Adatok
liberté
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
(Bár a blogot már rég nem írtam, a téma örökérvényűnek tűnik. Sok megkeresést, kommentet kapok új áldozatoktól, akik átestek azon amin én is. Azt gondoltam mégiscsak érdemes folytatni és leírni 1-2 jótanácsot a felépülőknek...)
Szóval elszakadta az achillesed... először…..
liberté
2014.08.23 20:37:48
Sziasztok!Az utóbbi hetekben többször olvastam a blogon leírt különféle tapasztalatokat és jótanácsokat,általában véve nagyon hasznosnak és jó dolognak találom,főleg azért is mert én is keményen érintetté váltam sajnos...ha nem bánjátok én is megosztanám veletek a kis történetemet,csak a tanulság végett. ami nem Magyarországon hanem Ausztriában játszódik.Még június 18.-án történt,hogy munka után megbeszéltünk barátainkkal hogy elmegyünk focizni.Rólam tudni kell hogy elég aktív életet igyekszem élni,rendszeresen szoktam úszni és kerékpározni,valamint az erdők illetve hegyek látogatását sem vetem meg,stb. :-)Ehhez hozzájön hogy a munkám is elég pörgős(felszolgáló vagyok).Viszont pályasportot már egy jó ideje nem űztem.Ezért aztán természetesen igent mondtam a felkérésre.A bemelegítést meg persze hogy nem vittem túlzásba...Egy műanyagborítású kispályán kezdtünk el játszani,majd jó félórai játék után egy hirtelen kitámasztó mozdulatnál megtörtént a baj.Hatalmas csattanás a bal bokámnál,azonnal a lábamhoz kaptam,majd leültem.Az első kérdésem hogy ki rúgott meg hátulról ilyen erősen??Természetesen senki,de mint kiderült akkorát szólt hogy rajtam kívűl vagy 2 ember legalább szintén hallotta.Természetesen nagyon fájt és a legfurcsább az egészben az volt hogy az addig tükörsima pályát teljesen hullámosnak éreztem a talpam alatt.Mivel akkor még nem is sejtettem mekkora a baj,hazabicegtem saját lábon,majd éjszakára felpolcoltuk illetve jegeltük.A történet előzménye még az hogy visszagondolva(nem tudom hogy köze lehet-e hozzá) a szakadás előtt kb.1 héttel már fájt időközönként a bal sarkam,de inkább csak reggel felkelés után,ezért aztán túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki.Amikor nekiálltam dolgozni,1-2 óra múlva már észre sem vettem.Ez lehet valami előjel volt??De visszakanyarodva :másnap reggel amikor felkeltem,az éjszakai jegelések illetve pihentetés hatására határozottan jobbnak éreztem a lábam,persze egy kis bicegés+dagadás volt.Bementem reggel dolgozni,gondoltam majd legfeljebb egy könnyebb helyre kérem magam 1-2 napra a hotelban,vagy max elmegyek néhány nap táppénzre.Igenám,de ahogy elkezdtem mászkálni,egyre csak jött vissza a fájdalom,valamint félelmetes dagadás kezdődött,ami nem akart csillapodni.Ekkor már éreztem hogy nagy a baj...még aznap irány a kórház...Megröntgeneztek és kiderült:ez bizony teljes Achilles-ín szakadás.A sarokcsontomnál szakadt el,majd fel is rántódott az elszakadt ín a vádlim felé :-( Másnap délelőtt 11 órakor már műtöttek is a környék központi kórházában.A műtét helyén,a bokám hátsó-belső felén egy kb.10 centis varrat maradt(ami azóta már jóval kisebb,nagyon szép).Ez volt június 20.-án.A műtét után 4 nap kórházi megfigyelés,amiből az első 2 nap szigorúan tilos volt felkelnem az ágyból.Egyúttal 2 hét időtartamra fekvőgipszet is kaptam(műanyagot).Mankózástanulás,majd hazajövetel.Gyakorlatilag 2 hétig csak és kizárólag felpolcolt lábbal feküdtem,semmi terhelés.Ja és ugye az elmaradhatatlan vérhigító injekció esténként a jobb combba(választhattam:vagy hasfal,vagy jobb comb-inkább az utóbbi ha már...),amit a párom szúrt be mindig :-)Miután letelt a 2 hét,egy újabb műanyag gipszet kaptam,ezúttal már járógipszet.Adtak hozzá egy feltépőzárazható papucsot,mondván hogy -természetesen mankóra támaszkodva- lassan és óvatosan elkezdhetném terhelni,de mivel spiccben gipszelték le a lábam,megmondom őszintén hogy én olyan nagyon sokat nem próbálkoztam vele járkálni,mert rettentően kényelmetlen volt.Persze azért próbálkoztam de csak nagyon ésszel.Újabb 2 hét után(ez ugye összesen 4 hét gipsz) kaptam végre egy sarokemelős "holdjáró" csizmát,amivel viszont már egy kicsit kitágultak a határok :-) 2 mankó segítségével azért ebben már egész jól eltudtam vánszorogni.Az utcán elég sokan megnézték hogy mi ez a térdig érő csizma a lábamon :-) Ezt szintén már csak 2 hétre adták és a műtét utáni 6.héten-még csizmában- megkezdtük a könnyed fizioterápiás gyakorlatokat.Az orvos azt tanácsolta,hogy a 2 hét letelte után fokozatosan,néhány nap alatt szabaduljak meg a csizmától,ne hirtelen.Így is történt,augusztus első napjaiban végre szabad volt a lábam-bár rettentően gyenge és vékony.Közben heti 2-3 fizioterápia+otthoni gyakorlatok ami hatására rohamos javulásnak indultam,bő 1 hét múlva már csak 1 mankóval,majd újabb nem egész 1 hét múlva már mankó nélkül sétálgattam.Persze azt az egy mankót azért még hordoztam a kezemben néhány napig,majd miután már csak tehernek számított,végképp megszabadultam tőle.Ma már csak ott állnak a szoba sarkában mementóként...Jelenleg a műtét utáni 10.hétben járok,a dagadás szinte teljesen megszűnt.Miután itt a blogon olvastam a fáslizásról,ezért tanácsot kértem a gyógytornászoktól.Ők a következőt javasolták:mivel fiatal vagyok(34) és erős a szervezetem ezért nem ajánlott elszorítani a vénákat,hagyni kell a lábat,oldja meg saját maga.Amennyiben 2-3 hétig nincs változás,majd abban az esetben fáslizunk.Ha dagad akkor jég+vénatorna+felpolcolás.És nálam ez valóban működött!!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz