Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Seigneur

1 bejegyzést írt és 23 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sokáig minden idők egyik legtúlértékeltebb filmjének gondoltam a Harcosok klubját. Nem azért, mert filmes szempontból ne lenne akár egészen kiváló munka, hanem azért, mert kultstátuszát annak köszönheti, hogy egy rakás mesterkélt álbölcsességgel zsúfolták tele. Azonban…..
Seigneur 2014.07.20 21:46:42
Az oldal beköszöntőjében kritikusként definiáljátok magatokat, és arról is írtok, hogy szerintetek milyen egy jó kritikus. Tehát műkedvelők vagytok. Ez nem probléma, ezért mondom azt, hogy nekem nincsen problémám azzal, ha valaki kedvtelésből ilyet tesz.
Ha kritikusként definiálod magad, abból arra következtetek, hogy kritikát írsz. Sok jó amatőr kritikust olvasok. Ahogyan a másik cikked a filmről szerintem jó kritika.
Ez az írás viszont nem kritika, illetve ha kritikának minősítjük, akkor rengeteg amatőrségből fakadó hiba van benne. Legelső kommentemben erre utaltam elég nyers módon. Ha az nem volt érthető, kifejtem.
Egy kritikában nem vallhatod be, hogy adott mű minden megnézése más, és jelen esetben eléggé különböző állásfoglalásokat szül benned. Más is utalt itt az olvasók között erre.
Emellett egy kritikában nincs helye annak, hogy a mű befogadóit, a befogadók bármely rétegét minősítsd, durván, leminősítve. (Itt jegyzem meg, hogy hiába írod le százötvenszer, hogy mekkora kretén vagyok, mert nem értem meg a mondanivalód; nem tudom, mikor esik le, hogy nem a mondanivalóddal van a problémám, hanem a stílussal. Azzal a stílussal, amit itt más is kifogásol, ám ezekre sohasem reagálsz.)
Első kommentem nyers kritikájának harmadik utalása pedig arról szólt, hogy nem kritika az, ahol a kritika írója záradékolja tévedésének lehetőségét.

Ahogyan az amatőr, a sznob szavaknak, úgy a kritika szónak a jelentése is véleménytől független. Ez az írás nem kritika; illetve ha annak tartod, akkor döbbenetesen brutálisan amatőr.

Olvasva az írásaid egyébként nehezen hiszem el, hogy nem látod be, hogy ez nem kritika. (Valahol meg is jegyzed, hogy nem tartozik a kritikához, ezért külön szedted.) És mivel nem kritika, ezért írtam, hogy nem kellene kirakni az oldalatokra.

(Az engem és kognitív képességeimet minősítő megjegyzéseidre nem reagálnék.)
Seigneur 2014.07.21 09:10:04
@FroG: Értem. Köszönöm az észrevételt. Ez valóban csak személyes véleményem, hogy ilyen írást nem kellene kiraknotok, hisz semmi közöm a profilotokhoz. De akkor valahogy jelezni kellene, hogy ez vagy az nem kritika (és ez a jelzés ne a kommentekből derüljön ki), mert így az oldal beköszönője kissé félrevezető.
Az ezredforduló számomra minden idők egyik legnagyobb időszaka volt filmes szempontból. Nem feltétlenül azért, mert ekkor több jó film készült, mint bármelyik másik hasonló hosszúságú periódusban, vagy mert ezekből az évekből lenne a legtöbb kedvencem (bár mindkettőt így…..
A filmgyártásnak megvannak azok a jellegzetes alakjai, akiknek kapcsán sokunk számára megmagyarázhatatlan, hogyan nem tűntek még el a süllyesztőben. Egyiknek a hatalmas blöffjeit méltatják, a másik csak saját maga halvány utánzatát adja elő, a harmadik pedig igazából semmit nem…..
Seigneur 2014.07.14 17:54:10
Ki ne ismerné a királynő brit titkos fegyverét, aki rázva, nem keverve vedeli a martinit? Aki egy pillantással elcsábítja a világ legszebb nőit, és a kisujjával is olyanokra képes, amire senki a világon. Akinek minden szituációra vannak kütyüjei, legyen az lézeres óra, késsel…..
Hollywoodi filmeseknek köszönhetően sokszor párhuzamos univerzumba repítjük magunkat, ahol a látvány kedvéért felülíródnak a fizika törvényei, a dramaturgia pedig játszi egyszerűséggel szabadul meg az ésszerűség, a történelmi tények és a valóság fojtogató…..
  Csodálatos kifejezés a magyar nyelvben a „zavarba ejt”. Ennél jobban és sommásabban aligha jellemezhető a 12 majom című Terry Gilliam-klasszikus. Az nem kérdés, hogy kit ejt zavarba a leginkább: a „főhős” James Cole-t, a pszichiáterét Kathryn Railly-t vagy magát a…..
Minden gyerek egy csoda. Nekem még nincs saját (nem is tervezem mostanában), ezért nem tudom teljes mértékben átélni ennek a mondatnak a szépségét és mélységét, de a születés csodája mint mindenkit, engem is könnyekig meg tud hatni, hiszen egy új élet mindig a jövőt, egy jobb…..
Seigneur 2014.06.01 17:06:44
Szerintem:
Dermesztő élmény Az ember gyermeke, mert olyan utópisztikus világot mutat be, amit a legkevésbé szeretnénk megvalósulni látni, viszont a legtöbb képtelen és eltúlzottan parabolisztikus utópia közül ez áll a legközelebb ahhoz, hogy a hétköznapjainkká váljon. De talán tovább is mehetünk: valahol azért félelmetes, mert alig van benne olyan, ami ne venne már most körül bennünket.

Érdekes, hogy míg a sci-fikben az értéket általában a példázatszerűség hordozza, a stílus, a látvány pedig „csak” többlet, addig ez a film elsősorban képiségével és az alaposan kimunkált részleteivel ragad meg. (A gyengébb mozzanatai éppen a felszínes szimbolikájához köthetők, mint például a Szentháromság-utalások, Theo neve; ezeket azonban nagyszerűen ellensúlyozzák az olyan önironikus jelenetek, mint amikor Kee szeplőtelen fogantatással viccelődik, amikor Jasper bármin viccelődik, vagy az az alapvető szempontja a filmnek, hogy a szereplők személyes érzelmeire koncentrál valami túlzott és általánosító bölcsesség helyett.) A film jövőábrázolásánál hitelesebbet és hihetőbbet, ijesztően realisztikusabbat eddig nem csináltak. Ezen felül a néző minden jelenetben az események középpontjában van: páratlanok azok a nyolc-tíz perces (vágatlan! – de legalább annak tűnő) jelenetek, melyek során egy autón belüli nézőpontból élünk át üldözési jelenetet, Theoval kávézva tanúi leszünk egy bombamerényletnek, vagy a hatalmas „ostrom”-jelenet a végén, ahol már nem is érdemes elkezdeni felsorolni, mi minden történik egyetlen jelenetfolyamban – nem beszélve egy konkrét szülés bemutatásáról…

Mindezek mellett a film alapproblémája és gondolatisága megrázó: „ember embernek farkasa” – ezt az ezeréves bölcsességet taglalja. Nincsen halálos vírus, földönkívüli hódítók, orwelli totalitárius diktatúra, semmi: csak mi, és az, amivé válhatunk, ha tudjuk, hogy nincs tovább. Tömény dózisban adagolja a sokkoló képeket a film: a kirekesztés, gettósítás, etnikai tisztogatás, mindenféle fanatizmus a maga összes mocskos hozadékával, az önállósuló „kisfasiszták” és a „jó ügyért harcolók”. Hatásos, hogy a legkiábrándultabb és reményvesztett Theo válik hőssé, az egyetlen, aki kiüresedett annyira, hogy képes legyen befogadni bármit is.

Jó lenne azt mondani, hogy ezt a kemény látképet puhítja a zene és Jasper jópofasága; éppen ellenkezőleg: velejéig beteg ez a 2027: a „bevik” „érdekképviselete” egy rakás agresszív vagy fanatikus elmebeteg, a bőségben élők háborodott tekintetű retardáltak. Micsoda finom szimbolika, hogy amikor Theo beszélget Nigellel, az egyik mögött a Guernica, a másik mögött pedig egy felfújt, hatalmas disznó lebeg London felett. Ugyanennyire mosolyogtat meg és borzaszt el a rasztás gyilkos figurája, akinek büdös a lehelete, kétszer csinálja ki Theo egy ajtó kinyitásával, de közben látjuk azt is, hogy csípőből kivégez bárkit.

Sokáig lehetne szemezgetni a film jelenetei közül. Szokatlan utat nyitott ez a mozi, a District 9 már a nyomán (de azért nem a nyomában) jár. Gyengéi ellenére ami jó benne, az magasra emeli, és különösen bíztató az utóbbi idők gyér, komolyan vehető negatívutópia-kínálatában.
A bejegyzés-sorozat első részében összeszedtem kedvenc mozgókép kategóriám 1975 előtti klasszikusait. Ebben a részben az aranykorral foglalkozom, tehát azon tudományos fantasztikus kedvenceim körével, amiket  1975 és 1995 között forgattak. Sok ide vonatkozó alkotás nem is egy…..
A 10 legjobb Steven Spielberg filmről  szóló posztban leírtam egy ironikusnak szánt, de eléggé félreérthető mondatot. A "Spielberg kell ahhoz, hogy megnézzek egy Tom Cruise filmet" megjegyzés egyáltalán nem arra vonatkozott, hogy egyetlen más filmet sem láttam a ma már inkább…..
Ide jutottunk. Csak egy halvány félmosolyra tellett tőlem, amikor bejelentették, hogy Spielberg és Tom Hanks újra együtt fog dolgozni. Pedig a kiváló rendező ennél sokkal többet érdemel, hiszen fantasztikus filmeket alkotott korábban, azonban őt is utolérte Hollywood rákfenéje: a…..
Seigneur 2014.04.26 11:03:59
@FilmBaráth: Kedves FilmBaráth! Ennek semmi értelme: helytelenül értelmezi az irónia fogalmát. Ha szinte az összes Tom Cruise-filmet látta, miért azzal kezdi, hogy Spielberg kellet ahhoz, hogy egyet is megnézzen? Ha ironikusan értelmezem a nevezett mondatot, akkor az irónia arra vonatkozik, hogy "Spielberg kellett ahhoz": ez esetben nem is Spielberg kellett hozzá, így már látott Tom Cruise-filmet. Tudom, hogy ez bonyolult, ezért kell jobban mérlegelni írás előtt és közben, és tisztában lenni ezekkel az alapfogalmakkal.
Ezenkívül pedig a Spielberg-film, Tom Cruise-film, de még az Oscar-díj is olyan tulajdonneves összetétel, amit kötőjellel írunk.
Döntse el, hogy hozzászólásom trollkodásnak tekinti-e, és kreténnek tart, vagy tanácsnak veszi, és megfogadja.