Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Antonin Nalpas

0 bejegyzést írt és 59 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2014.05.22. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mandiner blog Itt a francia-német filozófusmeccs! 2014.07.04 15:01:00
A filozófusok focimeccse (Görögország vs Németország, bíró: Konfuciusz; Kína) a Monty Python felejthetetlenül zseniális szkeccse. Épp ezért nem eredeti ötlet, viszont méltó(an röhejes) főhajtás az Existential Comics részéről a július 4-ei, mai Franciaország-Németország…..
Antonin Nalpas 2015.06.29 16:10:25
A létezőknek sohasem volt saját testük...
(Les êtres n’ont jamais eu de corps à eux...)

A létezőknek sohasem volt saját testük és én mindig is azt vertem beléjük, hogy sohasem
volt saját testük, sem saját tudatuk
végül nem tudom már meg, azt viszont tudom hogy
bennem sohasem voltak immanens létezők és hogy az ember igencsak bajban lett volna,
ha meg akarta volna határozni azt a pontot, ahonnan ered, hiszen sem a lét, sem ők
nem léteztek sohasem, és el fognak rohadni.

Az alvás pontja,
hurok kötél,
a test pontja,
kötél,
hurok.

Ragacsos csomó
nem lét,
nem igazi állapot.

Az alvás a test feltöltése fertőző mikróbákkal,
vagy inkább bélszemem
csatornáiban fingbelem
szarának meglazításából ered?

Jaj annak, ki erre gondol.

Ostoba szamarak világára van szükség
mert meg akarták határozni vagy az ébrenlétet vagy az alvást.

Sem az egyik sem a másik, bűntény, hogy váltogatják a két félteket
és megállítják Artaud szívét
hogy velőjéből és agyából merítsenek
mert Artaud
sohasem alszik.
versumonline.hu/vers/item/201-antonin-artaud-a-letezoknek-sohasem-volt-sajat-testuk
Mandiner blog Tudunk magyarul beszélni a férfi-női viszonyokról? 2015.03.22 11:01:00
Lehet, hogy a magyar nyelvvel van a probléma... Lehet, hogy a nemeket diszkréten elrejtő nyelvünk elrejti a nemek különbözőségéről való gondolkodást. Azt, ami más nyelvekben magától értetődő, hogy más vonzatok társulnak különböző nemű szavakhoz, és ezáltal más…..
Antonin Nalpas 2015.06.14 21:51:46
Mandiner blog Az Aprószentek temetője (Johan Huizinga) 2014.11.02 08:01:00
Sehol nem gyűlt össze annyi, a halálfélelem felidézésre hivatott megdöbbentő kép, mint az Aprószentek temetőjében, Párizsban. A vallásos iszonyodást kedvelő középkori lélek itt alaposan kivehette belőle részét. Az Aprószentek véres és siralmas mártírhalála különösen…..
Antonin Nalpas 2015.01.04 22:21:25
Mandiner blog Néha az ember meghal... 2008.06.27 18:01:00
 Gondolom, mindenapi az érzés, hogy egy régen látott ismerős jön szembe az utcán, és hirtelen próbáljuk eldönteni, ismerős-e, vagy csak hasonlít rá.  Velem is ez esett a minap. Jött szembe a srác, napszemüveg-borosta ellenére egyértelműen ismerősnek tűnt, és nagyon…..
Antonin Nalpas 2014.09.09 20:15:04
Antonin Nalpas 2014.09.12 15:24:17
@S=klogW: Te okosnak képzeled magad, troll?
Mandiner blog Mi is a helyes művészet? − Népszerű művészettörténet I. 2014.08.02 08:01:00
Veronese: Vacsora Lévi házában Vendégszerzőnk, Bátorfy Attila (Kreatív Magazin; Brotherhood of the Baby Powder) írása. * Még az Alföldi-féle István, a király kapcsán tűnt fel: a jobboldali véleményformálók körében elterjedt, hogy esztétikai fogalmakat használva próbáltak…..
Antonin Nalpas 2014.08.03 13:28:36
Látja, drága Anne, 7 évnyi elzárás után végül sok mindent megtanulok. Mindenekfelett azt, hogy a létezők még akkor is azt hiszik, hogy élnek, mikor már halottak. Abban a tévhitben élnek, hogy az életnek ideje van, és nekik egyfajta sorsot kell megvalósítaniuk ezen a földön. Viszont én már egyáltalán nem hiszem, hogy saját sorsunkat e földet illetően töltenénk be, mert a valóságban mindannyiunk lelke elhagyta már az életet. -- Az igazat megvallva, és ez már néhány év óta így van, számomra az élő emberek már csak kísértetek, egy másiknak a kísértetei, a Másiknak, aki többé nincs jelen. És ahogy telnek az évek, egyre inkább kíséretetekké válnak, kíséretetekké, vagyis démonokká. Ezek a démonok makacsul ragaszkodnak az élethez, mintha még emberek volnának, miközben már csak démonok. És ez a helyzet velünk, mindannyiunkkal. Velem is. Azzal töltöm az időmet, hogy lelkemet, amely a levertség, a szenvedés és a borzalom okán minduntalan elhagy, visszavezessem a testembe. -- Csúf ez a világ és az emberek benne aljasak és kárhozottak. Nem tudnak róla, és nem akarják elhinni. Mégis ez az igazság. -- Mindezt csak azért mondom el Önnek, hogy lássa: 7 éve szenvedek már, és elegem van. Nekem is, képzelje, nekem is szükségem lenne egy kis földi boldogságra. De ez a föld ezt sohasem volt képes megadni nekem. Egy olyan életnek a sűrűjében látom magamat, amely már csak szimulákrum, ahol az emberek ugyanazokat az üres szólamokat szajkózzák a szeretetről, a nagylelkűségről, a jóságról és az irgalmasságról, holott belül tisztátalanok, és benső életükben úgy viselkednek, akár a disznók. -- Nincs többé művészet, nincs irodalom, nincs színház és nincs költészet, csak háború és éhség van mindenütt.
Mandiner blog Meghalt egy lány az éjszakai buszon 2010.02.08 17:01:00
  Meghalt egy lány az éjszakai buszon - hívott fel egy ismerősöm szombaton. Hangján érezhető volt, hogy nem tud mit kezdeni a tehetetlenség dühével. A huszonéves lány a kispesti Kossuth téren szállt fel a 914/950-esre (sajnos, hogy melyik volt, arra nem emlékezett…..
Antonin Nalpas 2014.06.20 23:57:42
A dolgok hipnotikus tudattalanjával harcban álló én problémája az, hogy tulajdon problémái ragadják magukkal, amikor pedig neki kéne a problémákat magával ragadnia,
amikor a tudattalanba tekintünk, hogy megoldjuk az én problémáját, az az érzésünk támad, ebben a tekintetben Ön is hasonló hozzám, hogy seregestül közelítenek a képek, amelyekben tévedés volna hinnünk, és amelyek ellen ugyanígy tévedés volna küzdenünk is,
én lemondtam a küzdelemről, de úgy hiszem, az egyetemes tudattalan gyűlöl minket, és akárcsak Ön, vagyis ahogy minden tudatos ember, én is ennek a gyűlöletnek vagyok áldozata, amely – hiszen én is tudatos vagyok -- , megkísérel az Ön szemében elveszejteni, mert Ön a barátom, és mert végleges szabadulásom az Ön ítéletétől függ,
az egyetemes tudattalan egy bizonyos számú, az átlagnál rosszindulatúbb ember révén nyilvánul meg, akik az átlagnál jobban kiszolgáltatottak az én belső elcsúszásainak, amit úgy is hívunk, hogy becstelenség,
én pedig ismerek becstelen embereket: Nodet doktor, Vercier doktor, Chanès doktor, Menuau doktor, Guimbert doktor,
a rendőrségben, az irodalmi, a színházi és a filmes életben is találunk rá példát,
egy adott pillanatban megkíséreltem felvenni a harcot ezzel a tudattalannal, amelyről nekik fogalmuk sincsen, de amelyet én, úgy hittem, láttam, miközben valójában az égvilágon semmit sem láttam, de minderről nagyjából két éve lemondtam,
ez pedig azt jelenti, hogy amikor itt tartózkodásom kezdetén megvádolt, igaza volt, de múlt decemberben a démonűző varázslások kapcsán már nem, de azt hiszem, a gonosz hatások miatt, stb., stb.
Antonin Nalpas 2014.06.23 11:11:43
Antonin Nalpas 2014.07.23 00:13:30
Az egyik kiadó összegyűjtött néhány szeptember 7-e előtt papírra vetett gondolatot tőlem, de helyettük inkább ezen 8, terjedelemre az előzőekkel megegyező levél közlését javasoltam, mivel a korábbiakkal ellentétben nem gondolatokat, hanem igazságokat tartalmaznak. De megtudtam, hogy valaki fellépett megjelentetésük ellen. Mert váddal illettek bizonyos dolgokat és személyeket, akarom mondani rendőrségi személyeket, és bizonyos férfiak és nők alávaló erkölcseit, akik azt sugallták nekem, hogy várjak megjelentetésükkel addig, amíg ki nem szabadulok, mintha azt sugallták volna, hogy várjam meg saját halálomat, hogy aztán posztumusz műveim között megjelenhessenek.
Erősen sürgettem Henri Parisot-t, hogy jelentesse meg a leveleket haladéktalanul, de már két hónap is eltelt anélkül, hogy bármiféle hír érkezett volna felőle. Pedig én a világ semmi kincséért nem hagynám elveszni ezt a kis levélgyűjteményt. -- A kiadót Guy Lévis Mano-nak hívják. Ha ő végül mégis, a fenyegetések hatására meghátrálna, és Henri Parisot nem látna lehetőséget megjelentetésükre, nem tenné meg nekem azt a baráti szívességet, hogy egy másik kiadót keres?
Először is el kellene olvasnia őket, aztán megkérni Henri Parisot-t, hogy engedje át Önnek a leveleket, amire biztosan hajlandó is lesz, és nem hiszem, hogy miután elolvasta, Ön, André Gide, el bírná viselni, hogy megjelentetésük akár egy percig is késlekedjen.
Megismétlem, nem az író azon szakmai hiúsága vezet, amely helyet akar biztosítani művének, és látni akarja annak megjelenését. A levelekben közölt tények azok, amelyeket mindenki tudomására akarok hozni, azt akarom, hogy a fájdalom kiáltásai meghallgatásra találjanak.
Mandiner blog Színház, taps és kultúrharc 2013.02.05 07:01:00
Talán kevesen tudják, de Goethe egy időben színházigazgató is volt Weimarban. Persze volt, amikor az útépítések felügyeletével is megbízták, végül is egy költőfejedelem mindenre alkalmas. Történt, hogy a kutyabarát nagyherceg elő kívánta adatni az Aubry kutyája című…..
Antonin Nalpas 2014.07.04 10:59:03
Mandiner blog Miért egyre kellemetlenebb a kishantosi ügy? 2013.12.04 13:01:00
„Sohasem fogok hátat fordítani a saját támogatóimnak.Miért lenne baj, ha a mi értékrendünket támogató vállalkozók nyernek? Ha a saját híveink sem számíthatnak ránk, akkor kicsoda számíthat ránk?” (Orbán Viktor a trafikügyről, 2013. május 17.) Ha mikrotanulmányt…..
Antonin Nalpas 2014.06.24 00:05:53
Mandiner blog Ügynökök a Filmszemlén 2012.02.16 14:01:00
  Az idei, leginkább Tarr Béla-fesztiválként aposztrofálható, batyuslakodalom szerű, 43. Filmszemlének csúfolt filmszakmai összejövetelen szembejöttek velünk az ügynökügyek: az idei nagyjátékfilm szekcióban két figyelemreméltó ügynökfilmet is megnézhettünk. Az egyik…..
Antonin Nalpas 2014.06.19 19:56:01
„SÁTÁN: Hölgyeim és Uraim, a darab, amit szerencsénk volt Önök előtt itt bemutatni, tőlem származik. A különféle óraműveknek ne tulajdonítsanak sok jelentőséget, mivel ebben az új színházi műfajban a jelképnek csak ígéret-értéke van. Ennek ellenére áttetsző volta nem teljesen csak az idővel függ össze. A pokol restaurációja elkészült; az utóbbi évszázadokban ugyanis már kizárólag oktatási célokat szolgált. Intellektuálisan tökéletes volt, de ami az erkölcsi gyötrődést illeti, bizony, hagyott kívánnivalót. Egy szép nap aztán elmentem az Operába és kihasználva az általános figyelmetlenséget, elkezdtem különféle vörhenyes fényeket vetíteni a homlokzatra, amik, azok kívül, hogy igen kellemetlen érzéseket keltettek, a jóízlés szakértői véleménye szerint meg is gyalázták a műemléket. Ezek után látványos műugrással az emberi lelkiismeretbe vetettem magam, amit nem-remélt esélyekkel, formátlan virágokkal és csodák kiáltásaival fertőztem meg. Ettől a naptól kezdve, apa nem volt többé együtt fiával; a levegő megszakadt közöttük és egy legyező előtt nyitott utat, amin egy féreg világít. A gyárakban pedig a munkamegosztás elvét igyekeztem előmozdítani minden erőmmel, úgy, hogy ma ahhoz, hogy egy egyszerű körömráspoly például legyártható legyen, több csoport munkásnak kell éjjel-nappal dolgoznia; egyeseknek hasonfekve, másoknak létrán állva. Ezen közben a munkásnők pedig virágcsokrokat kötnek a mezőkön; és mások levélírással foglalkoznak, amikben állandóan és egyszerre ugyanazok az igék és ugyanazok a becéző szólamok fordulnak elő. A darab, amit itt éppen alkalmuk volt végignézni: egy ilyen újfajta körömráspoly, aminek az előállításában ma minden közrejátszik az önök foga zománcától az ég kékjéig; minden, ami ha tévedek: fekete, mint az örökzöld.
Mostantól kezdve azonban sokkal kevésbé racionális látványosságokra lesz szerencsém meginvitálni Önöket – tudniillik a következőkben az Örökkévalóságot fogom az egyedüli költői túlzásnak megírni; mit szólnak ehhez; az egyedüli költői túlzásnak? Az Örökkévalóságot! Ha – ha – ha – ha – ha! (Rikácsoló nevetés közben el.)”
Oldható hal
Antonin Nalpas 2014.06.19 21:00:02
„SÁTÁN: Hölgyeim és Uraim, a darab, amit szerencsénk volt Önök előtt itt bemutatni, tőlem származik. A különféle óraműveknek ne tulajdonítsanak sok jelentőséget, mivel ebben az új színházi műfajban a jelképnek csak ígéret-értéke van. Ennek ellenére áttetsző volta nem teljesen csak az idővel függ össze. A pokol restaurációja elkészült; az utóbbi évszázadokban ugyanis már kizárólag oktatási célokat szolgált. Intellektuálisan tökéletes volt, de ami az erkölcsi gyötrődést illeti, bizony, hagyott kívánnivalót. Egy szép nap aztán elmentem az Operába és kihasználva az általános figyelmetlenséget, elkezdtem különféle vörhenyes fényeket vetíteni a homlokzatra, amik, azok kívül, hogy igen kellemetlen érzéseket keltettek, a jóízlés szakértői véleménye szerint meg is gyalázták a műemléket. Ezek után látványos műugrással az emberi lelkiismeretbe vetettem magam, amit nem-remélt esélyekkel, formátlan virágokkal és csodák kiáltásaival fertőztem meg. Ettől a naptól kezdve, apa nem volt többé együtt fiával; a levegő megszakadt közöttük és egy legyező előtt nyitott utat, amin egy féreg világít. A gyárakban pedig a munkamegosztás elvét igyekeztem előmozdítani minden erőmmel, úgy, hogy ma ahhoz, hogy egy egyszerű körömráspoly például legyártható legyen, több csoport munkásnak kell éjjel-nappal dolgoznia; egyeseknek hasonfekve, másoknak létrán állva. Ezen közben a munkásnők pedig virágcsokrokat kötnek a mezőkön; és mások levélírással foglalkoznak, amikben állandóan és egyszerre ugyanazok az igék és ugyanazok a becéző szólamok fordulnak elő. A darab, amit itt éppen alkalmuk volt végignézni: egy ilyen újfajta körömráspoly, aminek az előállításában ma minden közrejátszik az önök foga zománcától az ég kékjéig; minden, ami ha nem tévedek: fekete, mint az örökzöld.
Mostantól kezdve azonban sokkal kevésbé racionális látványosságokra lesz szerencsém meginvitálni Önöket – tudniillik a következőkben az Örökkévalóságot fogom az egyedüli költői túlzásnak megírni; mit szólnak ehhez; az egyedüli költői túlzásnak? Az Örökkévalóságot! Ha – ha – ha – ha – ha! (Rikácsoló nevetés közben el.)”
Oldható hal
Mandiner blog Bor, zápor, Elzász 2012.10.22 09:01:00
Riquewihr, Elzász, 2012 őszén ..
Antonin Nalpas 2014.06.16 20:54:09
Mandiner blog Az elfolyó idő nyomában 2013.02.03 08:01:00
Sitges kövei, arcai és a tenger, Katalónia, 2012 őszén ..
Antonin Nalpas 2014.06.15 23:43:50
Mandiner blog Párizs mikro 2010.07.17 08:01:00
  „A csöndes tóba hajított kő - mondta egy félszázad előtt Hajnik professzor a hallgatóinak - maga körül mély, távol sekélyebb köröket vet. Ilyen laposodó gyűrűkben terjednek az európai eszmék is. És ne feledjék az urak: a követ mindig Franciaországban dobták…..
Antonin Nalpas 2014.06.04 15:55:42
„Azidőben másról sem esett szó a Bastille környékén, mint egy óriási darázsról, aki reggelente a Boulevard Richard Lenoir-on sétált végig és torka szakadtából énekelve, találós kérdéseket tett fel a gyerekeknek. Ez a kis modern kori szfinx nem egy áldozatra tett szert már, amikor kilépvén a kávéházból, amelynek cégérére valaki jónak látta ágyút festeni, holott a Tömlöc, ami valaha ezen a helyen emelkedett, ma már legfeljebb legendákban szerepel – szembetalálkoztam a hölgyderekú darázzsal, aki kért, igazítanám el az útját.
„Uramisten, szépségem” - mondtam neki, „én ugyan nem tartom a magam dolgának, hogy kihegyezzem a rúzsom ceruzáját! Az égbolt kék csempéit éppen az imént törölték el és jól tudod, hogy a csodák évadja végéhez közeledik. Menj szépen haza, takaros bérház harmadik emeletén van a lakásod és bár az ablakai az udvarra nyílnak, megtalálod talán a módját, hogy ne alkalmatlankodj nekem többet.”
A darázs dongása, ami olyan elviselhetetlen volt, mint egy száraz mellhártyagyulladás, ekkorra már elnyomta a villamosok zaját, amiknek második kocsijai szitakötők voltak. Miután hosszan rámszegezte a tekintetét, a darázs, kétségkívül azzal a célzattal, hogy tudtomra adja gúnyos meghökkenését, közelebb lépett s a fülembe súgta: „Vissza fogok jönni.” Aztán valóban el is tűnt és már megörültem, hogy ilyen olcsón szabadultam tőle, amikor észrevettem, hogy a tér Géniuszát, aki rendszerint felette éber szokott lenni, most láthatólag szédülés környékezi és azon a ponton van, hogy a járókelőkre zuhan. Ez nem lehetett más a részemről, mint valami hallucináció, aminek oka a kánikula kellett, hogy legyen; egyébként is, annyira bántott a nap, hogy természetes képességeim hirtelen áttételét idézte elő – vagyis egyszerre úgy láttam, mintha egy hosszú fűzfalevél lett volna és csak be kellett hunynom a szemem, hogy az utca pora énekelni kezdjen.
