Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Felicitasz

196 bejegyzést írt és 3467 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Van egy kockás füzetem, a "mindentudó füzet", ezzel járok orvoshoz. Most már évek óta ugyanazokhoz, vagyis többé nem néznek rám döbbenten, de bármikor új praxisba megyek valami szakrendelésre, menetrendszerűen hátravágja magát az épp következő egészségügyis aki lát. Óriási segítség neki persze: az…..
Felicitasz 2019.01.29 16:42:45
@Vahúr: Nekem bejött a gluténmentes. Időközben ott tartok, hogy egy éve a normálérték tartományokban vannak a számaim (kezeléssel és diétával persze, de AKKOR IS, ez tök jó).
A másik két felvetésedről is hallottam, én mindkettőre nemet mondtam. Az immunrendszerbe semmiképp nem akarnék gyógyszeresen belepiszkálni ameddig erre nincs _abszolút_ szükség, és attól nagyon-nagyon messze vagyok. A "csodaszerek" előtt pedig sima vitamin/ táplálékkiegészítő vonalon indultam el, tulajdonképpen azon az elven, hogy az alap labort rendbe akarom tenni (ne legyen pl. D-vitamin-hiányom meg ezer más efféle), és el akarom érni hogy fél évig stabilan produkáljak egy meghatározott TSH-értéket ahol jól érzem magam és nincsenek panaszaim, és ha ez megvan, akkor az lesz a kiindulás, hogy ennyi levot kell szedni ilyen és ilyen vitaminpótlással. Közben elkezdem a gluténmentest, és nézegetjük a számokat.

Úgy gondolkodtam, hogy erre az alapra lehet aztán egyéb kezeléssel építkezni ha szükséges, és miután az alap paraméterekkel tisztában vagyunk, akkor lehet nekitámadni az autoimmun folyamatnak durvább eszközökkel.

Én úgy jártam, hogy "durvább eszközökre" nincs szükség, vitaminpótlással, gluténmentes diétával és jól beállított levóval a két autoimmun marker visszament oda ahova való.
A következő cél az volt, hogy egy évig ott is tartsam őket. Ez már majdnem megvan; ha tényleg kipipálom, akkor úgy fogom folytatni, hogy vigyük le a két autoimmun markert a nullához minél közelebb. N-acetilciszteint és szódabikarbónát (nem tréfálok) akarok próbálgatni, és ez még mind a kettő nagyon messze van attól, hogy "gyógyszeres" kezelésnek lehessen tekinteni.
Felicitasz 2019.05.05 16:34:22
@studygirl: A "játék vége" hashimoto esetében nem a pajzsmirigy műtéti eltávolítása, hanem sima spontán pusztulása. Ennek a folyamatnak a késleltetéséről szólna a küzdelem.

Jelenleg azt csinálom (már jó ideje), hogy gluténmentes diétát tolok, minimális tejtermékkel (a tejfehérje az érdekes, nem a laktóz): a sajtról nem akarok leszokni, de lényegében minden mást elhagytam már, és a napi multivitamin mellé szedek szelént, C-vitamint, D-vitamint, omega-3 kapszulát és ligetszépe kapszulát.

Több mint egy éve normálértéken van az összes laborom (az antitestek is).

Amit csinálok, az sajnos nem univerzális gyógymód, ezt majd megírom posztban is, hogy mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hogy konkrétan neki mi lesz a legjobb. Én a mai napig felváltva szedek napi 5000 - 10 000 iu D-vitamint, plusz még ami a multivitaminban van meg az omega-3 kapszulában; és mivel 4-6 hetente megyek vérvételre és látom a számokat, tudom, hogy a szinten tartáshoz nekem ennyire van szükségem. De azt nem írhatom le, hogy mindenki más is szedjen ennyit, mert azzal azt állítanám, hogy mindenki másnak is ennyire van szüksége - és erről nyilván fogalmam sem lehet. Ugyanígy értelmezendő az összes többi szám is:

1.
selenium 200 mcg /nap
C-vitamin 1000 mg / nap
a hajnali levo után 45-60 perccel így kezdem a napot, és ezután ülök le reggelizni.

2.
multivitamin (valami Centrum jellegű, én itt egy Alive! nevű márkának szedem a nőkre összeállított, azaz magasabb vas- és kalciumtartalmú változtatát)
omega-3 1200 mg / nap
ligetszépe (evening primrose) 1300 mg kétnaponta

ezt ebéd után vagy vacsora közben, lényeg, hogy kajával, és a kora reggeli levotiroxintól legalább 8 óra távolságban.

***

Étrend ügyben még azt tudom mondani, hogy csak hosszú távon érdemes próbálkozni, és elég szigorúan, és aztán abból fog látszani, hogy működik-e a dolog vagy nem. Van, akinek bejön a gluténmentes (egy év után látványos különbség a számokban), van akinek nem. És az összes egyéni változó is hasonlóan derül ki; például az is, hogy mit mivel érdemes helyettesíteni. Pl. oké, nem iszom tejet, de ha nincs mandulatej meg rizstej ott ahol épp vagyok, hanem csak sima meg szója, akkor mit válasszak? Ezt ki kell kísérletezni: van aki az időnkénti tehéntejjel kevésbé jár rosszul, csak a szóját kerülje mindenáron, de pl. konkrétan nekem a szója jobb választás a tehéntejnél.

