Adatok
MsTaurus
0 bejegyzést írt és 48 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Minden eddiginél irritálóbb az a kupleráj, ami az úgynevezett orbánváltó oldalon kialakult. Előjön Botka egy újabb, a többiek számára minden eddiginél kedvezőbb ajánlattal, kap is a pofájába egy minden eddiginél erősebb szarvihart. A Gyurcsány-blogoktól megszoktuk, hogy fél éve csak Botkát ütik…..
MsTaurus
2017.09.29 16:08:35
@élveteg: Naná! Egy istálló se lehet korruptabb a Fidesznél.
Úgy látszik, tovább égeti magát, és a hidakat lehetséges szövetségesei között az MSZP miniszterelnök.-jelöltje. Most a Hír TV-ben hazudott egy orbitálisat a választáson lehetséges koordinált indulásról.
Botka a végét járja. Most már arra vetemedett, hogy félrevezette a nézőket, a kormányváltásban…..
Hiába mondta az ellenzék egyre hangosabban, hogy Brüsszel nem Moszkva, a kormány egyre egyértelműbb válasza az volt erre: „őszinte sajnálatunkra”. Ahogyan haladtak előre az elmúlt hónapok eseményei Ukrajnában, úgy kellett volna egyre világosabbá válnia a ténynek: a keleti út…..
MsTaurus
2014.04.19 23:24:50
@maxval a gondolkodó birca: Szerencsére a Nyugat, (egyedül az USA + az EU) a világ GDP-jének kb. 50%-át termelik, Oroszország pedig, na mit gondolsz, mennyit? Elárulom: 1,5, megismétlem: MÁSFÉL SZÁZALÉKÁT a világ össz-GDP-jének.
Mennyit fizet neked a KGB, vagy akárhogy is hívják manapság, ezekért a posztokért?
Ha meg annyira szereted a fasisztoid kleptokráciákat, miért nem vándorolsz ki Oroszországba? Miért Hollandiából posztolsz?
Mennyit fizet neked a KGB, vagy akárhogy is hívják manapság, ezekért a posztokért?
Ha meg annyira szereted a fasisztoid kleptokráciákat, miért nem vándorolsz ki Oroszországba? Miért Hollandiából posztolsz?
MsTaurus
2014.04.19 23:28:17
@dr Smittpálelnökúr: Így van.
Ismét kitettek magukért a britek, akik közül rengetegen búcsúztatták magukon kívül a 2012-es évet. Newcastle-től Birminghamen át Liverpoolig rengetegen itták szinte öntudatlanra magukat. Elgondolkodtató képek következnek.
A briteknél meglehetős kultúrája (már ha ez a…..
Jól van, hülyék, megmutattátok, ez a ti országotok is, nemcsak a ratyiké. Nem sikerült ugyan szétkergetni őket és agyonverni közülük, amennyit lehet, de láthatta a világ, hogy ettől csak a hadiállapotszerű rendőri erődemonstráció tartja vissza a magyarok krémjét, és ha a…..
"Ez a felvétel bobi görényünkről készült, amint pálcikás jégkrémet nyalogat. Bobi egyéként rácáfol görény mivoltára, mivel nyers húst egyáltalán nem eszik, kedvenc eledelei a tejföl, gyümölcsjoghurt, lekvár és bodzaszörp. Igazi édesszájú ragadozó" - írta…..
MsTaurus
2009.06.26 18:25:49
@proteus: A hivatkozott cikk nem található. Elolvastam más anyagokat. "If you have several ferrets, it is extremely likely that one of them, sometime during its life, will develop an islet cell tumor; it's the "nature of the beast". Just watch them closely for the clinical signs that I have described, and have your vet check them if you have even the slightest indication of a problem."
Semmi köze a szénhidrátoknak a szigetsejt-rákhoz. Kb. mint ha azt állítanánk, hogy a gondolkodás az agytumor lényeges kockázati tényezője. Még ha volna is, kizárt, hogy valakik valaha is döntően tudnák ezt bizonyítani kellő számú görény kellő idejű megfigyelése kontrasztcsoport ellenében. Egyébként pedig a cukrok (bogyók, gyümölcsök) a vadonélő menyétféléknél, akárcsak más ragadozóknál, az étrend fontos összetevői , nem véletlenül szeretik.
Le az áltudományos riogatásokkal! Bátran a fagyival!
Semmi köze a szénhidrátoknak a szigetsejt-rákhoz. Kb. mint ha azt állítanánk, hogy a gondolkodás az agytumor lényeges kockázati tényezője. Még ha volna is, kizárt, hogy valakik valaha is döntően tudnák ezt bizonyítani kellő számú görény kellő idejű megfigyelése kontrasztcsoport ellenében. Egyébként pedig a cukrok (bogyók, gyümölcsök) a vadonélő menyétféléknél, akárcsak más ragadozóknál, az étrend fontos összetevői , nem véletlenül szeretik.
Le az áltudományos riogatásokkal! Bátran a fagyival!
"Ismét jelentkezik Ottó a spániel. Tegnap egy toklász bújt a kutya mancsába, így meg kellett műteni. Ketaminnal altatták, órákig röhögtünk szegényen" - írta nekünk ismét Artúr. Ottóról képek még itt, itt és itt. Ottónak jobbulást, a toklász pedig mondjon…..
MsTaurus
2009.06.22 18:14:16
@art: Csak arra akartam utalni, hogy milyen tanácstalanságot okoz nálam a toklász. És hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az nem tud természetes úton lebomlani, bárhova is kerül. Ami a hónaljig felkúszást illeti, ki tudja, hogy nem ott ment-e be?
Pont onnan szedtem ki tegnap a kutyámból, még a szőréből, őt ez valamiért nem zavarta. De mindenképpen résen vagyok, sűrűn áttapogatom.
Pont onnan szedtem ki tegnap a kutyámból, még a szőréből, őt ez valamiért nem zavarta. De mindenképpen résen vagyok, sűrűn áttapogatom.
Susan Boyle a Megasztár angol megfelelőjének, a „Britain’s got talent” című műsornak a nagy felfedezettje, akinek bemutatkozó dalát az adás óta a youtube-on 60 milliónál is többen látták. Egy csapásra felkapta a média, és híre pikpakk bejárta mind az öt…..
Már jó ideje csámcsogunk azon, hogy jujj, Kepes András Győzikével forgat, miközben egy csomó sokkal értelmesebb témáról is forgathatna, és hogy Győzike másik arcát akarja megmutatni, miközben tudjuk, hogy Győzikének nincsen semmiféle másik arca. De keddenvégre levetítették a…..
MsTaurus
2009.05.28 16:12:44
@kisa: Csatlakozom. Győzike egy bohóc, aki sajátmagát parodizálja. Zseniális! Anélkül mondom, hogy rajongó lennék: nekem Gyözike-só
uncsi, de Kepes is. Előbbit a legeslegeleje óte nem nézem, Kepestől meg mindig várok valamit, de sorra csalódom.
uncsi, de Kepes is. Előbbit a legeslegeleje óte nem nézem, Kepestől meg mindig várok valamit, de sorra csalódom.