A darázs, akinek tolakodása mindennek ellenére meglehetős rossz közérzetet hagyott bennem (újabban arról beszéltek a városban, hogy néhány napja titokzatos, csípős bogarak jelentek meg, amik nem tartották tiszteletben sem a földalatti friss levegőjét, sem a boulogne-i erdők magányát) – a darázs tehát tovább sem szűnt meg hallatni magáról.”
Oldható hal (3)
Antonin Nalpas 2014.06.09 21:05:27
„Nem messze innen a Szajna, megmagyarázhatatlan módon, egy imádnivalóan faragott női torzót fuvarozott, holott e testnek nem voltak sem végtagjai, sem feje és az a néhány süvölvény, akik megjelenését észrevették és jelentést tettek róla, azt állították, hogy a torzó csonkítatlan egész – csakhogy egy újfajta test, olyan test mint amit minden bizonnyal eddig soha nem látott, nem ölelt senki. A rendőrség, bár ímmel-ámmal megmozdult ugyan, de mivel az új Éva felkutatására vízrebocsátott csónak soha nem tért vissza: egy második, sokkal költségesebb expedícióról letett és kertelés nélkül elismerte, hogy a pihegő, gyönyörű, fehér mellek nem voltak soha eleven lényé, akihez hasonló egyáltalán kísért még a vágyainkban. Túl volt vágyaink határán, akár a láng – és valami módon a tűz nőnemű évszakának első napja volt; egy soha meg nem ismétlődő Március 21-e – csupa gyöngy és csupa havazás.”
Antonin Nalpas 2014.06.15 17:51:05
Mandiner blog Még nincs vége - Vörösiszony II. 2010.10.12 12:45:00
  A vörös képek már uncsik, ezért új hisztéria van terjedőben: a MAL-ra szabott hétfői törvénymódosítás ekézése. Az ellenzők úgy látják, hogy ezentúl a Fidesz-kormány mindent államosítani fog, hogy aztán gebinbe kiadja egész Magyarországot, beleértve a lelkeket is,…..
Antonin Nalpas 2014.06.14 16:06:26
Mandiner blog Dokkok Dublinban 2007.11.16 19:45:00
 Dublinban a körülbelül tíz fokban nekivetkőznek a polgárok, kiülnek a teraszra és élvezik a november ajándékát. A kikötőnegyedet éppen most töltik meg újra élettel az ír fővárosban, a régi kikötői épületek közül már csak mutatóba maradt egy-egy az új lakó- és…..
Antonin Nalpas 2014.06.01 20:33:51
Antonin Nalpas 2014.06.02 13:04:53
"A tó, amin esernyővel kelnek át, a föld nyugtalanító szivárványjátéka, mindez kedvet csinál a távozásra. Egy férfi halad mogyorót ropogtatva, s időnként összecsuklik, mint egy legyező. A szalon felé törekszik, ahol a kíváncsiskodók megelőzték. Ha a zárásra megérkezik, meglátja a tenger alatti rácsozatot, amint szabad átvonulást nyújt a jerikói lonc bárkának. Holnap vagy holnapután rátalál újra a hitvesére, aki fénysugarakkal varrva és könnycseppeket felfűzve vár reá. Az árok férges almái, a Káspi-tenger visszhangja minden hatalmukat latba vetik, hogy smaragdporukat megőrizzék. Kezei fájóak, mint a csigaszarvak, ám maga előtt azokat összeveri. Okoskodásának teljes felvillanása langyos, mint haldokló madártest; figyeli az úton a kövek zsugorodását, egymást falják föl azok, mint a halak. A színes üvegablak köpései csillagos borzongásra késztetik. Tudni akarja, mi lett belőle a halála óta."
Antonin Nalpas 2014.06.13 15:47:22
Tisztában van vele, hogy megpróbáltatásaim és így elzárásom forrása is az angol rendőrség, ugyanis ők tartóztattak le és zártak börtönbe Dublinban, mert egy Bot volt nálam, amit Szent Patrik legendás, a 19. század végén eltűnt botjaként azonosítottak. Ez a bot tehát szent tárgy, és én egyedül azért mentem Írországba, hogy visszaadjam az íreknek azt, ami jogosan az övék, és hogy egy nap majd Isten kezei között általuk újra azé legyen, akihez tartoznia kell, az Antikrisztus megjelenésének órájában. -- A francia rendőrség azért kínzott Le Havre-ban 1937 szeptemberében és októberében 17 napon keresztül, mert ennek a Botnak a sorsát felügyeltem. -- Magam számára már csak azt kívánom, hogy kívül a világon, egy kolostorban, Isten mellett, imádságban végezhessem be napjaimat. De Franciaországon kívül, az biztos.
Mandiner blog Örökül kaptuk a rombolás követ­kezményeit (Fernando Pessoa) 2014.06.09 08:01:00
Amikor megszületett az a nemzedék, amelyhez én is tartozom, a világból már kiveszett az aggyal és szívvel is bíró lényeknek kijáró gyámolítás. Az előző nemzedékek romboló munkája oda vezetett, hogy a világ, amelybe beleszülettünk, ne adhasson többé biztonságot vallási…..
Antonin Nalpas 2014.06.11 22:58:36
Elszavaltam néhány részletet Paul Claudel ( en.wikipedia.org/wiki/Paul_Claudel ) Délfordulójából, és nem győzöm mostanában eléggé megvetni ezt az aljas firkászt, aki jogtalanul bitorolja helyét. -- A lélek egész titkos irodalma ennek a szemérmetlen szemfényvesztőnek a majomkezeibe került.
Hiszen Paul Claudel lelke, akarom mondani tudat-méhe, nem megy olyan messzire, de mennyi lélek, akarom mondani mennyi levágott kar, akarom mondani mennyi ehhez vagy ahhoz tartozó tudat-horzsolás, amelyet a lélek tisztulás közben kiállt és elszenvedett, hurcoltatott meg, és lett felhígítva a valóságban a teljes tudomány és a tudat által átitatott tudattalan révén, amelyről megfeledkezett. Szánt szándékkal felejtette el ez a gonosz semmirekellő, az egyháznak ez a dögletes kis tacskója, aki a kutyáknak csontot se vet, de 200 milliót hoz Franciaországnak, amikor a dél-amerikaiakat megmérgezi a mit tudom én honnan származó sertésekkel.
Mandiner blog Újabb magyar besúgófilm, újabb elmaradt szembenézés 2013.03.09 07:01:00
Nincs kétségem afelől, hogy az elsőfilmes Cserhalmi Sára őszintén próbált a folyamatosan szőnyeg alá söpört, így máig tisztázatlan ügynökkérdés problémájához nyúlni. Ugyanakkor bármennyire is tiszteletre méltó a szándék, a végeredményt látva mindez kevésnek bizonyult…..
Antonin Nalpas 2014.06.11 14:31:11
Mandiner blog Tűzijáték helyett árvízi segítség? 2010.06.23 10:01:00
  Már 62 ezernél is több tagja van a tegnapelőtt indult Facebook-csoportnak, ami azt javasolja, hogy az idei augusztus 20-i tűzijátékok költségvetését inkább az árvízkárosultak megsegítésére fordítsuk. Hihetetlen sebességgel növekszik a tagok száma, 24 órája…..
Antonin Nalpas 2014.06.07 14:17:07
„Belép a forrás. A forrás bejárta már a várost, hogy némi árnyékot találjon. Amire szüksége volt, nem találta és panaszkodva meséli, miket látott: látta a lámpák naptányérját, ami megkapóbb, ez igaz, mint az a másik; elénekelt egy-két áriát egy kávéházi teraszon s ezért súlyos sárga és fehér virágokat dobtak neki; mire arcába húzta haját, de illatuk olyan átható volt. Igen szívesen elaludna már; szükséges-e, hogy az első szép csillaggal lefeküdjék, bogarakból álló nyakláncai és üveg karperecei közé? A forrás halkan nevet, nem érzi meg, hogy rátettem a kezemet; alig észrevehetően hajlik le tenyerem alatt és a madarak járnak eszében, akik nem akarnak tudni róla mást, mint hogy hűs a vize. Vigyázzon magára, képes volnék elvinni magammal teljesen idegen helyekre – oda, ahol nincsenek többé városok, de még vidék sincs. Ezen a télen egy szép manöken fogja bemutatni az elegáns asszonyok előtt a Délibáb nevű ruhát; és tudják-e, ki lesz, aki diadalra juttatja majd ezt az imádnivaló kreációt? Hát a forrás, természetesen; a forrás, akit minden nehézség nélkül elviszek magammal azokra a vidékekre, ahol gondolataim megtorpannak a lehetséges túloldalán, még a szervetlen homokon is túl, ahol a nálam sokkal kevésbé ködös származású Tuaregek élnek, nomád sorsukkal megelégedetten, túlságosan felcicomázott asszonyaikkal. A forrás mindaz, ami belőlem történik a levelek kavargásában, amik odafenn virrasztanak soha-meg-nem-álló gondolataim fölött, amiket a legcsekélyebb huzat is elmozdít – ő a fa, amit szüntelenül ostromol a szekerce; ő vérzik a napsugarakban és ő szavaim tükre.”
Oldható hal
Mandiner blog Zsidó pornó vagy magyar pornó? 2008.11.07 07:01:00
 Bevalljam, vagy majd megírják azok, akiknek a jó Isten ezt a feladatot szabta? Hogy mit is? Hát szóval, hogy zsidó vagyok, és hogy a családfám minden ágán ül egy sandaképű pajeszhuszár, abból a rosszéletű kaftános fajtából. Ráadásul messziről jöttem, sőt, nem is…..
Antonin Nalpas 2014.06.05 20:42:40
Látja, drága Anne, 7 évnyi elzárás után végül sok mindent megtanulok. Mindenekfelett azt, hogy a létezők még akkor is azt hiszik, hogy élnek, mikor már halottak. Abban a tévhitben élnek, hogy az életnek ideje van, és nekik egyfajta sorsot kell megvalósítaniuk ezen a földön. Viszont én már egyáltalán nem hiszem, hogy saját sorsunkat e földet illetően töltenénk be, mert a valóságban mindannyiunk lelke elhagyta már az életet. -- Az igazat megvallva, és ez már néhány év óta így van, számomra az élő emberek már csak kísértetek, egy másiknak a kísértetei, a Másiknak, aki többé nincs jelen. És ahogy telnek az évek, egyre inkább kíséretetekké válnak, kíséretetekké, vagyis démonokká. Ezek a démonok makacsul ragaszkodnak az élethez, mintha még emberek volnának, miközben már csak démonok. És ez a helyzet velünk, mindannyiunkkal. Velem is. Azzal töltöm az időmet, hogy lelkemet, amely a levertség, a szenvedés és a borzalom okán minduntalan elhagy, visszavezessem a testembe. -- Csúf ez a világ és az emberek benne aljasak és kárhozottak. Nem tudnak róla, és nem akarják elhinni. Mégis ez az igazság. -- Mindezt csak azért mondom el Önnek, hogy lássa: 7 éve szenvedek már, és elegem van. Nekem is, képzelje, nekem is szükségem lenne egy kis földi boldogságra. De ez a föld ezt sohasem volt képes megadni nekem. Egy olyan életnek a sűrűjében látom magamat, amely már csak szimulákrum, ahol az emberek ugyanazokat az üres szólamokat szajkózzák a szeretetről, a nagylelkűségről, a jóságról és az irgalmasságról, holott belül tisztátalanok, és benső életükben úgy viselkednek, akár a disznók. -- Nincs többé művészet, nincs irodalom, nincs színház és nincs költészet, csak háború és éhség van mindenütt.
Antonin Nalpas 2014.06.06 14:27:37
Mandiner blog Hölgy keres urat 2012.07.06 10:21:00
  „22 éves, dögös, egyetemista lány vagyok. Látogass meg, ha kedves, ápolt, gáláns úriember vagy. Amit kínálok: erotikus masszázs, egy kis meglepetéssel. Kérlek, hívj!” Amatőr lány. „Fiatal, filigrán, játékos kedvű tinilány, hasonló kedélyű Urak jelentkezését…..
Antonin Nalpas 2014.06.03 13:15:56
Mandiner blog A beszélgetés vége 2009.12.02 09:31:00
  A skype-ról beszélek, az internettelefonról, amikor hallod Békásmegyeren a tizediken, mit brekegek Amszterdam egyik netkaféjának laptopjába. A mobilomra is lehetne telepíteni, de eddig nem nyüglődtem vele, meg amúgy kisvárosban lakunk, ahol nem szaggat annyira sűrűn az…..
Antonin Nalpas 2014.05.28 11:18:35
Antonin Nalpas 2014.06.02 07:46:56
Mandiner blog Dalí, Disney, Destino 2011.02.17 12:01:00
  Ötvennyolc évvel az ihlet után készült el végleg a Destino, a Disney és Salvador Dalí közös animációs kisfilmje. A bolondos, de zseniális, katalán monarchista szürrealista művész 1945-ben kezdett el együtt dolgozni a hollywoodi rajzfilmvállalattal: John Hench animációs…..
Antonin Nalpas 2014.06.01 20:54:13
Mandiner blog A rejtett Róma nyomában 2013.03.31 08:01:00
A Colosseumot, a Forum Romanumot, a Vatikánt és a Szent Péter-bazilikát mindenki ismeri. De aki Róma igazi hangulatára kíváncsi, a kötelező látnivalók után forduljon le a jól bejárt ösvényektől: egy másik Róma fogadja ott az utazót. Mi is így teszünk: Róma falai mentén…..
Antonin Nalpas 2014.05.31 21:12:57
Mandiner blog Barbárok a kapukon belül – Allegro Barbaro a párizsi Musée d'Orsay-ben 2013.11.05 14:01:00
Nyugaton kalandozó modernista előörseink bevették Párizs falait: a magyar modernizmus festészete – Bartók Béla zenei géniuszával karöltve – a párizsi Musée d'Orsay-ben mutatkozott be, újabb szintre emelve ezzel a magyar művészet nemzetközi renoméját. Áttörés történt?…..
Antonin Nalpas 2014.05.31 11:33:58
Írtam már Jean Paulhannak és Raymond Queneau-nak és a feleségének, Janine Queneau-nak, hogy jöjjenek értem. Írtam Solange Sicard-nak is, de Önnek meg kellene üzennie Anne Mansonnak, hogy hozza el nekem azt, amit Ville-Évrard-ban erőszakkal elvettek tőle, miután megerőszakolták. Igen, MEGERŐSZAKOLTÁK, Menuau doktor irodájában, Menuau és a ville-èvrard-i Chanès doktor részvételével, Lubtchansky doktor pedig tudott az egészről, mégis Pontius Pilátusként kezeit mosta.
A rontás óceánja morajlik Párizs, a föld és Rodez felett, és nem enged szabadulnom innen. Nem bírok tovább rontásoktól fojtogatott lélekkel élni, ahogy 8 éve zajlik, de múlt áprilisban elérte tetőpontját, a Passió vasárnapján, amikor az áldozást, az eucharisztiát, istent és Krisztust is kivágtam az ablakon, és eldöntöttem, hogy mostantól önmagam leszek, vagyis egész egyszerűen Antonin Artaud. Egy természetéből, lélekből vallástalan hitetlenkedő, aki senkit nem utált jobban, mint Istent és a vallásait, legyen az Krisztus, Jehova vagy Brahma vallása, nem feledkezve meg a lámák természeti rítusairól sem.
Mandiner blog A magyarok Istene 2009.10.12 18:01:00
  Cseh Tamás Lánchíd - A magyarok Istene dala olyan aktuális, hogy nagy kérdés, valóban elmúltak-e azok az idők, amelyeknek az énekes krónikása volt. Magányos, remény- és gyökérvesztett emberekről énekel, akik nem találják  helyüket a számukra ismeretlenné…..
Antonin Nalpas 2014.05.30 23:16:09
„A színükvesztett madarak lassan elvesztik a formájukat is. Olyan kétszínű, pókszerű életmódra szorultak, hogy messzire hajítom a kesztyűmet. Fekete ujjú, sárga kesztyűim egy síkságra hullanak, amit törékeny harangláb ural. Erre aztán összefonom a karjaimat és lesbeállok. Meglesem a nevetést, ami a földből árad és azonnal kivirágzik, ernyős umbella. Megjött az éjszaka, akár a viola víz tükrén a ponty, amikor fürdik – és az idegenszerű babér bokrai összefonódnak az égen, ami a tengerből ereszkedik alá. Az erdőben meggyújtják a rőzsekötegeket és a nő, avagy tündér, aki a vállára veszi, most úgy látszik: repül, amíg a pezsgőszín csillagok viszont egy helyben állnak. Egyik cseppjében sárga hídon átkelő, lila cigánykordé van; egy másikban, ami utána következik, könnyű élet és kocsmai kicsapongások. Délen, egy öbölben a szerelem rázza árnyakkal teli sörényét és kedvező hajó jár körbe a tetőkön. A víz gyűrűi azonban egymás után törnek össze és az éjszakai tájak magas rétegeire egy ujj hajnalt helyez. Az utcalány dalba kezd, ami kacskaringósabb a friss patak folyásánál a megszegecselt Szárny országában – mindazonáltal ez nem egyéb mégsem, mint hiány. Egy igazi, a csillagok dicsőségére felkent liliom kitárja a tűz combjait, az erre felébred, majd az így alakult csoport a tengerpart felfedezésére indul. Ám a másik asszony lelke patyolat tollakba burkolózik s ezek gyengéden legyezgetik. Az igazság a Végtelen matematikai nádszálaira támaszkodik; Aquila, a sas rendjének megfelelően: hátrafelé történik a haladás – amíg a növényi hajóhadak Géniusza összeüti tenyerét és folyékony elektromos halak írják az orákulumokat.”
Mandiner blog Híres ember kevésbé híres képei 2008.08.09 07:01:00
 E heti újabb kvízkérdésünk: valakinek a valamije. Konkrétabban, mint a cím is elárulja, híres valakinek a festményei.                        Nyilván a korlátolt érdeklődésem az oka, hogy amíg a minap fel nem…..
Antonin Nalpas 2014.05.30 01:17:58
„Egy másik beteg, egy tizenöt év körüli fiú, képekkel való kezelésben részesült, amik a következő torzulatok kifejletét mutatták: minden reggel, ébredéskor, kompenzációs szeánsz volt műsoron, aminek folyamán felhatalmazták a gyereket, hogy éjszakai jogait érvényesítse, természetesen, a lehetőségek határán belül – ezt azonban minden eszközt megragadva igyekeztek kitolni; ideértve a legközönségesebb szemfényvesztéseket. Ily módon érték el például nála egy egészen különlegesen mesterséges érzelmi felindultság állapotát, ami hasonló volt a durva visszautasítás hatásához; ami lehetővé tette, hogy áttérjenek a következő periódusra, mihelyt a betegnek, aki jelezte, hogy szomjas, egy pohár víznek álcázott piócákat hoztak. A második félidőben aztán arról volt szó, hogy mind a kozmográfiát, mind a kémiát, valamint a zenét is közvetlenül, képek útján tanítsák neki. Kézenfekvő, hogy szükséges volt ezeknek a tudományoknak bizonyos alapvető szabályait általánosítások eszközével oltani a betegbe. Így történt például, hogy az iskolatáblát, aminek az volt a szerepe, hogy azon mutassák be a levezetéseket, egy igen elegáns, fiatal pap alakította, aki úgy vélem, a testek szabadesésének törvényét mint istentiszteletet celebrálta. Egy másik alkalommal majdnem teljesen meztelen fiatal nők teóriái fejtették ki ritmikus mozgással az erkölcsöket. Ez az igen tehetséges fiatal gyerek, aki T. professzor számára a tervezett nagyszabású bizonyíték szerepére volt hivatva s akit ily módon megfosztottak minden elvont gondolat lehetőségétől – bár az absztrakcióra való törekvésről nem – végül képtelen volt a legelemibb vágyait is érezni; állandóan gondolatai forrásához kényszerült vissza éppen maguknak a képeknek az eredményeként, amelyeknek mindnek az volt a célja, hogy halálos megszállottsággá váljanak benne.”
Oldható hal
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása