Adatok
Erenya88
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A hétköznapi élet története
Bolondok tornya, magántébolyda, közőrülde - A pszichiátria születése
2014.04.04 23:38:22
Az elmebetegek* megítélése a különböző civilizációkban igen eltérő volt. Ismerünk kultúrákat, amelyekben szent emberként tisztelték, míg másutt gonosz lelkektől vagy az ördögtől megszállott bűnösöknek tekintették őket, akiket a társadalom kivetett magából. A Bibliában, Jézus csodás gyógyításainak…..
Erenya88
2014.05.13 08:19:36
@Fónagy Zoltán: Ó, kedves Zoltán, bár igazad lenne.
Tisztelem a tudásod, mégis azt kell mondjam, bár tudom, sértőn hangzik: naiv vagy :(
Méghogy nincs hatalmuk...
A kisdedóvók bugyraiban a mai napig olyan dickensi setét nyomorúság lappang, hogy bár csak 7 éve vagyok a pályán, mégis megírhattam volna már belőle egy Árvácskát. Sőt.
Elég mondjuk arra a dajka nénire gondolnom, aki a 3 éves kisfiút a fiókból kivett cikkcakkollóval fenyegette meg, hogy azzal csípi le neki, ha máég egyszer hozzányúl - és ezt magam is tapasztaltam és többfelől hallottam is, tehát nem adott személyhez köthető eset. Amikor az autisztikus kisgyerek ágyát leraknám a megszokott helyére, s a rangidős kolléganő kérdőere von, hogy miért, s próbálom magyarázni, hogy fontosak neki, szegénynek a megszokott rutinok... és a válasz: Nem érdekel! Alkalmazkodjon!
És megy az ordítás, a rángatás, a csoport előtt megalázás gátlásosságért, kezeletlen hiperaktivitásért, autisuztikus "másságért" , miközben az ovi programjában cirkalmas betűkkel virít az INTEGRÁCIÓ meg az elfogadás.
Méghogy nincs hatalmuk...
Elég egy ilyen tudatlan dajka, egy türelmetlen (vagy alkoholista, mert vannak szép számmal ám!) óvónő vagy egy bigott intézményvezető, aki a polgármester csókosa, tehát mozdíthatatlan, hogy olyan helyzetek jöjjenek létre kicsiben, mint amiket itt leírtál. Megannyi alapjaiban tönkretett élet. Mert a kisgyereknél nincs védtelenebb. Még szava sincs, hogy elmondja. Ha meg van, se biztos, hogy meghallgatják, pláne az sem, hogy hisznek neki, s ha mégis, akkor is legfeljebb megszokott közegéből kitépéssel tudják a helyzetet orvosolni, amiben megint csak a gyerek a vesztes.
Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam.
Tisztelem a tudásod, mégis azt kell mondjam, bár tudom, sértőn hangzik: naiv vagy :(
Méghogy nincs hatalmuk...
A kisdedóvók bugyraiban a mai napig olyan dickensi setét nyomorúság lappang, hogy bár csak 7 éve vagyok a pályán, mégis megírhattam volna már belőle egy Árvácskát. Sőt.
Elég mondjuk arra a dajka nénire gondolnom, aki a 3 éves kisfiút a fiókból kivett cikkcakkollóval fenyegette meg, hogy azzal csípi le neki, ha máég egyszer hozzányúl - és ezt magam is tapasztaltam és többfelől hallottam is, tehát nem adott személyhez köthető eset. Amikor az autisztikus kisgyerek ágyát leraknám a megszokott helyére, s a rangidős kolléganő kérdőere von, hogy miért, s próbálom magyarázni, hogy fontosak neki, szegénynek a megszokott rutinok... és a válasz: Nem érdekel! Alkalmazkodjon!
És megy az ordítás, a rángatás, a csoport előtt megalázás gátlásosságért, kezeletlen hiperaktivitásért, autisuztikus "másságért" , miközben az ovi programjában cirkalmas betűkkel virít az INTEGRÁCIÓ meg az elfogadás.
Méghogy nincs hatalmuk...
Elég egy ilyen tudatlan dajka, egy türelmetlen (vagy alkoholista, mert vannak szép számmal ám!) óvónő vagy egy bigott intézményvezető, aki a polgármester csókosa, tehát mozdíthatatlan, hogy olyan helyzetek jöjjenek létre kicsiben, mint amiket itt leírtál. Megannyi alapjaiban tönkretett élet. Mert a kisgyereknél nincs védtelenebb. Még szava sincs, hogy elmondja. Ha meg van, se biztos, hogy meghallgatják, pláne az sem, hogy hisznek neki, s ha mégis, akkor is legfeljebb megszokott közegéből kitépéssel tudják a helyzetet orvosolni, amiben megint csak a gyerek a vesztes.
Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem, ez sajnos ma is éppen így van.
Elég arra gondolni, mikor az autista gyerekre sokan azt mondják, hogy "csak két jó egyforma kéne neki, és megtanulna viselkedni!"
:(((