Adatok
Pijotr1
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Azt hittem, az ilyesmi már kihalt. Egyrészt az alapos, elemző jellegű olvasói levél igen ritka, persze ez nem feltétlenül baj. Másrészt hogy valaki még ilyen szépen emlékezzen egykori családi Zaporozsecének nyűgeire, az különleges memóriát sejtet. Levélírónk valószínűleg…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mi voltunk vele Bulgáriában, ahol a tengerből kiszedett csigákat, amik rettentő büdösek voltak, az autó hátsó részében szárítottuk a motor mellett. A bolgár vámos kinyittatta, majdnem elhányta magát...
Aztán voltunk vele a Román tengerparton is, Erdélyben rendszeresen. Minden nyáron utaztunk 2-3 alkalommal, mivel apámnak rengeteg szabadsága volt.
Volt vele balesetünk is a Magas Tátrában, mindjárt az út elején, de ez nem vette el családom kedvét az út folytatásától, két hetet voltunk vele még Lengyelországban. Az egyik ilyen úton megálltunk Zakopánéban egy pillanatra, hogy megkérdezzük jó irányba megyünk-e Krakkó felé, majd mikor indultunk volna az autó egy tapodtat sem. Apám mondta, megvan a baj, tudja, kiesett egy csavar a sebességváltóból, de megnézte és nem. Amikor elkezdtük félretolni az autót lassan kioldalazott alóla a hátsókerék. Valójában féltengely törése volt. Meghegesztették, apám még kilenc hónapot autózott a hegesztett féltengellyel, amikor városi forgalomban kiesett alóla a hátsó kerék. Megúszta. Apám.
És az a csodálatos állófűtés, ami széria! tartozék volt! Nagyon jó szolgálatot tett, amikor Krakkóban augusztus 20-án olyan hideg volt, hogy havazott. A kocsiban ültünk a benzinkályha mellett és melegedtünk a kempingben.
Amikor lecseréltük egy Zsigulira, akkor szegény anyám, aki hozzá volt szokva a fejtámla nélküli háromajtós autóhoz, az első bevásárlás alkalmával a Zsiguliban is hátra akarta dobni a csomagot, ahogy megszokta. Visszapattant. Szokni kellett a 4 ajtót. Istenem, micsoda luxus volt a Zápor Józsi után, amit egyébként megkönnyeztünk!