Adatok
páfrika
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Legalábbis erősen sanszos.
Mióta munka nélkül vagyok, már kb. két hete napi szinten járok a helyi Leisure Centerbe, különös tekintettel arra, hogy nehezen visszanyert alakomat a cigi lerakása óta nem egyszerű megőrizni, muszáj mozogni. Az eredmények bíztatóak, s fura módon még a kondis részt is…..
páfrika
2019.10.28 12:50:58
Itt vannak a magyarok.... gondolok itt rád, kedves Liping és hozzászólóidra. Fogalmam sincs, hogy Irországban mennyi a fogyatékkal élő és ehhez képest Mo-on mennyi. DE szemmel láthatólag van mit tanulni az írektől. Még neked is Liping, és ha majd elég időt töltesz egy nálad elfogadóbb társadalomban, akkor egyszer talán leszállsz a magas lóról és hangnemet változtatsz, ha sérült emberekről beszélsz. Összeszorult a gyomrom, amikor olvastalak, nem beszélve néhány kommentelődről. Nem is gondoljátok milyen könnyen megtörténhet az, hogy megtapasztalhatjátok milyen sorstársként nézni a fogyatékosokat és hozzátartozóikat....Évek óta olvastalak, de ma voltam itt utoljára.
páfrika
2019.10.28 13:58:21
@sellőlány: Köszönöm válaszodat! Fogyatékkal élni sehol sem könnyű. Valószínűleg túlreagáltam, pedig nem jellemző. És abban is igazad van, hogy nem bunkóságból írta le a tapasztalatait a maga módján. Mert az a kívülállóság, rácsodálkozás, mármint,hogy ezt most külön ki kell emelni, hogy Down-osok és autisták járnak a fürdőbe - esett rosszul. Értem én Liping rajongását a térképek iránt, vagy metrovonalak fejlesztésének nyomonkövetését is. De a válaszát is vettem.
Még egyszer köszönöm a válaszotokat, nincs harag!
Még egyszer köszönöm a válaszotokat, nincs harag!
páfrika
2019.10.28 14:44:17
@Liping: Köszönöm ezt a válaszodat is! :-) Máskülönben 25 éves autistát nevelek. Én teljesen megértem azt, ha beadják valahová a beteg gyereket, meg lehet azt indokolni ma is. De azért hidd el, sokan nem teszik meg. Nekünk kivételesen szerencsénk van, mert van hová napközibe hordani, nekem meg munkahelyem van. De azért meglehetősen behatárolt az életünk. Ezért szeretem olvasni az írásaidat, mert kicsit messzebbre látok általad.
A férjem, mint lelkes természetbúvár egy érdekes, új állatfaj felfedezésekor, rendszeresen elcsodálkozik rajtam, egyszerűen nem fér a fejébe logikátlan, furcsa viselkedésem. Nem érti, mi okból állok reggelente elkeseredve a szekrényem előtt, miközben hangosan nyikorgó…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz