Adatok
HYT
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tökéletesen szabad piac még sehol sem létezett, sok minden szól az ellen, hogy valaha is létezhet -- de közben mégis törekedni kell rá. A szabad piac normatív elv, a rá való törekvés erkölcsi kötelesség.
A szabad individuumok (teljes értékű személyek) önkéntes…..
HYT
2014.07.20 20:13:07
@nu pagagyí: az elejével teljesen egyetértek, de a végét nem értem...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
1. Az érvelés két fontos premisszája más általánossági szinten van.
-- „az intézményeket minden intuíció szerint igazolandónak tartjuk” – Bizonyára bármelyik KONKRÉT intézménnyel kapcsolatban igaz ez a premissza, de nem tűnik igaznak ez ÁLTALÁBAN az intézményekkel kapcsolatban. (Hogy az intézmények mint olyanok nem rosszak (mint Péter állítja), számomra evidencia. (Legfeljebb szükséges rosszak. De evidencia, hogyszükségesek, így nem kell igazolni őket általában.))
-- „mindenki az emberiség erkölcsi alapállapotának tartja a szabadságot” – Ezt is igaznak tartom ÁLTALÁBAN véve a szabadsággal kapcsolatban. De azt hiszem, az egyének szabadság bármelyik nem túl alacsony n szintjéhez képesti n+1 szintű KONKRÉT kiterjesztését igazolandónak tartjuk.
2. Az igazolandóság nem tűnik olyan fontos tényezőnek, mint az írás gondolja. Az, hogy valami igazolandó, mintha csak azt jelentené, nem evidens. Az evidencia és vele az igazolandóság intuíciója nagyon esetleges. 2.A) Erősen korlátozza a normatív erkölcsi elveket feltárni kívánó érvelés erejét, ha ilyen evidenciára hivatkozunk. 2.B) Ha valami végül igazolhatónak bizonyul, akkor nem tűnik jelentősnek, hogy evidensként fogadtuk el, vagy igazolás révén fogadtuk el.
3. „A gondolkodásunk akkor koherens, ha az intézményeket (tulajdon, állam, család, erkölcsi alapvetések stb.) folyamatosan ugyanennek a normatív elvnek a fényében vizsgáljuk.” – Nagy vonalakban ez is igaznak tűnik. A koherencia itt használt fogalma mégis sok bizonytalanságot szül bennem. 3.A) Nem vagyok biztos benne, hogy a koherencia értékes (és megvalósítható) formájával van dolgunk, ha a felsorolt meglehetősen különböző intézményeket egyazon normatív elv szerint vizsgáljuk. Talán úgy felelünk meg a különbségeiknek, ha (elsősorban) más-más elvek alapján vizsgáljuk őket. Az a gyengébb állítás elfogadhatóbbnak tűnik, hogy az a bizonyos elvnek jelen kell lennie azon elvek listájában, amely szerint vizsgáljuk őket, ahhoz, hogy koherens legyen a gondolkodásunk. Ha azonban nem ez az egyetlen elvünk, hanem ez az elv csak eleme az elveink (talán nem is teljesen ellentmondásmentes, hiszen ellentmondásos intuíciókkal számot vető) osztályának, akkor elveinkre épülő gondolkodásunk TALÁN úgy lesz koherens, ha a szabadsággal kapcsolatos elvünket egyik-másik esetben erősen korlátozott mértékben érvényesítjük. Nem állítom, hogy így van. De Péter szövege nem ad itt támpontot, hanem leegyszerűsíti a kérdést (ami egy blog esetében természetes is). 3.B) „A gondolkodásunk akkor koherens” – Mit jelent itt a koherencia, ha még csak ki sem kell mondani mellé azt a premisszát, hogy a koherencia megvalósítható és kitüntetetten fontos, és téves az a gondolkodás, amely nem valósítja meg. Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy a szó itt szóba jöhető értelmei nem képviselnek önértéket, vagy legalábbis megvalósítható önértéket nem. Egy szóval: miért adu a koherencia? Miért kellene gondolkodásunknak oly mértékben koherensnek lennie, hogy Péter konklúziójához jussunk? Szerintem a társadalmi valóság sokkal ellentmondásosabb annál, mint hogy megragadva egy a maga általánosságában kétségkívül evidens elvet, Péteréhez hasonlóan messzemenő konklúziókat szabadjon levonni belőle.
4. „A szabad piac normatív elv, a rá való törekvés erkölcsi kötelesség.” – Az előzőekből következik, hogy mondat első felét csak egy kiegészítéssel ismerhetem el: „A szabad piac AZ EGYIK normatív elv”. Ebből pedig az is következik, hogy a második felét még ennyire sem ismerem el. A szabad piac mint a szabadság egyik megvalósulása egymásnak ellentmondó céljaink (vagy céljaink egymásnak ellentmondó eszközei) közül csak az egyik. A szabad piacra nem kötelező törekedni, de törekvéseink közben figyelembe kell venni, mint az egyik értéket. Törekedni olyasmire kell, ami a LEHETŐ legtöbbet valósít meg a szabad piacból és más jó dolgokból. De a szabad piac megvalósítására nem kell törekedni. Ez a megjegyzés talán nagyon is triviális, és azt lehet rá válaszolni, hogy mindenki így gondolja, és hogy ne lovagoljak a szavakon, ez csak egy blog, amely nem lehet túlságosan precíz és pontos. Azért lovagolok mégis a szavakon, mert Péter nagyon jó szöveget írt, és a megítélésem szerint túl erős, túlzó és egyoldalú konklúziója (amely ugyanilyen premisszákra támaszkodik) túlságosan nagy retorikai erővel bír. Úgy tűnik, egy ilyen szép szöveg esetében érdemes emlékeztetni, hogy a szabad piac csak az egyike az eszményeinknek, mint ahogy (számomra így tűnik) a szabadság is csak az egyike.