Adatok
versiro
158 bejegyzést írt és 226 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Úszik a pingvin a kádbanAutózok habzó nyomábanElsüllyedt eldőlt így járt Buborékok jelzik az útját
Hangol az indulat, Indul a hangulat...
Mindig törődtél velemMindig mögöttem álltálFogtad a kezem, hogy el ne essekTámasztottál, támogattál
Milyen nagy űr van most közöttünkÁtláthatatlan távolság választ tőled elEzentúl új éveket nélküled köszöntünkHa elestem kezed mégis óvón felemel
A hit, amit kaptamA szeretet amiben éltemAbban…..
Amikor először láttalak, sok közül csak egy voltálKeveset beszélgettünk és közben te teáztálÉn kávét ittam és szemben ültem veledMosolyogtál, de más voltál, mint mostMég én is idegen voltam neked.
Nem szelidítetted meg még szívemet.Nem fogtad még kezem földöntúl, égienNem lángolt a levegő ajkaink…..
Hova tűntek a korai gyermekévek?Közvetlenül a bölcsöde után?Egykor incselkedtem lefekvés helyettTeleszájjal mosolyogva lázadónA messzi réten most milyen csata vár?
Az árnyak táncoltak a tábortűz körülEgyszer egy héten kakaós kalács volt a reggeli,igen, a rádiók elemmel szóltak a víz alólÉs ébren…..
versiro
2017.07.27 11:05:24
Koszi szepen!
Könnyeid Jekatyerinburg könnyeiCsiszolt Berill kövekLecsorognak a múlt ösvényeinA fájdalom holdodként keringAlumínium szívedben mely méltó és ősöreg
Cseppeim Mianmar vércseppeiÉjjeleken át izzó Korund hegyekSzédítő mélységek felett táncoló terheimMilyen már, ahogy újra…..
Festeni akartam egy képetPalettámon minden szín sötét lett.
Építettem volna házatDe alapjából hiányzott az alázat.
Alkottam egy szobrotSaját súlyától görnyedt és leomlott.
Vártam és vártam, hogy majd eljön a nyárKopogtat, köszön, velem vacsorálDe nem jön, és nem jön,…..
Kincseket kerestem. Szörnyeket találtam.Felkeltem, elestem este a homályban.Szépséged csodáltam. Örültem, repestem.Bíztam a csodákban, majd kétségbeestem.
Hatalmas szikla, megmászhatatlan rengetegMely fölém tornyosulÁlmaim nehezek, kialszik a szikraCsak Te lehetsz orvosom.
Az…..
JanuárMint fényes jaguárLepted el a földeketVárok rád a kapunálLelked beburkol, eltemet
FebruárAz éhes leguán kóstolgatja lelkemetOlvadó jégtőrcsapjaid utánPatakokban ébredekMárciusMikor ébredés után minden mágikusA tenger bennem újra felpezsegne.A szelek háta már pirosA…..
We all make the mistakes that we make
Then we grow old and turn into grey
We all fear the fears that we fear
But let there be known that the Spring is to reign
After winters of yore shall all pass away..
Ma újra pattog a zománc szívemen Vasárnap este visszafele Budapestre Vár rám a végtelen A taposó malom ahol napjaim eltapsolom
Csak nézek ki buszom múló ablakán Ahol jégsárkányok nőnek hirtelen Elalszom metal bandák dallamánNem voltál velem a vérvételenMost idegenek…..
Reggelente buszokon pattogunk,Mint az atomok taszítjuk egymást,Összeverődve molekulákat alkotunkÉs grimaszokkal vicsorogjuk egymástMint a mérges farkasok
Napközben az irodákban kattingatunkJó munkához de sokat is kell kattintaniVicsorgunk is, netezünk is, ebédelünkHalott szívünk…..
Arany sör. Börtön.Leveleket fú a szélSorsomat korsókba töltöm
Bárszék, ami parsecekre van.Megbűnhődök minden méterértMíg az idő elrohan
Odakinn sötét éj pöffeszkedikMinden múló pillanattalMegúnt múltam törleszt megint.
Mert megtérek és vétkezekMíg várom hogy a…..
Törékeny felhők úsznak az üvegtengerenSzél borzolta vörösfenyők omlanakMinden perc létezéstelenArany érmeként izzik fenn a nap
Gránit hegyek magaslanak rubin völgyekenFolyók zafír fénye sebesen bugyogCsillogó habokba fojtva minden életemLenn olvadt fém bugyog
Smaragd óceánt…..
Nem várom, hogy a szívem gyémánt virágba boruljonDe a gyűlölet jegét sem szeretném önteniCsak arra várok, hogy önmagam lehessekTegnapom végleg elmúljonTöbbé már ne kelljen magamra ölteni.
Lemondok a korall szigetek bársony tapintásárólÉs ifjúságom, ég veled!Feladok veled…..
