flatbar 2020.04.25 22:02:03

Gondolom szarkazmus, hogy emiatt érdemes előfizetni. Ma néztük meg, mert olvastam, hogy milyen jó akciófilm, milyen szuper jelenetekkel... hát... katasztrofálisan gagyi, nullához konvergáló hitelességgel, tipikus amerikai lelki drámával meg egy menőnek tűnni akaró női főnökkel. Borzasztó béna történetszálak, logikai bukfencek sora, kliséhegyek. A tapasztalt veterán amerikai elit katona persze nulla információ mellett rávágja, hogy ő vállalja a küldetést. 16 órával a határidő előtt még kap egy fél napos pihenőt, hogy majd reggel megbeszéljék a részleteket. Reggeli értekezlet után még kávézó teraszán ücsörögni is van ideje. Közben persze a társak már mindent előkészítettek, főleg a fegyvereiket, amiket az akció közben tisztogatnak éppen... És ez még csak az első 20 perc állandóan jelen lévő gagyisága.
Kevés mai filmet nézek, de ha manapság ez számít kiemelkedőnek, akkor nagy bajok vannak. 4/10 maximum, nagy jóindulattal.

flatbar 2017.03.05 20:08:21

Nem rossz a Firefly és a T34 sem, ahogy az IS-2-nek is vannak jó tulajdonságai, de azért tegye a szívére mindenki a kezét és döntse el, hogy mibe ülne szívesebben, ha letennénk teljesen sík terepen, 5 km-re egymástól egy Párducot és egy bármilyen másik tankot és elindítanánk őket egymás felé. Én a Zeiss optika, a menet közbeni tüzelés, a helyben fordulás, a kiváló löveg, a jó páncélvédettség miatt biztosan a Párducban ülnék inkább mint egy bádoglemez T34/M4-ben vagy egy célzásra alkalmatlan IS-2-ben... Vagy mondjuk egy Jagdpantherben... :)

flatbar 2017.03.05 20:39:23

Itt most arról van szó, hogy melyik a jobb páncélos. Felhozzátok példaként, hogy egy szál magányában egy Párducot vagy Tigrist könnyűszerrel kilőtt egy IS-2 ami fél tucat T34-est támogatott. Most akkor miről beszélünk? 1 db Pz V/VI-ost ki tud lőni fél tucat tank? Gratulálok, nem semmi logika, hogy ez alapján a Párduc rosszabb tank mint egy IS-2 :D Egyébként olvassatok hadinaplókat, ott részletesen leírják milyen veszteséglistával kell számolni a német páncélosok ellenében.

flatbar 2017.02.27 10:48:21

@ember100: Akkor nézz utána az orosz tankfejlesztéseknek... :) A T34-et már jóval a világháború kitörése előtt elkezdték fejleszteni, nem beszélve a nehéz tankokról, amelyekkel a Szovjetunió sokkal jobban állt.
A PzIV soha sehol sem volt nehéz harckocsi, ahogy a szakirodalom szerint a Párduc sem...

flatbar 2016.12.12 17:47:01

Jó a Fiskars, de azért nem tartom jobbnak egy mezei acélnál a fejét. Baumaxban sokfélét árultunk és egyszer csak úgy próbaképpen belevágtam az egyiket egy raklap szélébe. Rögtön ki is csorbult az éle. Pedig még csak nem is fenyő vagy akác volt, hanem egyszerű nyárfa, ami azért nem egy veszedelem kemény fa :) Egyébként nagypapám 60-70 éves metszőollója is van olyan tartós, mint a mai legjobbak. Nyilván kevésbé komfortos a fogása, meg nem olyan szép színes, de mikor még kicsi gyerek voltam, akkor is ugyanúgy vágta el a gallyakat mint ma. Pedig tanyán nem keveset használjuk.
De a kedvenc emlékem a Fiskarsról: vásárló kérdezi:
-Van-e Fiskars fenyőnk?
-Fiskars fenyőnk? Nem hallottam még ilyesmiről, mi ez, valami ajándéktárgy a termékhez?
-Nem, fenyő - mondja.
-Hát ilyen nincs nálunk és még a karácsonyi szezon sem kezdődött el.
Arra jön közben a kolléga, neki is mondja, ő is néz, aztán a fejéhez kap és kérdezi a vásárlót:
-Fenőt keres?
-Igen, fenyőt... :)

flatbar 2016.12.07 11:59:10

@mimegmás: Azért azt se árt figyelembe venni, hogy az USA éppúgy próbálta ellehetetleníteni Japánt gazdaságilag, mint Iránt. Pl. nyersanyagembargót vezetett be ellene, a kínaiakat pénzelte és fegyverezte fel. Én nem tudom sajnálni az amerikaiakat, mert a mai napig ugyanezt az alattomos, sunyi, elnyomó taktikát alkalmazzák minden ország ellen akiket nem tudnak irányítani. Aztán ha valakinél van nyersanyag ami épp jól jönne, azt szépen lerohanják, hirdetve az igazságosztó szerepüket...

flatbar 2016.01.04 09:02:05

Trónok Harca nélkül nem lista egy lista.

flatbar 2015.10.19 12:58:16

Burkolóként nagyon is könnyű elhelyezkedni nyugatra, bármikor lehet menni annak aki kicsit is ügyes. És a fizetés sem rossz. De nagyon igaz még több más felsorolt szakmára is...

flatbar 2015.09.29 08:54:03

Már a cím is érdekes volt, gondoltam magamban, erre örök érvényű választ adni nem lesz egyszerű, de hátha egy zseni irományát fogom olvasni.
Ehhez képest szó sem esett róla... :D
És akkor a végén az összegzés... azon felhúztam a szemöldökömet. Összegeztünk kétféle bőrből készülő cipőt, hűha :D
Ne haragudj, de ennyit én is össze tudtam volna szedni, leírni, egy képpel illusztrálni fél óra alatt. Ennyi elég az index egyik rovatába bekerülni? Megyek (webes) újságírónak!

flatbar 2015.06.20 12:02:34

Ez most mi?
Minden lepusztult, rozsdás, eddig (egy évtized minimum kell mire minden ennyire leamortizálódik természetes úton) nem tűnt fel neki, hogy valami gebasz van? Vagy alapból ilyen meglepett feje van a gyereknek (az első másodpercekben lánynak néztem).

flatbar 2014.05.03 02:42:33

@flatbar: A lány nagyon szép volt, csinos, magas (2 méter vagyok), szóval külsőre minden klappolt. A bókokat tőle is megkaptam, jól éreztem magam. Beszélgetés alatt elindított egy filmet, elkezdtük nézni. Odabújt mellém én meg kihasználtam az alkalmat, elkezdtem először csak óvatosan simogatni. Nagyon szerette azt a fajta gyengéd cirógatást és én is imádom, ha látom jól esik valakinek. Egyszer csak megfogta a kezemet és elvezette oda... innen már kitaláljátok. Megtörtént, úgymond férfi lettem, bár szerintem a kettő között semmi összefüggés nincs. Mivel messze laktunk egymástól, én még egyetemre jártam, ritkán találkoztunk, de amikor csak tudtunk összejártunk. Ezen idő alatt sokat változtam, sokkal bátrabb lettem, sok gátlásom elmúlt, vagy csillapodott. Mondhatni fordulópont volt. Történt azonban változás kettőnk között is. Egyik alkalommal épp szeretkezés után voltunk, mikor kapott egy SMS-t, hirtelen ideges lett és nem értettem mi a baja. Kibökte, lehet mindjárt jön fel a barátja. Bár nem volt köztünk komoly kapcsolat, megdöbbentett. Kiderült már évek óta együtt vannak, csak kell neki a változatosság, mint mondta: "ki akartam próbálni mind a 12 csillagjegyet". Kellett neki egy ikrek. Előtte sem rajongtam az ezotériáért és a különféle humbukokért, ezek után meg pláne. Rosszul esett, de már úgy igazán nem rázott meg ami történt. Adtam még egy esélyt társkeresőnek. Megismerkedtem egy budapesti lánnyal, neki még lesz szerepe később. Találkoztam is vele, de a távolság miatt nem működhetett. Voltak többen helyben is, volt akinek nem jöttem be, volt aki nagyon megkedvelt, de én nem éreztem iránta semmit. Közben megtalált egy újabb pasis lány. Történet röviden: Utaztam le busszal egyetemre. Segítettem betenni a csomagját, de nem is figyeltem meg az arcát, közben telefonáltam. Aztán mellé ültem le valahogy, nem tűnt fel. Egyik megállóban leszálltam kicsit levegőzni, leült a helyemre a lány mellé egy néni, szembe vele a férje. Mikor felmentem a buszra, valószínűleg észbe kapott a lány, hogy még utaznék tovább és szólt a néninek. Én kértem, maradjon csak ott, tudok állni, nem gond. Ekkor dicséretözön árasztott el tőlük. Következő megállóban már ültem, mikor valaki rohan a hátam mögött és az ölembe dob egy papírt majd elrohan. A lány volt az, egy jó hosszú levéllel, amiben ecsetelte milyen hihetetlen srác vagyok és érzett valami késztetést, hogy meg kell ismernie. Telefonszám, email cím mellékelve. Rákerestem facebookon, kapcsolatban. Kérdeztem mi a helyzet, elmesélte, hogy tényleg van pasija, de már nem működik nekik. Jó, mondtam, szerintem hagyjuk.
Közben egy másik társkeresős lánnyal is találkoztam, először semleges helyen, aztán felhívott magához. Vele is megtörtént rögtön... Jól éreztem vele magam, de szerelmes nem voltam, viszont nem akartam feladni azt ami köztünk van, mert már nagyon vágytam egy tartósabb kapcsolatra, megtapasztalni, hogy milyen. Működött is vele problémamentesen 5 hónapig, még úgy is, hogy igazán boldog sosem voltam, mert nem voltam egy percig sem szerelmes. Végül nem bírtam tovább így és mentem hozzá, hogy szakítsunk, de valahogy olyan ügyesen megérezte, hogy megelőzött és ő szakított. Volt ilyen indoka is, hogy úgy érzi megcsalom. Gondoltam magamban, vicces rólam még csak feltételezni is.
Eltelt egy hónap és már egészen itt járunk a jelenben. Két hete történt nagyjából, hogy zuhogott az eső, gyorsan felszaladtam az egyik helyi járatos buszra. Egy-két ember volt rajtam kívül, én elázva leültem a busz végébe, középen velem szemben egy nagyon szép lány ült. Rám nézett, ránéztem, kis mosoly és ő is mosolygott. Pár megállóig ezt játszottunk, majd leszállt. Közben már elterveztem, akármi lesz utána szaladok. Leszállt, szaladtam. Utolértem, valamit viccesen megjegyeztem neki, majd elmondtam miért szaladtam utána és hogy szeretném megismerni. Ő teljesen elpirult arccal és meglepődve megadta a számát, majd elkísértem ahová tartott aztán elköszöntünk. Randiztunk egymás utáni nap kétszer, úgy, hogy másodikat ő kérdezte, lesz-e. Kiderült majdnem ugyanabban a szakmában vagyunk, egy probléma van csak, ő az ország másik végében tanul. Gondoltam ilyen az én szerencsém...
Közben a már említett budapesti lánynak egyik barátnője meglátta a képemet valaminél és megkérdezte őt ki vagyok, majd erősködött, hogy vegyem fel vele a kapcsolatot mert aranyos lány. Valóban így van, ő tipikusan az a lány, aki normális értékrendű, éppúgy nem iszik, nem cigizik, nem drogozik mint én, szereti az embereket és pozitív. Ráadásul csinos, szép és okos. Szóval főnyeremény, lenne, ha nem lenne köztünk 120 km. Ez most mindegy is. Őt sokat kérdeztem arról, miért nem talál azon a hatalmas Budapesten egy hozzá való srácot és erre az volt a válasza, hogy mert ritka.

