Adatok
M Szlávik Tünde
356 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Negyvenöt éve…Kimondani is sok… Negyvenöt éve, 1980. május 26-án az én hősöm − na jó, a mi hősünk −, Berci, azaz Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós a Szojuz-35 fedélzetén elindult a világűrbe.
Hatodikos voltam, s mondhatom, életemben nem láttam az övénél igézőbb barna szempárt és…..
Szívesen válnék szabadsággá, hallhatnám többezernyi ember megkönnyebbült sóhaját, akinek többé nem kell elnyomva és korlátok közé szorítva élnie.
Szívesen válnék szerelemmé, először lángolóan, s később csillapodva egyenrangú felekbe költöznék: két emberi lénybe, s segédkeznék egy új élet…..
Szeretném, ha őszintén beszélnénk, Szeretném, ha megérintenél, de ezúttal, Kérlek, Karjaid ne a magasba emeld, inkább csípőmre tedd, és gyöngéden szeress.
Szeretném, ha tisztelnél, Szeretném, ha a szemembe néznél, De kérlek, Most ne haraggal és bosszúval, hisz még látni akarom az élet…..
Nem ismerjük egymást,
De már látjuk a másikat.
Eljött az idő, mikor rád mosolygok,
Az idő, amikor csak kacsintasz, ha összenézünk.
Évek óta látjuk egymást,
Mégsem tudom, ki vagy,
Nem tudom, hogy a szemed zölden
Vagy éppen kéken csillog a holdfényben.
Nem ismerem a…..
Még a párnacihából kihullott pihe sem lebben, bár valamennyi ajtó, ablak sarkig tárva. Áll a levegő, pedig jól jönne egy kis szellő a húsvét előtti nagymosáshoz... Csak kétszerre fér be a mosógépbe az összes ágynemű, de abban bízom, mire lejár a második program, ebben a kellemes melegben az első…..
2024 októbere, a szalagavató óta nem voltam társaságban - mit társaságban, a tornán és a vizsgálatokon, kórházon kívül sehol - , nagyon ki voltam már éhezve egy kis jóra. És az esténk nagyon jó volt!
Köszönöm mindenkinek, aki kíváncsi volt arra, hogyan írunk mi, a Szabolcsi Szépíró-kör tagjai és…..
Ma van az év 100. napja. Onnan tudom ilyen pontosan, mert ez a 100. örömnaplós bejegyzésem. Megkönnyebbülést kellene éreznem, meg valamiféle büszkeséget, hogy ismét meg tudtam csinálni, mint a covid után. De egyelőre az munkál bennem, hogy jó lenne a végére valami frappáns, szuper, emlékezetes.…..
„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég, / Zöld ág virított a föld ormain” – szavalom magamban Vörösmarty örökbecsű sorait, miközben kihurcolkodom az udvarra. Végre, végre! Boldog sóhajjal nézek körül. Az átható tekintetű Feketedög két méterre hever a napozóágytól, lustán csap egyet-egyet tekergőző…..
„Az embert ez tartja a pályán, nem a gravitáció” – írtam 2016-ban egy táblaképhez, amelyen a NYELVTAN szót sok-sok szívvel rajzolták körül a gyerekek. Bolond pedagógus, mondta annak idején az ilyen szituációk alkalmával édesanyám, aki szintén zenész, vagyis pedagógus volt. A tanárember úgy van…..
Az éjjel megfagyott a magnólia. Most barnán lógnak az ághegyekről a tegnap még lilás-rózsaszín sziromlevelek, mint megannyi csüggedt pillangó. Mintha szélnek eresztettem volna egy kosárnyi vöröshagyma héjat, s mind fennakadt volna a liliomfán. Már csak azért is szomorú látvány, mert a magnólia…..
Három éve április 6-án lágyan hullott a hó, de nem volt túl hideg az idő. Gyorsan összekapartam annyi anyagot az autó tetejéről és a motorháztetőről, amiből kijött egy hóember kackiás krumplibajusszal, virágcserép csákóval, tujatermés gombokkal. A kicsi huszár pár órát töltött ezen a szép földi…..
Huszonhat évvel ezelőtt hasonlóképpen éreztem magam, mint mostanság: nehezen bírtam járni, hamar elfáradtam; ha leültem pihenni, sokszor csak segítséggel tudtam felállni. Teljesen érthető és természetes oka volt ennek: első gyermekem úgy döntött, neki jó még odabent, s ráhúz pár napot. Ekkor már…..
Ma reggel meginogtam, és szomorú hírt posztoltam. Aztán eszembe jutott, hogy pénteken csak öröm van, meg a 94. nap kezdődik a százból, már csak egy hetet kell kibírnom. Levettem, bocsánat. Jövő héttől is ráérek azon keseregni, hogy a térdprotézis-várólistára sem kerülhetek fel, amíg nem fogyok 20-30…..
Aki makkegészséges, nem biztos, hogy megérti, mekkora sikerélmény úgy beülni az autóba, mint egy normális ember, s nem mint egy Glamour-modell, aki a rövid és szűk szoknyája miatt kénytelen összeszorított térdekkel és lábszárakkal a fenekén forogni. Roppant sikkes amúgy, de elég mesterkélt mozdulat…..
Életem mostanság oly kiszámítható, mint a háromszög kerülete, ha ismerjük mindhárom oldalának hosszát. Azért vannak néha kis meglepetésbonbonok. Nem mindegyik finom...
Reggel táppénzes ellenőrzésre kellett mennem. Tudtam, mivel gyalog megyek, nagyon el fogok fáradni. S mivel bot nélkül most először…..
Többször írtam már arról, hogy szeretem a repülő szerkezeteket, meg persze a madarakat, rovarokat, pillangókat. Ha létezne szárnyas ló – nem akarom leírni politikailag besározódott nevét –, azt is szeretném.
A rigók, katicabogarak közeledtét nem jelzi radar, de a gépekét igen. Ma többször is…..
Selejteztem ma az egyik tárhelyemen. Dokumentumokat egyesítettem, a fölösleges dolgokat töröltem. Átszerveztem a mappákat. Ami hiányzott, feltöltöttem a gépemről. Rendszeresen végzem ezt az unalmas, ám feltétlenül szükséges tevékenységet, mégis újra meg újra ott tornyosul előttem a kásahegy, amin át…..
Nem jött még el a gépek lázadása, de megpróbál a fejemre nőni pár dolog.
Az óraátállításkor általában csak azzal szokott gond lenni, hogy a lakásban található órák közül egyet elfelejtünk átállítani, egy általában megáll a piszkálástól, így aztán nem tudjuk, mennyi is a valós idő. Most viszont a…..
Mostanában sokat sírok. Okkal és látszólag ok nélkül is. Reggel bezárom a kaput a gyerek után, becsukom magamra az ajtót, és sírok egy kicsit. Tornázom, utána sírdogálok. Néha közben is. Mosogatok, öt perc után már sírva, pedig nem hagyok kazallal összegyűlni. Sírok a magam fájdalma miatt, és…..
Ha létezik eseménytelen nap, akkor ez az volt: torna, főzés, délután filmszakadás. Pedig még nincs is hétvége, általában csak akkor alszom ebéd után. De ez az eseménytelenség legalább az én döntésem volt, nem úgy, mint anno a kórházban. Főleg abban a pár napban, amikor már szobatársam sem volt. A…..
Ha valaki tériszonyos, igyekszik elkerülni a létrákat, magasleseket, az üveghidat még fotón sem nézi meg. Ha pókfóbiás, nem fog madárpókot kérni karácsonyra. Aki viszolyog a kígyóktól, a levedlett kígyóbőrt is csak bottal piszkálja arrébb.
Ha érzékeltetni szeretném, mit is éltem át ma, talán…..
Ma úgy döntöttem, hogy tavasz van. Nem érdekel a reggeli köd, a fancsali nap, a homlokot ráncoló felhők. Az eső sem érdekel. Tavasz van, punktum. Márpedig ha vége a télnek, akkor ki kell hozni a napozóágyat a garázsból. Nem mintha olyan megszállott napimádó lennék, hogy már a legelső sugaraktól…..
Azon kattogok egy ideje, hogyan is vezessem fel a mai örömömet, de „felötlik, s eldobom” összes ötletem, mint anno Radnóti a Tétova ódában. Bár én nem a szerelemről szólnék, hanem a háláról, de gyakran ez sem kisebb hőfokú érzés.
Hálás vagyok, mert minden nap találok kisebb-nagyobb örömöket,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz