Krajcsír 2016.02.23 08:25:50

Kedves @191919:

Válaszom a kérdéseire:

1. A tapasztalat abból fakad, hogy a török hadsereg a kilencvenes években gyakorlatilag egyedül szállt szembe a PKK-val, valamint részt vett az Irakban zajló kurdisztáni konfliktusokban is. Szaddám Huszein bukása után pedig nem egyszer hajtott végre katonai akciókat Irak területén az ott lévő PKK állások ellen. Ezek katonai szempontból török sikereknek számítanak. Plusz hozzatenném, hogy Törökország az 1924-es létrejötte óta sokkal több közvetlen fegyveres konfliktusban (szíriai és iraki határháborúk, ciprusi invázió, belső véres összecsapások - nemcsak a kurdokkal, hanem a szürke farkasokkal) volt része mint Szaúd-Arábiának 1932 óta. Rijád ezekben is többnyire csak akkor vett részt, ha volt mögötte erős külföldi támogatás (lásd.1991-es Öböl-háború), vagy nem közvetlenül a hadseregét küldte, hanem pénzt, fegyvereket, esetleg kisebb egységeket (pl. észak-jemeni polgárháború, de ide sorolhatóak az arab-izraeli háborúk is). Csupán egyetlen alkalom volt, amikor csak egyedül, közvetlenül próbált meg háborút vívni: Jemen 1934. Annak a vége katonai szempontból csúnya vereség lett.

A másik lényeges különbség, hogy a török társadalom, még az ilyen erőteljes iszlamizációs politika árnyékában is, sokkal militárisabb és hadsereg/katona központúbb, mint a szaúdi. Persze ez egy szubjektív vélemény, de egy török katona előbb harcol, ont vért vagy sebesül/hal meg egy török államért, mint egy szaúdi a monarchiáért vagy az uralkodócsaládért (s még ekkor is a jobbik esetben inkább az iszlámért/vahabizmusért teszi, semmint a szaúdi hercegecskékért, akikről úgyis tudják, hogy milyen életszínvonalon élnek és hogyan tartják be a vallási előírásokat. Rosszabbikban pedig anyagi és társadalmi előnyökért).

2. Itt most úgy említettem a 200 000-et, amennyi hivatalosan a szaúdi haderő létszáma, nem amennyit tudnának küldeni Szíriába vagy akár Jemenbe ( a cikk elején benne van, hogy egy szíriai beavatkozás esetén a szaúdiak egy 3500 fős fegyveres és 6500 kiszolgáló alakulattal támogatna egy esetleges török katonai fellépést.) Ez csak azért fontos, mert "papíron" és "diplomácia + propaganda" szintjén nagyon jól néz ki, hogy az "iszlám NATO-nak" ekkora ereje van. Ha összeadjuk a törököt, szaúdit, meg egy-kettő Perzsa-öböl menti monarchiáét, máris lehet úgy lehet mutogatni, hogy "nekünk egymillió katonák" van, miközben másnak nincs ekkora ereje. Persze az már más kérdés, hogy mekkora erőt képviselnek valójában és vehetőek komolyan egy háború esetén.

Krajcsír 2016.02.23 08:43:54

Kedves @Világpolitika:

Ebben az esetben kénytelen vagyok egyetérteni 191919 és más külföldi elemzővel/szakértővel: hiába a hitetetlenül fejlett fegyverrendszer, amerikai és más nyugati haditechnológia, sőt külföldi (amerikai, ausztrál, brit, latin-amerikai) zsoldosok jelenléte, a jemeni háború egyszerűen egyfajta szaúdi anyag és állóháborúvá alakult át. Az interneten - legalábbis addig, amíg a Youtube valamiért le nem szedi - sorakoznak az olyan videók, ahol a húszik és a jemeni hadsereg egységei komoly veszteségeket okoznak a szaúdi csapatoknak, kilövik a páncélosaikat (még az M1-Abrams tankokat is zsákmányolnak és majd robbantanak fel), leszedik az Apache-helikoptereiket, elfoglalják a szaúdi területen lévő bázisaikat stb. Ezeken a videókon gyakran észrevenni olyan alapvető hibákat, mint például nincs őrség és szinte "játszva" lerohanják őket a húszik.

Pedig aztán, és ebben igaza van, Szaúd-Arábia már a harmadik legnagyobb katonai költségvetéssel rendelkező országa a világon, a legutóbbi adatok szerint még Oroszországot is megelőzte. Ennél sokkal durvább mutató, hogy az elmúlt négy évben - Katarral együtt - 275 (!) százalékkal nőtt a fegyverimport nagysága és ezzel Rijád lett a világ legnagyobb fegyverimportőre, megelőzve Indiát. Erről jelent meg pont tegnap egy cikk: www.middleeasteye.net/news/arms-sales-saudi-arabia-qatar-over-275-1719346706 Viszont kérdés, hogy Rijád mennyire tudna egyszerre két katonai kalandot finanszírozni, ilyen gazdasági helyzetben. Mert az alacsony olajár - mégha erről kevesebb is az információ - Szaúd-Arábiát is rendkívül megviseli. Tavaly például 98 milliárd dollárnyi költségvetési deficitet produkáltak (miközben 2014-ben ez még "csak" 30 milliárd dollár körül volt), kb. 150-250 milliárddal csökkent a tartalék, szociális programokat töröltek el, építkezések álltak le, olajáremelés volt ellentétben a világ legtöbb részével (igaz magyar mércével mérve még mindig alacsony), megindult a privatizáció (Aramco), csökkent a külföldi muszlim szervezeteknek folyósított pénz stb. Szóval igencsak veszély lenne magára a szaúdi monarchiára nézve, ha Szíriában ugyanolyan elhúzódó szerepvállalásra kellene számítania, mint Jemenben.

Krajcsír 2015.03.27 16:31:30

"Mianmar tulajdonképpen India, valamint az USA és Kína azonos stratégiai érdekeinek metszéspontjába került"

Itt megkérdezném a szerzőt, hogy mire gondolt India kapcsán? Mert azt értem, hogy Peking és Washington stratégiai érdekeinek középpontjában van Mianmar, de Új-Delhinek mi a szerepe ebben? Indiának - pláne Modinak - mik a stratégiai érdekei, egyáltalán milyen az indiai-mianmari viszony?

Krajcsír 2015.01.27 11:34:54

"a közel-keleti stabilitásban érdekelt Egyesült Államok"

Ezt most komolyan gondolja a cikkíró? Washington békét és stabilitást szeretne a régióban? Akkor először fel kellene hagyni a különböző iszlamista és nem egyszer terrorista csoportok támogatásával, főleg Szíriában.

Másodszor Irán úgy van beállítva, mint valami gonosz terjeszkedő ország a Közel-Keleten, amit mindenáron meg kell állítani és a "derék szaúdiak mindent megtesznek ezért, micsoda hősök". Csak közben azt felejti el a cikkíró, hogy 10 szélsőséges közel-keleti szervezetből 6-7-et Rijád támogat pénzzel, fegyverrel és nem ritkán emberanyaggal (többek közt a börtönökben ajánlják fel opcióként: vagy maradsz megrohadni, vagy mész harcolni Szíriába, Irakba stb.) És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Európában az összes vahabita-szalafita csoportot, hálózatot és szélsőséges prédikátort mind szaúdi támogatásokból működik. Talán azt sem kell részletezném ,hogy a WTC elleni támadást végrehajtói között mely állampolgárok voltak döntő többségben.

