Adatok
Martinelli
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A Bock Bisztróban vacsoráltam a minap – évente egyszer-kétszer teszek ilyet, szeretem a konyháját –, és nagyon jólestek a borok megint. Jobban, mint tavaly. Különösen a két szelektált cabernet 2004-ből – a Fekete-hegy franc és a Jammertal sauvignon –, valamint…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A villányi "elit kommandó" borai biztosan jók, mert eladhatók – tudtommal elég jól megélnek belőle - illetve illeszkednek a világtrendbe – és így könnyebben elfogadja ezeket a tisztelt közönség. Néha ugyan csalódást okoz egy-egy darab, főleg ha kinyitok utána egy átlag ausztrál CabSav-t vagy Shirazt. Olyankor el szoktam gondolkodni, hogy miért kell nekünk ezen a pályán versenyezni - a világban vagy akár itt a nyitott hazai piacon - ahol feltehetően alul fogunk maradni ár/minőség viszonyban. Ezen a pályán mi nem vagyunk marketinges szakkifejezéssel élve rule-makerek (szabályalakítók) Lehetnénk azok pl. az Olaszrizling, Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Kéknyelű, Bakator, Kékoportó, Kékfrankos stb. területén, mert ezekhez némileg több közünk van. Globálisan nézve marad hát a rule-taker (szabályfelvevő) szerep főleg annak az egy-két gyenge-elméjűnek aki pl. a Balaton-felvidéken kiírtja az Olaszrizlinget és Shirazt ültet helyette, és akkor még nem is hoztam szóba a bankárok együgyű "nyáját" akik valamely "beteg lemaradásnak" érzésétől vezéreltetve követik a Legnagyobbat (és legelsőt). Sajna legtöbbször minőségben is. Ezt nevezhetjük akár káros sznobizmusnak is, azzal az apró megjegyzéssel, hogy még mindig jobb nekünk, hogy ez a perverziójuk és nem villájukat nagyobbítják Dél-Spanyolországban... Leírások szerint Villány lejtőin 150 évvel ezelőtt a fehér szőlő dominált. Lehet jót tenne Villánynak egy régi fehér fajtákkal kísérletező borász. (Lehet van is, csak még nem találtam meg. Segítsen valaki ha ismer ilyet.)
Az ikonokról nekem mindig Bizánc mozdulatlansága és merevsége jut eszembe, ezért nem tartom találó kifejezésnek az újonnan felfedezett borászokra, már csak azért sem mert piacalakítás szempontjából szerintem ők a rule-breaker-ek (szabálytörők) Legtöbbször hazai fajtákkal kísérletezve - ami némileg veszélyesebb befektetés. (Nem beszélve arról, hogy élesztő nélkül lehet nem is forr ki rendesen a bor, ami szintén növeli a kockázatot.) Az ő munkájuknak köszönhetően fejlődik a piac, az ízlés tehát a kultúra, vagy kultusz ami velejárója. Tehát rájuk és munkájukra nagyon nagy szükség van!
A marketing alaptörvényének megfelelően a rule-breakerekből lesznek a rule-makerek.
Valamikor a 90-es évek elején mikor az állami borgazdaságok domináltak a mi kis piacunkon Gere Attiláék voltak a rule-breakerek felvéve az újvilági trendeket. Mivel mi magyarok szeretünk utánozni ízlésben másokat, ezen a kis hazai piacon ha rövid időre is, de rule maker-ekké váltak. Lehet értékelni, hogy az emberek egy része Magyarországon ha CabSav-t vesz -mondjuk az esetek többségében - levesz a polcról egy magyar bort és nem az ausztrált issza.
Mint tudjuk a piacon mindig a rule-makerek csinálják a profitot. Nem sajnálom tőlük, de azért kísérletezhetnének többet mondjuk régi magyar fajtákkal (élesztő nélkül)
Az ízlés azonban változik hál’Istennek és így eljuthatunk olyan borokhoz, amelyekről 17 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk volna. Szerintem ez a fejlődés nagyon jót tesz nekünk, meg az is, hogy eljutottunk eddig a cikkig. Mindez az ízlés fejlődéséről szól.
Személyes szempontból
Én átlagos fogyasztó vagyok - tehát nem jártam Sommelier iskolába. Nem mindig számít, hogy mennyi savtartalom, meg mennyi maradékcukor, de igenis számít ki a borász, hogy kinek a keze nyomát viseli a bor. Szerintem a bor tele van titkokkal, megfejthetetlen történetekkel és a boroknak sorsuk van, ahogyan nekünk embereknek. Szeretem az „ikonoknak” nevezett borászokat nagyon, mert frissek, fiatalosak, belevágtak a járatlan útba, és legtöbbjük szenvedélyesen teszi a dolgát. Nincs olyan érzésem, hogy autoritásnak élnék meg magukat és tevékenységüket. Jónehányan közülük kifejezetten szerények és nekem ez szimpatikus. Ne haragudjon kedves Albert Gazda, de én egy elfogult fogyasztó vagyok. Szeretem kötni a borokat Emberekhez tájakhoz és így választok. Szerintem sokan vagyunk így és minél többen fogyasztanak bort annál szélesebb skálája lesz a hazai kínálatnak.