le az evangéliumok:
"Szeretet, irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében. Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi szükségleteinket. A legszerényebb és legmegvetettebb emberek sem féltek hozzá közeledni. Még a kisgyermekek is vonzódtak hozzá. Szívesen ültek lábaihoz és térdeire; örömmel néztek kifejezésteljes arcába, mely sugárzott a szeretettől.
Jézus az igazság egyetlen szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel való mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és szeretetteljes volt. Sohasem volt udvariatlan vagy barátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen. Sohasem ítélt el emberi gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette. Sírt Jeruzsálem felett, ama város felett, melyet oly nagyon szeretett, de amely mégis vonakodott elfogadni Őt, aki az út, az igazság és az élet. Bár Jeruzsálem lakói elvetették Őt, az Üdvözítőt, mégis könyörülő szeretettel tekintett reájuk. Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához. Minden emberben veszendő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette." (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések)
millet
2015.10.13 12:27:42
@Csaba Tarró: végigolvastad az idézetet? Eddig eljutottál?
"a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette."
Ezzel a módszerrel, amivel éltél, az is kimutatható a Bibliából, hogy nincs Isten - hiszen benne van szó szerint. Ja, hogy az ige folytatódik is?
A másik a személyeskedés. Ez egy másik nemtelen vitamódszer, kérlek ezt is tartsd meg magadnak, nem vagyok rá kíváncsi.
"a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette."
Ezzel a módszerrel, amivel éltél, az is kimutatható a Bibliából, hogy nincs Isten - hiszen benne van szó szerint. Ja, hogy az ige folytatódik is?
A másik a személyeskedés. Ez egy másik nemtelen vitamódszer, kérlek ezt is tartsd meg magadnak, nem vagyok rá kíváncsi.
millet
2015.10.13 19:50:51
@Csaba Tarró: Ismerem Ellen White írásait, és az élettörténetét is. Továbbra is állítom, hogy a személyeskedés nem korrekt érvelési módszer. Nem te vagy az első, aki ezzel él, de neked is ugyanazt mondom, amit ilyenkor szoktam:
Maradjunk az idézet mondanivalójánál.
Hogyan egyezteted össze Jézus felhívását az ellenség szeretetére azzal, hogy néha kemény szavakat használt. Szerintem csak úgy lehet, hogy ha tényleg fájdalommal tette, és ez érződött a hangján is.
Az írott szövegen természetesen legtöbbször ez nem jön át, de idéznék két igét:
"Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik." (Mk 3:4-5)
Említetted, hogy mérges kígyók fajzatainak mondta Jézus az írástudókat, farizeusokat. olvassuk kicsit tovább ezt az igét!
"Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad." (Mt 23:37)
Erre eszembe jut ez az ige:
"És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. ..." (Lk 19:41-42)
Tehát hogyan beszélhetett a farizeusokhoz, írástudókhoz? Ez ugyan két különböző időpont, de ugyanarról szól, így Jézus biztosan ugyanúgy bánkódott mindkét esetben, és szánta, megmenteni akarta azokat, akikhez ilyen kemény szavakkal szólt.
Sajnálom azokat az embereket, akiknek Jézusnak ez a mentő szeretete nem jön át az igéből. Ez nem lesajnálás, őszintén elszomorít, hogy nagyon sokan nem ilyennek ismerik Jézust.
Maradjunk az idézet mondanivalójánál.
Hogyan egyezteted össze Jézus felhívását az ellenség szeretetére azzal, hogy néha kemény szavakat használt. Szerintem csak úgy lehet, hogy ha tényleg fájdalommal tette, és ez érződött a hangján is.
Az írott szövegen természetesen legtöbbször ez nem jön át, de idéznék két igét:
"Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik." (Mk 3:4-5)
Említetted, hogy mérges kígyók fajzatainak mondta Jézus az írástudókat, farizeusokat. olvassuk kicsit tovább ezt az igét!
"Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad." (Mt 23:37)
Erre eszembe jut ez az ige:
"És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. ..." (Lk 19:41-42)
Tehát hogyan beszélhetett a farizeusokhoz, írástudókhoz? Ez ugyan két különböző időpont, de ugyanarról szól, így Jézus biztosan ugyanúgy bánkódott mindkét esetben, és szánta, megmenteni akarta azokat, akikhez ilyen kemény szavakkal szólt.
Sajnálom azokat az embereket, akiknek Jézusnak ez a mentő szeretete nem jön át az igéből. Ez nem lesajnálás, őszintén elszomorít, hogy nagyon sokan nem ilyennek ismerik Jézust.
Két hónapja írtam ezeket a szavakat: " Kicsit félek, hogy a vallásosság, csupán eszköz a politika kezében a társadalom fanatizálására, irányíthatóvá tételére, hogy fel tudjuk venni a versenyt az egyre erősödő, tőlünk eltérő kultúrák ellen, amelyek sikerrel fanatizálják…..
millet
2015.10.09 12:33:13
@sefatias: Mint tudjuk, Isten megpróbálta ez Izráellel. Hívő kiindulás, jó törvények, isteni vezetés. Nem működött, csak egyes emberek voltak ott is hívők. Igen, persze, az beleszületéses volt (ja, hogy a legtöbb keresztény egyház most is ilyen?).
Jézus nem tűzte ki célul, hogy legyen földrajzilag körülhatárolt állammal rendelkező népe az Újszövetségben. Legyünk só, ami elvegyül, ízt ad. És ez elég (lásd Ábrahám alkudozását Sodomáért: tíz emberért nem pusztította volna el).
Jézus nem tűzte ki célul, hogy legyen földrajzilag körülhatárolt állammal rendelkező népe az Újszövetségben. Legyünk só, ami elvegyül, ízt ad. És ez elég (lásd Ábrahám alkudozását Sodomáért: tíz emberért nem pusztította volna el).
millet
2015.10.10 20:02:23
@Vértes László: Én nem a névleges kereszténységről beszéltem. A hivatalos létszám semmit nem jelent. A keresztény szó krisztusit jelent, és én ebben az értelemben gondolok a valódi kereszténységre. Rendben, ez elég magas mérce (pedig a környezetük kezdte így nevezni az első keresztényeket, nem maguk mondták magukról), legyenek mindazok, akik Krisztust akarják követni, és nem csak kereszténynek vallják magukat.
millet
2015.10.12 16:40:52
@Vértes László: Én Apcsel 11:26-ra gondoltam: "És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek." Az itt található szó krisztuskövetőt jelent a szótáram szerint, de régebben hallottam, hogy krisztusit jelent ez a szó - és Jézust követni bizony azt jelenti, hogy hozzá hasonlóvá válunk. Ha nem így történik, akkor csak névleg követjük.
Két napot töltöttem el egy a Keleti pályaudvarnál táborozó migránsokat segítő csoportban. Aprítottam a répát, kentem a szendvicset, kevertem a hatalmas fazékban készülő ételt, és ami legjobb, kimentem és segítettem kiosztani az ételt az éhes menekülteknek. Rengeteg élményem…..
millet
2015.09.03 09:48:10
@A Menhely gondnoknője: "a barbarizmus csírája ott lapul bennünk"
Erről ez jutott eszembe:
hu.wikipedia.org/wiki/Stanfordi_b%C3%B6rt%C3%B6nk%C3%ADs%C3%A9rlet
Erről ez jutott eszembe:
hu.wikipedia.org/wiki/Stanfordi_b%C3%B6rt%C3%B6nk%C3%ADs%C3%A9rlet
millet
2015.09.03 12:38:46
@A Menhely gondnoknője: Kik az övéi? Természetesen a teremtés és a megváltás jogán mindannyian az övéi vagyunk. Amit kifejtettél, az alapján Isten része lenne a rossz is, pedig ez nem így van. Sajnos nem csak a felszínen vagyunk rosszak. Akkor működne az, amit sok vallás tanít, hogy különböző gyakorlatokkal, módszerekkel megtisztulhatunk. A Biblia tanúságtétele szerint kevesebb nem volt elég Krisztus áldozatánál. Csak ez a reménységünk. Ő fizette le a váltságunkat, az örök élet ajándék, de még a megváltozott életünk is az.
A belinkelt stanfordi kísérlet is azt mutatja, hogy inkább a kulturált viselkedésünk a felszín, és ha a körülmények lehetőséget adnak rá/kikényszerítik, aljas dolgokra vagyunk képesek. Hozzáteszem, hogy kivéve, ha Isten segítségével másként döntünk és cselekszünk, de ez már nem a természetünkből adódik.
A belinkelt stanfordi kísérlet is azt mutatja, hogy inkább a kulturált viselkedésünk a felszín, és ha a körülmények lehetőséget adnak rá/kikényszerítik, aljas dolgokra vagyunk képesek. Hozzáteszem, hogy kivéve, ha Isten segítségével másként döntünk és cselekszünk, de ez már nem a természetünkből adódik.
millet
2015.09.04 12:33:30
@A Menhely gondnoknője: Az utolsó mondatodig egyetértek azzal, amit írtál :) Szerintem nem baj, hogy vannak dogmák, ha egyébként hagynak gondolkodni. Jó az, ha nem kell nekünk nulláról megértenünk a Biblia igazságait. Azt látom, hogy vannak egyrészt olyan igazságok, amiket hitbeli elődeink már felismertek, csak elfelejtődtek, vagy eltorzultak, és vannak, amiket most kell megértenünk, vagy még előttünk állnak. De az alapvető hitigazságokat ismerjük - sajnos messze nem éljük meg ezeket. És persze adódik a kérdés, hogy de ki érti jól, ki tanítja jól. Ez messzire vezet, de van értelme ezt kutatni, mert szerintem az lenne a furcsa, ha Isten akarata lenne ez a káosz, ami az Ő ismerete körül van (a Bibliában Bábel,Babilon=zűrzavar).
Milyennek kell lennie egy igazán jó kereszténynek? Húúú de nehéz kérdés. Ha erre válaszolni lehetne, akkor azt hiszem, a kereszténység problémáinak nagy része megoldódna. Én sem szeretnék erre válaszolni. Viszont a saját meglátásaimat most leírom. Az igazán keresztény ember…..
millet
2015.08.25 16:54:03
@A Menhely gondnoknője: Egy fontos dolgot kihagytam: sok értékes, jó gondolatod van. Nem ezekre reagálok, ezért úgy tűnhet, hogy teljesen másként gondolok mindent, mint Te, de ez nem így van :)
"Gyerekkoromban rengeteg útszéli feszületet láttam" Ezt azért idézem, mert bár azt írtam, hogy lényeges Krisztusról, mint megfeszítettről gondolkodni, de ez nem szobrok állítását jelenti, mert az meg szembe megy a második parancsolattal.
"Gyerekkoromban rengeteg útszéli feszületet láttam" Ezt azért idézem, mert bár azt írtam, hogy lényeges Krisztusról, mint megfeszítettről gondolkodni, de ez nem szobrok állítását jelenti, mert az meg szembe megy a második parancsolattal.
millet
2015.08.25 20:38:37
@A Menhely gondnoknője: gondolom ezért is tiltotta meg Isten, hogy ábrázoljuk Őt, pláne, hogy tiszteljük, imádjuk ezeket az ábrázolásokat. Igaz az is, hogy az is akadály lehet, ahogy emberek képviselik Őt, ahogy beszélnek róla, amilyen életet élnek, magukat kereszténynek mondva. És természetesen ez rám is vonatkozik, hogy Én milyennek mutatom be Őt akár a kommentjeimben, akár a hétköznapjaimban a viselkedésemmel, szavaimmal. Ezzel együtt Isten azzal kifejezetten megbízott bennünket, hogy képviseljük Őt, adjuk tovább a vele szerzett tapasztalatainkat, mindazt, amit megértettünk, megismertünk róla, tőle.
millet
2015.08.26 20:38:33
@A Menhely gondnoknője: Isten nem várja el tőlünk, hogy mások véleményét fogadjuk el. Jó meghallgatni mások gondolatait, méginkább a tapasztalataikat, de nekünk kell mindezeket átgondolni, és aszerint elfogadni, hogy azt helyesnek tartjuk-e az addigi ismereteink, tapasztalataink alapján. A Bibliát én Isten szavának, kijelentésének tartom, de erre is mindenkinek személyesen kell eljutnia. Valakik régen kanonizálták az iratokat, azaz összegyűjtötték és zsinórmértékül fogadták el, de ez nekünk is személyes jogunk és felelősségünk. Ha mi is eljutunk arra, hogy igen a Biblia megbízható, Isten adta számunkra akkor szilárd ponttá válik, amihez képest vizsgálhatunk meg minden mást az életünkben: gondolatokat, eszméket, történéseket. (Olyan szinten, hogy akár a saját szemünknek se higgyünk, mert Isten mást mondott. Ezt majd a kognitív disszonancia bejegyzésnél szeretném kifejteni, ha végre eljutok odáig.)
Ide kívánkozik még egy gondolat, amit felvetettetek itt (már külön megírtam pár napja, most csak bemásolom):
A mester kérdéssel kapcsolatban: Mi emberek mindannyian tévedhetünk. Van jobb/rosszabb időszakunk. lehet, hogy valaki jó úton indul el, aztán észrevételnül rossz irányba megy el. Ezt azért írom le, mert felvetettétek, hogy jó lenne egy mestert követni. “Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23:8)
Érdemes a mondat második felére is odafigyelni. Testvérek vagyunk. Mindannyiunkat vezet Isten, ha tanítványai vagyunk. Így tanulhatunk egymástól. Nem érdemes egyvalakit kiszemelni, és őt követni, de Isten részben azért adta a közösséget, hogy egymás hite által épüljünk.
Pál apostol is így gondolkodott, pedig róla aztán gondolhatnánk azt, hogy ő volt példaképe a többieknek. Bizonyára példakép, de ezzel együtt szüksége volt a testvéreire neki is: “Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre,
Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.” (Rm 1:11-12)
Ide kívánkozik még egy gondolat, amit felvetettetek itt (már külön megírtam pár napja, most csak bemásolom):
A mester kérdéssel kapcsolatban: Mi emberek mindannyian tévedhetünk. Van jobb/rosszabb időszakunk. lehet, hogy valaki jó úton indul el, aztán észrevételnül rossz irányba megy el. Ezt azért írom le, mert felvetettétek, hogy jó lenne egy mestert követni. “Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23:8)
Érdemes a mondat második felére is odafigyelni. Testvérek vagyunk. Mindannyiunkat vezet Isten, ha tanítványai vagyunk. Így tanulhatunk egymástól. Nem érdemes egyvalakit kiszemelni, és őt követni, de Isten részben azért adta a közösséget, hogy egymás hite által épüljünk.
Pál apostol is így gondolkodott, pedig róla aztán gondolhatnánk azt, hogy ő volt példaképe a többieknek. Bizonyára példakép, de ezzel együtt szüksége volt a testvéreire neki is: “Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre,
Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.” (Rm 1:11-12)
A kognitív disszonancia egy pszichológiai elmélet, mely szerint az egymásnak ellentmondó vélemények feszélyező érzést keltenek az elmében. Az elmélet szerint a disszonancia, kellemetlen lévén, arra…..
millet
2015.08.13 15:42:44
@Sytka: Nem véletlenül jeleztem az első hozzászólásomban, hogy akkor érdemes és szükséges utánajárni valaminek, ha disszonanciát tapasztalunk, és zavar.
Rengeteg érv és ellenérv feszül egymásnak a teremtéssel, vízözönnel és az evolúcióval kapcsolatban. Tudnék még problémát felvetni, de tényleg parttalan vita lenne.
[a hatnapos teremtéssel ellent mond]” akkor, ha helyszíni riportnak értelmezed szó szerint”.
Valójában nem az számít, hogy én hogyan értelmezem. Az számít, hogy maga a Biblia hogyan értelmezi. Vesd össze kérlek 1Móz 2:3-at 2Móz 20:9-11-gyel, majd gondold át/vizsgáld meg, hogy hol mond ehhez képest mást a Biblia! Tudom, ezt is ki próbálják magyarázni…
“Nem foglalkozik a szeretettel, erkölcsi kérdésekkel, jóval meg rosszal, önzőséggel vagy önzetlenséggel. Pusztán leírja, hogyan működik az evolúció.”
Ettől még hat az emberek gondolkodására, világképére, cselekedeteire. Én csak arra utaltam, hogy mi következik belőle. Pl. piacgazdaság: működnie kell, mert a piac szereplői a saját érdekeik alapján egyre jobb terméket, szolgáltatást igyekeznek előállítani. Valami ilyesmi naiv elképzelés volt erről. De az alapfilozófia evolucionista alapú volt. Nem az önzetlen szeretetre alapul. Másik példa: www.nyitottszemmel.hu/cikk/letkerdesek/szocialdarwinizmus/47
“nem csak azt jelenti, hogy lenyomja, megöli, megeszi, elpusztítja a másikat” Rendben, de azt is, nem helyes ezt megkerülni.
“együttérző, gyengéket támogató társadalom, csoport, akár gyülekezet is ‘erősebb’ vagy ‘életrevalóbb’”
Igen, de én azt látom a gyakorlatban, hogy nem ezt olvassák ki, nem ezt valósítják meg azok, akiknek azt tanították, hogy fokozatosan fejlődtünk ki, a szelekció, stb hatására. A nagy probléma az, hogy a Biblia ennek az ellenkezőjét tanítja: a bűneset előtt az egész földön önzetlenség uralkodott, a bűn pedig kihatott az egész földünkre. Amikor azt olvassuk, hogy Isten mond átkot, akkor vegyük komolyan, hogy ez volt az a pont, amikor alapvető változások álltak be nem csak az emberben, hanem az állat- és növényvilágban is. “egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál”. Elsősorban itt az emberről beszél, de nem csak az emberre hatott ki, hanem az egész földre. Amikor olvassuk Ésa 11-ben és 65-ben, hogy milyen állapotok lesznek az újjáteremtett földön, akkor gondoljunk arra, hogy az édeni állapotokat állítja vissza Isten. Ha azt mondjuk, evolúció volt, akkor azt állítjuk, hogy ez természetes, ami most van. A Biblia szerint nem természetes az önzés törvénye.
Tényleg azt gondoljátok, hogy ez fejlődés csúcsa, ahol most vagyunk? Valójában a Biblia azt tanítja, hogy leépülés van folyamatban, és ha körbenézünk ezt is láthatjuk minden szinten: társadalmilag, a környezet állapotában. Minden tekintetben. Persze, a technika fejlődik, egyre több az ismeretünk, de mire megyünk vele? A megszerzett tudás mekkora részét használjuk értelmes, hasznos dolgokra, és mekkora részét önző, ártalmas dolgokra? Miért volt özönvíz? Mert olyan csúcsra fejlődtek őseink? Miért van tűznek fenntartva a földünk? Mert jó irányba fejlődünk?
Sefa:”Egy ateista evolúcionista nem is fog számolni a bűnbeeséssel….”
Igen, a keresztények számolnak vele. Igen, nekünk kell számolnunk vele, és ezért vannak a fenti súlyos problémák az evolúció elméletével.
“Az evolúcionista keresztények nem tagadják a bűnbeesést. És egyáltalán nem támogatják az önzést.”
Csak sajnos nem veszik észre a kibékíthetetlen ellentmondást, ami az evolúció és Isten szeretettörvénye között feszül.
“Ha Isten mindenható, akkor úgy teremt, ahogy akar.” Ez igaz, de egyrészt a fenti ellentmondásosság miatt ezt nem tenné, másrészt a Biblia leírja, hogy hogyan teremtett.
“Mi van akkor, ha a teremtéstörténet csupán egy monda?”
Valójában tudod, hogy mi a véleményem erről. Isten szavának tekintélyét rombolják, akik ilyeneket állítanak. Amire a Biblia mint tényre hivatkozik, azt ne nevezzük mondának. A tízparancsolaton felül érdemes elolvasni 2Pét 3. fejezetét is. Beszél emberekről, akik készakarva nem vesznek tudomást a teremtésről és a vízözönről, valamint az ítéletről, Jézus visszajöveteléről.
Rengeteg érv és ellenérv feszül egymásnak a teremtéssel, vízözönnel és az evolúcióval kapcsolatban. Tudnék még problémát felvetni, de tényleg parttalan vita lenne.
[a hatnapos teremtéssel ellent mond]” akkor, ha helyszíni riportnak értelmezed szó szerint”.
Valójában nem az számít, hogy én hogyan értelmezem. Az számít, hogy maga a Biblia hogyan értelmezi. Vesd össze kérlek 1Móz 2:3-at 2Móz 20:9-11-gyel, majd gondold át/vizsgáld meg, hogy hol mond ehhez képest mást a Biblia! Tudom, ezt is ki próbálják magyarázni…
“Nem foglalkozik a szeretettel, erkölcsi kérdésekkel, jóval meg rosszal, önzőséggel vagy önzetlenséggel. Pusztán leírja, hogyan működik az evolúció.”
Ettől még hat az emberek gondolkodására, világképére, cselekedeteire. Én csak arra utaltam, hogy mi következik belőle. Pl. piacgazdaság: működnie kell, mert a piac szereplői a saját érdekeik alapján egyre jobb terméket, szolgáltatást igyekeznek előállítani. Valami ilyesmi naiv elképzelés volt erről. De az alapfilozófia evolucionista alapú volt. Nem az önzetlen szeretetre alapul. Másik példa: www.nyitottszemmel.hu/cikk/letkerdesek/szocialdarwinizmus/47
“nem csak azt jelenti, hogy lenyomja, megöli, megeszi, elpusztítja a másikat” Rendben, de azt is, nem helyes ezt megkerülni.
“együttérző, gyengéket támogató társadalom, csoport, akár gyülekezet is ‘erősebb’ vagy ‘életrevalóbb’”
Igen, de én azt látom a gyakorlatban, hogy nem ezt olvassák ki, nem ezt valósítják meg azok, akiknek azt tanították, hogy fokozatosan fejlődtünk ki, a szelekció, stb hatására. A nagy probléma az, hogy a Biblia ennek az ellenkezőjét tanítja: a bűneset előtt az egész földön önzetlenség uralkodott, a bűn pedig kihatott az egész földünkre. Amikor azt olvassuk, hogy Isten mond átkot, akkor vegyük komolyan, hogy ez volt az a pont, amikor alapvető változások álltak be nem csak az emberben, hanem az állat- és növényvilágban is. “egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál”. Elsősorban itt az emberről beszél, de nem csak az emberre hatott ki, hanem az egész földre. Amikor olvassuk Ésa 11-ben és 65-ben, hogy milyen állapotok lesznek az újjáteremtett földön, akkor gondoljunk arra, hogy az édeni állapotokat állítja vissza Isten. Ha azt mondjuk, evolúció volt, akkor azt állítjuk, hogy ez természetes, ami most van. A Biblia szerint nem természetes az önzés törvénye.
Tényleg azt gondoljátok, hogy ez fejlődés csúcsa, ahol most vagyunk? Valójában a Biblia azt tanítja, hogy leépülés van folyamatban, és ha körbenézünk ezt is láthatjuk minden szinten: társadalmilag, a környezet állapotában. Minden tekintetben. Persze, a technika fejlődik, egyre több az ismeretünk, de mire megyünk vele? A megszerzett tudás mekkora részét használjuk értelmes, hasznos dolgokra, és mekkora részét önző, ártalmas dolgokra? Miért volt özönvíz? Mert olyan csúcsra fejlődtek őseink? Miért van tűznek fenntartva a földünk? Mert jó irányba fejlődünk?
Sefa:”Egy ateista evolúcionista nem is fog számolni a bűnbeeséssel….”
Igen, a keresztények számolnak vele. Igen, nekünk kell számolnunk vele, és ezért vannak a fenti súlyos problémák az evolúció elméletével.
“Az evolúcionista keresztények nem tagadják a bűnbeesést. És egyáltalán nem támogatják az önzést.”
Csak sajnos nem veszik észre a kibékíthetetlen ellentmondást, ami az evolúció és Isten szeretettörvénye között feszül.
“Ha Isten mindenható, akkor úgy teremt, ahogy akar.” Ez igaz, de egyrészt a fenti ellentmondásosság miatt ezt nem tenné, másrészt a Biblia leírja, hogy hogyan teremtett.
“Mi van akkor, ha a teremtéstörténet csupán egy monda?”
Valójában tudod, hogy mi a véleményem erről. Isten szavának tekintélyét rombolják, akik ilyeneket állítanak. Amire a Biblia mint tényre hivatkozik, azt ne nevezzük mondának. A tízparancsolaton felül érdemes elolvasni 2Pét 3. fejezetét is. Beszél emberekről, akik készakarva nem vesznek tudomást a teremtésről és a vízözönről, valamint az ítéletről, Jézus visszajöveteléről.
millet
2015.08.13 17:44:56
@Sytka: Köszönöm a részletes válaszodat. Bocs, hogy e körül forgok, de egy kérdés még nyitott, ami számomra alapvető: a Biblia hogyan hivatkozik pl. a hatnapos teremtésre, és az özönvízre? Komolyan veszi, szó szerint értelmezi? Mondjuk ezt a kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia.
@sefatias: itt jön be a szó szerinti értelmezés kérdése. Én a teremtés történetét, és az özönvizet is szó szerint értelmezem, mert a Biblia maga így hivatkozik rá. A másik oldala ennek a kérdésnek, hogy nem mindent értek szó szerint, mert vannak jelképek, példázatok, példabeszédek, költői megfogalmazások is a Bibliában. Nem tudom, erre gondolsz-e, hogy az ilyen értelmezést követők hoztak nagy szégyent Istenre?
Abba, hogy mi Isten szava, most nem mennék bele én sem :)
@sefatias: itt jön be a szó szerinti értelmezés kérdése. Én a teremtés történetét, és az özönvizet is szó szerint értelmezem, mert a Biblia maga így hivatkozik rá. A másik oldala ennek a kérdésnek, hogy nem mindent értek szó szerint, mert vannak jelképek, példázatok, példabeszédek, költői megfogalmazások is a Bibliában. Nem tudom, erre gondolsz-e, hogy az ilyen értelmezést követők hoztak nagy szégyent Istenre?
Abba, hogy mi Isten szava, most nem mennék bele én sem :)
millet
2015.08.14 19:34:01
@Sytka: köszönöm a válaszodat.
Nyitva maradt, hogy a Biblia más helyei hogyan értelmezik a teremtést. Én azt látom, hogy hat napnak veszi mindenhol. Nem mellékesen a tízparancsolat is, visszautalva a teremtésre. Én innen indulok el visszafelé, mivel komolyan veszem, hogy Isten a saját ujjával véste kőbe.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetett fény, ha a nap csak a teremtés 4. napján keletkezett, én is had adjak egy választ. Isten volt a világosság. Ha nem olvasnánk erre konkrét példát a Bibliában, akkor sem lenne erőltetett ez a magyarázat, de van konkrét példa is: “És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” (Jel 21:23).
Azt gondolom, hogy nem kell sem a kreacionistáknak nyakatekert magyarázatokat keresni, sem másoknak. Alaposabban kell ismernünk, tanulmányoznunk a Bibliát, és sokkal több kérdés kitisztul. “Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” Nem mondom, hogy nekem ne kellene jobban ismernem a Bibliát, és Isten hatalmát is. Én sem tudom mindenre a választ, de a teremtéstörténet konkrétan egy olyan kérdés, ami alapvető tanításokat érint, és az általad leírt változat nem elfogadható, mert a Biblia más helyein is hatnapos teremtésről beszél, ránk nézve alapvető következményekkel (hat plusz egy napos időbeosztás, Isten példáját követve).
A a raqia szó értelmezésébe nem mennék bele. Én ott elakadtam, hogy az én szótáram csak “ég, égboltozat” jelentést ad ennek a szónak. Ettől még lehet más jelentése is, de kérdéses, hogy csak az-e a jelentése (azaz az én szótáram téved), vagy van több jelentése is, és nem kell ragaszkodni a fémlemez változathoz.
“mennyeieké, földieké és föld alatt valóké” És ha itt szimplán arra utal, hogy a feltámadáskor a most halott emberek is elismerik, hogy Isten minden cselekedete jogos? Azért kellett ilyen hosszú és gyötrelmes kifutást engedni a bűn történelmének, hogy ez megtörténjen, még az ellenségei is elismerjék kényszer nélkül, hogy Isten tökéletesen járt el.
Nem vitaképpen írom ezeket, hanem hogy lásd: van létjogosultsága ennek az értelmezésnek. Még van más érvem is, ami más igéken alapszik, de az messzire vezetne. Elképzelhető, hogy még úgyis előjön. Eléggé lényeges, és ellenőrizhető érvek. Sajnálom, hogy a rossz tapasztalataid miatt teljesen félredobtad ezt az értelmezési módot. Megértem, hogy rosszul alkalmazták, tarthatatlannak láttad, de én azt tapasztaltam, hogy nálunk jól alkalmazzuk, nincs okom elvetni.
Nyitva maradt, hogy a Biblia más helyei hogyan értelmezik a teremtést. Én azt látom, hogy hat napnak veszi mindenhol. Nem mellékesen a tízparancsolat is, visszautalva a teremtésre. Én innen indulok el visszafelé, mivel komolyan veszem, hogy Isten a saját ujjával véste kőbe.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetett fény, ha a nap csak a teremtés 4. napján keletkezett, én is had adjak egy választ. Isten volt a világosság. Ha nem olvasnánk erre konkrét példát a Bibliában, akkor sem lenne erőltetett ez a magyarázat, de van konkrét példa is: “És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” (Jel 21:23).
Azt gondolom, hogy nem kell sem a kreacionistáknak nyakatekert magyarázatokat keresni, sem másoknak. Alaposabban kell ismernünk, tanulmányoznunk a Bibliát, és sokkal több kérdés kitisztul. “Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” Nem mondom, hogy nekem ne kellene jobban ismernem a Bibliát, és Isten hatalmát is. Én sem tudom mindenre a választ, de a teremtéstörténet konkrétan egy olyan kérdés, ami alapvető tanításokat érint, és az általad leírt változat nem elfogadható, mert a Biblia más helyein is hatnapos teremtésről beszél, ránk nézve alapvető következményekkel (hat plusz egy napos időbeosztás, Isten példáját követve).
A a raqia szó értelmezésébe nem mennék bele. Én ott elakadtam, hogy az én szótáram csak “ég, égboltozat” jelentést ad ennek a szónak. Ettől még lehet más jelentése is, de kérdéses, hogy csak az-e a jelentése (azaz az én szótáram téved), vagy van több jelentése is, és nem kell ragaszkodni a fémlemez változathoz.
“mennyeieké, földieké és föld alatt valóké” És ha itt szimplán arra utal, hogy a feltámadáskor a most halott emberek is elismerik, hogy Isten minden cselekedete jogos? Azért kellett ilyen hosszú és gyötrelmes kifutást engedni a bűn történelmének, hogy ez megtörténjen, még az ellenségei is elismerjék kényszer nélkül, hogy Isten tökéletesen járt el.
Nem vitaképpen írom ezeket, hanem hogy lásd: van létjogosultsága ennek az értelmezésnek. Még van más érvem is, ami más igéken alapszik, de az messzire vezetne. Elképzelhető, hogy még úgyis előjön. Eléggé lényeges, és ellenőrizhető érvek. Sajnálom, hogy a rossz tapasztalataid miatt teljesen félredobtad ezt az értelmezési módot. Megértem, hogy rosszul alkalmazták, tarthatatlannak láttad, de én azt tapasztaltam, hogy nálunk jól alkalmazzuk, nincs okom elvetni.
A homoszexualitás és a kereszténység kapcsán sokat gondolkodok mostanában valamin, ami valójában teljesen független a homoszexualitástól. A melegekről szóló posztom alatt Nazo belinkelt néhány cikket, amelyek arról szóltak, hogy néhány homoszexuális szándékosan, kifejezetten…..
millet
2015.08.05 12:48:01
@sefatias: Mit köszönhetünk a kereszténységnek? Most csak röviden reagálnék erre: www.youtube.com/watch?v=l0LVO44vUu4
millet
2015.08.05 17:23:13
@sefatias: poénkodni könnyebb, mint erről részletesen beszélni. A kereszténység nagyon tág fogalom. Vannak Istent kereső emberek, vannak istenfélők, és vannak látszatkeresztények is. Az ekklézsia: kihívottak közössége. Ez nem jelent bűntelenséget, hanem azt, hogy elfogadták Isten hívását, és valahol tartanak a hívő életben. Sokszor hoznak szégyent Urukra.
Ábrahám története jutott eszembe, aki közbenjárt Sodomáért. Ha lett volna a városban tíz igaz ember (és itt nyugodtan mondhatjuk, hogy elég lett volna, ha van tíz olyan ember ott, akik felől még volt reménység, nem keményedtek meg a bűnben), akkor nem pusztul el a város. Ennyit tesz a hívők jelenléte sok esetben. Messze nem csak az igazság ismeretének képviseletét. A viselkedésünknek hatalmas befolyása van. Tudom, eddig nem a hit közösségi megéléséről beszéltem elsősorban. Közösségileg minden egyházban vegyes a kép. A búza és a konkoly együtt nő - viszont lesz rostálás.
A beszélgetés során már felmerült, hogy egyrészt veszélyes az általánosítás, másrészt ténylegesen vannak minden népcsoportnak, egyháznak jellegzetességei. A Jelenések könyvében hét korszak hívő népének üzen Jézus->korszakonként is vannak jellegzetességei a hívőknek, de most nem erről szeretnék írni.
Lehet-e szerepvállalása az egyházaknak? Először a vállalkozói hasonlatról: szerintem azzal tiszteletben tartjuk a másik szabadságát, ha azt mondjuk: lelkiismereti okból nem vállalunk valamit, nem teszünk meg valamit. Az illető más vállalkozónál is próbálkozhat. Egyházi szinten ez úgy néz ki, hogy mindaddig, amíg nem csak egy egyház diktál, szintén megvan a választás szabadsága. Az ószövetségi Izráelben más volt a helyzet, mert az Isten népe volt. Aki nem vállalta a törvényeket, az nem lehetett izraelita. Ma más a helyzet. Világi államban élünk. Ha egy egyház diktál, pl. kötelező az egyházi esküvő (M.o.-n is felvetették már ezt évekkel ezelőtt tudtommal), az zűrös, mert mi van az ateistákkal, és azokkal, akik mondjuk kiszorulnak a bevett egyházak közül?
A Biblia alkalmaz egy hasonlatot. Az egyházat nőhöz hasonlítja. Szűzhöz, menyasszonyhoz, vagy éppen paráznához. Mitől parázna az egyház? Ha elhagyja a vőlegényét, azaz Jézust. Névleg hozzá tartozik de paráználkodik. Kivel? Nem Jézussal van szövetségben, hanem az állammal. A hívek nem önként tartoznak az egyházba, hanem kényszer van, méghozzá az államot hívja segítségül az egyház, hogy a rendeleteit kikényszerítse. Így már nem is csak a híveit irányítja, szabadság pedig nincs. Láthattunk már ilyent a történelemben, és a Biblia szerint még lesz is (Jel 13).
Ábrahám története jutott eszembe, aki közbenjárt Sodomáért. Ha lett volna a városban tíz igaz ember (és itt nyugodtan mondhatjuk, hogy elég lett volna, ha van tíz olyan ember ott, akik felől még volt reménység, nem keményedtek meg a bűnben), akkor nem pusztul el a város. Ennyit tesz a hívők jelenléte sok esetben. Messze nem csak az igazság ismeretének képviseletét. A viselkedésünknek hatalmas befolyása van. Tudom, eddig nem a hit közösségi megéléséről beszéltem elsősorban. Közösségileg minden egyházban vegyes a kép. A búza és a konkoly együtt nő - viszont lesz rostálás.
A beszélgetés során már felmerült, hogy egyrészt veszélyes az általánosítás, másrészt ténylegesen vannak minden népcsoportnak, egyháznak jellegzetességei. A Jelenések könyvében hét korszak hívő népének üzen Jézus->korszakonként is vannak jellegzetességei a hívőknek, de most nem erről szeretnék írni.
Lehet-e szerepvállalása az egyházaknak? Először a vállalkozói hasonlatról: szerintem azzal tiszteletben tartjuk a másik szabadságát, ha azt mondjuk: lelkiismereti okból nem vállalunk valamit, nem teszünk meg valamit. Az illető más vállalkozónál is próbálkozhat. Egyházi szinten ez úgy néz ki, hogy mindaddig, amíg nem csak egy egyház diktál, szintén megvan a választás szabadsága. Az ószövetségi Izráelben más volt a helyzet, mert az Isten népe volt. Aki nem vállalta a törvényeket, az nem lehetett izraelita. Ma más a helyzet. Világi államban élünk. Ha egy egyház diktál, pl. kötelező az egyházi esküvő (M.o.-n is felvetették már ezt évekkel ezelőtt tudtommal), az zűrös, mert mi van az ateistákkal, és azokkal, akik mondjuk kiszorulnak a bevett egyházak közül?
A Biblia alkalmaz egy hasonlatot. Az egyházat nőhöz hasonlítja. Szűzhöz, menyasszonyhoz, vagy éppen paráznához. Mitől parázna az egyház? Ha elhagyja a vőlegényét, azaz Jézust. Névleg hozzá tartozik de paráználkodik. Kivel? Nem Jézussal van szövetségben, hanem az állammal. A hívek nem önként tartoznak az egyházba, hanem kényszer van, méghozzá az államot hívja segítségül az egyház, hogy a rendeleteit kikényszerítse. Így már nem is csak a híveit irányítja, szabadság pedig nincs. Láthattunk már ilyent a történelemben, és a Biblia szerint még lesz is (Jel 13).
Van az a pont, ahol az emberben jogosan fogalmazódnak meg kérdések, és ahol a teológia csődöt mond. Ha nem is ennyire radikálisan, de bennem is hasonló fogalmazódott meg:
..
millet
2015.07.14 18:14:26
@Rovarölő: "megbánta, hogy embert teremtett!"
A megbánta szóval kapcsolatban egyszer hallottam egy nagyon jó igehirdetést. Annak fényében azt mondom, hogy sokkal árnyaltabb ennek a szónak a jelentése.
A megbánta szóval kapcsolatban egyszer hallottam egy nagyon jó igehirdetést. Annak fényében azt mondom, hogy sokkal árnyaltabb ennek a szónak a jelentése.
millet
2015.07.15 12:19:54
@Rovarölő: "Azért vétkezik mindenki, mert örököltük a bűnt"
Bűnre való hajlamot örököltünk. A bűn legyengítette az embert. El van adva rabszolgaként a bűnnek. Jézus is ilyen testbe született, de Ő gyűlölte a bűnt. Ő is az Atya erejéből győzött a kísértések felett. Ő is ki volt téve a bűn következményeinek. Mivel az igazság sokaknak kényelmetlen volt, rendesen megnehezítették az életét, végül megölték. Sorsközösséget vállalt velünk, és megmutatta, hogy nem szükségszerű engedni a rossznak.
Mondhatnánk, hogy nem mi követtük el az első bűnt, de nem is vagyunk azért felelősek. Csak a saját rossz döntéseinkért.
"A zuhanó repülőben biztos kevés az ateista, de a bajban levő embereknek csak ideig-óráig jön be az Istenhez való könyörgés!"
Igen, van ilyen is, de vannak, akik nem esnek vissza. A Bibliában vannak ilyen példák, de ma élő hívő emberektől is hallhatsz olyant, hogy hálásak Istennek bizonyos nehézségekért az életükben, mert azok miatt keresték Istent, vagy megértették, hogy az által megőrizte őket valami bűn elkövetésétől.
"Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli." (Ésa 53:11)
"Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;" (Zsid 5:8)
Tehát Jézusnak ebben a földi testben szintén szüksége volt a szenvedésre.
"Nekem volt olyan időszakom az életemben, amikor a nap 24 órájából húszat végig könyörögtem,"
Sajnálom. Abban viszont biztos vagyok, hogy meghallgatta az imáidat. Az, hogy nem felelt úgy, ahogy szeretted volna, még nem jelenti azt, hogy nem hallgatott meg.
"Isten ma senkivel sem foglalkozik, mert az zavarná az érdekeit! Most bizonyít Sátánnak és ennyi!"
Nekünk is bizonyít, méghozzá a szeretetét. És vannak élethelyzetek, amikor ezt a körülményeinkből nem látjuk, de Isten a szavát adta, hogy nem hagy el, ha mi belé kapaszkodunk.
"Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül." (Jób 37:20)
Bűnre való hajlamot örököltünk. A bűn legyengítette az embert. El van adva rabszolgaként a bűnnek. Jézus is ilyen testbe született, de Ő gyűlölte a bűnt. Ő is az Atya erejéből győzött a kísértések felett. Ő is ki volt téve a bűn következményeinek. Mivel az igazság sokaknak kényelmetlen volt, rendesen megnehezítették az életét, végül megölték. Sorsközösséget vállalt velünk, és megmutatta, hogy nem szükségszerű engedni a rossznak.
Mondhatnánk, hogy nem mi követtük el az első bűnt, de nem is vagyunk azért felelősek. Csak a saját rossz döntéseinkért.
"A zuhanó repülőben biztos kevés az ateista, de a bajban levő embereknek csak ideig-óráig jön be az Istenhez való könyörgés!"
Igen, van ilyen is, de vannak, akik nem esnek vissza. A Bibliában vannak ilyen példák, de ma élő hívő emberektől is hallhatsz olyant, hogy hálásak Istennek bizonyos nehézségekért az életükben, mert azok miatt keresték Istent, vagy megértették, hogy az által megőrizte őket valami bűn elkövetésétől.
"Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli." (Ésa 53:11)
"Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;" (Zsid 5:8)
Tehát Jézusnak ebben a földi testben szintén szüksége volt a szenvedésre.
"Nekem volt olyan időszakom az életemben, amikor a nap 24 órájából húszat végig könyörögtem,"
Sajnálom. Abban viszont biztos vagyok, hogy meghallgatta az imáidat. Az, hogy nem felelt úgy, ahogy szeretted volna, még nem jelenti azt, hogy nem hallgatott meg.
"Isten ma senkivel sem foglalkozik, mert az zavarná az érdekeit! Most bizonyít Sátánnak és ennyi!"
Nekünk is bizonyít, méghozzá a szeretetét. És vannak élethelyzetek, amikor ezt a körülményeinkből nem látjuk, de Isten a szavát adta, hogy nem hagy el, ha mi belé kapaszkodunk.
"Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül." (Jób 37:20)
millet
2015.07.16 12:19:24
@Rovarölő: Beleszülettünk egy bűnös világba, de mi magunk a bűnre való hajlamot örököltük "csak". Jézus egyrészt a bűneinkért halt meg, azokat magára véve, hogy nekünk ne kelljen az örök életünkkel fizetnünk. Másrészt bemutatta, hogy emberként lehet győzni a bűn felett. Ha nem így lenne, nem lehetne példaképünk, nem lenne jogos a hívása: kövess engem! Pontosan azért született meg emberként, hogy rá is hatással legyen a genetikánk. De nem volt benne bűn, "csak" a bűn által legyengített emberi test. Miben volt különb nálunk? Hogy isteni természete *is* volt. Van egy jó hírem: "Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon." (2Pét 1:3-4)
Tehát ezt a pluszt, a bűngyűlölő isteni természetet adni akarja nekünk.
"Nem volt szükség, de az Atya így döntött!"
Azért egy az Isten, mert olyan szeretetközösségben, egységben vannak. Ha az emberek nem akarnak szükségtelen szenvedést okozni a gyermekeiknek, miért gondolod, hogy Isten, aki maga a szeretet, ilyent tenne?
Az, hogy Te nem vetted észre a választ, még nem jelenti azt, hogy nem is válaszolt. Amikor Jóbot kikérte Sátán, Jób azt tapasztalta, hogy mindenét elvesztette, és szenvedett. Ha teljesen átadta volna Sátánnak, akkor Sátán az életét is elvette volna. Tehát még ekkor is Isten volt, aki megőrizte!
Olvasd el kérlek Jeremiás siralmai 3. fejezetét. Jeremiás nagyon nehéz élethelyzetében szintén nem nagyon talált olyant, amit pozitívan értékelhetett volna. Mégis talált, és amit talált, azt mi is elmondhatjuk minden nap.
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon." (2Pét 1:3-4)
Tehát ezt a pluszt, a bűngyűlölő isteni természetet adni akarja nekünk.
"Nem volt szükség, de az Atya így döntött!"
Azért egy az Isten, mert olyan szeretetközösségben, egységben vannak. Ha az emberek nem akarnak szükségtelen szenvedést okozni a gyermekeiknek, miért gondolod, hogy Isten, aki maga a szeretet, ilyent tenne?
Az, hogy Te nem vetted észre a választ, még nem jelenti azt, hogy nem is válaszolt. Amikor Jóbot kikérte Sátán, Jób azt tapasztalta, hogy mindenét elvesztette, és szenvedett. Ha teljesen átadta volna Sátánnak, akkor Sátán az életét is elvette volna. Tehát még ekkor is Isten volt, aki megőrizte!
Olvasd el kérlek Jeremiás siralmai 3. fejezetét. Jeremiás nagyon nehéz élethelyzetében szintén nem nagyon talált olyant, amit pozitívan értékelhetett volna. Mégis talált, és amit talált, azt mi is elmondhatjuk minden nap.
Az elmúlt hetekben, hónapokban rengeteg cikket, és kiadványt olvastam arról, hogy Krisztus uralkodása mikor kezdődött el, és meddig tart. Jelen post megírására nem az indított, hogy növeljem az erről szóló írások számát, hanem ahogy a blogom céljában is meghatároztam,…..
millet
2015.07.14 19:03:37
@sefatias: Látszatellentmondás. Van belőle néhány a Bibliában :) Valahogy fel kell oldani. Az első lépés, hogy összegyűjtjük a kapcsolódó igéket. Aztán összevetjük őket, és megpróbáljuk megérteni, hogy mit is akar a Biblia összességében mondani erről. Nem mondom, hogy Én ezt most megtettem. Ahogy visszaemlékszem a témával kapcsolatos igékre, az alapján azt gondolom, hogy az uralkodásának a minősége megváltozik, hiszen addig, amíg vannak ellenségei, olyanok, akik nem akarnak neki engedelmeskedni, gyűlölik, máshogy uralkodik, mint onnantól fog, hogy mindenki szereti, és önként, örömmel engedelmeskedik neki.
Hát megtörtént. A világ legbefolyásosabb államában legalizálták a homoszexuálisok házasságát. Most, hogy az egyik legkonzervatívabb ország is beadta a derekát, azt hiszem néhány éven belül sorra új országok csatlakoznak a homoszexuálisok házasságát minden tekintetben…..
millet
2015.07.12 20:31:29
@sefatias: az attól függ, kiknek az értelmezésére gondolsz. Merthogy vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus nem szemmel látható módon jön el. Lesz egy ezer éves békekorszak, és ez alatt szépen fokozatosan "jön el", és nem szemmel látható módon. Ezzel az elképzeléssel van egy csomó probléma, de állítólag népszerű.
millet
2015.07.12 20:47:26
@Sitites: félreértettél. Valóban érdekelt a véleményed.
Szabad akarat. A kereszténység dogmáinak egyik alapja. Az ember szabad akaratából dönt. Az ember szabadon dönthet Isten mellett, vagy Isten ellen. Ahogy Mózesnél is olvashatjuk: „Eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is… válaszd hát az életet, hogy élhess”…..
millet
2015.07.10 15:31:46
@sefatias: "Mikor határozta el Ádám a bűnt?"
Arra gondolok itt, hogy különbség van a földi bíróságon is az között, hogy valaki előre eltervez egy bűntettet, vagy, hogy mondjuk összevitatkozik valakivel, és az tettlegességig fajul.
Ádám ugyan nem előre megfontolt szándékkal követte el a bűnt, de tudatában volt annak, hogy amikor eszik a tiltott gyümölcsből, akkor Isten akarata ellenében tezi ezt, aminek halálos következménye lesz.
Ezért nem mondok ellent magamnak: nem tervezte el előre, de tudatos, azaz szándékos volt. Persze, ha előre megfontolt szándékkal tette volna, az biztos rosszabb megítélés alá esik abból a szempontból, hogy milyen a viszonyulása Istenhez. Viszont mindegy az eredmény szempontjából: hogy kicsit, vagy nagyon veszett-e el.
Nem mindegy abból a szempontból, hogy Isten is látta, hogy van náluk arra esély, hogy majd megbánják, amit tettek.
"Isten felkészítette őket arra, hogy őrizniük kell a kertet."
Azt olvashatjuk, hogy mondta nekik, hogy őrizzék a kertet. A biblia elég tömören fogalmaz, sokszor nem részletez dolgokat. Biztos, hogy nem csak fél mondatban beszélt nekik a veszélyről. Gondolj bele: elég nagy volt a bűn következményének a súlya, biztos nem intézte el ennyivel. Ne feltételezzünk Róla ekkora felelőtlenséget.
Persze miután Éva evett a tiltott gyümölcsből, már új helyzet állt elő. Viszont itt még mindig átgondolhatta Ádám, hogy mi lesz, ha engedetlen lesz Ő is. Hogy annak fényében, hogy mennyi jóval vette körül őket Isten, nem azt érdemli, hogy engedetlen legyen. Ismerhette közelről, hiszen a bűneset után a kertben járt, és a leírásból azt láthatjuk, hogy bár a bűn miatt féltek Tőle, de természetes volt számukra, hogy beszélgetnek Vele.
"Ez azt bizonyítja, hogy Ádám nem volt felkészítve, nem tudott a választási lehetőségeiről. Tehát Isten nem közölt vele minden információt, Ádám nem volt tudatában, hogy tetteinek milyen következménye lehet "
Nem közölt vele mindent, úgy tűnik, a kegyelem lehetőségéről nem beszélt nekik. Más kérdés, hogy szeretetét tapasztalhatták, jobban ismerhették, mint mi most. Ha a bűn nem homályosította volna el a látásukat Istennel kapcsolatban, akkor nem kellett volna félniük Tőle.
"Egyszerűen fogalma sem volt, hogy mik lehetnek a következmények "
Szerintem az elveszés lehetősége elég elriasztó volt.
Én bizalmat szavazok Istennek, hogy nem rajta múlott, hogy az első emberpár engedetlen lett.
Arra gondolok itt, hogy különbség van a földi bíróságon is az között, hogy valaki előre eltervez egy bűntettet, vagy, hogy mondjuk összevitatkozik valakivel, és az tettlegességig fajul.
Ádám ugyan nem előre megfontolt szándékkal követte el a bűnt, de tudatában volt annak, hogy amikor eszik a tiltott gyümölcsből, akkor Isten akarata ellenében tezi ezt, aminek halálos következménye lesz.
Ezért nem mondok ellent magamnak: nem tervezte el előre, de tudatos, azaz szándékos volt. Persze, ha előre megfontolt szándékkal tette volna, az biztos rosszabb megítélés alá esik abból a szempontból, hogy milyen a viszonyulása Istenhez. Viszont mindegy az eredmény szempontjából: hogy kicsit, vagy nagyon veszett-e el.
Nem mindegy abból a szempontból, hogy Isten is látta, hogy van náluk arra esély, hogy majd megbánják, amit tettek.
"Isten felkészítette őket arra, hogy őrizniük kell a kertet."
Azt olvashatjuk, hogy mondta nekik, hogy őrizzék a kertet. A biblia elég tömören fogalmaz, sokszor nem részletez dolgokat. Biztos, hogy nem csak fél mondatban beszélt nekik a veszélyről. Gondolj bele: elég nagy volt a bűn következményének a súlya, biztos nem intézte el ennyivel. Ne feltételezzünk Róla ekkora felelőtlenséget.
Persze miután Éva evett a tiltott gyümölcsből, már új helyzet állt elő. Viszont itt még mindig átgondolhatta Ádám, hogy mi lesz, ha engedetlen lesz Ő is. Hogy annak fényében, hogy mennyi jóval vette körül őket Isten, nem azt érdemli, hogy engedetlen legyen. Ismerhette közelről, hiszen a bűneset után a kertben járt, és a leírásból azt láthatjuk, hogy bár a bűn miatt féltek Tőle, de természetes volt számukra, hogy beszélgetnek Vele.
"Ez azt bizonyítja, hogy Ádám nem volt felkészítve, nem tudott a választási lehetőségeiről. Tehát Isten nem közölt vele minden információt, Ádám nem volt tudatában, hogy tetteinek milyen következménye lehet "
Nem közölt vele mindent, úgy tűnik, a kegyelem lehetőségéről nem beszélt nekik. Más kérdés, hogy szeretetét tapasztalhatták, jobban ismerhették, mint mi most. Ha a bűn nem homályosította volna el a látásukat Istennel kapcsolatban, akkor nem kellett volna félniük Tőle.
"Egyszerűen fogalma sem volt, hogy mik lehetnek a következmények "
Szerintem az elveszés lehetősége elég elriasztó volt.
Én bizalmat szavazok Istennek, hogy nem rajta múlott, hogy az első emberpár engedetlen lett.
A két hölgyszereplő Jehova Tanúi közösségének volt a tagja. De a tapasztalataik segíthetnek minden egyház, gyülekezet, szekta tagjainak. Ha érdekel, akkor szánj rá ötven percet, hogy megérts másokat, vagy épp felismerd a saját helyzetedet.
Kattints a linkre!
Ridikül, Jakupcsek…..
millet
2015.06.28 19:36:31
@sefatias: Előrebocsátom, a hozzászólásom nem kötözködés. Azért írom le ezt elöljáróban, mert az írásban a szóbeli közléssel ellentétben metakommunikáció nem megy át.
"A tanúk problémái nem egyediek" Igen. Természetesen azért tudtam az előző hozzászólásomat leírni, mert nálunk is megfigyelhető ez, és máshol is. A Biblia azért írja le részletesen a zsidók történelmét, mert okulhatunk belőle. Ők tökélyre vitték a törvény külsődleges megtartását (lásd farizeus imája). Elhordozhatatlan teher (aki meg úgy gondolja, hogy megtartja külsőképpen, és ezáltal igényt tarthat az üdvösségre, az becsapja magát).
A törvény egyrészt szent, igaz és jó, másrészt, mivel emberileg betarthatatlan, Krisztushoz vezérlő mester. Ha viszont egy vallás nem kínálja fel a Krisztussal való közösség lehetőségét, de a törvény (és a saját szabályaik) betartását megköveteli, akkor elhordozhatatlan terhet rak a híveire. Erre sok felekezet azt gondolja megoldásnak, hogy a törvény követelményein lazít/félreteszi teljesen azt, ha egyszer emberileg tényleg betarthatatlan.
A gond csak az, hogy Jézus nem erre buzdít. A Hegyi beszédében ahogy értelmezi az általa adott törvényt, azt mindennek lehet nevezni, csak a tízparancsolaton való lazításnak nem (és más helyen sem buzdít a törvény félretételére, áthágására).
A kegyelemben élést nem érdemes leszólni: Isten kegyelmével lehet élni, és visszaélni. A szabadságról egy ide kapcsolódó tanulságos ige: "Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái." (1Pét 2:16) Itt beszél a kegyelemmel való visszaélésről, és az azzal való helyes élésről.
Zoé beszámolója számomra akkor lenne pozitív, ha arról beszélt volna, hogy igen, sajnos olyan helyen voltam, ahol torz képet kaptam a vallásról, Istenről, de később rátaláltam, és most örömmel szolgálom, békességem van. Persze le lehet szűrni azt a beszámolójából, hogy békessége van - igen, ahogy a világ adja.
A beszámolóitok alapján írom ezeket, nem egy eset alapján pusztán, amit részleteiben nem is ismerek. Ami hitetek van jelenleg, az nem azért van, mert kijöttetek a közösségetekből, hanem annak ellenére hisztek, hogy nagy csalódáson mentetek keresztül. Bjaneknél látod, hogy meg lehet gyógyulni. Az Én hitemet, tapasztalataimat lenézed, pedig szerintem azokból is tanulhatsz: nem vakhitem van, akkor sem, ha úgy látod jelenleg, hogy ha valaki biztos a hitében, az biztos, hogy téved (és Én sem állítom, hogy mindent 100%-osan tudok, hiszek).
Jézus nem bizonytalanságra, kételkedésre tanít. Azt mondja magáról, hogy Ő a kőszikla, olyan alap, melyre építhetünk. Ha valaki úgy érzi, szilárd alapokon nyugszik az élete, akkor az szükségszerűen téved, mert Te csalódtál, és más egyházakban is azokat a dolgokat véled felfedezni, amiket a tanúknál tapasztaltál? Azt a közösséget ismered alapjaiban, másokat csak felszínesen.
A kommentem végére is leírnám: nem kötözködésnek szánom ezeket a gondolatokat.
"A tanúk problémái nem egyediek" Igen. Természetesen azért tudtam az előző hozzászólásomat leírni, mert nálunk is megfigyelhető ez, és máshol is. A Biblia azért írja le részletesen a zsidók történelmét, mert okulhatunk belőle. Ők tökélyre vitték a törvény külsődleges megtartását (lásd farizeus imája). Elhordozhatatlan teher (aki meg úgy gondolja, hogy megtartja külsőképpen, és ezáltal igényt tarthat az üdvösségre, az becsapja magát).
A törvény egyrészt szent, igaz és jó, másrészt, mivel emberileg betarthatatlan, Krisztushoz vezérlő mester. Ha viszont egy vallás nem kínálja fel a Krisztussal való közösség lehetőségét, de a törvény (és a saját szabályaik) betartását megköveteli, akkor elhordozhatatlan terhet rak a híveire. Erre sok felekezet azt gondolja megoldásnak, hogy a törvény követelményein lazít/félreteszi teljesen azt, ha egyszer emberileg tényleg betarthatatlan.
A gond csak az, hogy Jézus nem erre buzdít. A Hegyi beszédében ahogy értelmezi az általa adott törvényt, azt mindennek lehet nevezni, csak a tízparancsolaton való lazításnak nem (és más helyen sem buzdít a törvény félretételére, áthágására).
A kegyelemben élést nem érdemes leszólni: Isten kegyelmével lehet élni, és visszaélni. A szabadságról egy ide kapcsolódó tanulságos ige: "Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái." (1Pét 2:16) Itt beszél a kegyelemmel való visszaélésről, és az azzal való helyes élésről.
Zoé beszámolója számomra akkor lenne pozitív, ha arról beszélt volna, hogy igen, sajnos olyan helyen voltam, ahol torz képet kaptam a vallásról, Istenről, de később rátaláltam, és most örömmel szolgálom, békességem van. Persze le lehet szűrni azt a beszámolójából, hogy békessége van - igen, ahogy a világ adja.
A beszámolóitok alapján írom ezeket, nem egy eset alapján pusztán, amit részleteiben nem is ismerek. Ami hitetek van jelenleg, az nem azért van, mert kijöttetek a közösségetekből, hanem annak ellenére hisztek, hogy nagy csalódáson mentetek keresztül. Bjaneknél látod, hogy meg lehet gyógyulni. Az Én hitemet, tapasztalataimat lenézed, pedig szerintem azokból is tanulhatsz: nem vakhitem van, akkor sem, ha úgy látod jelenleg, hogy ha valaki biztos a hitében, az biztos, hogy téved (és Én sem állítom, hogy mindent 100%-osan tudok, hiszek).
Jézus nem bizonytalanságra, kételkedésre tanít. Azt mondja magáról, hogy Ő a kőszikla, olyan alap, melyre építhetünk. Ha valaki úgy érzi, szilárd alapokon nyugszik az élete, akkor az szükségszerűen téved, mert Te csalódtál, és más egyházakban is azokat a dolgokat véled felfedezni, amiket a tanúknál tapasztaltál? Azt a közösséget ismered alapjaiban, másokat csak felszínesen.
A kommentem végére is leírnám: nem kötözködésnek szánom ezeket a gondolatokat.
millet
2015.06.29 11:58:59
@sefatias: A gyógyulást úgy értem, hogy meg voltatok győződve 100%-osan arról, hogy amit képviseltek az igaz, és rájöttetek, hogy mégsem az (nem 100%-ban igaz, nem érdemes mindent elvetni akkor sem, ha sok alapvető dolog hamis). Amiből gyógyulni kell, az a teljes bizalmatlanság. Az egyik szélsőség a vakhit, a másik az, hogy semmiben sem szabad hinni, semmiben sem lehetünk biztosak, mert egyszer már megjártam vele (nem gondolom, hogy Én jobban viselném egyébként).
Az intézményesülésről: nem azzal van a baj önmagában, hanem az emberrel. Azaz: lehet ezt jól is csinálni, szükségét is látom, a baj a megtéretlenséggel van, a dogmává merevedéssel. Jó esetben megtért emberekkel indul egy közösség. Aztán felhígul, a következő generációkban egyre kevesebb az őszinte, igaz hívő. Ez persze egy hosszabb téma lehetne külön :)
Arról, hogy mire van szükség: amit leírtál, abból az következne, hogy kereszténységünk az IQ-nkkal és az ismereteinkkel egyenesen arányos. Nem akarom lebecsülni az ismeretek szerepét, de az ismeretek mellett Isten vezetése alapvetően fontos, szükséges. Isten egy "egyszerű" embert is tud vezetni - ha hagyja. Ez fontosabb feltétel.
"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük." (5Móz 29:29) Kedvenc igém. Ahhoz megkapunk minden szükséges infót, hogy Isten útján járhassunk.
Amúgy meg a válasz 42 :)
Az intézményesülésről: nem azzal van a baj önmagában, hanem az emberrel. Azaz: lehet ezt jól is csinálni, szükségét is látom, a baj a megtéretlenséggel van, a dogmává merevedéssel. Jó esetben megtért emberekkel indul egy közösség. Aztán felhígul, a következő generációkban egyre kevesebb az őszinte, igaz hívő. Ez persze egy hosszabb téma lehetne külön :)
Arról, hogy mire van szükség: amit leírtál, abból az következne, hogy kereszténységünk az IQ-nkkal és az ismereteinkkel egyenesen arányos. Nem akarom lebecsülni az ismeretek szerepét, de az ismeretek mellett Isten vezetése alapvetően fontos, szükséges. Isten egy "egyszerű" embert is tud vezetni - ha hagyja. Ez fontosabb feltétel.
"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük." (5Móz 29:29) Kedvenc igém. Ahhoz megkapunk minden szükséges infót, hogy Isten útján járhassunk.
Amúgy meg a válasz 42 :)
millet
2015.06.29 12:03:52
@sefatias: A szervezet kérdéséhez még egy történet: "A sziklás tengerparton, ahol a hajók gyakran zátonyra futottak, csak egy kis omladozó életmentő állomás állt. Egy kunyhóból és egy csónakból állt az egész, de az a pár ember, aki ott dolgozott, nagyon elkötelezett volt. Szemüket állandóan a tengeren tartották, magukkal és biztonságukkal nem törődve, félelem nélkül tengerre szálltak a vihar kellős közepén, ha egy hajótörésnek csak a legkisebb hírét vették. Sok életet mentettek meg így, és az állomás híres lett. Ahogy az állomás híre nőtt, úgy nőtt a környék lakosainak is a vágya, hogy valahogy kapcsolatba kerüljenek annak nagyszerű munkájával. Nagylelkű adományaik és önkéntes munkájuk új tagok jelentkezését eredményezte, új csónakokat vettek, és új személyzetet képeztek ki. A kunyhó helyére is egy kényelmes épület épült, ami a tengerből kimentett hajótöröttek minden szükségletét kielégítette, és természetesen – mivel hajótörés nem történik minden nap – közkedvelt hellyé vált, egyfajta helyi klubbá. Ahogy telt az idő, a tagok annyira belemerültek a társasági életbe, hogy szinte semmi kedvük sem maradt az életmentéshez, bár a jelvényükön továbbra is ott díszelgett az életmentő mottó. Valójában, ha néhány embert mégis kimentettek a tengerből, az csak nyűg volt számukra, mert a hajótöröttek piszkosak és betegek voltak, összepiszkolták a szőnyegeket és a bútorokat. Nemsokára a társasági élet eseményei annyira megszaporodtak, az életmentő tevékenység meg olyan kevés lett, hogy az egyik gyűlésen összetűzésre került sor. Néhány tag azt hangsúlyozta, hogy illene visszatérni eredeti céljukhoz és tevékenységükhöz. Szavazásra került sor, s a bajkeverőket, akikről kiderült, hogy igencsak kisebbségben vannak, távozásra kérték fel. El is mentek. Kissé lejjebb a parton olyan önzetlenséggel és bátorsággal folytatták tevékenységüket, hogy nemsokára hősiességüknek híre kelt. Erre aztán a taglétszámuk megnövekedett, a kunyhójukat felújították, és lelkesedésük kialudt. Ha valaki ma arra a környékre vetődik, jó néhány exkluzív klubot talál a part mentén. Mindegyik jogosan büszke az eredetére és a hagyományaira. A hajók még most is zátonyra futnak arrafelé, de azzal már nem nagyon törődnek." Tudtommal egy jezsuita írta.
Van több olyan történet, amivel sosem tudtam mit kezdeni. Ebből az egyik az, amikor Jákob megküzd egy számára ismeretlen férfival. A szövegből konkrétan nem derül ki, hogy ki volt ez az ismeretlen, de a közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Isten volt az. Ha a háromságot és az…..
Elég kevés időm van mostanában, úgyhogy nem igazán tudok új témákkal előrukkolni, viszont van egy téma ami érdekel. Korábban már írtam erről, ezért ebben a posztban csak szeretnék utalni rájuk. Egyre jobban érdekel az, hogy mi Isten akarata velünk emberekkel és a földdel.…..
millet
2015.05.07 20:37:26
@Csaba Tarró: "Az egyház nem megy ítéletre, abban az igeszakaszban nincs szó a ''tudatos Krisztus követőkről''. "
Az egyház is ítéletre megy. Sőt, jelenleg folyik felette az ítélet.
"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?" (1Pt 4:17) Jézus az övéiért jön vissza, úgyhogy a visszajövetele jó hír azoknak, akik Őt várják keresve és követve az akaratát. Ebben benne van az is, hogy nem tétlenül.
Az egyház is ítéletre megy. Sőt, jelenleg folyik felette az ítélet.
"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?" (1Pt 4:17) Jézus az övéiért jön vissza, úgyhogy a visszajövetele jó hír azoknak, akik Őt várják keresve és követve az akaratát. Ebben benne van az is, hogy nem tétlenül.
millet
2015.05.11 16:15:39
@Csaba Tarró: "Akinek része van az első feltámadásban ( Krisztus már igaznak nyilvánított) nincs keresni valója az utolsó ítéletnél." Igen, ez igaz (leszámítva azokat, akik elítélték Jézust, mert nekik is megígérte, hogy meglátják Őt a visszajövetelekor). "Krisztus ítélőszéke az egyházat ítéli, de nem a kárhozat a tétje, nem is az örök élet, mert az már Krisztus keresztjénél eldőlt." Ez viszont nem állja meg a helyét. Lesznek olyanok, akik belekerültek az élet könyvébe, de nem maradhatnak abban. Akik bele sem kerültek, azok nem is tartoztak soha az egyházhoz. Viszont, akik belekerültek, de kitörlik a nevét az élet könyvéből, az az egyházhoz tartozott, de nem maradhatott a része. Mózes is mondott olyant, hogy Isten inkább őt törölje ki az élet könyvéből, csak a nép megmaradhasson.
millet
2015.05.11 20:17:07
@Csaba Tarró: Szerintem a Filippi 4:3 is ezt igazolja, de a Jel 17:8 egyértelműbben. Az élet könyvébe bele kell kerülni. Az, hogy az első bűnünk után még élhetünk tovább, és nem kell meghalnunk, kegyelem, de az üdvösséget bűnbánat és Krisztusban való hit által igényelnünk kell. Tudtommal ekkor kerülünk bele az élet könyvébe.
Nem hiszem, hogy én vagyok az első, aki azon gondolkodik, hogy honnan származik mindaz, ami számunkra rossz. Keresztényként az ember egyből Sátánra gondol, aki lázadásával magával rántotta az első emberpárt egy olyan világba, amely tele van fájdalommal, gyásszal, keserűséggel.…..
millet
2015.04.25 21:49:10
@sefatias: A Biblia nagyon tömören fogalmaz. Vannak dolgok, amikre következtetni lehet csak. Igen, ezzel óvatosnak kell lennünk, de a műveljed és őrizzed-ből nekem az jön le, hogy Isten elmondta (nem tudom, milyen részletességgel), hogy valakitől őrizni kell a kertet, magukat. Miért gondolnánk, hogy bár Isten tudta, mekkora a tét, nem mondott volna többet ennél a kifejezésnél? Persze elvileg megtehette volna, hogy csak kijelenti, hogy tilos és kész, de az biztos, mert olvashatjuk, hogy elmondta: őrizniük kell, vagyis van valaki, aki majd rosszat akar tenni velük.
millet
2015.04.26 10:42:16
@sefatias: Mivel az egyetlen pont, ahol kísérthetett, az a jó és gonosz tudásának fája volt, azzal őrizhették a kertet, hogy nem esznek a gyümölcséből. Ez igen méltányos volt. Az engedetlenség nagyon megnehezítette a helyzetünket. A bűneset után olvashatjuk, mint következményeket a körülmények megnehezedését. Isten azért is engedte meg a nehezebb körülményeket számunkra következményként, hogy ellensúlyozza a bűnt. Ez 16,49-ra utalok most, hogy mit okozhat a jólét.
Nem tudok rosszabbat elképzelni a halálnál. Nincs szörnyűbb, mint annak a tudata, hogy meg fogok halni. Illetve egy mégis van: amikor belegondolok, hogy a gyermekem is meg fog halni. Gyakorlatilag halálra jött életre. Mint mindenki más. Persze elég beteges arra gondolni egy szülőnek,…..
millet
2015.04.19 10:10:19
@Csaba Tarró: igen, erről beszéltem a 2015.04.18. 18:32:40-ös kommentemben is. Isten nem csak jogilag akar megszabadítani a bűntől, hanem gyakorlatilag is. Ezzel győzedelmeskedik igazán Sátán azon vádja felett, hogy a törvény nem jó, nem betartható. Nem csak Jézus mutatja be, hogy megtartható, betölthető. Az egész történelem folyamán az üdvösség feltétele volt, hogy eljussunk arra, hogy hiszünk, azaz bízunk Istenben, és abban, amit megértettünk, amire eljuthattunk teljesen engedelmeskedünk. Sokaknak nagyon kevés ismeretük volt, nekik kevesebben kellett engedelmeskedniük. Akiknek nagyobb lehetőségeik vannak Isten jellemének, törvényének megismerésére, nagyobb a felelősségük is. A tálentumok példázata is erről beszél. Továbbá: "És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle." (Lk 12:47-48)
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle." (Lk 12:47-48)
millet
2015.04.19 19:04:25
@Csaba Tarró: Szándékosan mondtam el, hogy mi az üdvösség feltétele minden korban, mindenkire nézve. Mostanra rendelkezésünkre áll a Biblia, alaposabban érthetjük, mint elődeink. De ami lényeges: Isten szándéka az, hogy egy különleges népet tisztítson magának, hogy általuk bebizonyítsa: a törvény szent, igaz, és jó (ezt Pál szerint a megtért ember akkor is leismeri, amikor szembesül azzal, hogy nem képes megtartani), továbbá, hogy ezt nem "csak" Jézus, hanem egy nép is be tudja tölteni. És pont a zárójeles megjegyzésemben említett ige beszél arról, amire rákérdezel: igen, a törvény Krisztushoz vezérlő mesterünk: ha meg akarjuk tartani a törvényt, rájövünk, hogy önerőből képtelenek vagyunk rá, és Jézusra van szükségünk. De nem "csak" kegyelemért, hanem szabadításért is. A Római levél nem ér véget a hivatkozott résznél. olvasd el kérlek a nyolcadik fejezetet a 14. versig! Ez a rész arról beszél, hogy Isten Lelke által nem vagyunk már rabszolgái a bűnnek. Ne érts félre: elkövethetünk, de nem _törvényszerű_ már, hogy bűnt kövessünk el. Nem elemzem ki most ezt az egész részt, csak idéznék belőle:
"De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek." Nem idézem itt most be a test cselekedeteit, csak jelezném: Isten segítségével szabadok lehetünk attól, hogy elkövessük ezeket. Sőt, az ige azt mondja, hogy ha test szerint élünk, meghalunk.
Ez a gondolat nem azt jelenti, amire talán utaltál, hogy a cselekedetekben bízhatnánk, attól várhatnánk az üdvösséget. Ha megtértem, az azt jelenti, hogy meggyűlöltem a bűnt. Az evangélium az, van rá bocsánat, sőt, hogy már nem kell elkövetnem, azt, amit gyűlölök.
Az idézett Ap. Csel. ige egyrészt a ceremóniális törvényről szól, másrészt arról, hogy nem cselekedetek által üdvözülünk.
"De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek." Nem idézem itt most be a test cselekedeteit, csak jelezném: Isten segítségével szabadok lehetünk attól, hogy elkövessük ezeket. Sőt, az ige azt mondja, hogy ha test szerint élünk, meghalunk.
Ez a gondolat nem azt jelenti, amire talán utaltál, hogy a cselekedetekben bízhatnánk, attól várhatnánk az üdvösséget. Ha megtértem, az azt jelenti, hogy meggyűlöltem a bűnt. Az evangélium az, van rá bocsánat, sőt, hogy már nem kell elkövetnem, azt, amit gyűlölök.
Az idézett Ap. Csel. ige egyrészt a ceremóniális törvényről szól, másrészt arról, hogy nem cselekedetek által üdvözülünk.
millet
2015.04.20 12:55:58
@Csaba Tarró: "Létezik a kettős emberi természet, amelyet Jézusban nyertünk, az nem fog bűnt elkövetni." Ezt a hivatkozott ige alapján sem értem.
"Miből gondolod, hogy a ceremonális törvény volt az elhordozhatatlan?" Az Ap. Csel 15. fejezete így kezdődik: "Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek." A körülmetélkedés is jelképes volt, a megtérést, a szív körülmetélését jelképezte. Ezt ma a keresztség pecsételi meg. Akik mózesi törvényeket erőltettek, a cselekedetekben bíztak, valamint nem látták, hogy a ceremóniális törvényekre nincs már szükség, mert előképek voltak. A fejezetben szépen lejön, hogy nem dobtak el mindent, maradtak az eü törvények is, de nem erőltetve adtak választ a problémára. Kikötöttek néhány alapvető dolgot, és hozzátették: "Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák." Vagyis: mindenki hozzáférhet az ószövetségi iratokhoz, vannak ennek tanítói, és gondolkodhatnak rajta. A lelkiismeretükre lett bízva, hogy utánajárnak, és majd Isten vezeti őket. Következő vers: "...férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék..." Azaz ezt az üzenetet személyesen kibontották, magyarázták arra kiválasztott küldöttek. Ez sincs részletezve, hogy hogyan fejtették ki az üzenetet a gyülekezetekben. Ehhez képest ma szerintem pont olyan felületesen kezelik a keresztények ezt az igerész, mint a tízparancsolatot, ahol főként tiltások vannak megfogalmazva, de belemélyedve sokkal tartalmasabb az. Jézus is kifejtette bővebben. Egyszer hallottam egy morbid megközelítését ennek: a tiltásokban megfogalmazott törvényt a halottak töltik be legjobban. Ők nem hágják át azt. Ennél mi sokkal többek vagyunk...
Egyébként nem csak a ceremóniális törvényre hivatkoztam, hanem a cselekedetek általi üdvösségre is. Ha külsőségeket akar valaki betartani, nem lesz békessége, nem fog üdvözülni.
"Miből gondolod, hogy a ceremonális törvény volt az elhordozhatatlan?" Az Ap. Csel 15. fejezete így kezdődik: "Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek." A körülmetélkedés is jelképes volt, a megtérést, a szív körülmetélését jelképezte. Ezt ma a keresztség pecsételi meg. Akik mózesi törvényeket erőltettek, a cselekedetekben bíztak, valamint nem látták, hogy a ceremóniális törvényekre nincs már szükség, mert előképek voltak. A fejezetben szépen lejön, hogy nem dobtak el mindent, maradtak az eü törvények is, de nem erőltetve adtak választ a problémára. Kikötöttek néhány alapvető dolgot, és hozzátették: "Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák." Vagyis: mindenki hozzáférhet az ószövetségi iratokhoz, vannak ennek tanítói, és gondolkodhatnak rajta. A lelkiismeretükre lett bízva, hogy utánajárnak, és majd Isten vezeti őket. Következő vers: "...férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék..." Azaz ezt az üzenetet személyesen kibontották, magyarázták arra kiválasztott küldöttek. Ez sincs részletezve, hogy hogyan fejtették ki az üzenetet a gyülekezetekben. Ehhez képest ma szerintem pont olyan felületesen kezelik a keresztények ezt az igerész, mint a tízparancsolatot, ahol főként tiltások vannak megfogalmazva, de belemélyedve sokkal tartalmasabb az. Jézus is kifejtette bővebben. Egyszer hallottam egy morbid megközelítését ennek: a tiltásokban megfogalmazott törvényt a halottak töltik be legjobban. Ők nem hágják át azt. Ennél mi sokkal többek vagyunk...
Egyébként nem csak a ceremóniális törvényre hivatkoztam, hanem a cselekedetek általi üdvösségre is. Ha külsőségeket akar valaki betartani, nem lesz békessége, nem fog üdvözülni.
René Descartes a XVII. század egyik legjelentősebb tudósa. Elsősorban filozófiai gondolataival vált híressé, de maradandót alkotott a matematika és a fizika területén is. Azok is, akik nem tudják ki ő, ismerik az azóta szállóigévé vált mondatát: „gondolkodom, tehát…..
Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az ember-Isten viszony.Az előző posztban már boncolgattam, hogy Isten törvényeiben látszanak azok az alapelvek, melyek segítenek felismernünk, hogy Istennél mindig fontos a gyengébbek, kiszolgáltatottak helyzetének biztosítása. Isten mindig…..
millet
2014.11.27 12:25:45
@sefatias: Értem :) Tegnap voltam egy bibliakörön, ahol Jób könyvéről beszélgettünk. Azt gondolom, rendesen kapcsolódik a kérdéseidhez. Jób és barátai is keresték a Jóbbal történtek okát/értelmét. És mondtak egy csomó emberi gondolatot. Sok okosságot is. Mondjuk Ők voltak koruk teológusai :) Nekünk könnyű dolgunk van a történettel kapcsolatban, mert olvashatjuk a bevezető részt is. Amiért szóba hozom a történetet: Jób istenfélő volt, és ezt nem ő maga állította magáról. Mégis, eljut egy pontra, ahol azt mondja: "Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged." (Jób 42:5) Szerintem erre a többletre van szükséged. És nem csak neked, mindannyiunknak. És ezzel nem akarom félresöpörni sem a Bibliát, sem mindazt, amit emberek megértettek belőle. Csak a személyes isten-ismeret fontosságáról akartam beszélni, nem leszólva a hitedet, eddigi tapasztalataidat.
A Bibliát olvasva az ember mindig rábukkan olyan történetekre, amelyek segítenek neki abban, hogy Isten hatalmát, másokkal való viszonyát felismerje. Számomra ma az a kérdés, hogy ezek a történetek valóban megtörténtek-e, illetve ha megtörténtek, akkor úgy történtek-e meg,…..
millet
2014.10.09 12:21:21
@Csaba Tarró: Igaz, hogy a bűn rabszolgái lettünk, de az evangélium nem "csak" az, hogy bűnbocsánatot kapunk, ha kérjük, de Isten segítségével lehetőségünk van jó döntéseket hozni, jól cselekedni. Különben furcsán hangozna, amit Jézus mondott: "Ezt cselekedd, és élsz." Ezt a törvényre mondta. Új teremtés vagyunk, ha megtértünk.
millet
2014.10.09 12:24:27
@sefatias: nem szeretném ezt úgy alkalmazni, hogy ezen az alapon csak nálam lehet az igazság. Inkább mint ígéret, lehetőség számunkra.
millet
2014.10.09 12:30:03
@Csaba Tarró: "Az ószövetségi Főpap sem minden
emberért, hanem Isten népéért ment a
szentek szentébe az áldozati vérrel."
Ez a templom megtisztításakor volt évente, a nagy engesztelési napon. Egész évben, akik bűnt követtek el, állatot áldoztak, ennek vére a templomra került, ettől tisztult meg. Valójában bárki csatlakozhatott a zsidó néphez, és ezután lehetősége volt erre. Ez sem zárt ki senkit az üdvösségből. Csupán annyit jelent, hogy aki nem mutatott be áldozatot, attól áldozati állat vére nem került a templomra.
emberért, hanem Isten népéért ment a
szentek szentébe az áldozati vérrel."
Ez a templom megtisztításakor volt évente, a nagy engesztelési napon. Egész évben, akik bűnt követtek el, állatot áldoztak, ennek vére a templomra került, ettől tisztult meg. Valójában bárki csatlakozhatott a zsidó néphez, és ezután lehetősége volt erre. Ez sem zárt ki senkit az üdvösségből. Csupán annyit jelent, hogy aki nem mutatott be áldozatot, attól áldozati állat vére nem került a templomra.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A másik gondolat, ami szintén az idézett igéhez kapcsolódik: kiemelted a "nektek adtam" kifejezést. Azért érdemes a folytatásán is elgondolkodni, a földünk állapota kapcsán is (és persze az emberek egészségi állapota kapcsán is érdemes komolyan venni ezt az igerészt). Ha nem az állatokkal etetnénk el rengeteg gabonát, szóját, hanem olyan növényeket termesztenénk, amiket közvetlenül fogyasztanánk el, az sokkal környezetkímélőbb lenne: sokkal több embert el tudna tartani a Föld, ha Isten eredeti útmutatása alapján étkeznénk. Tudom, hogy a vízözön után *megengedte* Isten a (tiszta) húsok fogyasztását, de azért, mert akkor épp elkezdődött a jégkorszak, amit a vízözön váltott ki, így kevés volt a növényi táplálék. Tehát, normál körülmények között még mindig az eredeti étrend az ajánlott. Ha valakit nem foglalkoztat, hogy az az egészségesebb, vagy nem hiszi el, akkor legalább azért fontolja meg, hogy hosszabb távon is legyen mit ennünk, legyen hol élnünk.