Összecsuklik, térdepelA tengerpart, a szürke fákLángtengeren süllyed elA hűvös hangú óceánFüstölgő parázs vagyok és fájdalomÁlmaimban látom, ahogy a világ elmerülAlábukik az égből, viaszteste felhevülA nap hevében olvadó szárnyaim igazgatomNem érdemlem meg a bársony…..
versiro
2012.02.09 21:54:02
Az Ősz intően utolsó sugaraitKönny-prizmáimban horgolomKavargó leveleid, apró ujjlenyomataidCsalfa szívemben hordozom.Nincsen már otthonom.Koldusa voltam mindennek ami szépNincsen benned érdemem, Nélküled Üres vagyokMégis kedvelted az életem, pedig hamu és por vagyokÜldözött…..
versiro
2011.11.18 19:56:16
Ketten őröltünk egy malombanKörülölelt a gabona sok halombanAzt gondoltad megőrültem, mint egy tolvaj, köd előttemKöd utánam, integettem, elrepültem egy szép naponEgyedül hagytalak, hogy sírj a sarokbanA port, a múltat itt hagyomElhordozhatatlan malomköveket vett le Valaki a…..
versiro
2011.10.23 22:35:48
Valaki vagyok, de lehetek valaki másMíg hullámzanak félelmem habjai Meglátogathat a változás Hóna alá csapva szürke napjaimMélység lóg a villamosról Kifeszítve a lámpaoszlopokra Lehúzza vágyam a magasból Beleakadok a koszbaRáesek arccal a kirakatokra Ki rakott rám pénzt, ki…..
SzerelemSötét veremIstenemLégy velemŐszbarna fájdalomSzúrja oldalamSegítség. Haldoklok. Megveszek.Keresem aranyló városomBukdácsolva, elesek.Arra gondoltam, hogy majd minden rendbejönÉs volt hitem mosolyogni munkanapokonDe végül elárvult, elhagyott erőmElmúlok. Ráncok játszanak…..
Unalmas esték dúsítják atomjaimatCsíkot húz felettem a zuhanó napElfeledem régóta dédelgetett szép reményeimMint egy kígyó ahogy önmagába harapVisszahullanak a porba üszkösödő éveimSzavaim hiányaivalEldeformált személyiségemFeltörő részleteiben egészenIndulatom…..
Szürkülő szemek az alkonyodó éjEzüstfedelű borításán cikázva,Lassan kihunyó tüzes kerékFüstölögve réved a bozontos halálba.Fakó, fakó csillagok hullanakElmosódnak saját tükörképeikbenÓceánba nyargaló megvadult lovakÁlmosodnak, önmagukba roskadnakHamvaiba temeti őket a…..
versiro
2011.06.14 22:02:07
Hát ennek a kifejezésnek megmagyarázására nem nagyon vállalkoznék:)
Nézd át ezt, főleg a 4. oldal felé:
nyf.beckground.hu/incoming/jegyzetek-mas-intezmenybol/logika/logika2.pdf
Ez egy definíció, csak kicsit száraz, hétköznapi értelemben is használatos talán valamennyire ez a fogalom. Szó szerint szerintem azt jelenti: "Ami nélkül nem".
A vers és a fohász lehet egyszerre jelen, nem ellentétes kategóriák.
A túlírott ellen nem védekezek, de ez meg már ízlés kérdése kinek mi jön be. Lehet 80 év múlva idelátogat valaki, és pont ez fog majd neki tetszeni? :D
Nézd át ezt, főleg a 4. oldal felé:
nyf.beckground.hu/incoming/jegyzetek-mas-intezmenybol/logika/logika2.pdf
Ez egy definíció, csak kicsit száraz, hétköznapi értelemben is használatos talán valamennyire ez a fogalom. Szó szerint szerintem azt jelenti: "Ami nélkül nem".
A vers és a fohász lehet egyszerre jelen, nem ellentétes kategóriák.
A túlírott ellen nem védekezek, de ez meg már ízlés kérdése kinek mi jön be. Lehet 80 év múlva idelátogat valaki, és pont ez fog majd neki tetszeni? :D
Távolban morajlik a tengerDe idáig már nem hallani elNem látni bronzba nyúló hullámaitA zuhanó vidéket hogyan lepi elBronz inverz lepel mely fölénk hajlikNem látom, csak tudom, hogy morajlik a tenger.Kerek erdő közepén fejem a térdeimre hajtomMadarak felrebbennek, faágak…..
Mintha kemencében hevítenénekVagy ketté akarnának tépniFejemre nehezedő súlyos kezekÉs ha már úgyis el kell égniNem találhatnék ennél jobb helyetMintha lassú lángon pirítanánakAhol árnyékok vesznek körülTudom hogy félnem kelleneDe a nyugalom szigete virágzik…..
A bányákban a föld gyomra korogÜresen, gyermeknek látszanakMint egy csermely, mely ügyesen forogMessze a hegyek kéken játszanakElbóbiskoltam. Majd felriadtam.Világos szobám sötétségbe olvadt.Egy langyos délután, mikor emlékeimlassú vízként ringatták lomha partjaimA szürkeségbe…..
versiro
2011.03.08 23:02:57
Vihar készül. Recsegnek a fák.Az Éj vizében fényem kavarogMint az óceán. Elmossa a világot.Sorban kihúnynak az útszéli lámpákElhalkuló mindenség. Kiürül a város.Szelek tépik szét a kirakatokat.Szívem kihűl. Rázáruló lakat.Rám támadó hangulat. Kezem véres.Repedések…..
versiro
2011.03.11 18:26:51
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz