Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Bunfordné Csaba Krisztina

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2014.08.02. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ökofalu szervezés Ökofalvak 2010.08.28 14:34:00
  01. Ökofalvak   A magyarországi ökokezdeményezéseket bemutató sorozat első része az ökofalvak bemutatása. Mindössze 3 falu került ide. Úgy gondolom, hogy az ökofalu egyik alapvető ismérve az önfenntartási képesség. Ezek a falvak, ha jelenleg nem is teljesen…..
Bunfordné Csaba Krisztina 2014.08.02 15:43:09
Bárki azt gondolná, hogy ha egy gyarapodásában és fejlődésében megrekedt faluba beköltözik egy ilyen bevallalós, sokgyerekes család, ahol viszont a szakmai szakértelem, gyakorlatiasság, elszántság, segíteni akarás is megvan, az fellendíti a helyet és új lökést ad. Hát nem. Az első dolog amivel szembe találtuk magunkat az irígység volt, majd a blokkolás. És véleményem szerint a hatalomféltés. Persze erre olyan emberek képesek, akik eleve csak hatalomban képesek gondolkozni, és másokról is csak ilyen törekvéseket feltételeznek. Kérdezem én, hogy építenek ökofalut ilyen szemlélettel? Minden ilyen kezdeményezéshez önfeláldozás, anyagiasságtól mentes gondolkozás kell, közös érdekszemlélet. Voltak is, akik ezt megtették korábban, de az egészet agyonütötte a pénzelvűség. Sokat mondok a következő szavakkal: uniós pályázatok, földbérlések, elnyerése, megszerzése, hasznosítása:)) Valahol ez szándékos is a globális rendszerben, ahol élünk, hiszen ha ezek nélkül működne egy önellátó közösség, akkor az a rendszerből sikeresen kivonná magát, óriási pozitív példa lenne, követőkkel, mozgalmakkal, valódi rendszerváltás rendszerellenesen. Melyik diktatúra enged ilyet kibontakozni?? Olyan emberek meg mindig akadnak, akik a jól kitalált elmélet mögé bújva, kihasználják a visszaélésre nyújtott lehetőségeket. Ennyi az egész, nem kell csodát várni, és nem kell nagyon meglepődni sem, az egész világ ilyen, az egész ország így működik. :(
Gyűrűfűre pillanatnyilag, nem várnak újakat, mert általában senkit se tudnak belepasszítani az elképzeléseikbe, ők az új szellemiségtől mereven elzárkóznak, tekintélyelvűen ragaszkodnak a kőbe vésett saját elveikhez, az újak csak náluk ostobábbak, tapasztalatlanabbak lehetnek, tehát nagyjából saját klónjaikkal lehetne még gyarapítani a falut esetleg. Mostanában sok volt a meglepetés számukra, alig maroknyi új betelepedőkkel, köztük mi se voltunk hajlandók beállni bizonyos sorba, tehát "jobb, ha nem jön ide senki, mert csak baj van vele." Ez tényleg elhangzott pozícióban lévő ember szájából. Mi a baj vele? Ha nem ért semmit, és nem tud semmit, akkor az, bár legalább arról lehet beszélni, röhögni rajta, hogy ugye, ugye, de legnagyobb baj azzal van, aki mindent ért és mindent lát és még a száját se tudja befogni. Most se ártana óvatosnak lennem, mert van még némi értékünk Gyűrűfűn, és ott az önbíráskodás is bevett szokás, mint újabban értesültem. Egyébként a lejáratás kedvenc politikai fogás ott is, hátulról belerúgni, mindenféle feltételezésen alapuló pletykákat terjeszteni a másik háta mögött. A suttogó politika önvédelemre is kiválóan alkalmas, és előbb utóbb az áldozat ellehetetlenítéséhez vezet.
Ahogyan "bekerülni", úgy eljönni se volt egyszerű. Márcsak azért se ajánlom senkinek Gyűrűfűt letelepredésre, mert az ingatlan, telek és fölépítményi jogviszonyok páratlanok az országban. Persze arra való hivatkozással, hogy akárki ne költözhessen be, mert akkor lőttek az ökológiai alapelveknek. Így a teljesen üres telek ráépítési jogáért magas árat kell fizetni, viszont ha nincs a ráépített épületre (még) használatba vételi engedély, nem lehet megvásárolni a telket, és az alapítvány, aki egyenlő a döntéshozó kurátorokkal, beleszólhat abba, hogy a saját tulajdonomat képező épületet, kinek adhatom el. A visszaélések elkerülésére hivatkozva sokminden mást is megtesz az alapítvány, de ezt most nem részletezném. Mindenkinek javaslom, aki letelepedni szeretne, hogy nagyon alaposan tájékozódjon a bérlés körülményeiről, és kérdéseivel keressen meg más helyieket is, necsak a kurátorokat. Legérdemesebb azokkal beszélni, akikről a kuratórium elítélően vagy lejáratóan beszél. Ebben a pillanatban nincs Gyűrűfűn olyan építési telek(leszámítva 3-at a völgyben, amire barátaink magánpénzből intéztek utat, mielőtt még a házukat le kellett bontaniuk, ez is jó kis történet, de nem az enyém) amelyre építési hatóság építési engedélyt adhat ki!! Egy fennálló, és régóta húzódó bírósági per (az alapítvány és egy helyi lakos között) az oka, legalábbis a köztudatban. Ezért félő, hogy nem is tud építkezni az, aki szeretne, a közelmúltban ennek ellenére kötött az alapítvány ráépítési szerződést egy új családdal, akiket viszont végül megmentett a mi eladó ingatlanunk az építési engedély kiharcolásának herce-hurcájától.
Egyébként az utóbbi években a miénken kívül, és az említett lebontott házon kívül, Gyűrűfűn nem épült lakóház. Így eladó ingatlan se igen van, vagy ha igen, azt igyekeznek a helyiek gyorsan megvásárolni, hogy akárki ne költözhessen csak úgy Gyűrűfűre.
Sajnálom, ha valakit elijesztettem, de inkább ez, mint a csalódás vagy a ráfizetés, ahogy mi is jártunk.
Bunfordné Csaba Krisztina 2016.07.04 08:54:27
Köszönöm, jól vagyunk! :) Egy pici somogyi falu félreeső nagy erdősült telkén élünk, a hely nem ökofalu, de elég jó természeti adottságai vannak. Ugyanazt az életmódot folytatjuk, amit Gyűrűfűn. Tehát amiben ott más volt az életünk egy mai átlagos életmódú családhoz képest, az itt is működik. Egy régi építésű vályogházunk van, de a férjem kibővítette, a hibáit kijavította, és így nagyon kényelmes, természetes ház lett. Kemencében sütöm a kenyeret, és minden mást, helyi házi tejből tejtermékeket készítünk magunknak, biokertet művelek, savanyítunk, lekvárt főzünk, sőt saját magunknak a húst, tojást is kitermeljük, füstölt árut készítünk, szóval, amit házilag hagyományosan lehet, és az időnk engedi, azt előállítjuk magunknak. A férjem továbbra is méhészkedik, és nagyon jól fölfejlesztette. Persze nem biomézet termelünk, de azt el kell mondanom, hogy bioméz termeléséhez, ami valóban garantáltan vegyszermentes, az én véleményem szerint a következőt kellene tenni: csak makulátlanul tiszta új méhcsaládokkal, amiben nincs jelen az atka csírájában sem (ez eleve elég nehezen megoldható) egy más méhészektől és legfőképpen vándorméhészektől mentes környezetvédelmi területen új eszközökkel új méhészetet létrehozni, úgy, hogy a méheket körülvevő 10 km-es körzeten belül nincs mezőgazdasági művelés, vagy az is garantáltan bio :) A méheket csak bio szerekkel, különböző természetes savakkal kezelni akár a méhállomány megcsappanását is kockáztatva ezzel, és az új családokat kizárólag biocukorral serkenteni, bioléppel ellátni, ami magasan megemelné a méhészkedés költségeit. Az a probléma, hogy szerintem nincs vagy csak nagyon kevés ilyen hely van ma Magyarországon, talán a tágabb Kárpát-medencében, mondjuk Erdélyben valahol megoldható lehet. Szóval teljesen mindegy, hogy Gyűrűfűn méhészkedünk, vagy itt, mert vegyszerek nélkül mézet termelni ott sem tudtunk, de minden részletre odafigyelünk továbbra is, amennyire csak lehet, kerüljük a vegyszereket, és az elégedett fogyasztók sokasága a bizonyíték, hogy kiváló minőségű mézet termelünk.
Nincs sok különbség egy ökofaluban és egy átlagos magyar faluban való boldogulás között, mert mindig legfőképpen saját magára számíthat az ember:D, de mindenhol vannak olyanok, akikkel lehet és érdemes összefogni. Gyűrűfű környékéről is sok barátunk van:), illetve sok volt gyűrűfűivel szintén jó viszonyban vagyunk :) Számunkra egy ilyen helyen, ahol most élünk, sokkal szabadabb az élet, nincsenek kényszer-kapcsolatok, csak azokkal kell barátkozni, összefogni, akikkel mi választjuk ki egymást. Itt és a környező falvakban is jócskán akadnak olyan emberek, akikkel számíthatunk egymásra, vagy akikkel össze tudunk dolgozni, és ebből mindenkinek csak előnye származik, nincsenek elvárások, ha valamiben gondolkozásbeli különbség vagy érdekellentét adódik, nincs egymásrautaltság, és egyszerűen ilyen esetben mindenki a maga útját járja, amibe másoknak nincs beleszólása. Élni és élni hagyni, ez ilyen egyszerű :) Az itteni helyi iskolát inkább hagyjuk:(, de országosan ez a helyzet! A nagyobb gyerekeink gimnáziumba járnak, a kisebbek viszont továbbra is magántanulók méghozzá a pécselyi Báró Wesselényi Alapítványi Ált. Iskolánál, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, aki hozzánk hasonló helyen él, és szenved a gyereke a helyi iskolában bármilyen okból!
Gyűrűfűről a véleményem nem sokat változott, de különösebben nem foglalkoztat, mert túlléptünk már ezen. Ami Gyűrűfűn most történik, ahogyan alakulnak a dolgok, az mind azt igazolja számomra, hogy jól döntöttünk, amikor elköltöztünk. Az erdő, a vadon, maga a hely hiányzik néha, a gyerekek is nosztalgiával gondolnak vissza. Élettapasztalatnak első osztályú volt a gyűrűfűi kalandjaink sokasága, nem bánjuk, de nem kezdeném ugyanott elölről! :)
Bunfordné Csaba Krisztina 2016.07.05 09:00:20
Sok érdekes történés van Gyűrűfűn, de tényleg nem célszerű ezekről kommentekben említést tenni. Csak privátban tudnám elmondani. Ezek az apró részletek sokat elárulnak a faluról. Mi sajnos mielőtt odaköltöztünk, lemaradtunk ezekről, nagyon figyelnek a látszatra, és minket szinte csalogattak, mert (utólag leesett) akkoriban nagyon kellett a gyerek a faluba, akikkel indokolt a falubuszt üzemeltetni. Sok jóakarónk volt később, akiktől kaptunk fölkészítést, de csak utólag, amikor már a vásárhelyi házunkat eladtuk, a férjem föladta az állását, és féllábbal Gyűrűfűn voltunk, aztán egy idő után elkerülhetetlenül átláttuk a dolgokat, jobban is, mint ahogy szerették volna, akkor még úgy gondoltuk, hogy túl lehet lépni az ilyen kicsinyes emberi tényezőkön, aztán gyorsan kiderült, hogy mi nem vagyunk azok, akik bamba tökként képesek akármihez asszisztálni. :) bcskriszta@gmail.com
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása