Adatok
Adoremus
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az ószövetség
Ebben a posztban kifejezetten az ószövetséggel, és annak kanonizálásával fogok foglalkozni. Ahogy egyre többet foglalkozok a témával, úgy válik egyre bonyolultabbá, és átláthatatlanabbá. Az ószövetségnek alapvetően két tipusú kánonja van. Az egyik az…..
Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az ember-Isten viszony.Az előző posztban már boncolgattam, hogy Isten törvényeiben látszanak azok az alapelvek, melyek segítenek felismernünk, hogy Istennél mindig fontos a gyengébbek, kiszolgáltatottak helyzetének biztosítása. Isten mindig…..
Adoremus
2014.11.29 11:58:43
@abdulasib:@sefatias:
Emberi létünk visszatérő problémája ez a kérdés.Próbára teszi a filozófust,a lelki embert az írót,vagy épp az egyszerű hívőt.Bár a szenvedés titkát (misztériumát)nem is tudjuk megfejteni azért van rá megnyugtató válasz.Elsősorban az,hogy a teremtett embernek egyedülálló rendkívüli önnálóságot adott.A panteista filozófia szerint a világ az emberrel együtt úgy lenne istenben,hogy ezzel elveszítené önnálóságát.Az ember csak az istenség része lehetne.
Isten azonban "szabad akaratot" adott az embernek amely nem csupán a jóra használható,de a rosszra sőt a gonoszra is!Ránk bízta a világot.Kezünkbe adta a sorsunkat.Mi alakíthatjuk a saját történelmünket.
Egy kicsit ízlelgessük ezeket a gondolatokat magunkban.
Az emberi szenvedés a szabadságunk titkával függ össze.Néha úgy érezni,hogy túl sokba kerül nekünk ez a szabadság és az önnálóság ajándéka amivel bizony súlyosan visszalehet élni.A világ tele van az emberi bűnök fájdalmas következményeivel.Az önnálóságunk fájdalmas törvénye az,hogy az emberi közösség tagjaiként ez alól az ártatlan gyermekeink sem vonhatják ki magukat.Ne akarjuk tehát Istenre hárítani a felelősséget azért a szabadságért amit adott.
A betegségek,bűnesetek is próbára tehetik az embert,ez azonban most hozzátartozik a világhoz,és az élet autonómiájához.
Igazából az értelmetlen szenvedés az ami sokakat az öngyilkosságig sodor.Holott a szenvedés az emberi lét próbatételét is jelenti és megváltásra vár.A keresztény hívő Jézus Krisztus szenvedéséből merít erőt,és vállalja vele az üdvösség szolidaritását.
Általa kapnak értelmet szenvedéseink.
Fontos tehát,hogy megtudjuk különböztetni azt a világot amit Isten teremt,attól amit az ember "teremt".Csak ebbe az ember által "teremtett" világba fér bele mindaz a szörnyűség amiért értetlenül kiáltanak sokan...-Miért???
Emberi létünk visszatérő problémája ez a kérdés.Próbára teszi a filozófust,a lelki embert az írót,vagy épp az egyszerű hívőt.Bár a szenvedés titkát (misztériumát)nem is tudjuk megfejteni azért van rá megnyugtató válasz.Elsősorban az,hogy a teremtett embernek egyedülálló rendkívüli önnálóságot adott.A panteista filozófia szerint a világ az emberrel együtt úgy lenne istenben,hogy ezzel elveszítené önnálóságát.Az ember csak az istenség része lehetne.
Isten azonban "szabad akaratot" adott az embernek amely nem csupán a jóra használható,de a rosszra sőt a gonoszra is!Ránk bízta a világot.Kezünkbe adta a sorsunkat.Mi alakíthatjuk a saját történelmünket.
Egy kicsit ízlelgessük ezeket a gondolatokat magunkban.
Az emberi szenvedés a szabadságunk titkával függ össze.Néha úgy érezni,hogy túl sokba kerül nekünk ez a szabadság és az önnálóság ajándéka amivel bizony súlyosan visszalehet élni.A világ tele van az emberi bűnök fájdalmas következményeivel.Az önnálóságunk fájdalmas törvénye az,hogy az emberi közösség tagjaiként ez alól az ártatlan gyermekeink sem vonhatják ki magukat.Ne akarjuk tehát Istenre hárítani a felelősséget azért a szabadságért amit adott.
A betegségek,bűnesetek is próbára tehetik az embert,ez azonban most hozzátartozik a világhoz,és az élet autonómiájához.
Igazából az értelmetlen szenvedés az ami sokakat az öngyilkosságig sodor.Holott a szenvedés az emberi lét próbatételét is jelenti és megváltásra vár.A keresztény hívő Jézus Krisztus szenvedéséből merít erőt,és vállalja vele az üdvösség szolidaritását.
Általa kapnak értelmet szenvedéseink.
Fontos tehát,hogy megtudjuk különböztetni azt a világot amit Isten teremt,attól amit az ember "teremt".Csak ebbe az ember által "teremtett" világba fér bele mindaz a szörnyűség amiért értetlenül kiáltanak sokan...-Miért???
Adoremus
2014.11.29 12:12:35
@Csakegyember: Továbblépés a Miért-től?
Félelmetes állapot az amibe kerülhet az ember.Továbblépni csakis akkor lehet ha összefüggéseiben vizsgáljuk a világunkat és benne Istent és az ember világban betöltött szerepét.Valamint az ember istenhez való viszonyát.Nem titok,hogy amikor eluralkodnak a miértek,az ember valami választ vár,meglepő módon nem attól akivel problémái vannak,hanem emberi okoskodások filozófiai irányzatoktól.
Képzeld csak el mi lett volna,ha ugyan ezt teszi a mester. Bár feltette az a kérdést:-Mért hagytál el engem?! Ne gondoljuk,hogy nemtudta rá a választ!
Sőt sőt is tudta ki az aki elhagyta(?)
Ez fontos momentum mert hiszen a poszt témájának 'Miértje' az ateizmusig is sodorhatja ám a keresztény embert.
A mi miértünk vajon kifelé irányul elsősorban?Ez élet halál kérdés!
Félelmetes állapot az amibe kerülhet az ember.Továbblépni csakis akkor lehet ha összefüggéseiben vizsgáljuk a világunkat és benne Istent és az ember világban betöltött szerepét.Valamint az ember istenhez való viszonyát.Nem titok,hogy amikor eluralkodnak a miértek,az ember valami választ vár,meglepő módon nem attól akivel problémái vannak,hanem emberi okoskodások filozófiai irányzatoktól.
Képzeld csak el mi lett volna,ha ugyan ezt teszi a mester. Bár feltette az a kérdést:-Mért hagytál el engem?! Ne gondoljuk,hogy nemtudta rá a választ!
Sőt sőt is tudta ki az aki elhagyta(?)
Ez fontos momentum mert hiszen a poszt témájának 'Miértje' az ateizmusig is sodorhatja ám a keresztény embert.
A mi miértünk vajon kifelé irányul elsősorban?Ez élet halál kérdés!
Adoremus
2014.11.29 17:28:01
@sefatias:
Úgy van ránk bízta,de ez nem azt jelenti,hogy minden problémához birtokoljuk az igazi megoldást.Nem is tehetnénk,mert hiszen akkor ez kivonná Isten létének szükségességét az ember életéből.Mint ahogyan az például a klasszikus Deizmusban is megfigyelhető.
A deizmus,magában hordozza azt,hogy Isten nem gondviselő,nem törődik a teremtményeivel,vagyis a teremtett világ,beleértve az emberi sorsok passzív megfigyelője csupán.
Egy olyan (apa) aki nem az,a szeretet ellentétének netovábbja lenne csupán.
A deizmus szembemegy mindazzal amit a biblia tanít,a keresztény érték fundamentumát támadja.
A szabad akarat ajándéka az,hogy isten engedi a teremtés egyfajta autonómiáját kibontakozni,ez viszont nem jelenti azt,hogy ő egy bujkáló megfigyelő csupán.Mert hiszen mindent ő tart fenn.Ha ő nem akarná ezt az ún.minimumot sem, akkor nem lenne SEMMI.Az a levegő lenne az utolsó amit éppen az imént beszippantottál.
A deizmust véleményem szerint az táplálja,hogy alapvetően a 'látványos' személyes gondviselést nem látjuk meg a történések zömében.A deista hiányolja azt,hogy isten mint valami szuperman lépjen fel amikor bűnesetek,vagy más rémtettek kezdenek kibontakozni.
Tény az is,hogy ha csupán az újszövetség történései között vizsgálódunk,hogy Jézust és tanítványait is körülvette mindaz ami ma a deizmust is táplálja.
Például,tudomást szerzett arról,hogy keresztelő Jánost lefejezték,mégsem lett valami isten szeretetét tagadó valaki aki isten ellen uszított volna.Tette a dolgát továbbra is,nem tántorodott el.
Ez nem azt jelenti,hogy ő egy érzéketlen valaki lehetett.
Egyszerűen elfogadta,hogy abban az istentől elszakadt,még a vele való közösséget nélkülöző emberi társadalomban tevékenykedik, ami Jánoséhoz hasonló szörnyűségeket is rejteget magában.
Ez volt a világ alapkoncepciója.Ez ma is.
Ezt nem mi fogjuk megváltoztatni,legfőképp azzal nem, ha Isten személyiségét hozzá idomítjuk ahhoz a világképhez amit látunk csak,hogy könnyű válaszhoz jussunk,igen ám,de milyen árat kell fizessünk ezért a cseréért?
Tény,hogy isten nem lép közbe szuperman módjára (minden esetben),pont azért mert az alaphelyzet az,hogy ... "Isten még nincs velük'úgy abban az értelemben,hogy...velük lakik,mert,hgy pont ez lenne a cél,ezt várjuk a jelenések könyvére alapozva a reményünket.
Ez lesz az Istennel való különleges,színe látást magába foglaló közösség.
Isten országa a cél,oda pedig út vezet.Az az út pedig nem a deizmus.
Ma ez csak részben valósulhat meg,lelki értelemben.A keresztények,Istennel egy lelki közösségbe kerülnek,Isten bennük lesz.Az,hogy Isten ezt megengedi ebben a világban,a deizmus doktrínájának halála is egyben!
Miért? Mert minden megtérést,és élő hitet pont az ő szeretete tesz lehetővé az ő saját lelke által.Ez azonban nem jelenti azt,hogy a történelem is összefonódik a keresztényekre kiáradó különleges kegyelmi gondviseléssel is.
A történelem és az /emberi társadalom/ valahol külön is választódik a keresztényektől,mert hiszen ahogy olvashatjuk ők 'nem a világ részei',meg ugye az egész világ a gonosz hatalmában vesztegel.(tehát nem istenében!)
A világban vannak,de mintha nem ott lennének,az ő életük egy másfajta állampolgárságra mutat.
Úgy van ránk bízta,de ez nem azt jelenti,hogy minden problémához birtokoljuk az igazi megoldást.Nem is tehetnénk,mert hiszen akkor ez kivonná Isten létének szükségességét az ember életéből.Mint ahogyan az például a klasszikus Deizmusban is megfigyelhető.
A deizmus,magában hordozza azt,hogy Isten nem gondviselő,nem törődik a teremtményeivel,vagyis a teremtett világ,beleértve az emberi sorsok passzív megfigyelője csupán.
Egy olyan (apa) aki nem az,a szeretet ellentétének netovábbja lenne csupán.
A deizmus szembemegy mindazzal amit a biblia tanít,a keresztény érték fundamentumát támadja.
A szabad akarat ajándéka az,hogy isten engedi a teremtés egyfajta autonómiáját kibontakozni,ez viszont nem jelenti azt,hogy ő egy bujkáló megfigyelő csupán.Mert hiszen mindent ő tart fenn.Ha ő nem akarná ezt az ún.minimumot sem, akkor nem lenne SEMMI.Az a levegő lenne az utolsó amit éppen az imént beszippantottál.
A deizmust véleményem szerint az táplálja,hogy alapvetően a 'látványos' személyes gondviselést nem látjuk meg a történések zömében.A deista hiányolja azt,hogy isten mint valami szuperman lépjen fel amikor bűnesetek,vagy más rémtettek kezdenek kibontakozni.
Tény az is,hogy ha csupán az újszövetség történései között vizsgálódunk,hogy Jézust és tanítványait is körülvette mindaz ami ma a deizmust is táplálja.
Például,tudomást szerzett arról,hogy keresztelő Jánost lefejezték,mégsem lett valami isten szeretetét tagadó valaki aki isten ellen uszított volna.Tette a dolgát továbbra is,nem tántorodott el.
Ez nem azt jelenti,hogy ő egy érzéketlen valaki lehetett.
Egyszerűen elfogadta,hogy abban az istentől elszakadt,még a vele való közösséget nélkülöző emberi társadalomban tevékenykedik, ami Jánoséhoz hasonló szörnyűségeket is rejteget magában.
Ez volt a világ alapkoncepciója.Ez ma is.
Ezt nem mi fogjuk megváltoztatni,legfőképp azzal nem, ha Isten személyiségét hozzá idomítjuk ahhoz a világképhez amit látunk csak,hogy könnyű válaszhoz jussunk,igen ám,de milyen árat kell fizessünk ezért a cseréért?
Tény,hogy isten nem lép közbe szuperman módjára (minden esetben),pont azért mert az alaphelyzet az,hogy ... "Isten még nincs velük'úgy abban az értelemben,hogy...velük lakik,mert,hgy pont ez lenne a cél,ezt várjuk a jelenések könyvére alapozva a reményünket.
Ez lesz az Istennel való különleges,színe látást magába foglaló közösség.
Isten országa a cél,oda pedig út vezet.Az az út pedig nem a deizmus.
Ma ez csak részben valósulhat meg,lelki értelemben.A keresztények,Istennel egy lelki közösségbe kerülnek,Isten bennük lesz.Az,hogy Isten ezt megengedi ebben a világban,a deizmus doktrínájának halála is egyben!
Miért? Mert minden megtérést,és élő hitet pont az ő szeretete tesz lehetővé az ő saját lelke által.Ez azonban nem jelenti azt,hogy a történelem is összefonódik a keresztényekre kiáradó különleges kegyelmi gondviseléssel is.
A történelem és az /emberi társadalom/ valahol külön is választódik a keresztényektől,mert hiszen ahogy olvashatjuk ők 'nem a világ részei',meg ugye az egész világ a gonosz hatalmában vesztegel.(tehát nem istenében!)
A világban vannak,de mintha nem ott lennének,az ő életük egy másfajta állampolgárságra mutat.
Kedves Jehova Tanúi!
Eddig semmi értelmes választ nem kaptunk tőletek az alábbi kérdésre, idézetre:
(1Korintusz 1:1, 2) Pál, akit Isten akarata által elhívtak Jézus Krisztus apostolának, és Szosztenész testvérünk az Isten Korintuszban levő gyülekezetének — nektek,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Úgy tűnik kezdetben erősen szubjektív a megítélése lehetett annak ,...mi legyen kánoni,s mi nem.
Mert ki az, akinek elkellett döntenie mi az úgynevezett jó???-Hát nekem aki vizsgálom,olvasok egy írást,...és legyen az éppen talán a 'bölcsesség' könyve,vagy Sirák.
A kezdeti szubjektivitást,később átvette az egyházszervezeti megítélése a könyveknek ami viszont idegennek hat az apostol szavaitól.
A katolikus többlet könyvek valóban elütnek az ihletettségre utaló jellemző nyomoktól,ám bár mégis hasznos erkölcsi értékeket és tanításokat is tartalmaznak.