Adatok
loveexpedíció
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egyik kedves olvasóm megkért arra, hogy fejtsem ki véleményemet a kapcsolatokon belüli korkülönbségek okairól és ésszerűségeiről.
Nos,kezdjük az elején: mint minden NORMÁLIS kapcsolathoz két fél szükségeltetik, egy lány és egy fiú, vagy egy nő és egy…..
Először is le kell szögezni, hogy minden nő egy Földre esett angyal, de sajnos van, aki pofára esik. Ők azok, akiknél bonyolultabb életforma aligha létezik, de lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj.
Miért vannak ők itt köztünk?
Ők hoznak szeretetet, boldogságot,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A 20 éves lányok jövőképével kapcsolatban vitatnék meg valamit. Lehet, hogy az a véleménye egy céltudatos férfinak, hogy egy nőnek illik 20 év körül tudni, hogy mit akar, de ha illik, ha nem, én úgy látom, hogy általában véve fogalma nincs még arról ennyi idősen, hogy milyen férfi passzolna hozzá, mert nem is ismeri még a férfi gondolkodásmódbeli különbségét. Jobbik esetben saját magát kezdi megérteni, ott tart, hogy keresi a saját magabiztos lépéseit, keresi az image-t, a tanulás, a munka körüli teendők és gondolatok fajsúlyosabbak, mint mondjuk 30 körül.
Nem is tudom könnyen azt mondani egy 20-at éppen betöltöttre, hogy nő, inkább az jön a számra, hogy lány.
Van, aki jóval érettebb a koránál szellemileg, igen, lehet, tapasztalt is az életben, mégsem biztos, hogy évekkel későbbi önmaga ráismerne arra, aki éppen most. Hallottam már őszinte megnyilvánulást párszor lányoktól első házasságukat illetően, amikor azt mondták, hogy "az nem is én voltam".
Pontosan így éltem meg én is. Akkoriban azt hittem, hogy kialakult ízlésem van, de nem volt az, és amiket céloknak véltem, csak vágyak voltak. Konkrétan nem tűztem ki célokat úgy, mint odébb egy tizessel...
Sokszor látom ugyanazt: a lányok ilyenkor még sodródnak. Ez a legjobb szó rá. Sodródnak kapcsolatról kapcsolatra, akár bele egy házasságba, de mintha félálomba lennének. Nem tanultak meg még kiállni a maguk igazáért. Ha egyáltalán van ilyen. Mert a vélemény formálása, az ahhoz való bátorság sem jön mindenkinek zsigerből azért, mert elmúlt 18.
Ha meg nem volt apaminta, vagy torz apaminta volt, akkor sokszor át kell törölni még azt a szemüveget, amin keresztül látja a férfiakat, mert elég homályos a kép.
A szeretethiány miatt fekszenek le idő előtt, még mielőtt ténylegesen akarnák a dolgot ki tudja hányan... én szinte állandóan ezt látom. A hiányérzet és a kis babusgatás tereli mint valami juhocskát, akit elhagyott egyszer régen a pásztor, bele egyenesen a farkas szájába.
A farkas alatt nem a férfit értem, annyira gonosz nem vagyok, a farkas az az a lelki csapda, amibe rendszeresen beleesnek a lányok: már szerelmesek, mert szeretkeztek velük, a szívét beleadta az egészbe, majd rá kell jönnie, hogy nem is ismeri azt, akinek már mindent odaadott, és a poén az szokott lenni, hogy már nem is fogja, mert a srácok javarészt előbb lépnek le, miután túl sokat kaptak a jóból, mintsemhogy a lánynak ideje lenne észbe kapni, hogy kapcsolatban van.
Illetve, hát, volt...
Aztán a magányában majd dolgozhatja fel, hogy mindent odaadott és semmivel kell távoznia.
Közben az önbecsülésében is kárt szenved.
Aki ezt rendszeresen csinálja, abból válik - Csernus Imre szótalálmányával élve - szeretetkurva.
Ami egy ocsmány kifejezés, utálom, viszont elég jó arra, hogy orrbavágja a lányokat, akik éppen ezt csinálják.
Azok a nők, akiket gyerekkorukban molesztáltak, bármilyen csekély módon is, azoknak még egy másik emberi kéz megfogása is gátlások rengetegét jelenti. Ha csak baráti kezet is kell megfogni.
Akik kislányokat - vagy kisfiúkat - bántalmaztak ilyen formában, azoknak valamilyen középkori megoldást tudnék elképzelni. Csak meg kéne szabadítani attól a testrésztől az illetőt, amivel gyermeket bántalmazott.