Szóval Szaúd-Arábia nélkül ezek a csoportok szépen visszaszorulnának, ha nem is mindegyik. Ha valakik, akkor ők csináltak a közel-keleti konfliktusokból "szektás harcot", ahol ennyire számít a szunnita-síita hovatartozás ( a hetvenes évek előtt nem nagyon találunk ilyen esetet országok közötti konfliktusok esetében). Az uralkodói réteg nem bírt szabadulni a "feltartóztatni először az arab nacionalizmust, majd az iráni síitákat" eszméjétől, egyszerűen 1970-es évek óta így fogják fel az eseményeket. A legszebb, hogy most Róháni alatt már távozóban van ez az iráni felfogás a "nagy geopolitikai harcról", aminek az eredménye Irán szépen kitör abból az elszigeteltségből, amibe 1979 után került. Teheránnak - és hangúlyozom a politikai elitnek, mivel a Forradalmi Gárda még mindig akívan folytatja ezt a regionális párharcot - olyan államokkal vette fel újra a kapcsolatokat, mint a szunnita Marokkói Királyság, ami nagy szó, ismerve a két ország történelmét.www.al-monitor.com/pulse/originals/2015/01/iran-morocco-diplomacy-economy-sunni-shiite-islam-jihadist.html

Krajcsír 2015.01.07 14:01:36

A cikkből kimaradt ezzel kapcsolatban egy komoly anomália.

Az még érthető, hogy egy állam nem rajong a kettős állampolgárokért és szankcionálja őket. Ugyanakkor ezt egy olyan állam teszi, ahol a kormányban,vagyis akik az országot vezetik, vannak kettős állampolgárok,ráadásul kulcspozíciókban! A gazdasági minisztériumot egy litván; az egészségügyit egy grúz vezeti és az új pénzügyminiszter (!!!!) pedig egy amerikai kettős állampolgár lett.

Akkor ők valójában milyen érdekeket követnek? (A kérdés költői)

Krajcsír 2014.11.25 13:39:51

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Nos ezt én igencsak kétségbe vonom, hogy nem lenne neki megfelelő hordozórakétája. Azért tavaly decemberben, amikor Észak-Korea fellőtte az első műholdját elég nagy pofon volt a világ hírszerző szervezeteinek, sőt megkockáztatom még Kína is pislogott. Erre bizony senki nem számított, mivel az akkoriban nyilvánosságra hozott jelentések szerint Phenjan max csak 2014 januárjában lett volna képes fellőni. Még Phenjan azt nyilatkozta december 11-én, hogy szét kell szedni a rakétát, meg elhalasztják a kilövést. 2012. december 12-én azonban fellőtték azt és leszámítva a pár órás működést, nagy sikerként lett elkönyvelve. Nem a műhold, hanem a hordozórakéta miatt: az Unha-3 már IBM rakétának számít, amivel el lehet érni USA nyugati partjait (persze az más kérdés, hogy el is tudná a rossz navigációs rendszer miatt, vagy a azonnal leszednék a térség haditengerészetei)

Krajcsír 2014.11.26 11:35:29

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "De konkrétan egy fanatikus teokrácia kezében lévő atomfegyvertől sokkal,de sokkal inkább tartanék, mint Izrael atomfegyvereitől."

Irán már egyáltalán nem az a "teokratikus" diktatúra, mint a nyolcvanas években. Hasszán Róháni alatt jelentős változások vannak, szinte állandó a mérsékeltek és a konzervatívok között vita (lásd internet) és a társadalom jelentős átalakuláson megy keresztül (elég csak megnézni a különböző cikkeket Iránról, hogy a nyugati média mekkora hamis propagandával igyekszik befeketíteni az országot). Amúgy meg pont, hogy Irán síita teokratizmusa akadályozza meg az atombomba előállítását: Khomenei ajatollah, Irán korábbi Legfelső Vezetője fatvát bocsátot ki arról, hogy Irán nem állíthat elő tömegpusztító fegyvert. Ennek okát a rendkívül véres iraki-iráni háborúhoz lehetne visszavezetni, amikor is Irak egymás után lőtte ki a vegyi fegyvereit az iráni hadseregre és civilekre. A támadásokban körülbelül 100 000 ember vesztette életét, s további 250 000 - 300 000 szerzett maradandó sérülést. Habár egyes elemzők szerint a fatva csak „papírforma", és az iráni kormány meg tudná kerülni, de ezt a valóságban nagyon nehéz lenne kivitelezni, és óriásit kockáztatna vele az iráni vezetés. Egy fatva megszegésével a törvény szerint bíróság elé állítható akár az elnök is. Ha esetleg ezt mégis sikerülne megúszni vagy elkerülni, még mindig ott a Legfelső Vezető, vagyis esetünkben Ali Hamenei. Ő pedig rendelkezik akkora hatalommal, hogy megbuktassa a fatvát megszegő iráni elnököt. És akkor nem is beszélve arról, hogy Roháni számára ez a fatva megszegése, aki ugye egy iráni vallástudós, egy valóságos eretnekséggel és istenkáromlással érne fel, ha megszegné Khomenei fatváját a tömegpusztító fegyverekről

Én jobban tartok Pakisztán, India meg Észak-Korea atomfegyvereitől, mert ezeknél tényleg sokkal nagyobb a kockázat, mint Irán esetében. Észak-Koreánál Kim Dzson Un pillanatnyi szeszélye határozza meg, India esetében egy elmérgesedő pakisztáni-indiai, de akár kínai-indiai konfliktus esetén is bevetné, miközben Pakisztánnál az a legnagyobb veszély, hogy valamilyen tálib csoport szerzi meg a rakétát.

UI: És amúgy Izrael is majdnem bevetette a fegyvert, legalábbis néhány történetíró szerint. 1973-ban az előrenyomuló egyiptomi seregre akartak rádobni egy atombombát, s a repülőgép már fel is szált

Krajcsír 2014.11.26 20:07:32

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Ezt a fatvát eredetileg csak Khomenei tudná visszavonni, de mivel ő halott, ezért ez aligha történne meg. Persze elméletileg tényleg lehetséges lenne, hogy Khamanei egy "ellenfatvát" vezetne be, de ez nyílt szembehelyezkedés lenne a 'nagy ajatollahhal" és ez bizony nem kevés feszültséget okozna a vallási bíróságokban, a vallástudósoknál, meg az Őrzők Tanácsában, ami megbénítaná az országot. Tehát pont, hogy ez a vallásossága akadályozná meg, mivel az iráni klériukusok már egy vessző vagy kihagyott szó miatt egész hetes hitvitákat vezetnek. Akkor mi lenne egy fatva megszegése esetén? Max a Forradalmi Gárda lenne erre képes, ha túlságosan megerősödne a perzsa országban, de ez ismét csak nagyon nehezen képzelhető el.

Ezenfelül most Izrael indult el egy nagyon nem jó irányba, mégpedig egy nacionalista-vallási diktatúra felé. És ezt most nem én mondom, hanem az izraeli ellenzék. Nem tudom figyelte-e, de ez az új "alaptörvény" igencsak kiverte a biztosítékot az országban. Tehát lehet fanatizmus tekintetében lassan utoléri Iránt, amely viszont egyre inkább mérséklődik...

Krajcsír 2014.11.26 13:04:38

Így zajlik az "amerikai tavasz": www.huffingtonpost.com/2014/11/25/nyc-ferguson-protests_n_6216528.html?ncid=fcbklnkushpmg00000047

Krajcsír 2014.11.26 11:40:05

@fehérfarkas: Van ezzel kapcsolatban egy nagyon jó kínai mondás. Az eredetiség megőrzése kedvéért angolul írnám ki és nem fordítanám le: “Who can remove the tiger from the room? Only the one who put it there.

Krajcsír 2014.11.03 13:35:07

Tunézia egyetlen és legnagyobb szerencséje, hogy az arab világ és a Mediterráneum nyugati perifériáján helyezkedik el, így nincsen a nagyhatalmak érdekeinek metszőpontjában (ellentétben Szíriával és Egyiptommal) és nem célpontja Afrika újrafelosztásáról szóló hatalmi rivalizálásának sem ( ezzel szemben Líbia és Mali az volt). Ezért viszonylag hagyják is a nagyhatalmak, hogy lejátssza a maga rendszerváltását és legalább egy pozitív példa legyen arra a folyamatra, amit "arab tavasznak" nevezünk.

Habár a cikk szerint az en-Nahda azért fogta vissza magát, nehogy az egyiptomi Muszlim Testvériség sorsára jusson, azért már előtte is komoly problémákkal küszködött és a túléléssel küszködött. Főleg 2013 februárjában bénult, miután meggyilkolták Chokri Belait, a baloldali Egyesült Demokratikus Nacionalista Párt vezetőjét és a szálak egészen az iszlamistákig vezettek.. A belpolitikai állóháború olyan méreteket öltött, hogy még az alkotmányt is csak év elején sikerült elfogadni, miközben gazdaságilag sem mozdult előre az ország (egy 2014-es felmérés szerint a libanoniak után a tunéziai állampolgárok volt a legpesszimistábbak a gazdasággal kapcsolatban és látták a legsötétebben a jövőt).

A kérdés talán nem is az, hogy ki nyeri a november végi elnökválasztást, hanem az, hogy az en-Nahda mennyire lesz képes megbénítani az ország működését a jövőben. Az iszlamista párt így is 27 százalékot (65 mandátumot) szerzett, amivel képes lesz majd ugyanúgy bojkottálni vagy hátráltatni a kormány és parlament működését, mint az ellenzéki világias pártok tették azt 2011 és 2014 között. Sőt most az en-Nahda sokkal erősebb ellenzéknek számít - mind összetételben, mind mennyiségben - mint a világiak voltak 2011-es választások után.

Krajcsír 2014.10.08 08:27:12

Habár én is egyetértek nagyjából a "síita félhold" koncepcióval, azért a szakmai és tudományos közegben, nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is (pl. N.Rózsa Erzsébet, Sógor Dániel) sokan tagadják és elutasítják ennek létezését, vagy alakulását. Valamilyen szempontból igazuk van, főleg Szíria és Irán kapcsán: Szíria egy nyíltan szekuláris (közel-keleti nézőpontból már-már ateista) jellegű rendszer, miközben Irán nyíltan teokratikus, s ezért ha ideológiai szempontból nézzük a két ország jó kapcsolatát, akkor bizony ez önellentmondásos. Sőt ebbe még azt is bele kell vesnni, hogy az alavitákat is csak a 70-es években ismerték el muszlimoknak a síita vallástudósok. Inkább azt mondják, hogy a régió nem a szunnita-síita ellentét, hanem egy "hármas játszma", vagyis a vahabizmus, Muszlim Testvériség és a szekuláris erők (hadsereg) harca.

A másik, hogy Jement egy kicsit ki lehetett volna bővíteni, hogy mi történik ott (persze a nyugati és a magyar média alig foglalkozik vele, de kortánt sem jelentéktelen ami ott zajlik) A síita húszik ugyanis gyakorlatilag megdöntötték a kormányt és egyre inkább Irán-szatellitállammá kezd válni az ország, persze ha nem szakad szét. Azért Szaúd-Arábia számára igencsak bosszantó, hogy a hátsó udvarában pont egy Teherán szövetséges alakulgat, amit még Bahreinnél sikerült megakadályozni. Ha érdekel valakit, a jemeni helyzetről szóló cikkem keletport.hu/index.php/politika/117-obol/2295-a-jemeni-esemenyek-legnagyobb-gyoztese-iran

Krajcsír 2014.10.07 10:41:18

Nem tudom, de itt mindenki Ukrajnához köti "Oroszország visszatérését", de valójában már tavaly Szíriánál látni lehetett, hogy Moszkva sokkal erősebb, mint volt és képes egymaga is visszavonulásra késztetni a NATO erőket, azok technikai fejlettségének dacára. Valahogy elfelejtik, hogy Oroszország a fél flottáját kiküldte Szíria védelmére, s leszedte azokat a "tesztrakétákat", amiket a NATO lőtt ki az arab országra (nem tudom emlékeznek-e a két ballisztikus rakéta történetére, amit "hivatalosan izraeli rakétatesztnek" minősítettek, de az oroszok azonnal észlelték és lelőtték). 1988 óta 2013-ban fordult elő először, hogy az USA nem indított katonai akciót és látványosan visszakozott, mégpedig nemcsak az alacsony támogatottság (alig 8-10 százalék) vagy a közel-keleti következmények kiszámíthatatlansága miatt, hanem mert nem lehetett tudni miként reagálnának az orosz erők a mintegy 50 000 kettős állampolgár védelme érdekében. A másik pedig, hogy a proxyháborút, vagy nevezhetjük árnyékháborúnak, sem az oroszok használták először, tessék megnézni csak továbbfejlesztették. Tessék megnézni a szíriai háborút, ahol a nem létező szíriai "mérsékelt" ellenzéket (értsd iszlamista militánsok, mint az al-Nuszra Front és társai) közvetlenül az Öböl-menti államok és Törökország támogatott (például kinyitották a börtönöket és Szíriába küldték harcolni az iszlamista bűnözőket), közvetve pedig a Nyugat támogatott pénzzel és fegyverrel. Szóval nincs új a nap alatt.

Krajcsír 2014.08.25 10:39:44

Ez Iszlám Állam valami hihetetlenül jól tud átcsoportosítani. Hiába harcolnak több fronton, de amint az egyiknél folyamatos vereségeket szenvednek (lásd a Moszul-gát), addig egy másikon előretörnek ( Al-Tabka légibázis elfoglalása Szíriában, amellyel Damaszkusz teljesen kiszorult Rakkából). Szóval ez igencsak hosszú történet lesz, amíg végleg legyőzik.

A másik pedig Haider al-Abadi valóban békejobbot nyújt a szunnitáknak, de most hétvégén történt egy mészárlás, amely során síita milícia betört egy mecsetbe és legalább 70 szunnitát legyilkoltak, senki se tudja miért. Ez pedig végétt jelentheti minden korábbi elért eredménynek,és a szunnita törzsek, ha nem is állnak az IS mellé, de nem fognak Bagdad mellé sem (ezt kihasználva Szaúd-Arábia és az Öböl, mint a "szunniták vezető hatalmai" csak tovább fogják növelni a befolyásukat az iraki szunniták körében). Pedig már 25 szunnita törzs is Bagdad mellé állt és fellázadtak a "kalifátus" ellen el-Anbárban és a szunnita mufti is a kormányt támogatta... A káosz csak egyre nő Irakban...

Krajcsír 2014.07.26 15:20:03

Jó cikk, végre valaki foglalkozik Líbiával is, amelyről véleményem szerint 2011 után a nyugati média "szándékosan" megfeledkezett, mert hát nem a demokrácia mintapéldája. (Én is írtam róla pár cikket, bár még tavaly) Ha megengedi a szerző, csak kiegészítésként írnák 1-2 rövid dolgot:
1. Kalifa Hifter igaz, hogy a líbiai nacionalizmus - már ha lehet erről beszélni az észak-afrikai ország esetén - vezetője, de őt még az iszlamisták közül is támogatják jó páran, többek közt a Bengáziban élő iszlamisták és törzsi milíciák.
2. Érdekes Törökország szerepe is, ugyanis mind Egyiptom, mind a Kalifa Hifter Ankarát és Erdogant okolja az egész helyzetért, amiért kiemelten támogatták a líbiai Muszlim Testvériséget. Sőt azt hiszem ezen a héten volt, hogy a török kormány felszólította az állampolgárait (kb. 5-6 ezer) Líbia elhagyására, s felkészültek a "diplomáciai személyzet evakuálása is" nehogy úgy járjanak, mint Irakban, Moszul elfoglalása után.

Krajcsír 2014.07.26 15:25:31

Ja és most olvastam, hogy már az USA is bezáratta a nagykövetségét Líbiában és Tunéziába menekítette, akárcsak tavaly az orosz. Szóval most már senki nem maradt az országba, szóval Líbia "de facto" bukott állam...