Nincs olyan hogy "az" immunrendszer: mindenki immunrendszere más, és ezért sajnos mindenkinek magának kell rájönnie, hogy az ő saját autoimmun betegsége ellen mivel tud leghatékonyabban tenni valamit.
Felicitasz 2022.02.06 01:07:14
@#Claire: Szia. Igen, csak piszkálgasd bátran a témát. Én eddigre ott tartok, hogy egyre kevesebb levotiroxinnal (T3-ra is csináltak vizsgálatot, de az nekem nem kellett végül) van teljesen oké laborom (TPO és TgAb is határérték alatt) és eddigre a gluténmentes diéta se kell már ehhez.
Két dolgot ajánlanék a figyelmedbe, ez a cikk az egyik:
www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5331475/
Olaszországban gyógyszerként is le van védve Tiroxil néven a myo-inositol plusz szelén kombináció, úgyhogy ott egyszerűen csak ezt tolták a csapatnak a kísérletben, a mezei felhasználó kénytelen a boltba menni a holmiért és nem is jut hozzá biztosítással/ gyógyszertárban, de mindenesetre az adagolás ( a Tiroxil összetétele) úgy néz ki, hogy 600 mg myo-inositol plusz 83 μg (mikrogramm) selenium (mint L-selenomethionine) és a kutatás szerint ettől átlag 6 hónap alatt mindenki euthyroid állapotba kerül.
2017-es cikk; miután ráleltem, azonnal vettem myo-inositolt (szelént már szedtem addigra, napi 200 mikrogrammot, most így pár évvel később már csak napi 100-at), a Zazzee nevű gyártó termékét szedem, abban 4 kapszula számít egy adagnak, de az 2000 mg és nekünk ugye csak 600 kell, úgyhogy napi egy kapszulát kezdtem el szedni.
Azt természetesen nem tudom állítani, hogy "ettől" vagyok most nagyon rendben, mert 2014 és 2018 közt többször is voltam már rendben (nekem első körben működött a gluténmentes, és lehet hogy ez volt a nyerőnek bizonyuló alapozás ehhez a kezeléshez; egyszer elszállt a TPO-m és akkor csináltam egy autoimmun diétát, hat hétig, amelynek a végén a TPO hatérérték alatt volt, a TgAb meg a korábbi érték ötszöröse, aztán visszaálltam a sima gluténmentesre, dupláztam a D-vitamint, feleztem a fizikai terhelést, próbáltam többet aludni... naszóval, azt akarom mondani, hogy nincs tuti recept, tényleg mindenki immunrendszere másra fog reagálni).
A szelén + myo-inositol egy orvosilag letesztelt és működő dolog, az orvosomnak azonnal elvittem a cikket kinyomtatva anno. Még nem olvasta addigra, szóval aznap én voltam a menő páciens :P

Magyarország: nem ismerem személyesen ezt a doktornőt, de amikor elkezdte a blogját, pezsgőt bontottam és azonnal írtam is neki, és válaszolt is. Dr. Varga zsuzsanna, nagyon ajánlom:
funkcionalisorvoslas.hu/
Nemrégiben néhány barátommal egy elhagyott remeteséget látogattunk meg Olaszországban. A szerzetesek ezen ősi lakhelye Abruzzóban, egy festői szépségű völgyben, egy hatalmas sziklafal tövében húzódott meg, amely egyszerre nyújtott védelmet az időjárás viszontagságai ellen és emlékeztetett arra, hogy…..
Felicitasz 2020.09.15 23:56:08
@Hermes the God in Yellow: Nagyon hiányzol nekem, amikor feltűnően sokáig nem jársz erre, mert a saját tükörbe nézéseimhez kifejezetten hasznosnak találom a szempontjaidat.
Felveted, hogy "mi keresztény van ebben a szemlélődésben", és nekem erre kis gondolkodás után az a válaszom, hogy Jézus neve, ami technikailag és módszertanilag ugyanott van, ahol a mantra, de jelentésében nem, a hitem szerint ez az a név, ami fölötte van minden névnek, és minden őáltala lett, és az életemnek arról kellene szólnia, hogy őt hagyjam magamon keresztül megnyilvánulni (hallgatni, beszélni, cselekedni). Amikor egy órára elhallgatok egy sámlin ezzel a névvel, akkor ... ez a "hagyásnak" egy olyan módja, ami közben nem csinálok mást. Ilyenkor tudok jobban fülelni, hogy behangoljam a rádiót. "Kész" nem leszek vele, csak abban tudok reménykedni, hogy egyre tisztábban jön így rajta az adás mindig amikor valakinek kell.
Mehhh, semmilyen metafora nem elég jó. Ma ez van. :)
Felicitasz 2020.09.17 16:09:02
@Pandit: A házasság piedesztálra emeléséről azt gondolom, hogy ez olyan, mint az inga, kilengett az egyik irányba, most kicsit ki kell lengenie a másikba, és majd lecsillapul előbb-utóbb.
Én nem bánom, hogy most "kileng a másik irányba"; nagyon sokáig voltak az egyházban a világiak (családosok) másodrendűek. Pedig hát "belőlünk áll" az egyház, felszenteltekből ÉS világiakból, és előbbiek feladata az volna a tanítás szerint, hogy utóbbiakat _szolgálják_ a maguk különleges módján, aki első akar lenni köztetek stb. stb.
Ifjabb éveimben nem igazán láttam ennek a szolgálatnak az alázatát intézményes szinten megnyilvánulni.

Mondjuk, hogy most kiegyenlítődnek az erőviszonyok, bár ez nem jó kifejezés, mert főleg "harcra" utal, és én nem ezt akarom a szövegelésemmel mondani, hanem tényleg azt, hogy a Krisztus testét alkotó közösséget kellene felismerni és élni, és ebben nem lehetnek a családosok / világiak másodrendűek.

A másik aspektus (a házasság piedesztálra emelődésében) az volna szerintem, hogy megváltozott az, amit a házasságról társadalmilag gondolunk, és a házasság (a nyugati, zsidó-keresztény kultúrkörből kinövő országokban) a társadalmi változás miatt kezd egyre inkább arra hasonlítani, aminek az Isten (és Pál apostol meg még néhányan) leírták.
Kvázi, a társadalmi átalakulás fokozatosan leszed a házasságról minden jogi stb. konvencionalitást, mindent, ami nem tartozik a tárgyhoz. Vegyünk egy semleges terepet amit ismerek, Kanadát például; senkit se adnak el gyerekkorában menyasszonynak vagy jegyeznek el a szomszéd uralkodóház egyetlen leányával birodalmi okok miatt, nem kell a földtulajdon megtartása vagy növelése miatt házasodni, nem a szülők mondják meg, hogy kivel, ... érted, mit akarok ebből kihozni, a házasság egyre inkább arról a két emberről szól, akikre a dolog tartozik.
Emellett van egy nagyon komoly világnézeti stb. relativizálódás, ami minden eddigi történelmi kornál megengedőbb arra nézvést, hogy kivel lehet házasodni, azonos nemű másik embernek Kanadában nincs hírértéke, mert fával is lehet meg macskával is.

EHHEZ KÉPEST tekintenénk az Istent (meg Pál apostolt stb.), és vegyük azokat az embereket, akik 1. ilyesféle időkben úgy döntenek, önként, meggyőződésből, hogy megmaradnak az "egy férfi és egy nő" modellben ÚGY, hogy egész életükben egyetlen társhoz ragaszkodnak, más férfit vagy nőt nem "ismernek", napról napra élik az egymásnak kiszolgáltatott szentséget és felnevelik a gyerekeiket boldog embernek (nem "sikeresnek" meg úgy általában véve nem a "világnak", bár természetesen semmi baj azzal, ha az összes gyerekük sikeres lesz az épp aktuális "világ" mércéje szerint is, de a neveléssel nem ez az elsődleges _cél_, hanem ismét csak az, amit az Isten mondott, hogy legyél fiam igaz ember, másoknak javára és az Isten - nem önmagad, és még még csak nem is apád - dicsőségére, legyél hálás és tedd a dolgodat).

Naná, hogy az ilyen házasság piedesztálra fog kerülni; alig van belőle :D
És ez nem olyan nagy baj szerintem (vagyis de, de nem azért ...); ez bizonyos értelemben megint az inga kilengése a "mindenkinek kötelező, és plusz még erkölcsös is legyél, mert különben megkövezünk" pólustól a "jogilag végülis macskával is lehet élet- és vagyonközösségben élni" pólusig, ahol eddigre annyiféle házasságdefiníció van, hogy az Istené csak egy a sok közül. És vegyük észre, hogy egyik pólusnak sincs sok köze ahhoz, hogy a kettő egy test lesz, és nagy titok ez :S

Szóval, nekem nincs bajom a piedesztállal, sőt, üdvözlöm.
Főleg, mert EZ a házasság ugyanannyit kér az emberből, mint a legjobb és leghitelesebb szerzetesség (az egészet, csak hogy egyértelmű legyek), és a "legjobb és leghitelesebb szerzetesség" nagyon sok működési lehetőséget és nagyon sok publicitást is kapott az elmúlt évszázadokban, a ténylegesen megélt szentségi házasság pedig eltűnt a "mindenkinek kötelező" kategória süllyesztőjében, és most vannak azok az idők, amikor van lehetőség kiírni a homlokunkra, hogy kérem, az én számomra ez egy jogi / polgári szerződés, élet- és vagyonközösség, vagy épp vagyonközösség se egészen, mert házassági szerződés van, névházasság egy vízumért vagy szükséges aláírás egy hitelfelvételhez ... most el lehet vállalni ezeket a döntéseket a megkövezés veszélye nélkül, és EZÉRT van lehetősége az Isten házasságfogalmának arra, hogy a társadalomban a maga valóságában megjelenjen és kapjon némi valós publicitást is, beszélve legyen a lényegéről, és hogy az miért különleges, és miért nem egy "társadalompolitikai" kérdés.
Engem emiatt nem érdekel a házasságkötések száma sem, hiába van erre minden konzervatív kormány rácsavarodva. Egész egyszerűen nem erről van szó, de ez az első történelmi kor, amikor ezt ki is lehet mondani bátran.
Nem szabad meglepődnünk azon, hogy egy idő után a legfelkészültebbek és legalkalmasabbak, a domonkos fráterek kaptak megbízatást arra, hogy mindenütt felderítsék a fenti titkos csoportosulások tagjait, és kikérdezzék őket, mit is tanítanak voltaképpen. Hiszen ők voltak leginkább kiképezve arra, hogy…..
Felicitasz 2020.07.22 02:59:16
@Callis: A "korabeli jogszokás" fogalmát nekem nagyon érdekes kontextusba helyezte A szolgálólány meséje (a könyv) epilógusa, és tulajdonképpen egy éve fontolgatom és próbálom helyretenni az élményt, hogy általunk kevéssé ismert "korszellemek" hajmeresztő etikai kihágásai fölött hogyan térünk intellektuális könnyedséggel napirendre.
Ez különösen rémisztő, amikor elvileg ugyanazon Szentírás etikája alapján hoztak meg a mi számunkra abszolút vállalhatatlan döntéseket, mint amely etika alapján mi ma működünk (ez is egy zseniális dolog a Szolgálólányban, de én csak a könyvről tudok szólni, a filmsorozatba pár percet leszámítva nem voltam hajlandó belenézni).

Ezzel nem akarok semmilyen véleményt "kijavítani" vagy kétségbe vonni, csak belemormogom a beszélgetésbe a szempontot, hogy a korabeli jogszokást én egy ideje nem fogadom el védelemnek úgy, ahogyan néhány évvel ezelőtt még simán elfogadtam.
Felicitasz 2020.07.23 04:21:46
@felician : "ki kell jelenteni, hogy mégis vannak "minden tényleges életkontextustól elszakított" objektív etikai alapvetések (szerintem akadnak) és ezeknek kultúrafüggetlen alkalmazási követelményei (szerintem: ?)"
Szerintem is.
Az utóbbi egy évben kezdtem el foglalkozni a gondolattal, hogy a "korszellem"-érveléssel (relativizálással) lehet hogy érdemes volna határozottan szembeszegülni minden olyan alkalommal, amikor a "korszellem" a Szentírásban talált magának önigazolást.
De ezt még nem pároltam le magamnak teljesen, úgyhogy én is csak tűnődöm.
Kétségtelenül létezik néhány olyan vers a szentírásban, amelyeknek nehéz megragadni a mai értelmét. Ez még az Újszövetség esetében is így van, habár itt relatíve kisebb időbeli távolság választ el bennünket, mai olvasókat a korabeli világtól (alig kétezer esztendő).…..
Felicitasz 2020.07.12 17:54:37
@jabbok: Basszus mekkora teológia van ebben már megint; klasszik lakmuszpapíros ;P
Felicitasz 2020.07.14 17:25:52
@Othar: "Vajon egy feleségét elhagyó férj mondhatná, hogy 'az utolsó pillanatig kényeztettem az asszonyt. Melóztam rendesen, hazaadtam a keresetemet, ágyba vittem neki a reggelit, TEHÁT nincs okom arra, hogy elbujdokoljak most, hogy leléptem' ??"

Ez egy kiváló érv, amiből le lehet vezetni a munkahely meg az életállapot (hivatás, de ezt a szót a tanárok, orvosok stb. miatt nem keverném ide, és ha mégis, akkor ügyeljünk arra, hogy csak a keresztény értelmezésében használjuk) közti különbséget.
Munkahelyről fel lehet így állni. Igazából a munkahely az, ahonnan így kell tisztességesen felállni, hogy eddig itt a magam legjavát adtam, és most váltani szeretnék, de emiatt nincs okom szégyenkezésre.

Juj de szép ez az érved tényleg.
Felicitasz 2020.07.22 03:20:59
@Othar: Na, már azt hittem, én leszek az egyetlen, akinek erre a hajáig szaladt a szemöldöke. (A családi férfisors-témára.)
Köszi. Most megint elhallgatok, mert ezzel minden szempont itt van, amit én kiemelendőnek tartottam ebből a történetből.

@mezeiviragtarsulas: Még annyit mondanék a keménységről, hogy aki magát vádolja, azzal szemben általában indokolatlan, de konkrétan a farizeusokkal szemben Jézus se volt nagyon gyengéd. Jabbok défaktó hivatkozik is erre a különbségre, és még másokat is megidéz, akik szintén a velük kapcsolatba kerülő emberhez, és annak szükségleteihez (nem "preferenciáihoz...") igazították a stílusukat, és olvasott szövegként ugyan kifogásolható talán a stílus itt-ott, de hogy ne volna _helyénvaló_, azt semmiképp nem állítanám.

Jabboknak igazából @Hermes miatt szóltam; az én számomra egy ordítóan nyilvánvaló pillanata volt ez a diskurzusnak, egy olyan pillanat, amelyben kettejük talán legfontosabb közös vonására (a hiteltelenségen való azonnali és totális kiakadásra) rá tudtam világítani. És ezt azért tartottam fontosnak, mert az elmúlt időkben sokat épültem a kettejük vitáiból, ÉPP AZÉRT, mert két őszinte és igazságkereső ember mondja bennük a magáét, és nekem az nagyon fontos, amit Hermes Jabboknak mond, vagy Jabbok Hermesnek.
De a figyelmeztetésem ott _csak_ erre vonatkozott, és nem volt köze a poszt témájához.
Nicolas Senèze: Hogyan akarta Amerika megbuktatni a pápát? (Új Ember – Ecclesia, Budapest, 2020.) Könyvismertetés A La Croix francia katolikus napilap vatikanistája, N. Senèse „puccsként” mutatja be az amerikai ultrakonzervatív katolikusok támadását Ferenc pápa ellen, akik manipulálták a volt…..
Titokban ment hozzá Beatrix hercegnő szerelméhez, Edoardo Mapelli Mozzihoz péntek délelőtt a windsori birtok területén lévő egyik kápolnában. András herceg 31 éves, idősebbik lánya esküvőjét eredetileg májusra tervezték, de a koronavírus-járvány miatt a ceremóniát elhalasztották, eddig nem lehetett…..
Borongós időben nincs is jobb, mint nyakunkba venni a várost, és felfedezni a nevezetességeket. A kedvelt turistacélpontok mellett azonban néha érdemes benézni a mellékutcákba is, hiszen izgalmasabbnál izgalmasabb tárlatokba futhatunk bele. Ha Budapestre utaznánk, vagy éppen nem szeretnénk…..
Felicitasz 2020.06.18 02:30:48
A minap a Bonum Tv-n belebotlottam egy dokumentumfilmbe a fatimai üzenetekről. A filmben mariológusok elemezték az üzenetek tartalmát, illetve az elmúlt évszázad politikai történéseit az üzenetekkel összefüggésben. Emellett a dokumentumfilm készítői szóltak arról is, hogy ők miként élték meg az…..
Felicitasz 2020.05.27 17:06:09
@jabbok: Nekem ez ennél... ?egyszerűbb, de még keresem ide a jelzőt.
Ha komoly az, hogy défaktó "őbenne" létezel, akkor imádság lesz bármi amit csinálsz, illetve mást (és máshogyan) nem is fogsz tudni (és akarni) csinálni csak azt ami imádság, és nekem ez Ignác "szemlélődés a cselekvésben"-jére meg Pál "nem én cselekszem, hanem Isten"- jére meg még talán Ágtoston "szeress és tégy amit akarsz"-ára is jobban hasonlít, mint arra hogy minőségi időt kategorizáljak el (én...) nem-minőségi időtől.

A "magában Istenben léteznek"-ből egyenesen fog következni, hogy "a létezés maga a hotline", és ehhez részemről tényleg nincs mit hozzátenni.

(És igen, el szoktuk felejteni. Törékeny a cserépedény.)
Felicitasz 2020.05.28 19:24:50
@jabbok: Erről most én képtelen vagyok így elméleti alapon vitatkozni.
Mondjuk, hogy nem sikerült értelmesen leírnom amit gondolok, és a témára tekintettel ezen nem is vagyok meglepődve egy csöppet sem.
Felicitasz 2020.05.28 20:21:27
@Hermes the God in Yellow: Ha a kérdés igazából definíció és technikalitás, akkor mondjuk, hogy az imádság "beszélgetés". Adottnak tekintve azt, hogy benne élek stb., az összkép mégiscsak individuumokból áll egybe. Pl. belőlem, és mivel van szabad akaratom, vannak saját gondolataim meg preferenciáim is, és egy ideje szeretem azzal áltatni magam, hogy ezek Őt érdeklik.
Elméletileg minden amit csinálok, döntök, gondolok, leírok, az valami módon önkifejezés. Ha komolyan veszem, hogy ez rajtam keresztül Isten maga, akkor úgy lesz minden imádság, hogy egyfolytában szempont lesz, hogy hogyan tudnék mindent minél inkább úgy kivitelezni, hogy az tényleg Ő legyen és minél kevésbé az én önzésem és egyéb törékenységeim. Amikor leülök a sámlira csöndben (vagy gyertyát gyújtok a vizsga előtt?) az lehet hogy igazából főleg _nekem jó. Önmagam közlése (nem jó szó: odatevése, vagy valami ilyen) anélkül, hogy közben még valami másra is figyelnék, leírt betűre vagy takarításra vagy vendégre.
De elismerem, ez meg interpretálható úgy, hogy a "hotline-on lógás" egyfajta "énidő", és újabb magyarázatok kellenek hozzá, hogy persze, az "is", de nem "úgy", és talán inkább céltalanul felajánlott idő. Az én életem egyik félórája, amit eltöltök a sámlin (a hotline-on?) nem azért hogy elvégezzek valamit, hanem hogy Isten azt csináljon ezzel az idővel amit ő akar, olyan módokon, amikről nekem fogalmam sem lehet. Tekintve, hogy mindenütt jelen van, neki nem kunszt, hogy ez alatt az idő alatt nekem segít pihenni és gyógyulni, "közlés" nélkül is meghallgatja a hülyeségeimet az elkalandozó gondolataimból, mond valamit amit vasalás közben nem hallanék meg de amikor épp nem figyelek semmilyen "kivitelezésre" akkor igen, vagy fogja a nehezen definiálható spirituális jelenlétet/energiát/ ??? amit én épp nem használok mert nyugodtan megülök egy helyben fél órára egy sámlin, és elviszi valahová ahol látja hogy kell. Értek én hozzá? Nem értek hozzá. Jézusnak ez nagyságrendekkel jobban ment, ő egyfolytában ebben a "jelenlétben" közlekedett, és megérezte hogy erő áradt ki belőle akkor is amikor a ruháját megfogták, magától értetődő volt számára hogy ő az Atyával "egy", és ezzel együtt voltak saját gondolatai arról, hogy akarna-e egy kereszten meghalni amennyiben ez elkerülhető.
Szóval, visszatérve az elejére: mondjuk, hogy beszélgetés, úgy, hogy közben mást nem csinálok. Ideális esetben ez a beszélgetés állandóan megy, akármit is csinálok, és akkor csakugyan az egész élet "a hotline", viszont akkor értelmezhetetlenné válik a "hotline-on lógás" fogalma, mert minden ott történik, és a "mindenbe" a csendek is beletartoznak. Kvázi, néha (rendszeresen) azért érdemes mindent letenni, mert az is nagyon jó, amikor csak ülünk és csend van.

De én erről nem igazán tudok úgy beszélni, hogy ne bonyolódjak bele egyre jobban (és aztán döntsek úgy, hogy leghasznosabb lett volna eleve meg se szólalni).
Néhány nappal ezelőtt egy kedves ismerősömmel beszélgetek telefonon. A beszélgetés a járványra mint örökzöld témára terelődik. Zsuzsa megjegyzi: „Ambivalens érzések vannak bennem. Egyrészt jó, hogy viszonylag kevés volt az áldozat hazánkban, de szörnyű, hogy a lakosok nagy része nem találkozott a…..
Felicitasz 2020.05.21 21:27:09
Nem egyszerű; különösen, mert nem csak az idősek vannak veszélyben. Ők a leginkább, de nem csak ők.
Volt egyszer hol nem volt, talán igaz se volt, de egy kanadai család felvett engem részidős társalkodónőnek a 90 körüli mindenki-kedvenc-nagynénije mellé, aki egy öregotthonban lakott, mert már nem tudott egyedül mozogni, enni sem, és szakképzett ápolószemélyzetre volt szüksége éjjel-nappal, de a család is gondoskodott róla, felvettek például engem társalkodónőnek, hogy ott legyek minden nap ebédnél, olvassak, zongorázzak, beszéljek sületlenségeket, felolvassam a leveleket vagy épp a napi evangéliumot, letoljam a kerekesszéket a kertbe, a kápolnába, az érzékszervi terápiás szobába, az ebédlőbe.
A néni, egy nagyon cuki néni, többnyire derűsen állt az élet dolgaihoz, de persze azért nem minden perc volt tillárom-haj, és emlékszem, egyszer megríkattam. Nagyon szomorúan és némán ülve találtam egy nap a szobájában az ablaknál mikor megérkeztem, és akkor jött ez a téma köztünk, hogy ő már fölösleges, csak a baj van vele.
A Szentlélek valószínűleg rögtön bejött a szobába súgni nekem, mert én rövid hallgatás után összefoglaltam a néninek, hogy fogalma sincs, micsoda egy álommeló ez a részidős zongorázgatás nekem, és ez nem lenne ha ő nem volna, és nézzen itt körül a szobában, hogy hány másik ember megélhetése az, hogy ő még itt rontja a levegőt, nem csak ápolószemélyzet meg takarítás, hanem képkeretező, virágkötő, postás, könyvkiadó, fodrász, lelkész is mind köszöni szépen hogy ő még itt van és nekik meg van mit csinálniuk mert van kinek.
Nem "meghatni" akartam a nénit, bár sikerült; aztán letörölte a könnyeit és sétát indítványozott. Bennem azért maradt meg a beszélgetés, mert részben én magam is akkor döbbentem rá, hogy fontosabbak vagyunk egymásnak, még az idegenek is, mint azt néha gondolnánk.
Én nem vagyok közgazdász, meg semmi ilyesmi; én azt vetném fel szempontnak, hogy ha az idősek mind nagylelkűen feláldozzák magukat a vírusnak, azzal nem biztos hogy olyan hű de jót tesznek a fiatalabbakkal. Mert akkor tényleg kinek és minek képeket keretezni az unokákról és unokahúgokról, kinek és minek a virágcsokor meg a bonbon meg az új kockás pléd és a kötött kardigán, az ápolónő, a konyhás, a gyógytornász meg a társalkodónő pedig szintén mind mehet másik állást keresni.
Egy-két nagyon nehéz év nem ugyanolyan, mint sokak halála, ami után a veszteség végleges és semmilyen gazdasági vagy kormányzati intézkedéssel nem enyhíthető, nem kompenzálható és nem csinálható vissza.
Tavaly decemberben rakott fel Belényi Dániel világutazó egy fotót az oldalára egy különös feliratról, amelyet Szudán fővárosában, Kartúmban, a Nemzeti Múzeumban készített. A grafitit egy ősi óegyiptomi templom hieroglifákkal borított falába vésték, olvasata: „C ZICHY 1834”. Az ókori építmény…..
Alimento Kecsketej 2020.04.20 07:52:48
Egy jó ideje velünk van a mindenre jó kecsketej mítosza, közkívánatra most ezt a témát boncolgatnám egy kicsit...
Kedves barátommal beszélgetek telefonon. Egy adott ponton megkérdezi tőlem: „Te hol vagy otthon? Melyik az a rendház, ahol leginkább otthon érezted magad?” No, látod, ez jó kérdés! Hirtelen nem is tudom, mit válaszoljak. Az este folyamán továbbra is ezen gondolkodom. Mi jut egyáltalán eszembe,…..
Felicitasz 2020.04.05 01:31:22
@jabbok: Milyen vicces / én is örülök: egyik kedvence a te szüleidnek, meg az én fiamnak :D
Április elseje hagyományosan a bolondok napja, mi is eresztettük már el itt a gyeplőt párszor a blogon, tessenek csak visszaolvasni ezt, ezt vagy éppen ezt itt. noha a világ most szörnyű problémával áll szemben, és egyesek szerint ilyenkor azért nem illik viccelődni, mások szerint pont így,…..
A középkori feltámadási liturgiában volt egy nagyszerű pillanat, amikor az Élet, kinevette a halált. „Élet itt a halállal, megvív csoda csatával, és a holtnak vélt Élet győz!” Talán ez a régi, sajnos elfelejtett hagyomány ihlette meg Dino Buzatti olasz írót, aki egyik groteszkjében a következőket…..
Felicitasz 2020.03.30 18:06:01
@Déli pályaudvar: ... mert ami nincs, azt nem lehet kinevetni, nem lehet vele szembeszállni, nem lehet fölötte diadalmaskodni.
A kijelentés az első pillanatra talán megdöbbentő, de lássuk, miről is van szó! Amikor meghallják, hogy katolikus szerzetespap vagyok, sokan mondják: akkor maga önmegtartóztatásban él. Soha sem szerettem ezt a kifejezést, de a jelek szerint nincs más, el kell elfogadnom, ha „cölibátusról” beszélnek…..
Pánikba estél, hogy otthon kell maradnod? Nem tudod, hogyan töltsd el az idődet, és úgy érzed, felrobbansz, ha szabadságodban korlátoznak? Ne aggódj, az elmúlt hetekben én is keresztülmentem ezen: kezdődik a bosszankodással, panaszkodással, hogy a házban kell maradnod (felvásárolták az összes…..
Felicitasz 2020.03.28 22:24:09
@jabbok: Nekem ebbe a paradigmába mindig belejött Aquinói Szent Tamás tanítása a lelkiismeretről. A jezsuita, aki engem élni tanítgatott, nagyon szeret árnyaltan fogalmazni és nem mond kockás dolgokat. Az ő nyomdokain most én se fogok kategorizálni, hogy mi mikor bűn meg mikor nem - azt vetette fel, hogy aki úgy egyébként "jó úton jár" és mindenfélével küzd, az előbb-utóbb találkozni fog a problémával, hogy a személyes lelkiismeretét nem tudja megerőszakolni, se pro, se kontra.
Emögött lehet mindenféle ok, belénk nevelt értékrendtől személyes sérülésig, de a dolog eredője mindenképp az lesz, hogy valamilyen okból nem teljesen lesz szabad döntés tárgya hogy a dologról mit gondolunk és/vagy hogyan cselekszünk. Ezt lehet leegyszerűsítve úgy megfogalmazni hogy "tudva és akarva"; nem ilyen egyszerű, de ezért szoktunk úgy járni, hogy bizonyos esetekben ugyanarra a dologra is irgalmasabban vagy elnézőbben vagy magyarázólag reagálunk az egyik embernél mint a másiknál, meg ezért írta le Adrian Plass is a mondatot, hogy természetesen a nehéz gyerekkor és más hasonlók senkinek nem jelenthetnek etikai kibúvót, de az ifjúságvédelmis évei tapasztalatából merítve szeretne annyit leszögezni, hogy vannak különleges esetek, akik tizenkét-tizenöt éves korukra speciális mentességet és életjáradékot érdemelnének.

A másik szál az én számomra a saját kis etikai fejlődésünk. Az óvodások általában a kár nagysága (a következmény) alapján ítélnek, és nem tudják értelmezni, hogy valaki véletlenül vagy szándékosan borította a csésze vagy kancsó kávét a fehér szőnyegre; csak az számít nekik, hogy mennyi kávé ömlött ki és ki kell-e a dobni a szőnyeget.
A felnőttek magától értetődően ítélnek a szándék alapján, és a véletlenül leborult kávéskannát könnyebben elintézik mint a direkt kiöntött kávéscsészét.
A "tudva és akarva" vitákban ez egy nagyon fontos szempont nekem, hogy reflektáljak a bennem élő óvodásra, aki sikítva ítéli el a tényleg nagy károkat okozó "hülyét", nyilván a következmények alapján, miközben Jézus arra hivatkozva könyörgött embertársaiért egy elég durva helyzetben, hogy "nem tudják, mit cselekszenek".

És még Dumbledore, azon a fehér ködbe vesző pályaudvar-csarnokban, Harrynek, hogy akivel küzdünk, az semmit nem _ért_ abból, amit értéktelennek talál; házimanókról és tündérmesékről és egymásért hozott áldozatról semmit sem képes felfogni. Mert ha képes lenne, akkor már nem is az volna, aki, és akkor talán soha nem is gyilkolt volna.

Ilyenek.
Felicitasz 2020.03.28 22:29:37
@jabbok: És igen, ez volna a vége az én okfejtésemnek is, amit leírsz itt végül. Nem az a kérdés, hogy méricskél (és könnyűnek talál) és leltároz. Hanem elvesz. Ha adom. (Néha akkor is, ha nem, mert jó fej, de ez az Ő dolga.)
Néhány hete műtötték a szívemet. Kettős billentyűcserét hajtottak végre rajtam. Amikor betoltak a műtőbe, eszembe jutott P. Henri Boulad elmélkedése, melyet az Eucharisztiáról szóló kötetében olvashatunk. P. Boulad azt írja, hogy a műtőben az orvosok, segítők olyanok, mint egy pap a szentmisében,…..
A nagyböjt a kiüresedés és a megtisztulás ideje, amikor törekszünk több teret és figyelmet szentelni Istennek, akitől minden jó származik. A böjt három fő gyakorlata is ezt a célt szolgálja: a böjtölés testünket, az ima lelkünket szabadítja fel, az alamizsnaosztás pedig embertársaink, a szükséget…..
A közelmúltban látogatóban jártam egy katolikus általános iskola egyik hittanóráján. A téma Jézus példabeszédei voltak. Az irgalmas szamaritánus történetéhez ért az óra, és a tanárnő mesélte, magyarázta a történetet. A gyerekek mindennapjaiból vett hasonlatokkal próbálta közel hozni a lényeget.…..
Felicitasz 2020.01.14 14:34:29
@G. Nagy László: Egy csomó mindenben lehetne vitatkozni, de nem akarok; jó téged olvasni, és tetszik ahogyan a dolgokról gondolkodsz, az is amiben nem értek egyet.

Felvetném, hogy én magam évtizedekig nem lelkesedtem "az élet csodájáért" egyáltalán. Mindig is óriási szellemi élménynek tartottam olyan emberek szövegeit olvasni, akiknek a számára ez magától értetődő.
Felicitasz 2020.01.31 17:12:11
@Déli pályaudvar: Ezzel az elemzéssel sohasem értettem egyet; most sem.
Azt vágom, hogy "mit akar mondani a költő", de olyan általános érvénnyel mondja, hogy az ellen csak tiltakozni lehet mint nyilvánvaló tévedés ellen.
Miközben Magyarországon sok-sok szülő arra törekszik, hogy a gyerekeit mielőbb megismertesse egy idegen nyelvvel (pl. Helen Doron angolra viszi a kisbabáját, beíratja az óvodai nyelvoktatásra, esetleg ő maga beszél vele otthon idegen nyelven), mi, a külföldön élő magyar családok,…..
Felicitasz 2011.10.17 16:02:23
@Kispiskóta: Kétnyelvűséget mindig "érdemes" fenntartani, a kérdés talán az, hogy mennyire fontos ez nektek családilag, és mennyi energia és munka szánható rá az időtökből.

Ha akarjátok, akkor a "strukturált input" valamelyik formáját kellene megvalósítani, és a lehetőségek száma végtelen: beszélhetsz hozzá te is németül, amolyan minden-nap-egy-mese jelleggel, bármely tevékenységet kiválaszthatsz erre a célra, napi villamosozást, sétát a parkban, rajzolást vagy tényleg együtt-olvasást. Nem tudom, hogyan van nálatok "képernyőidő", mi youtube-on nézünk rajzfilmeket és kereshetsz német meséket; nem tudom, hová költöztök, de esetleg van német csoport a községben, városban, ahol németül beszélő szülők kifejezetten azért terelik össze a gyerekeiket, hogy együtt játsszanak és beszélgessenek.

A gyereknek attól semmi baja nem lesz, ha most a német "elfelejtődik", és majd az iskolában kerül elő újra, de ha tudtok és akartok rá időt szánni, akkor én semmiképp nem fogom azt mondani, hogy "óh, nem érdemes". Baba-nyelvórákra tízezreket költeni valóban "nem érdemes", de itt most nem erről van szó.
Felicitasz 2020.01.20 22:23:30
@Reka27: Mióta vagytok itt? (Azért kérdem, hogy feltérképezzem, hogy már teljesen átálltatok arra, hogy otthon egymás közt is angolul beszéltek, vagy a dolog még könnyen visszafordítható.) Biztos, hogy maradtok? (Mert ha esetleg nem, akkor "az ország nyelve" egy erősen képlékeny kategória, ellentétben az anyanyelvetekkel, amit nem kéne elveszteni.)
Angolul mindenképp meg fog tanulni a babátok ha itt maradtok. Magyarul csak akkor, ha tőletek azt hallja.
Ha a férjeddel beszélnék, akkor arról kérdezném, miért jobb otthon is angolul beszélnie.
Hol laktok? (Nagyváros, kisváros, vidék... ez meg azért érdekel, hogy valami ötletem legyen, mennyire fontos mindenhol mutatni hogy ti milyen nagyon "integrálódtatok", mennyire néz az utca embere érdeklődve, ha magyarul hall benneteket a boltban egymás közt, mennyire zavarja ez a férjedet, nem valami efféle oka van-e annak, hogy otthon is inkább angolul beszélne.)

Szóval, sok-sok szempont van itt. De ha az komoly, hogy a gyereketek beszéljen magyarul, akkor muszáj, hogy ti is beszéljetek magyarul otthon, sőt, egy idő után az se lesz elég, magyar könyvek kellenek, rajzfilmek, esetleg az online magyar iskola is, de az még a jövő zenéje :)
Felicitasz 2020.01.29 21:05:45
@Reka27: Gondolkoztam ezen egy pár napig; igen, ezt sejtettem, hogy ez lesz az egyik fő motiváció, hogy "nem akarja, hogy bevándorlónak nézzék". (Nem tudom, hány évesen kezdett el angolul tanulni, de hacsak nem általános iskola alsóban, van egy rossz hírem: az akcentust is hallják :)) Az expat magyar, az bevándorló, és kész. Társaságban én is "kevertet" beszélek a gyerekkel, hogy a közösség értse mi a téma köztünk, de ez innentől nem gyereknevelési kérdés, hogy kinek mekkora probléma a bevándorlósága, és ki mennnyire érzi az identitása árulójának a nyelvhasználatot.

A száraz tények viszonylag egyszerűek: 1. kétnyelvűnek lenni óriási előny 2. a gyerek magyarul csak tőletek tud megtanulni 3. ő angolul mindenképp akcentus nélkül fog beszélni ha itt jár iskolába 4. hogy magyarul akcentus nélkül fog-e beszélni, illetve hogy fog-e egyáltalán, az azon múlik, hogy otthon magyarul beszéltek-e.

A saját fiam hároméves koráig nem beszélt angolul (pár szón és bölcsis dalocskákon kívül), itthon magyarul beszélünk. 3 évesen került részidős oktatási intézménybe (Montessori ovi), ahol az egyik óvónője magyar volt, a másik indiai, és a tarka nemzetközi társaság ezerféle angolt beszélt körülötte mindenféle akcentussal. Az iskolában aztán ez szépen letisztult (viszont kérésre a gyerek tud társaságot szórakoztatni azzal, hogy beszéljen angolul magyar akcentussal, indiai akcentussal, déli amerikaival, vagy utánozza az én kiejtésemet - nekem nem magyar akcentusom van, hanem német/francia/brit mix, az északi államokban azt hiszik ír vagyok, itt azt hogy svájci - és természetesen tud "rendes" amerikai angolul); hatodik osztályban, amikor a middle school-t kezdte, és az első héten elmentem az információs szülői estre, a tanárok megdöbbentek hogy a gyerek egy másik nyelvet beszél otthon. Abszolút beolvad a közegbe, furcsa neve meg nagyon sokaknak van: egy Balázsról vagy Zoltánról csak a többi magyar tudja, hogy ez magyar név; egy gyerekcsapatban ahol van mellette Monish, Levi, Quincy meg Seán, senki meg se rezzen. Szóval, nagy meglepetést okoztam az iskolában azzal, hogy a gyerek egy másik nyelven is beszél (és ír meg olvas). Ő itt csak akkor "különleges" meg "idegen", ha az akar lenni. Én viszont nem változtathatok azon a TÉNYEN hogy bevándorló vagyok, akkor sem, ha közben állampolgár is lettem meg tényleg otthonra találtam itt.

Ha jól emlékszem, Bognár Szilvia beszélt úgy az erdélyiből magyarországivá lett magyarságáról, hogy "van egy szülőföldem, meg van egy hazám". Ez az állítás sokakra igaz, és csak egyre többekre; én az integrálódásra mindig olyan folyamatként gondoltam, ami gazdagít, nem pedig feladni kényszerít bármit is.

Még esetleg annyi, hogy a nyelvváltás vágya mögött néha a teljes elszakadás vágya van. (Szóval, hogy nem a beilleszkedés célja, hanem az elszakadás kifejezése; a lelki folyamat nem a jövőnek szól elsősorban, hanem a múlttól való elhatárolódás, új élet kezdésének vágya.) Lehet, hogy ezt is érdekes lenne a férjeddel átbeszélni. '56 már elég régen volt, de mondjuk az '56-os magyarok közül sokan szándékosan és deklaráltan hagyták abba a magyar beszédet, amint tehették, a traumáik gyorsabb elfelejtése érdekében, vagy politikai okokból. Sokan meg is fogalmazták, hogy direkt nem tanították meg az itt született gyerekeiket magyarul, kifejezetten arra gondolva, hogy a gyerek még véletlenül se halljon vagy tudjon meg bármit ami politika és ami miatt később bajba kerülhet, kikérdezheti valami hatóság stb., legjobb ha eleve nem is ért semmit. Ma nem üldözöttként jövünk, de ettől még vannak köztünk olyanok, akik maguk mögött akarják hagyni a magyarságukat, ilyen vagy olyan okból, és ennek egyik kifejezése lehet az is, hogy nem akarják a nyelvet használni.
Azon kívül, hogy _én személyesen_ ezt a magam számára elképzelhetetlennek tartanám, nem nagyon mondhatok az ügyben semmit.
Ha valaki szeretné, hogy a gyereke tudjon magyarul, akkor magyarul kell otthon beszélnie vele; ez egy kétszerkettő egyszerűségű, egyértelmű összefüggés.
A minap magam is belefutottam (nehéz is lett volna kikerülni…) abba a történetbe, melynek keretében egy Kanadából hazatért magyar nő az észak-amerikai országban dúló borzalmas állapotokat ecsetelte, egészen apokaliptikus helyzetet lefestve tudtukon kívül nemváltoztatás alá vetett óvodásokkal és…..
Felicitasz 2020.01.20 18:22:26
@fordulo_bogyo: Rég találkoztunk. Mindig szívesen olvastalak. Most is :D
Felicitasz 2020.01.20 18:36:32
@Kanyarfúró: Amire gondolsz, az az USA (ahol oktatás egészségügy elég drága, és az ingatlanadónak köze van ahhoz hogy mennyire jó a körzetes iskola).
Kanada nem az USA.
Kanada egy másik ország, az USA-tól északra. Kanadában a közoktatás alanyi jogon jár és ingyenes, pont mint pl. Magyarországon, csak még inkább, mert tankönyvekért sem kell fizetnie senkinek és nincs kötelező egyen tornacucc se.
Az egészségügyi alapellátás Kanadában ingyenes. Nem a Tb-járulék kötelező levonása után "ingyenes", hanem défaktó az. A haladóbb szintű szakellátásért biztosításon keresztül kell fizetni, tartományi programokon keresztül szabályozott (mesterségesen alacsonyan tartott) árat. Kanadának nincs egészségbiztosítás nélküli lakosa (mert az ingyenes "public health insurance" már a tartósan letelepedett lakosságnak is alanyi jogon jár, nemhogy az állampolgároknak; a vízummal tartózkodóknak pedig kötelező kiváltaniuk az alapellátással ekvivalens biztosítást magánúton).
Felicitasz 2020.01.20 20:09:26
@midnight coder: Ehhez így ebben a formában nem értek; a magam részéről azt láttam, hogy van a kosárban elég alma, és adót is kevesebbet fizettünk. A leggazdagabbak persze Kanadában sokkal több adót fizetnek arányában, mint Magyarországon, ez igaz. De az is, hogy az áfa, amit viszont mindenki nyög, nem 27%, csak 5.

Még azt tenném hozzá, hogy az USA-ban még magasabbak az adók (a személyi jövedelemadó), és mégsincs államilag garantált egészségügyi ellátás.
A MÁV néhány évvel ezelőtt megszüntette a büfékocsikat, majd pár hónapja újra üzembe helyezte őket. Nem csoda, hogy anno nem volt rá kereslet, a válsággal sújtott (meg azért a korábbi éveken sem feltétlenül a nyugati jólétről ismert) Magyarországon a legtöbben érthetően még a helyjegy árát is…..
Igazuk van azoknak, akik szerint tanuljunk meg először rendesen egy nyelven és csak azután jöjjön a többi vagy ez csupán egy tévhit, ráadásul a rosszabbik fajtából? Erre a kérdésre is válaszol Zita, aki nem csak szakemberként foglalkozik a témával, de határátkelőként személyesen is érintett. A…..
Felicitasz 2019.12.29 23:05:10
@gabors: Nem a posztoló vagyok (éljen a posztoló, tök jó cikk), de nyelvész, aki ezzel foglalkozik.
Akcentus és effélék szempontjából a körülbelül 12 éves életkor számít kritikus időszaknak.
A "körülbelül" azt jelenti, hogy nem pontosan :D

Ami nyelvet eddigre elkezdünk tanulni, azt igen jó esélyünk van akcentus nélkül megtanulni. (Amit 7 éves kor előtt elkezdünk, azt kb. biztos, hogy akcentus nélkül be fogjuk tudni emelni.)
12 éves kor körül valami érdekes történik az emberi aggyal nyelvi szempontból, mert arra is vannak adatok, hogy aki 12 éves koráig nem találkozik semmilyen idegen nyelvi inputtal, nem találkozik a mentális élménnyel, hogy a sajátján kívül más nyelvek is léteznek, az általában csak nagy nehézségekkel vagy egyáltalán nem fog tudni megtanulni egy idegen nyelven később.

Akit érdekelnek a részletek, hogy ki szerint mi az "anyanyelvi szint", meg hogy miért van arról vita, hogy mit lehet "többnyelvűságnek" nevezni, az olvashat tovább blogponthu-t itt:
felicitasz.blog.hu/2011/06/08/tobbnyelvu_csaladok_tobbnyelvu_gyerekek_1_resz

Ezer éve nem volt időm írni, nagyon-nagyon örültem ennek a cikknek itt ma.
MovieCops EGRI CSILLAGOK 2019.12.16 06:00:00
„Summáját írom Egör várának, Megszállásának, viadaljának, Szégyönvallását császár hadának, Nagy vígasságát Ferdinánd királnak.” (Tinódi Lantos Sebestyén: Egri históriának summája, 1553) A magyar filmtörténet egyik legnépszerűbb produkciója az 1968-ban bemutatott Egri csillagok, Várkonyi Zoltán…..