A péntek reggeli Mokkában Demcsák "teljesen megdöbbentem" Zsuzsa, a gyermekeit csak Tommy Hilfiger-pelenkában flangáló milliomoscsemeték közé eresztő egykori kormányszóvivő-jelölt és a kissé unott arccal üldögélő Azurák Csaba vendége Réz András volt annak…..
MsTaurus
2009.05.27 13:43:31
@pazola: Vajon ezt a fórumot is a nép ártatlan gyermekei írják, hogy csak a Demcsákra vonatkozó lényegtelen észrevételeim (1 tény + 1 vélemény) voltak érthetők? Először védekeztél: eszemben sem volt talicskáztatni Demcsákot! Aztán támadtál: nyilván te vagy maga Demcsák! Én volnék az egyetlen, aki itt kuncog a markába?
Urbanista
Szeretjük a városunkat vagy utáljuk? És van-e köze hozzá a város minőségének? - a nap kommentje
2009.05.12 08:46:00
Bár csak egy hangzatos link miatt került címbe a téma, egy posztnak is beillő kommentet írt hozzá Red Velvet. Tényleg nincs közvetlen összefüggés egy városban tapasztalható életminőség és az ott élők elégedettsége között? Nagyjából követem a nemzetközi városi…..
MsTaurus
2009.05.13 13:27:19
@erol: Ha ez probléma, szerintem csak mondvacsinált, annak érdekéban, hogy a karógyártók és megrendelőik bukszái duzzadjanak. Közlekedtem én is babakocsival, problémamentesen, soha nem jutott eszembe, de jó volna ide egypár karó, - szerinted bizonyára nem vagyok elég kreatív. Se az aluljárólépcsők, se a buszok fedélzete nem okozott gondot - mindig több segítőkéz ajánlkozott, mint amennyit el lehetett fogadni. A hetedik emeletre is fel- meg lecipeltem jósúlyú gyermekemet és a babakocsit naponta, hónapokig, zokszó nélkül, mert úgy adódott. Szóval, ha az általad megnevezett próbléma tényleg probléma volna, tudnék számos se szemet, se mást nem zavaró megoldást, mint pl. virágtartók, fakiültetések kovácsoltvas rács védelmében, esztétikus és elnyűhetetlen öntöttvas gömbök, alacsonyabb és nem abszurd sűrűséggel telepített, az egész városban egyforma súlyos és strapabíró öntöttvas oszlopok. És ami a legfelháborítóbb, oda is felállítottak karókat, értelmetlen sűrűséggel méghozzá, ahol soha senki nem akart járdán parkolni, ahol ha parkolnának is, nem volna senkinek semmilyen akadály, mert a járdák szélesek és alig van gyalogos közlekedés, pl. 12. ker. Orbán tér.
Sajnos, van akinek semmi sem elég csúf. Ők a gonoszok! Utáljuk őket együtt, emberek! És utáljuk a hülyéket, akik eluralkodtak rajtunk, és földbe tipornának minden értelmeset, jót és szépet! A csendes utálatnál úgysincs jobb eszközünk.
Sajnos, van akinek semmi sem elég csúf. Ők a gonoszok! Utáljuk őket együtt, emberek! És utáljuk a hülyéket, akik eluralkodtak rajtunk, és földbe tipornának minden értelmeset, jót és szépet! A csendes utálatnál úgysincs jobb eszközünk.
"Ismerősi körünkben markánsan jelen volt egy olyan előítélet, miszerint a patkány nem cuki. Ezzel a 2 képpel döntöttük meg náluk ezt a világnézetet. Ő Csili, aki nemcsakhogy kinézetre cuki, hanem jellemre is: vállon mászkálni is szeret. Haverja Monyó nem ilyen fotogén, de…..
MsTaurus
2009.05.03 02:23:12
@Quetzalcoatl: Hát ez az öt-hat év is brutálisan kevés. Kutyában is olyan fajtát választottam, amelynél a leghosszabb élettartam ígérkezik. És szerencsére már elmúlt 14, de ugyanolyan gyors és lelkes, mint fiatalon, ugyanolyan fényes a szeme és dús a szőre. De még így is fájdalmasan rövidke lesz az élete.
Igen, tudom, hogy napokkal ezelőtt történt és a Reakció is írt már róla. Csakhogy amikor megláttam, lefagytam kis időre, meredtem magam elé, és csak azt dünnyögtem, hogy ez durvább, mintha Lakat T Károly élő adásban olajozná be Bajnai Gordon felsőtestét. A reggeli tévés…..
MsTaurus
2009.04.28 13:43:57
@I-brahi: Volna egy naiv kérdésem. Miben sérti bárkinek is a méltóságát a holokausttagadás? Tételezzük fel, hogy az én apukámat gonosz emberek brutálisan meggyilkolták, ez tény, sokan látták, kétség sem merül fel. A bűnös példásan meglakolt. Aztán akad valaki, aki úgy véli, az apukám békésen, párnák közt halt meg százévesen. Miért kellene nekem ez ellen fellépnem, hol csorbul az én méltóságom?
Ha egy magyar embernek 800 ezer forint hiteltartozása van, akkor tízmillió magyar ember mekkora gödröt ás? Ennyi háztartási hitel jut mostanában és körülbelül egy magyarra, és ennek négyötöde devizában. Az eloszlása nyilván változó, van, aki ötvenmilliós házat vett…..
MsTaurus
2009.04.05 14:45:41
@nem-nem: Tetszetős az érvelés, de...
Nem egyértelmű, hogy az egészségügy vagy az oktatásügy besorolható-e és besorolandó-e a versenyszférába.
Hogy besorolható-e, az politikai, végső soron morális döntés: erkölcsös-e, hogy ezeken valakinek is haszna legyen. Szerintem egyértelműen erkölcstelen, mindkettő közérdek és államérdek és mindenkinek egyformán jár, mint a tiszta ivóvíz, a közvilágítás, az utak, a közbiztonság és az igazságszolgáltatás. Nincs magánbíróság, se magánrendőrség sehol. Ettől még van, ahol jó, szerethető a rendszerük és ahol kevésbé vagy még kevésbé.
A másik meg, hogyan is lehetne versenyeztetni az eü biztosítókat. Egyszerűbb eseteknél, autó vagy lakásbiztosításnál se tudja az ember, jól dönt-e. Általában nem számít más, csak az ár - esetleg, ha van információm, hogy mennyire stabil pénzügyileg, de általában nincs -, mert nem tudom előre, mennyire lesz majd barátságos, gyors és készséges, ha kár ér. És szakértelemről itt még szó sincs.
Eü biztosításnál hogy hasonlítom össze a terméket? Hol találom a mintadarabot, a majdan gyógyult beteget a szerződéskötés idején? Hogy térképezem fel az előre nem látott ritka betegségem különböző stádiumaiban az egyik biztosító kórházaiban hányan gyógyultak és gyógyulnak majd ki sikeresen és hányan haltak és halnak majd bele?
Komoly baj esetén teljesen mellékes, hányan vannak velem egy szobában és van-e TV. És ugyanakkor ugyanabban a kórházban az egyik orvos lehet egy lelkiismeretes csúcsszakember, egy másik meg egy hanyag pancser. Honnan tudom meg, melyik milyen? Pl. Bokros érvei között is az sántít a legjobban, hogy majd a biztosító kiáll a beteg érdekei mellett, mert hogy ő ért hozzá. Hát a biztosítónak egy az érdeke: hogy a menedzsment minél többet tudjon felmarkolni a részvényesek, a dolgozók és a betegek rovására. Itt egy link pl.: www.playboy.com/articles/class-war-101/index.html., azoknak,akik még abszolutizálják a piaci versenyt.
Vannak az egészségügyben gusztustalanságok, amelyek egy tollvonással megoldhatók volnának: ha az orvosnak adott jattért ugyanúgy börtön járna, mint máshol. Egyszerűen felfoghatatlan józan ésszel, miért nem.
Ami az oktatásügyet illeti, ott sem menne a piaci verseny: a középiskolák és egyetemek rangsora el van döntve. A budapesti nagy multú egyetemeket pl. lehetetlen kiütni. Hiába olyan a híre az egyiknek pl., hogy a hallgatókat rendesen megszívatják, a tanárok többsége meg síkhülye és tanítani sem tud, mégis, akinek csak esélye van, hogy felvegyék, oda megy. És igaza van, mert a megszűrt, jó eszű diákság mindezeket a hátrányokat le tudja dolgozni.
Nem egyértelmű, hogy az egészségügy vagy az oktatásügy besorolható-e és besorolandó-e a versenyszférába.
Hogy besorolható-e, az politikai, végső soron morális döntés: erkölcsös-e, hogy ezeken valakinek is haszna legyen. Szerintem egyértelműen erkölcstelen, mindkettő közérdek és államérdek és mindenkinek egyformán jár, mint a tiszta ivóvíz, a közvilágítás, az utak, a közbiztonság és az igazságszolgáltatás. Nincs magánbíróság, se magánrendőrség sehol. Ettől még van, ahol jó, szerethető a rendszerük és ahol kevésbé vagy még kevésbé.
A másik meg, hogyan is lehetne versenyeztetni az eü biztosítókat. Egyszerűbb eseteknél, autó vagy lakásbiztosításnál se tudja az ember, jól dönt-e. Általában nem számít más, csak az ár - esetleg, ha van információm, hogy mennyire stabil pénzügyileg, de általában nincs -, mert nem tudom előre, mennyire lesz majd barátságos, gyors és készséges, ha kár ér. És szakértelemről itt még szó sincs.
Eü biztosításnál hogy hasonlítom össze a terméket? Hol találom a mintadarabot, a majdan gyógyult beteget a szerződéskötés idején? Hogy térképezem fel az előre nem látott ritka betegségem különböző stádiumaiban az egyik biztosító kórházaiban hányan gyógyultak és gyógyulnak majd ki sikeresen és hányan haltak és halnak majd bele?
Komoly baj esetén teljesen mellékes, hányan vannak velem egy szobában és van-e TV. És ugyanakkor ugyanabban a kórházban az egyik orvos lehet egy lelkiismeretes csúcsszakember, egy másik meg egy hanyag pancser. Honnan tudom meg, melyik milyen? Pl. Bokros érvei között is az sántít a legjobban, hogy majd a biztosító kiáll a beteg érdekei mellett, mert hogy ő ért hozzá. Hát a biztosítónak egy az érdeke: hogy a menedzsment minél többet tudjon felmarkolni a részvényesek, a dolgozók és a betegek rovására. Itt egy link pl.: www.playboy.com/articles/class-war-101/index.html., azoknak,akik még abszolutizálják a piaci versenyt.
Vannak az egészségügyben gusztustalanságok, amelyek egy tollvonással megoldhatók volnának: ha az orvosnak adott jattért ugyanúgy börtön járna, mint máshol. Egyszerűen felfoghatatlan józan ésszel, miért nem.
Ami az oktatásügyet illeti, ott sem menne a piaci verseny: a középiskolák és egyetemek rangsora el van döntve. A budapesti nagy multú egyetemeket pl. lehetetlen kiütni. Hiába olyan a híre az egyiknek pl., hogy a hallgatókat rendesen megszívatják, a tanárok többsége meg síkhülye és tanítani sem tud, mégis, akinek csak esélye van, hogy felvegyék, oda megy. És igaza van, mert a megszűrt, jó eszű diákság mindezeket a hátrányokat le tudja dolgozni.
Az "amikre büszkék vagyunk" kategória márciusi nyertese ez az autentikus mélymagyar mangó-barack üdítőkeverék, amit Japán szinte minden kisboltjában kapható. Sajnos László fotója alapján nem sikerült beazonosítani a gyártót, és a doboz hátoldalán látható térkép…..
MsTaurus
2009.04.01 22:30:34
@horex: Megtettem, és nemegy ilyesmit találtam, mint pl., még 2006-ból: Közgazdasági szemle. A japán gazdasági válság. Likviditási csapda az új évezredben? epa.oszk.hu/00000/00017/00095/pdf/01OP.pdf
Ha ennél hitelesebb forrást tudsz, nevezd neg konkrétan.
Ha ennél hitelesebb forrást tudsz, nevezd neg konkrétan.
Levélírónk a gazdasági válság kellős közepén visszautasított egy állást. Vajon jól döntött ? Sziasztok! Történetem még igen friss, szinte most esett meg velem. Hosszas bevezetők után a lényegre térek. Egy hónapja kerestem már állást a szakmámban, túl…..
Ilyen hirdetést láttatok már? Mit szóltok hozzá? Én nem mertem őket felhívni.... - írta Csimpilimpi. Mi fel mertük. Annál is inkább, mert nagyon szegényes a hirdetés szövege, mindössze ennyi: Ajánlat: eladásra kínált ingatlan Típus: családi ház Vételár: 72 M Ft…..
MsTaurus
2009.03.19 23:54:07
@Gerardus A. Lodewijk: Csakhogy maga a becsérték is már félár volt.
Ez tényleg egyszerű rablás, ennél az is jobb lenne, ha a az OTP alkalmazottja fegyvert fogna az ügyfélre és elvenné a tárcáját. Abban legalább van izgalom, nemcsak megalázás. A sztori: Vomit barátunknak csekken rótta le tartozását egy francia ügyfele, az OTP pedig hónapokig ült…..
MsTaurus
2009.01.19 23:34:57
@BéLóg: Nincs igazad. Tavaly meghalt anyukám. Bemegyek az OTP-be. Mondom, tovább vinném a számlát, írják át a nevemre(olyan jó pin kódja volt). Válasz: Azt nem lehet. Meg kell szűntetni. Megszűntették ott helyben. Rá néhány hónappal meghalt apukám is. Újra OTP. Kérdezik: Viszi tovább a számlát? Mondom nem, szűntessék meg. Megszűntetik, ott helyben. Talán az volt a probléma ymre testvére esetében, hogy a művelet igen sok papírmunkával jár, és lehet hogy meghaladta az adott OTP-s hölgy/úr szakértelmét vagy egyszerűen lusta volt. Mindenesetre, amikor arra került volna sor, hogy apukám devizaszámláit is megszűntessem (mindegyik devizanemhez külön számla tartozik és előbukkant még egy 0 egyenlegű számla is) én magam hátráltam meg a macera előtt, csak az üreset szűntettem meg.
Urbanista
Szent Korona és légkondi. Hogyan csúfítsunk el egy ferencvárosi védett homlokzatot?
2009.01.01 12:00:00
A boldog új évet hangulatos légkondicionáló berendezéssel és Rob levelével kezdjük, aki Ferencvárosban sétált egy fényképezőgéppel. Hogy mit keres egy randa doboz egy két éve nagy csinnadrattával renovált, védett homlokzatú (!) házon, azt nem tudjuk, de akit érdekel a bizarr…..
MsTaurus
2009.01.04 11:18:46
@Rocky:
Kedves Rocky!
Nekem pedig pont azért tetszik a történet, amiért neked nem. Mert mind a három szereplő bevehetetlen csúcs a maga területén. Egyfelől, Kovács Pista afférja az építészével a mosógép elhelyezését illetően csak kettőjüknek izgalmas. Másfelől pedig, úgy gondoltam, a megbízó személye (vezető entellektüel)- mivel az építészek igen tekintélytisztelőnek tűnnek nekem - nem fogja engedni, hogy kijelentsék: lám megint egy hülye megrendelő, mit akar tulajdonképpen? stb. Tévedtem, egy építész nem ismer lehetetlent. Hogy makacs volt-e Wright, nem derül ki a történetből, lehet, hogy később tudtak volna közös nevezőre jutni, de Monroe-ék hamarosan összevesztek és elváltak, Wright meg meghalt, így a projekt tárgytalan lett. Ha a bunkó annyit jelent,hogy egocentrikus és nem figyel másokra, hát... nem tudom.
Amellett a történet rávilágít az építész és a megrendelő közt feszülő eredendő érdekellentétre: egy menő vagy azzá válni kívánó építész villogni akar, a megrendelő meg, ha mód van rá, egyáltalán nem, olyasmi házat akar, mint a szomszédé,talán egy kicsikével jobbat. Ezt az építész tűrhetetlen béklyónak érzékeli, a pénzügyekről nem is beszélve, és ha már megengedheti magának, tudomást sem kíván ezekről venni.
Vízesés-ház. Szerintem, ha ilyesmivel rukkol elő Wright, Milleréknek egy szavuk sem lett volna, csak ahhoz persze egy vízesést is fakasztania kellett volna Wright-nak. A Vízesés-ház inkább "egyszerű", mint "nagystílű" az én szememnek, és a fő érdem szerintem a vízesésé és nem a házé: sos-sok ilyesmit tervezett Wright és követői előtte is meg utána is, és csak ez az egy lett az ő névjegye. Őneki magának kb. 500 projektje valósult meg a kb. 1000-ből. Ha figyelembe vesszük, hogy ezeket akvarell-szintig részletezte csupán, ez nem is olyan sok. Mindenesetre eggyel több, vagy kevesebb, nem számított már. Azt is el tudom képzelni, hogy a Miller-házat hattyúdalának szánta, jobb alanyokat nem is találhatott volna. Azt akarta, hogy nagyot durranjon.
Ha a Wright-perspektívát kitágítjuk egy kicsit, más tanulságok is eszünkbe juthatnak. Ki gondolná pl., hogy idehaza ő egyetlen engedélyezési tervet sem írhatott volna alá, ui. nem volt a mi fogalmaink szerint építész. Összesen 2 szemeszterig járt egyetemre, azt is vendéghallgatóként és sosem szerzett diplomát. Építészek mellett dolgozott tanoncként, így szedte fel tudományát az ősrégi módon. Lehet, hogy semmit nem tudott az ábrisról, statikai, épszerk-tudása meg hézagos volt? Lehet, hogy azért kezdett tervezni egyszerű szerkezeteket, mert bonyolultat nem tudott? Aztán pedig a főnöke háta mögött elkezdett a saját kontójára elvállalni megbízásokat, az meg rájött és kirúgta. Akkoriban nyilván elébe tudott menni megrendelői igényeinek, különben nem kapták volna fel. Vagy lehet, hogy olcsó is volt. Aztán meg elvett egy gazdag lányt egy tekintélyes családból és innentől már kikövezett út vezetett fölfelé: közismert lett,irodát is nyithatott , rajzolókat is felvehetett.
Ha nálunk tevékenykedett volna, a már említett bökkenőn kívül, nem sok tervére kaphatott volna építési engedélyt: az általa feltalált "open plan"
(nem tudom, mi a magyar terminus, egyterű elrendezésnek hívjátok talán?)velejárója az "amerikai konyha" ugye, amelyet a legutóbbi időkig tiltott az OÉSZ. Lehetséges, hogy még most is?
Kedves Rocky!
Nekem pedig pont azért tetszik a történet, amiért neked nem. Mert mind a három szereplő bevehetetlen csúcs a maga területén. Egyfelől, Kovács Pista afférja az építészével a mosógép elhelyezését illetően csak kettőjüknek izgalmas. Másfelől pedig, úgy gondoltam, a megbízó személye (vezető entellektüel)- mivel az építészek igen tekintélytisztelőnek tűnnek nekem - nem fogja engedni, hogy kijelentsék: lám megint egy hülye megrendelő, mit akar tulajdonképpen? stb. Tévedtem, egy építész nem ismer lehetetlent. Hogy makacs volt-e Wright, nem derül ki a történetből, lehet, hogy később tudtak volna közös nevezőre jutni, de Monroe-ék hamarosan összevesztek és elváltak, Wright meg meghalt, így a projekt tárgytalan lett. Ha a bunkó annyit jelent,hogy egocentrikus és nem figyel másokra, hát... nem tudom.
Amellett a történet rávilágít az építész és a megrendelő közt feszülő eredendő érdekellentétre: egy menő vagy azzá válni kívánó építész villogni akar, a megrendelő meg, ha mód van rá, egyáltalán nem, olyasmi házat akar, mint a szomszédé,talán egy kicsikével jobbat. Ezt az építész tűrhetetlen béklyónak érzékeli, a pénzügyekről nem is beszélve, és ha már megengedheti magának, tudomást sem kíván ezekről venni.
Vízesés-ház. Szerintem, ha ilyesmivel rukkol elő Wright, Milleréknek egy szavuk sem lett volna, csak ahhoz persze egy vízesést is fakasztania kellett volna Wright-nak. A Vízesés-ház inkább "egyszerű", mint "nagystílű" az én szememnek, és a fő érdem szerintem a vízesésé és nem a házé: sos-sok ilyesmit tervezett Wright és követői előtte is meg utána is, és csak ez az egy lett az ő névjegye. Őneki magának kb. 500 projektje valósult meg a kb. 1000-ből. Ha figyelembe vesszük, hogy ezeket akvarell-szintig részletezte csupán, ez nem is olyan sok. Mindenesetre eggyel több, vagy kevesebb, nem számított már. Azt is el tudom képzelni, hogy a Miller-házat hattyúdalának szánta, jobb alanyokat nem is találhatott volna. Azt akarta, hogy nagyot durranjon.
Ha a Wright-perspektívát kitágítjuk egy kicsit, más tanulságok is eszünkbe juthatnak. Ki gondolná pl., hogy idehaza ő egyetlen engedélyezési tervet sem írhatott volna alá, ui. nem volt a mi fogalmaink szerint építész. Összesen 2 szemeszterig járt egyetemre, azt is vendéghallgatóként és sosem szerzett diplomát. Építészek mellett dolgozott tanoncként, így szedte fel tudományát az ősrégi módon. Lehet, hogy semmit nem tudott az ábrisról, statikai, épszerk-tudása meg hézagos volt? Lehet, hogy azért kezdett tervezni egyszerű szerkezeteket, mert bonyolultat nem tudott? Aztán pedig a főnöke háta mögött elkezdett a saját kontójára elvállalni megbízásokat, az meg rájött és kirúgta. Akkoriban nyilván elébe tudott menni megrendelői igényeinek, különben nem kapták volna fel. Vagy lehet, hogy olcsó is volt. Aztán meg elvett egy gazdag lányt egy tekintélyes családból és innentől már kikövezett út vezetett fölfelé: közismert lett,irodát is nyithatott , rajzolókat is felvehetett.
Ha nálunk tevékenykedett volna, a már említett bökkenőn kívül, nem sok tervére kaphatott volna építési engedélyt: az általa feltalált "open plan"
(nem tudom, mi a magyar terminus, egyterű elrendezésnek hívjátok talán?)velejárója az "amerikai konyha" ugye, amelyet a legutóbbi időkig tiltott az OÉSZ. Lehetséges, hogy még most is?
MsTaurus
2009.01.07 16:29:53
@Rocky:
Kedves Rocky!
Egy kérdésben szerintem le tudjuk zárni a vitát, mindkettőnk megelégedésére: hogy Frank Lloyd Wright zseniális építész volt, egy percig sem vitattam – elvégre a szakma „minden idők legnagyobb amerikai építészének” kiáltotta ki –, fel sem hoztam ezt a témát. Hogy valaki egyvalamiben zseni, nem jelenti egyben azt is, hogy más területen nem küzdhet kihívással, pl. a józan paraszti ész és/vagy az erkölcsi tartás terén. Egyetértek, „…egy kilencven éves építész zseni, megengedheti magának, hogy olyan házat tervezzen bárkinek, amilyet ő akar...”, de bárki más is megengedheti magának, még én is - ha az íróasztalfióknak akar tervezni. Olyan volt ez az eset, hogy rendelsz pl. egy férfinadrágot egy zseniális divattervezőtől, erre kapsz egy női bundát, amire se szükséged, se forrásod. Ha figyelembe vesszük, hogy Wright csődbe is ment egyszer, házát is lefoglalták, mert másodállásban japán nyomatokkal kezdett seftelni, rajtakapták, hogy ezeket retusálja és kártalanítania kellett a kárvallottakat, hát… elég színes egyéniség volt.
Más: semmilyen, még felületes hozzáértésre sem tartok igényt az építészet terén, nem is építészeti, ideológiai kérdéseket feszegetek – szerintem legalább is.
Visszatérve a megrendelő-építész viszonyhoz. Ki dönti el, jó-e az eladni kívánt portéka, a vevő vagy az eladó? Minden eladó jónak kiáltja ki a magáét, te ezt minden esetben elhiszed? Pontosítanom kell hát, az ellentét nem ott feszül, hogy nem egyformán akar jót az építész és a megbízó, hanem abban, hogy nem ugyanazt tekintik jónak. Két vízió ütközik, és ha mindkettő kikristályosodott és szilárd, nem biztos, hogy lehet őket közös nevezőre hozni, ha meg muszáj, csak harc útján lehet.
Mondok példát. A férjem építész. A házunkat kétszer építettük át. Először ráépítettünk egy meglévő budai hegyvidéki házikóra, majd miután a tulajdonostársunk meghalt, felvásároltuk az örökösöktől az alsó szintet, egybeépítettük és felújítottuk az egészet. Az első alkalommal nem szóltam bele szinte semmibe. Adva voltak az adottságok, a vizesblokkok, tájolások, a régi tulajdonosnak is voltak kikötései, éppen szinte semmilyen építőanyagot nem lehetett szabadon kapni a piacon, a szerződésünk a tulajjal szoros határidőt kötött ki, hetekig ömlött az eső, amikor meg nem, a munkásoknak máshol volt dolguk – így tehát, voltak részletek, amelyek nem úgy sikerültek, ahogy kellett volna, és voltak olyanok, amelyekről mi döntöttünk ugyan, de elég hamar rájöttünk, hiba volt. A krétafehér falak pl. a mindig piszkosnak tűnő paliszander színűre pácolt nyílászárókkal és konyhabútorral, kombinálva a szürke csempepadlóval elég lehangolónak kezdtek tűnni hamarosan. A második alkalommal résen voltam. Amikor a férjem műanyag nyílászárókat akart beszerelni, mert valahol féláron adták volna neki, felvettem a kesztyűt. Egy hónap hisztériázásomba került, de győztem: fa lett. A színt a férjemre hagytam és ő most már büszke ajtónkra-ablakainkra, mert mindenki dicséri. Ennek ára lett persze: a pénz elfogyott, a kertre nem maradt, így most azóta is meg van bontva a kerítés jobb idők reményében. És az érdekes az, hogy az átépítés minden kötöttsége ellenére, de inkább annak köszönhetően, olyan belsők jöttek létre, amilyeneket szabadon fantáziálva szerintünk senki nem talált volna ki, és amelyeket, ha még egyszer építkeznénk üres telken, lényegében megtartanánk.
Legelső önálló lakásom egy ugyancsak budai hegyvidéki társasházban volt. A nagymamám házát, meg némi családi megtakarításokat konvertáltuk bele. Ennek is az építését végigasszisztáltam: ún. házilagos kivitelezésben épült a 2-szer 9-lakásos társasház. A terveket készen kapta a társaság, az építésszel nem sok dolgunk volt. Az amerikai konyhát illetően, úgy emlékszem, úgy szólt az előírás, hogy a konyhának közlekedőből kell nyílnia. Valamelyikünk kért ilyen módosítást, az építész meg erre hivatkozott. Aztán meg mindenki úgy húzatta fel a válaszfalakat, ahogy akarta. Én is gondolkodtam egy felemás megoldáson, hogy a nappali és a konyha közti falon létesítek egy nagy tolóajtót, de lemondtam erről, mert akkor optikai fókuszba került volna egy fűtéscső azon a falon. Mi gyorsan lezavartuk ezt az építkezést. Vele párhuzamosan a férjemnek 7 évig épült egy lakása a Rózsadomb aljában – ilyen ütemben jutottak pénzhez egyes tulajdonostársak, ő is. Így tehát mindkettőnk építkezése a legszerencsésebben sült el. Ebből a két kis lakásból lett a végén a mostani házunk.
Miért kérdezted amúgy, hogy van-e lakásom, építkeztem-e stb.? Volna netán eladó telked vagy lakásod? Mert nekem van mindkettő: egy 80 nm a Vizivárosban és egy jó kis építési telek Pilisborosjenőn, egy kis faházzal. Nem kell valamelyik? Az idén örököltem.
Miért dörgölöd az orrom alá a masszőr vicces házát? Hiszen éppen engem igazol: se nem mintaadó, se nem mintakövető. Hogy egészen pontosan mire gondolok amikor azt mondom, hogy az átlagember boldogan követi, ha jó mintát lát maga körül, megérted, ha a Google képkeresőbe beírod, hogy CAORLE vagy BURANO: végtelenül egyszerű, egyforma léptékű házikók sora, a szivárvány minden színében és minden elképzelhető kevert színben, és ez a színorgia olyan hihetetlen harmóniává olvad össze, hogy az ember csak ámul, és a mindenféle szerelékek a homlokzatokon sem ejtenek rajta csorbát, csak még élőbb lesz tőlük a kép. És szerintem még egy légkondit is elviselne. Ha meg beütöd, hogy MIJAS, hasonlót találsz tiszta fehérben.
Az „open plan” definíció szerint az olyan elrendezés a lakásnál, ahol az egyes funkciókat nem választják el falak és ajtók, iroda esetében pedig az olyan hatalmas tér, ahol dolgozók sokasága helyezhető el. Ezeket a munkaadók szeretik nagyon, mert mindenkit szemmel lehet tartani, de az építészek is, ilyeneket terveznek maguknak is. Ám van egy new-yorki erősen felfutó szoftverfejlesztó cég, amelynek a tulajdonosa (a szakmája által bálványozott blogger, Joel Spolsky www.joelonsoftware.com) azzal csábítja magához a legeslegjobb programozókat, hogy a legeslegjobb munkafeltételeket biztosítja nekik, és ebbe nagy súllyal beletartozik a fejenként önálló iroda is.
Pontosítanom kell még egy dolgot. Egyáltalán nem vagyok ellenzője az építészeti szabványoknak és előírásoknak, feltéve, hogy azok értelmesek, nagyvonalúak, foganatosíthatók és nem tartoznak a szellemi cenzúra körébe. Így az esztétikai zsűrit tűrhetetlennek tartom egy olyan társadalomban, amely az egyén szabadságát, önrendelkezését és a magántulajdon védelmét emelte zászlajára. Bármennyire is cizelláltnak tartod az ízlésedet, akármilyen más ízlésvilágnak ugyanolyan létjogosultsága van, mint a tiednek. Ha valaki nem volt olyan szerencsés, hogy csiszolja a sajátját, vagy képtelen rá születéstől fogva – mert a jóízlés is adottság – embertelenség őt pellengérre állítani.
Azt mondod, hogy az építész szakértelmét jobban meg kellene becsülni. Az építész minden más értelmiségi nél nagyobb megbecsülésnek örvend és jobb is az ő foglalkozása minden más értelmiségi szakmánál: szabad és kreatív, és szemben pl. az orvossal, az ügyvéddel, a könyvelővel, de még a nyelvtanárral is, amikor az építész szolgáltatásait kívánja igénybe venni egy magánember, ez azt jelenti, hogy az élet napos oldalára lépett. Nektek kellene inkább nagyobb tisztelettel bánnotok egymással, és nem venni üldözőbe azt a társatokat, aki az igazáért száll síkra az elnyomó hatósággal szemben. Hogy ilyenkor a terve esztétikailag milyen, abszolút irreleváns.
Visszatérve az eszmecsere kiváltójához, a légkondihoz: itt olyan előírásról van szó, amely foganatosítását a hatóság nem végzi civilizált módon. Ha a kért engedélyt a polgár 2 év múlva sem kapja meg, jogosan tesz úgy, ahogy neki jó. A megfelelő eljárás szerintem a következő lenne: a polgár kitölt egy adatlapot, beadja az arra szakosodott ügyintézőnek, az az épül adatainak és fotójának birtokában kiválasztja a műszakilag és esztétikailag legelőnyösebb megoldást és kiutal mondjuk 35%, támogatást. 15 perc alatt megvan. A légkondi pedig lehet élet-halál kérdése is, ha nem is egy egészséges gyereknél, de egy betegnél vagy egy öregnél mindenképpen. És egy 80 éves nagymama lehet, hogy nem fogja megérni az engedélyt, és szinte biztos, hogy nem tudja kiválasztani a műszakilag és esztétikailag legelőnyösebb megoldást.
Menő építész alatt és nem a lelkiismeretes, hanem a felkapott, divatos építészt értem. És végül neked is egy labda: kényes ízlésed hogy reagál a nem hogy felkapott, de a legnagyobb ma élő brit festőnek a link alatt látható művére és annak értékelésére (33,6 millió dollár)? Kiakasztanád a nappalidban? www.christies.com/LotFinder/lot_details.aspx?from=searchresults&intObjectID=5074074&sid=756a3e71-5d0c-4274-8ab2-8220bd8fea25
PS. Most veszem észre, hogy végig tegezem, Ön meg hol tegez, hol magáz. Bocs.
Kedves Rocky!
Egy kérdésben szerintem le tudjuk zárni a vitát, mindkettőnk megelégedésére: hogy Frank Lloyd Wright zseniális építész volt, egy percig sem vitattam – elvégre a szakma „minden idők legnagyobb amerikai építészének” kiáltotta ki –, fel sem hoztam ezt a témát. Hogy valaki egyvalamiben zseni, nem jelenti egyben azt is, hogy más területen nem küzdhet kihívással, pl. a józan paraszti ész és/vagy az erkölcsi tartás terén. Egyetértek, „…egy kilencven éves építész zseni, megengedheti magának, hogy olyan házat tervezzen bárkinek, amilyet ő akar...”, de bárki más is megengedheti magának, még én is - ha az íróasztalfióknak akar tervezni. Olyan volt ez az eset, hogy rendelsz pl. egy férfinadrágot egy zseniális divattervezőtől, erre kapsz egy női bundát, amire se szükséged, se forrásod. Ha figyelembe vesszük, hogy Wright csődbe is ment egyszer, házát is lefoglalták, mert másodállásban japán nyomatokkal kezdett seftelni, rajtakapták, hogy ezeket retusálja és kártalanítania kellett a kárvallottakat, hát… elég színes egyéniség volt.
Más: semmilyen, még felületes hozzáértésre sem tartok igényt az építészet terén, nem is építészeti, ideológiai kérdéseket feszegetek – szerintem legalább is.
Visszatérve a megrendelő-építész viszonyhoz. Ki dönti el, jó-e az eladni kívánt portéka, a vevő vagy az eladó? Minden eladó jónak kiáltja ki a magáét, te ezt minden esetben elhiszed? Pontosítanom kell hát, az ellentét nem ott feszül, hogy nem egyformán akar jót az építész és a megbízó, hanem abban, hogy nem ugyanazt tekintik jónak. Két vízió ütközik, és ha mindkettő kikristályosodott és szilárd, nem biztos, hogy lehet őket közös nevezőre hozni, ha meg muszáj, csak harc útján lehet.
Mondok példát. A férjem építész. A házunkat kétszer építettük át. Először ráépítettünk egy meglévő budai hegyvidéki házikóra, majd miután a tulajdonostársunk meghalt, felvásároltuk az örökösöktől az alsó szintet, egybeépítettük és felújítottuk az egészet. Az első alkalommal nem szóltam bele szinte semmibe. Adva voltak az adottságok, a vizesblokkok, tájolások, a régi tulajdonosnak is voltak kikötései, éppen szinte semmilyen építőanyagot nem lehetett szabadon kapni a piacon, a szerződésünk a tulajjal szoros határidőt kötött ki, hetekig ömlött az eső, amikor meg nem, a munkásoknak máshol volt dolguk – így tehát, voltak részletek, amelyek nem úgy sikerültek, ahogy kellett volna, és voltak olyanok, amelyekről mi döntöttünk ugyan, de elég hamar rájöttünk, hiba volt. A krétafehér falak pl. a mindig piszkosnak tűnő paliszander színűre pácolt nyílászárókkal és konyhabútorral, kombinálva a szürke csempepadlóval elég lehangolónak kezdtek tűnni hamarosan. A második alkalommal résen voltam. Amikor a férjem műanyag nyílászárókat akart beszerelni, mert valahol féláron adták volna neki, felvettem a kesztyűt. Egy hónap hisztériázásomba került, de győztem: fa lett. A színt a férjemre hagytam és ő most már büszke ajtónkra-ablakainkra, mert mindenki dicséri. Ennek ára lett persze: a pénz elfogyott, a kertre nem maradt, így most azóta is meg van bontva a kerítés jobb idők reményében. És az érdekes az, hogy az átépítés minden kötöttsége ellenére, de inkább annak köszönhetően, olyan belsők jöttek létre, amilyeneket szabadon fantáziálva szerintünk senki nem talált volna ki, és amelyeket, ha még egyszer építkeznénk üres telken, lényegében megtartanánk.
Legelső önálló lakásom egy ugyancsak budai hegyvidéki társasházban volt. A nagymamám házát, meg némi családi megtakarításokat konvertáltuk bele. Ennek is az építését végigasszisztáltam: ún. házilagos kivitelezésben épült a 2-szer 9-lakásos társasház. A terveket készen kapta a társaság, az építésszel nem sok dolgunk volt. Az amerikai konyhát illetően, úgy emlékszem, úgy szólt az előírás, hogy a konyhának közlekedőből kell nyílnia. Valamelyikünk kért ilyen módosítást, az építész meg erre hivatkozott. Aztán meg mindenki úgy húzatta fel a válaszfalakat, ahogy akarta. Én is gondolkodtam egy felemás megoldáson, hogy a nappali és a konyha közti falon létesítek egy nagy tolóajtót, de lemondtam erről, mert akkor optikai fókuszba került volna egy fűtéscső azon a falon. Mi gyorsan lezavartuk ezt az építkezést. Vele párhuzamosan a férjemnek 7 évig épült egy lakása a Rózsadomb aljában – ilyen ütemben jutottak pénzhez egyes tulajdonostársak, ő is. Így tehát mindkettőnk építkezése a legszerencsésebben sült el. Ebből a két kis lakásból lett a végén a mostani házunk.
Miért kérdezted amúgy, hogy van-e lakásom, építkeztem-e stb.? Volna netán eladó telked vagy lakásod? Mert nekem van mindkettő: egy 80 nm a Vizivárosban és egy jó kis építési telek Pilisborosjenőn, egy kis faházzal. Nem kell valamelyik? Az idén örököltem.
Miért dörgölöd az orrom alá a masszőr vicces házát? Hiszen éppen engem igazol: se nem mintaadó, se nem mintakövető. Hogy egészen pontosan mire gondolok amikor azt mondom, hogy az átlagember boldogan követi, ha jó mintát lát maga körül, megérted, ha a Google képkeresőbe beírod, hogy CAORLE vagy BURANO: végtelenül egyszerű, egyforma léptékű házikók sora, a szivárvány minden színében és minden elképzelhető kevert színben, és ez a színorgia olyan hihetetlen harmóniává olvad össze, hogy az ember csak ámul, és a mindenféle szerelékek a homlokzatokon sem ejtenek rajta csorbát, csak még élőbb lesz tőlük a kép. És szerintem még egy légkondit is elviselne. Ha meg beütöd, hogy MIJAS, hasonlót találsz tiszta fehérben.
Az „open plan” definíció szerint az olyan elrendezés a lakásnál, ahol az egyes funkciókat nem választják el falak és ajtók, iroda esetében pedig az olyan hatalmas tér, ahol dolgozók sokasága helyezhető el. Ezeket a munkaadók szeretik nagyon, mert mindenkit szemmel lehet tartani, de az építészek is, ilyeneket terveznek maguknak is. Ám van egy new-yorki erősen felfutó szoftverfejlesztó cég, amelynek a tulajdonosa (a szakmája által bálványozott blogger, Joel Spolsky www.joelonsoftware.com) azzal csábítja magához a legeslegjobb programozókat, hogy a legeslegjobb munkafeltételeket biztosítja nekik, és ebbe nagy súllyal beletartozik a fejenként önálló iroda is.
Pontosítanom kell még egy dolgot. Egyáltalán nem vagyok ellenzője az építészeti szabványoknak és előírásoknak, feltéve, hogy azok értelmesek, nagyvonalúak, foganatosíthatók és nem tartoznak a szellemi cenzúra körébe. Így az esztétikai zsűrit tűrhetetlennek tartom egy olyan társadalomban, amely az egyén szabadságát, önrendelkezését és a magántulajdon védelmét emelte zászlajára. Bármennyire is cizelláltnak tartod az ízlésedet, akármilyen más ízlésvilágnak ugyanolyan létjogosultsága van, mint a tiednek. Ha valaki nem volt olyan szerencsés, hogy csiszolja a sajátját, vagy képtelen rá születéstől fogva – mert a jóízlés is adottság – embertelenség őt pellengérre állítani.
Azt mondod, hogy az építész szakértelmét jobban meg kellene becsülni. Az építész minden más értelmiségi nél nagyobb megbecsülésnek örvend és jobb is az ő foglalkozása minden más értelmiségi szakmánál: szabad és kreatív, és szemben pl. az orvossal, az ügyvéddel, a könyvelővel, de még a nyelvtanárral is, amikor az építész szolgáltatásait kívánja igénybe venni egy magánember, ez azt jelenti, hogy az élet napos oldalára lépett. Nektek kellene inkább nagyobb tisztelettel bánnotok egymással, és nem venni üldözőbe azt a társatokat, aki az igazáért száll síkra az elnyomó hatósággal szemben. Hogy ilyenkor a terve esztétikailag milyen, abszolút irreleváns.
Visszatérve az eszmecsere kiváltójához, a légkondihoz: itt olyan előírásról van szó, amely foganatosítását a hatóság nem végzi civilizált módon. Ha a kért engedélyt a polgár 2 év múlva sem kapja meg, jogosan tesz úgy, ahogy neki jó. A megfelelő eljárás szerintem a következő lenne: a polgár kitölt egy adatlapot, beadja az arra szakosodott ügyintézőnek, az az épül adatainak és fotójának birtokában kiválasztja a műszakilag és esztétikailag legelőnyösebb megoldást és kiutal mondjuk 35%, támogatást. 15 perc alatt megvan. A légkondi pedig lehet élet-halál kérdése is, ha nem is egy egészséges gyereknél, de egy betegnél vagy egy öregnél mindenképpen. És egy 80 éves nagymama lehet, hogy nem fogja megérni az engedélyt, és szinte biztos, hogy nem tudja kiválasztani a műszakilag és esztétikailag legelőnyösebb megoldást.
Menő építész alatt és nem a lelkiismeretes, hanem a felkapott, divatos építészt értem. És végül neked is egy labda: kényes ízlésed hogy reagál a nem hogy felkapott, de a legnagyobb ma élő brit festőnek a link alatt látható művére és annak értékelésére (33,6 millió dollár)? Kiakasztanád a nappalidban? www.christies.com/LotFinder/lot_details.aspx?from=searchresults&intObjectID=5074074&sid=756a3e71-5d0c-4274-8ab2-8220bd8fea25
PS. Most veszem észre, hogy végig tegezem, Ön meg hol tegez, hol magáz. Bocs.
MsTaurus
2009.01.09 21:48:52
@airdace: ÁLTALÁNOS ELVEK szintjén nincs különbség a két ország között. Éppen ezért ítélte alkotmányellenesnek az építészeti zsűriket az alkotmánybíróság. Hihetetlen, hogy vannak ezeknek szószólóik (vagy ők mind a korrupció kebelén melegednek?), akárcsak az is hihetetlen számomra, hogy senki magyar nem nevezi nevén a "parasolvenciát", amely semmiben nem különbözik a gengszterek "védelmi pénzétől": ha nem fizetsz, lehet, hogy meghalsz, de mindenképpen megszívod. A külföldiek meg is írják egymásnak: Magyarországon az orvost meg kell vesztegetni (bribe). Egy egészséges vélemény az építésügy-építészet területéről: 209.85.129.132/search?q=cache:V10tM-BkvDEJ:www.emk-egyesulet.hu/15menu/15_k_v_KevesGy280711.pdf+%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szeti+zs%C5%B1ri+alkotm%C3%A1nyb%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1g&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu&client=firefox-a
Urbanista
Óriásplakátok műemléki környezetben. Aláírásgyűjtés a karácsonyi meglepetés ellen
2009.01.07 14:00:00
Nem minden önkormányzat élő betlehemmel, vásárral, műsorral vagy díszkivilágítással lepte meg Karácsonykor polgárait. A II. kerületben például egy csomó új óriásplakátot tettek ki az ünnepek alatt - derül ki Rocky fotókkal illusztrált leveléből. Építész olvasónk még…..
MsTaurus
2009.01.07 21:00:13
@Rocky: Hiszem, hogy harcod nem lesz hiábavaló. Győzni fogsz! Miért gondolom ezt? Mert tudok példát a közelmúltból, amikor a 2. ker. önkormányzat meghajolt a lakók kívánsága előtt. Van egy rövid kis utcácska a Vizivárosban,a Dunától megy felfelé, a Margit-híd és a Battyány tér között. Régebben ott laktam és most is gyakran megfordulok ott. Annak a kanyarában kiraktak egy szelektív hulladékgyűjtő készletet. A lakók panaszt tettek, hogy nem tetszik a látvány, megnövekszik az átmenő forgalom, csökken az ingatlanuk értéke stb. Igéretat kaptak, hogy a kukákat arrébb viszik, ahol senkit sem zavarnak. És arrébb is vitték. Sőt, helyükre nagy dézsákban
gingko biloba csemeték kerültek. Izgatottan várom, túlélik-e a telet, és hogy fogja magát érezni a 30 m-es páfrányfenyő ilyen szűkös termőhelyen.
gingko biloba csemeték kerültek. Izgatottan várom, túlélik-e a telet, és hogy fogja magát érezni a 30 m-es páfrányfenyő ilyen szűkös termőhelyen.
Urbanista
Budafoki Disneyland. Bástyás várkastély egy saroktelken, napozó gumiállatokkal
2009.01.05 13:35:00
"Lakóháznak, irodaháznak, magánklinikának, elegáns szállodának" ajánlja az ingatlanos ezt a budafoki Barbie-kastélyt, de valójában sokkal jobb lenne egy mini Disneylandnek. Esetleg lehetne harmincas évek stílusában hollywoodi horrorfilmeket forgatni benne - ha nem számítjuk a…..
MsTaurus
2009.01.07 00:35:05
@Rocky:
Kár, hogy Nádasdy Ádám már megírta a cikkét a trágárról és a pornográfról, mert erre a remek példára mind a tíz ujját megnyalta volna.
Egyébként órák óta körmölöm a választ a feldobott labdádra, ám amikor elküldtem, egyszerűen eltűnt.
Holnap talán újra nekigyűrkőzök. Legalább l kérdésben le fogjuk tudni zárni a vitát mindkettőnk megelégedésére.
Kár, hogy Nádasdy Ádám már megírta a cikkét a trágárról és a pornográfról, mert erre a remek példára mind a tíz ujját megnyalta volna.
Egyébként órák óta körmölöm a választ a feldobott labdádra, ám amikor elküldtem, egyszerűen eltűnt.
Holnap talán újra nekigyűrkőzök. Legalább l kérdésben le fogjuk tudni zárni a vitát mindkettőnk megelégedésére.
Ebben a lakásban egy kertész él. Vagy egy kert. Ha se nem kertész, se nem kert, akkor alighanem egy őrült tudós lakott ebben a budavári lakásban, aki elvesztette uralmát teremtménye felett. A húsevő növény indái most kifesztik az ablakot és lehömpölyögnek a Franklin utcán, hogy…..
MsTaurus
2008.12.28 00:11:36
Én katolikus középiskolába jártam, így már azt is eredménynek könyvelem el, ha egy katolikus intézményben nem kötelező Cliff Richardot hallgatni, akire ismeretlen okból végtelenül gerjednek a katkók. A Névtelen Felháborodott Szülő nem ennyire megengedő, ő kiborult a Pázmány…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz