Adatok
Kurucz Zoltán
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Bevallom, kicsit le vagyunk lassulva, pedig azért történnek itt érdekes dolgok.
A nyúl el-szem-te-le-ne-dett (*)
A könyvwarez témáról már sok szó esett, a dolog nem fekete-fehér, ez világos. Bizonyos esetekben hiányt pótol, más esetekben arra kényszeríti a kiadót, hogy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A kettős mérce mindig mindenhonnan visszaköszön...
Először is szerintem meddő az egész vita, egyfelől mert úgy emlékszem alapvető morális tanítás, hogy "az vesse az első követ, aki bűn nélkül való", ez pedig akkor két konkrét személyről volt csak elmondható, azóta pedig egyetlenről sem. Másfelől pedig most rugózhatunk a könyvszakmán, sírhatnék, hogy a tankönyv-bizniszt milyen alapon államosította kártalanítás nélkül (21. század) az Orbán-kormány, családom és több család megélhetését semmibe véve, de egy érdekes különbségre azért rávilágítanék:
A sarki Videótéka bezárt. Előtte kérdezgettem a tulajt, ő a piaci ár többszöröséért kapta a DVD-ket, mondván, hogy többszörös haszna van belőle. Volt is... úgyhogy jól bezárt.
Egy olyan városban élek, ahol ingyenes a könyvtár használata, és a kívánt kötetet beszerzik, ha nincs meg. Nem könyvtárközi kölcsönzéssel, hanem megveszik.
Kedvezményes áron, stb... egy elméleti kölcsönzési szám után értékesítik, és újat szereznek be.
Mindaddig szerintem felháborító a fenti hangvételben beszélni, könyvlopást emlegetni, amíg szellemi tartalmak állami dotációval ellenszolgáltatás nélküli átadási módjai büntetlenül léteznek a szerzők szándéka ellenére, pusztán azért, mert történelmi múltjuk van. Valamint megkérdezném, hogy a megvásárolt példánnyal szabadon rendelkezhetem-e (könyv, autó, lakás, telefon stb...) Mert ha nem, akkor hol az egyén szabadsága, és hogy mer bárki is könyvet kölcsönadni, feleségével elolvastatni? Ha pedig igen, akkor miért nem lehet ingyenesen terjeszteni?
Értem a szándékot, ami tiszta és őszinte, de akadjunk már ki a tíz-húsz évvel ezelőtti fénymásolgatós könyvterjesztésre, vagy a könyvtárakra is.
Szerintem, és remélem e véleményemmel nem vagyok egyedül, a nagy magyar valóság az oka annak, hogy nem a sok fillér, kevés forint, hanem a gyorsan pár forint azután mit számít a fillér elvével élünk együtt a jelenben.
Coelho érdekes módon nem nyafogott a könyvei miatt, és Lázár Ervinről sem gondolom, hogy anyagi halált halt, mert felajánlotta a MEK-nek a könyveit (nekem pl. az összes megvan fizikailag, pénzért!)
Nem az igazságot vitatom, hanem azt, hogy a törvények, és az emberi morál állandó harcában nem ezek a legnagyobb gondok. Én például a diplomámmal fél éve három műszakban targoncát vezetek, mégsem sírok...