Adatok
mangoka
1 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem lehet nem figyelmen kívül hagyni egy fontos alkatrészt. Az egot. A lélek egy képlékeny, gyúrható dolog, sok minden gyógyítja.
De az ego... Kemény. Azt mondják, a fűzfa meghajlik a hó terhe alatt, így nem törik el, de a tölgyfa! Keményen ellenáll, így eltörik. Fűzfa…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
lehet, hogy az általam ideszánt komment miatt képzeletbeli rohadt paradicsomokat fogtok az arcomba dobálni, de mégsem bírom ki, hogy ne tegyek hozzá egy olyan megközelítést a már elhangzottakhoz, ami egészen új színeket festhet Nektek is. ez pedig a spirituális út. merthogy van néhány olyan emberke, akinek már sikerült továbblépni ezeken az alantas, marcangolós, felemésztős pillanatokon, akiknek már sikerült elérniük, hogy az állapotukat ne a külső körülmények, pasik, párkapcsolat, egyéb stb. határozza meg. akik függetlenek érzelmileg ezektől a történésektől és teljességben tudnak élni, mindentől és mindenkitől függetlenül.
hosszú hosszú téma ez, de talán kiragadhatunk egy kis szeletkét és levetíthetjük a párkapcsolatokra, a szakítást követő mocsárban tapicskolásra, és talán ha elgondolkodunk rajta, némileg enyhülést hozhat a tehetetlenségben történő rugdalózásban.
mert miről is van szó... ?
szeretünk. birtokolunk. elvárunk. de amikor mellettünk van valaki, valóban őt szeretjük?? nem éppen a saját érzelmeinkbe vagyunk szerelmesek? vagy abba a kényelmi pozícióba amelybe az egész kis "entitás" helyez minket? ha valóban őt szeretjük, nem kellene örülnünk a boldogságának? ha most ő pont nélkülünk van jobban, akkor shit happens..., de mégis ettől Ő még ugyanaz az ember akibe hetekkel hónapokkal ezelőtt nyakig benne voltunk...
jó jó, én tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. az ember egója ezt nem viseli el. de ha ezt már tudjuk, hogy mindössze az egónk taszít bele a mocsárba, akkor tök jó. és ha nem is tudjuk a dolgot szenvedés, tapcsikolás és rugdalózás nélkül megélni, azt megtehetjük, hogy miközben megéljük mindezt, kívülről szemléljük önmagunkat és felfedezzük a dolog abszurdítását.
mindig van személy akire kivetíthető ez a sok szenvedés. a környezetem kész párkapcsolati krízis tanulmány. millió felállás és alternatíva a szenvedés lehetőségére. ha van azért, ha nincs azért.
ezen kellene túllépni. csak egy kicsi szinttel, hogy ne mindig ugyanazokat a szakaszokat éljük meg. ezt valahogyan tudatosabban kellene.
nem tudom érthető e bármi a fentiekből. ha nem az sem baj. nagyon szűk ez a fórum arra, hogy mindent ide írjak ami bennem van...
a fentiekhez annyit, hogy én nem tudok semmit. soha nem is tudtam. csak tapogatózok, tele kérdőjelekkel. még véletlenül se úgy vegyétek, hogy már bármennyire is élem a fentiket.
mindenkinek kívánom, hogy mielőbb besüssön a napocska az esőfelhők között. így vagy úgy.