Adatok
Lajos Árpád
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ha nem ismerjük a környezetünket, ha nem is vagyunk kíváncsiak arra, mi, miért történik a világban, akkor összeesküvés-elméleteket gyártunk, hogy leplezzük a tudatlanságunkat, vagy egyszerűen gyűlölködünk, mert így elhárítunk magunktól mindent, ami érthetetlen számunkra. A…..
Miközben az emberiség évszázadok óta ádáz harcot vív a vallás, a meggyőződés, a gondolat és szólás szabadságáért, unott vállrándítással vesszük tudomásul, hogy az életünk már nem csak a miénk, hanem bárkié, aki hajlandó megfizetni az árát.
Az elmúlt hetek egyik…..
Lajos Árpád
2014.10.01 05:50:39
@csker: Á, dehogy, nem lesz az sehol eltárolva, s mindig, ha látod, hogy tetszikelted, az csak a véletlen műve lesz.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én másképp közelítem meg a kérdést. Nem úgy, mint azok, akik a bőrszínük vagy a vallásuk alapján ítélik meg az embereket. Nem gondolom jobbnak vagy rosszabbnak másoknál magam attól, hogy magyar vagyok. A magyarság viszont nem jelentéktelen attribútum. A magyar ember beszéli fantasztikus nyelvünket, ismeri csodálatos kultúránkat és nagyon fontos, hogy a magyarok egymással sorsközösségben vannak.
Büszke vagyok magyarságomra és úgy gondolom, hogy más nemzetek tagjai is büszkék lehetnek a nemzetükre. De egy másik nemzet tagjával nem vagyok nemzeti sorsközöségben, más nyelvet beszélünk, mások a gyökereink.
Biztosan csodálatos, régi fantasztikus kultúrákról van szó, de nem értem, hogy ez miért releváns. Ha a világ legjobb tudósa, vagy legjobb művésze tolakszik be a lakásomba, ő is nemkívánatos lesz. Szerintem a terrorveszély reális. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha az ISISt vezetném, akkor nem szalasztanám el az alkalmat arra, hogy az európai balek bevándorláspolitikával visszaéljek.
Mégis azt mondom, hogy a terrorveszély a maga súlyosságával mellékes ahhoz a veszélyhez képest, ami közeledik. Ez a veszély pedig a nálunk szaporább, a mi kultúránktól gyökeresen eltérő kultúrájú embertömegek közeledése. Nem tudok túl sok olyan példáról, hogy egymástól ilyen nagyon különböző kultúrák hosszú távon jól megfértek volna egymás mellett.
Az érkezők rendszerint alkalmazkodnak, amíg kell, majd, ha lesz alkalmuk rá, szép csendben, lassan, vagy éppen hangosan és gyorsan átveszik a hatalmat. Ez történt a Délvidéken, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Őrvidéken, Koszovóban a szerbekkel, az amerikai kontinensen az ottani őslakosokkal, vagy éppen Ausztráliában, de, hogy térben és időben közelebbit mondjak: nyugat-Európában, ahol nem jó már Párizsban, Londonban, Brüsszelben európaiként élni.
Fantasztikus a szír kultúra? Biztosan. Nekem meg kell tanulnom? NEM. Azért nem, mert amíg én vagyok itthon, addig ők kell alkalmazkodjanak és ők kell megmutassák nekem, hogy értékesek, nem a könyvtárban kell lapozgatnom, hogy mi volt Damaszkuszban ezer éve. Annak mi a relevanciája a téma szempontjából?
Nyilván semmi. Csak néhány ember, akik a jól felfogott politikai érdek miatt a zűrzavarban érdekelt kezdi így a dolgot, ha már se az "álprobléma", se a "gumicsont", se a "rossz válasz", se a "demográfiai megoldás", se a "túl későn" dumák nem jöttek be, akkor most jöhet a "de ők nagyon értékesek" duma. Szerintem ez se fog bejönni, de próbállkozni lehet, elvégre demokrácia és sajtószabadság van, még akkor is, ha egyesek címlapon híányolják a demokráciát és a szólásszabadságot.