flatbar 2014.05.03 02:43:53

@flatbar: Azt mondja, ritka az olyan, aki nem a szexre megy, aki figyelmes, gyengéd, tud szeretni és szeretet megosztani. Meg persze magas is mellette és jóképű, valamennyi ésszel és nem iszákos. Szerinte én ebbe a ritka csoportba tartozom.
Kritika is egyben velünk szemben, mert valóban sokszor hajlamosak vagyunk csak a saját érdekeinket nézni, de mindennek valami oka szerintem. Ugyan nem járok szórakozóhelyekre, de voltam már és tudom mi megy. De nem is kell odáig elmenni, elég kimenni az utcára. Szerintem inkorrekt elvárni egy bizonyos viselkedést, megbecsülést ha másik oldalról éppúgy vannak akiknek ez nem igénye. Tudom ez most nagyon hímsoviniszta szöveg volt. De egy nőnek legyen önbecsülése, tartása, legyen nehezen kapható, de azért aki megérdemli, annak kapható. Úgy talán nekünk is jobban meg kell dolgozni értetek és jobban meg fogunk becsülni titeket. Ugyan magamat a normálisabbak közé sorolom, de a kísértés már elkapott, hogy kalandozzak és ne foglalkozzak semmivel, akár még ki is próbáljam milyen berúgni, stb. Azonban mindig eszembe jut, hogy honnan jutottam el idáig és hogy amit anya megszenvedett az életben, én azt egy nővel sem tudnám megtenni.

Hosszú lett nagyon, aki veszi a fáradtságot, hogy elolvassa, annak köszönöm. Nem önsajnálat akart lenni, bocsi.

u.i: A normális férfiak mindig az ország innenső, a normális nők pedig a túlsó oldalán vannak ;)

flatbar 2014.05.03 02:41:41

Sziasztok!

Először is azzal kezdeném, hogy nem akarok senkit kiokosítani. Egyrészt nagyon fiatal vagyok még hozzá és valószínűleg közel sem történt velem annyi kaland, kapcsolat, szerelem és a többi, mint veletek, tehát nem vagyok túlzottan kompetens. Másrészt mindenkinek más az értékrendje, az igénye, nem vagyunk egyformák. Mindenesetre gondolataim vannak a témával kapcsolatban és szeretnék kicsit mesélni arról, hogy miért találtok nehezen 'normális pasit'. Szerintem.

Egy kis előtörténet:
Egy kis faluban kezdtem el felcseperedni. Rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimmel, szomszédaink voltak. Hazaértem iskolából, mentem hozzájuk, ők pedig mindig örömmel fogadtak és hihetetlen boldogok voltak, hogy a legkisebb unokájukat ők istápolhatják. Elmondhatatlanul sokat tanultam tőlük. Tudjátok, azok az igazi, becsületes, tisztességes, gondoskodó, szerető nagyszülők. Remélem tudjátok.
Aztán estefelé mindig átmentem a mi házunkba. Ekkora már hazaért anya is és kezdődött az ami minden egyes este ha apám nem itta le magát annyira, hogy rögtön el ne aludjon. Kisiskolás fejjel nagyon rossz volt megélni azt, ami nap mint várt rám és anyára egy olyan alaktól, akitől soha egy jó szót nem kaptál, vagy ha mégis ember számba vett, akkor tudtad, bármikor elkaphatja az ideg és megbolondul. Emiatt az iskolában nagyon zárkózottá váltam, ráadásul legmagasabb voltam minden évben és így folyamatos célkeresztje a gyermeki piszkálódásoknak. Gyűlöltem nagyon az életem, sok -utólag- rossz gondolat fogalmazódott meg bennem egy-egy átsírt éjszaka után. Mivel igazi barátaim sem voltak -imádott németjuhász kutyámon kívül-, nem lógtam senkivel, nem mentem sehova, lányokra nézni alig mertem. Történt olyan eset, hogy odajött hozzám egy lány, hogy a barátnőjének tetszem, de én annyira nem néztem magam semmibe, hogy azonnal elutasítottam. Pedig de sokszor járt anno a fejemben.
Teltek az évek, már akkora voltam 13 évesen, hogy elbírtam apámmal ha részeg volt -furcsa rá mai napig az apa jelzőt aggatni-, így hát azzal teltek a napok, hogy ha veszekedést hallottam, megfékeztem, ahogy tudtam. Közel jártam hozzá, hogy megöljem. Aztán egyik nap már nem mentem haza többet, jött értem nagybátyám és elvitt egy másik házhoz ahol ideiglenesen laktunk anyával. Ő rengeteget dolgozott, hogy talpra álljunk, nagyszerű anya. Én pedig elkezdtem a középsulit. Végre új környezet volt, jó hangulatú osztály, otthon sem volt többé veszekedés. Kezdtem formálódni, kicsit visszanyerni az önbizalmam. Össze azonban továbbra sem jártam haverokkal. Viszont utolsó két évben néhányan elkezdtünk szervezni egy floorball csapatot -akkoriban kezdett elterjedni idehaza- és abban főszereplő voltam. Nagyon élveztem, boldog voltam. Barátnőre kilátás azonban továbbra sem volt. Bátortalan voltam, semmibe sem néztem magam. Eltelt a technikum is, jött az egyetem. Kezdetben nagyon nem találtam a helyem és bár sokan próbáltak barátkozni, ugyanúgy visszahúzódó voltam, de már felértem ésszel, hogy változtatni kell, mert tragédia amit művelek magammal szemben. Egyik-napról a másikra azonban nem lehet megváltozni. Nagyon szűkszavú voltam, de segítőkész is mindenben és megvolt az eszem sok tárgyhoz, így egyre többeket ismertem meg. Így ismerkedtem össze egy lánnyal (24 évesen!), akivel -mivel valami szünet jött- cseten kezdtük el jobban megismerni egymást. Volt egy nagy közös pontunk, mindketten imádtuk A Jég és tűz dalát (aka Trónok harca), melyből kiindulva végül egy hétig hosszú órákat beszélgettünk. Ekkor bökte ki, hogy engem több lány ismerőse is kinézett már, de kicsit beképzeltnek tartottak, amiért nem vegyültem el társaságokban, hanem voltam az a tipikus fal mellé húzódó magányos farkas. Beszélgettünk egymásról és elhívtam randizni. Találkoztunk, sokat beszélgettünk és csodálkozott, hogy nincs barátnőm, mert szerinte ritka az olyan srác mint én és minden nő ilyenre vágyik. Jött még két randi, megtörténtek az első csókok -nekem abszolút elsők- és még akkor megkérdezte, mit felelnék, ha megkérdezné felmegyünk-e hozzá. Három randin voltunk túl, rengeteget beszélgettünk, teljesen belezúgtam és gondoltam ő is. Szóval feleltem neki, én balga azt, hogy nekem sokkal többet jelent annál minthogy máris megtörténjen, szeretnék még előtte udvarolni neki. Másnap a semmiből egy facebook üzenetben szakított velem, arra hivatkozva, rájött a volt pasiját még mindig szereti és nem akar megbántani. Hát teljesen összetörtem, abban a félévben egy vagy két tárgyam lett csak meg. Eltelt jó pár hónap, önbizalom újra valahol jó mélyen. Elkezdtem társkeresőzni... Mai fejjel mosolygok rajta. Találtam is gyorsan pár lányt, de összességében az a probléma ezekkel az oldalakkal, éppolyan lelki sérültek regisztrálnak, mint amilyen én voltam akkor. Aztán valahogy megismerkedtem egy aranyos lánnyal, 21 volt, én akkor már 25. Nála találkozunk rögtön, sejtettem miért, de nem érdekeltek többé az elveim, hogy meg kell adni a tiszteletet, sose használjak ki másokat, stb. Hiányzott újra ölelni, csókolni valakit.